Lukács 19:28-40
a)Bevezetés
Ha kimondjuk, hogy „Virágvasárnap”, azonnal hozzá csatoljuk az eseményt: Jézus bevonulása Jeruzsálembe. Ezzel a mondattal egy olyan kép tárul elénk, amiben Jézus a főszereplő. Ez valóban így van, de lássuk meg, hogy sok tanítványi, emberi szerep is tanulságos ebben a történetben.
b)Elküldött kettőt
Két névtelen tanítvány kerül kiválasztásra. Névtelenségben maradva szolgálnak.
*Nem az számít, mennyire vagyunk kiemelve, megnevezve. Az a lényeg, hogy akár háttérben, titokban is tudjuk elvégezni a szolgálatunkat.
A szolgálatról Jézus előre jelzi, hogy kellemetlen lesz, akadályokat kell leküzdeni, embereket kell meggyőzni. Nehézségekbe ütközik a szolgálat.
*Vállaljuk-e a feladatokat, ha már előre tudjuk, hogy nehézségekkel kell szembenézni közben? Elindulunk-e, hogy kipróbáljuk, valóban úgy jönnek-e az akadályok, ahogy Jézus jelezte?
c)Jézust felültették rá
Ruháikból nyerget készítettek és felültették Jézust.
A királyként tisztelés itt kezdődik. Jézust fel kell ültetni. Nem azért mert tehetetlen, hanem mert Úrként megérdemli a tiszteletteljes segítséget még ehhez is.
*Mit vagyunk készek odaadni, hogy még inkább kifejezzük a Király iránti tiszteletet és szeretetet?
d)Ruháikat az útra terítették
Erről a mozzanatról most a keresztelő János által idézett prófétai szó jutott eszembe: Készítsétek az Úr útját! (Ézsaiás 40)
Nézzük, hogy idézi az evangélium!
Máté 3:3 Mert ő volt az, akiről Ézsaiás így prófétált: “Kiáltó hangja szól a pusztában: Készítsétek az Úr útját, tegyétek egyenessé ösvényeit!”
Nem János önmagában az útkészítő, hanem ő kiáltja, hogy készíteni kell az utat.
Ezt én kétféle képen értem. Egyrészt a köztem és Jézus között lévő útra, hogy létrejöhessen kettőnk között a találkozás.
Másrészt azok felé, akik még nem ismerték meg Jézust, hogy hozzájuk is eljusson.
*Megvan-e az útkészítő hozzáállásunk? Törekszünk-e mindig eljutni Jézushoz, és eljuttatni másokat oda?
e)A tanítványok sokasága örvendezve, fennhangon kezdete dicsérni Istent
Micsoda helyzet lehetett! Hogy zúghatott a Jeruzsálembe vezető út!
*Mi is így magasztaljuk Istent? Örvendezve, fennhangon?
Mi gátol, hogy így énekeljünk?
f)A sokaságból néhány farizeus
Luk 19:39 A sokaságból néhány farizeus ezt mondta neki: “Mester, utasítsd rendre tanítványaidat!”
Minden ünneplő csoportban vannak kritikusok, ellen érdekeltek, utasítgatók. Itt is vannak.
Rendre utasítást kérnek, valójában ők utasítanak rendre. Látszólag a rendet képviselik, holott nem értik meg, hogy a rend nem a merevségben van.
*Hány rendre utasító személy fékezte már a gyülekezetekben az igazi, őszinte lelkületű Isten imádást!
Ha elhallgatnak a dicsérő tanítványok, mit fognak kiáltani a kövek? Átveszik a dicséret szolgálatát? Nem biztos.
A kő szerepe három területen valósult meg Izrael életében.
A törvény erre íródott.
Az oltárt kövekből építették.
Tudatosan emlékoszlopot állítottak.
Lehet, hogy Jézus nemcsak az út melletti kövek hangjára gondolt, hanem arra, ha egy ünneplős sokaságot kritikus emberek elhallgattatnak, azok ellen épp azok a kövek fognak kiáltani, amire nézve követelik a csendet. A törvény köve, az oltár, azaz a szövetség köve és a kapcsolatra emlékeztető oszlopok kiáltanak az ilyenek ellen.
Józs 24:27 És ezt mondta Józsué az egész népnek: Ez a kő lesz a tanúbizonyság ellenünk, mert ez hallotta az Úrnak minden mondását, amikor beszélt velünk. Ez lesz a tanúbizonyság ellenetek, ha megtagadjátok Isteneteket!
g)Összegzés
-
A virágvasárnap ünneplése felveti a kérdést: A királyt dicsőíted, vagy a rendreutasítókkal vagy?
-
Tudsz-e névtelen kiválasztott és küldött lenni, aki végrehajtja a feladatot?
-
Elvégzed-e a szolgálatot, ha nehézségekbe ütközik? Vagy csak a kényelmesebb munkát vállalod?
-
Mivel fejezed ki, hogy van egy királyod? Mit vagy kész odaadni, elvégezni, hogy még egyértelműbb legyen ki a királyod?
-
Akarsz-e útkészítő lenni? Akarod-e, hogy Jézus mindenhová eljusson?
-
Tudsz-e örvendező, fennhangon éneklő, dicsőítő lenni?
-
Elfogadod, hogy az emberek magasztalják Jézust, vagy bekeményítesz, és kifejezed, hogy így nem szabad?
Takács Zoltán igehirdetései 