Első parancs: Én vagyok az Úr!

2 Mózes 20:1-3

a)Bevezetés

Most hétről-hétre vasárnaponként a tízparancsolat pontjait vesszük sorra. Önmagában mindegyik pont nagy jelentőségű, érdemes időt fordítani rá.

Legyen most az elején egy hosszabb bevezető, hogy áttekintsük a parancsolat, a törvény jelentőségét.

A törvény jelentősége

Ha az ember meghallja a törvény szót, egyből utasítások vagy tiltások jutnak eszébe. Ez nem véletlen. A törvény vagy előír cselekvést, vagy tilt valamit.

Hogy áll ez a kérdés Isten törvényében? Mi az Isten törvénye? Miért adta Isten a törvényt?

A válaszok keresésében előbb olyan igék juthatnak eszünkbe, amelyek közvetlenül felelnek a kérdésre.

Róm 7:9-12 Én egykor törvény nélkül éltem, a parancsolat megjelenésével azonban életre kelt bennem a bűn, én pedig meghaltam, és az a parancsolat, amely életet ígért, halálomra lett. Mert a bűn kihasználta a parancsolat által adott lehetőséget, megcsalt engem, és megölt általa. De a törvény szent, és a parancsolat szent, igaz és jó.

Róm 5:20 A törvény pedig bejött, hogy a bűn megnövekedjék. De ahol megnövekedett a bűn, ott bővebben áradt a kegyelem,

Róm 10:4 Mert a törvény vége Krisztus, minden hívő megigazulására.

1Kor 15:56 A halál fullánkja pedig a bűn, a bűn ereje pedig a törvény.

Gal 3:19 Mi tehát a törvény? A bűnök miatt adatott, amíg eljön az utód, akinek az ígéret szól, és angyalok által közbenjárón keresztül rendeltetett.

Gal 3:24 Ekként a törvény Krisztushoz vezető mesterünkké lett, hogy hitből igazuljunk meg.

A fenti igeversekből látjuk, hogy a törvény jelentőségét a bűn adja. A törvény emberi szempontból a bűnhöz kapcsolódik.

• A törvény felismerteti a bűnt

• A bűn ereje a törvény

• A bűnök miatt adatott

• Krisztushoz vezető mester

• A törvény vége Krisztus

Mit mondhatunk a törvény jelentőségéről, ha azokat a keletkezésük körülményeiben vizsgáljuk?

Isten követelményének kinyilatkoztatását mindig megelőzi szeretetének kinyilvánítása.

• A teremtés után Isten utasításokat és tiltásokat közöl az emberel

  • 1Móz 1:27-28 Megteremtette tehát Isten az embert a maga képére; Isten a maga képére és hasonlóságára teremtette: férfiúvá és asszonnyá teremtette őket. Megáldotta őket Isten, és ezt mondta nekik: Szaporodjatok és sokasodjatok, töltsétek be a földet, és hajtsátok uralmatok alá. Uralkodjatok a tenger halain, az ég madarain és a földön csúszó-mászó mindenféle állaton.
  • 1Móz 2:16-17 És azt parancsolta az ÚR Isten az embernek: A kert minden fájáról bátran egyél. De a jó és a gonosz tudásának fájáról ne egyél, mert amely napon eszel róla, bizony meghalsz.

• Noé idejében az özönvíz után parancsolatokat ad, és szövetséget is köt vele

  • 1Móz 9:8-13 Azután ezt mondta Isten Nóénak és fiainak: Én pedig, íme, szövetséget szerzek veletek és utódaitokkal és minden veletek élő állattal: madárral, állattal, minden mezei vaddal; mindennel, ami a bárkából kijött, minden földön élő állattal. Szövetséget kötök veletek, hogy ezután soha nem vész el özönvíz miatt egy test sem; sosem lesz többé özönvíz a föld elvesztésére. Majd ezt mondta Isten: Ez a jele a szövetségnek, amelyet örök időkre szerzek köztem és köztetek és minden élő állat között, amely veletek van: Ívemet a felhőkbe helyezem, és ez lesz a jele a szövetségnek közöttem és a föld között.

• Ábrahám esetében elhívás, megtartás, ígéret előzi meg a parancsok megfogalmazását.

  • 1Móz 15:18 E napon kötött az ÚR szövetséget Abrámmal, és ezt mondta: A te magodnak adom ezt a földet, Egyiptom folyójától fogva a nagy folyóig, az Eufráteszig:
  • 1Móz 17:2-10 Szövetséget szerzek köztem és közted, és fölöttébb megsokasítalak téged. Ekkor arcra borult Abrám, Isten pedig így szólt hozzá: Ami engem illet, íme, ez az én szövetségem teveled, hogy népek sokaságának atyjává leszel: ne hívjanak ezután Abrámnak, hanem Ábrahám legyen a neved, mert népek sokaságának atyjává teszlek. Fölöttébb megsokasítalak, és népek támadnak, és királyok is származnak majd tőled. Szövetséget kötök veled és a te utódaiddal, örök szövetséget minden nemzedékükkel, hogy Istened legyek neked és utódaidnak. Neked és utódaidnak adom bujdosásod földjét, Kánaán egész földjét örök birtokul; és Istenük leszek. Azután ezt mondta Isten Ábrahámnak: Te pedig őrizd meg a szövetségemet, te és utódaid, nemzedékről nemzedékre. Ez az én szövetségem, amelyet veletek és utódaitokkal kötök, melyet meg kell tartanotok: metéljetek körül minden férfit közületek.

Jegyezzük meg jól! Isten a törvényének kijelentését szeretetének kifejezése után adta csak minden esetben. Azaz, mielőtt parancsolna vagy tiltana valami nagyon jó és fontos dolgot tesz az emberért.

Ugyanez igaz a tízparancsolatra is. A törvény átadása előtt Isten megszabadította népét a szolgaságból.

Ezek alapján azt is megállapíthatjuk, hogy a törvény, amit Isten adott az a vele való kapcsolatot szolgálja. Nem csupán életszabályozás a célja, hanem kapcsolaterősítő célzatú.

b)A törvény bevezetője: Én vagyok az Úr, aki kihoztalak

A tízparancsolatnak van egy bevezető mondata. Ezt a mondatot, minden parancs elé oda is tehetjük. Próbáljuk majd ki, milyen a parancsolatok értelme, ha ezt a sort mindegyik elé odaillesztjük!

Ez egyben bemutatkozás és emlékeztetés. Isten ebben hívja fel a figyelmet arra, hogy a parancsainak kimondása előtt Ő már tett valamit. Elvégezte az Egyiptomból való szabadulás hatalmas munkáját. Azután kér, miután Ő már adott.

Isten úgy köt szövetséget – mert a törvényadás egyben szövetségkötés is – hogy Ő már cselekvő félként mutatkozik. Ő már elvégezte a szövetség ráeső részét, és most kéri az embert a társulásra. Ez egyébként igaz Ádámra, Noéra, Ábrahámra is.

Ne háborodjon fel hát senki, hogy Isten úgy köt szövetséget, úgy ad törvényt, hogy ő nem tesz semmit, csak követel. Ő a törvény első szava előtt mindent elvégzett, amire építeni akarja a szövetséget.

Mindebből van még egy fontos tény:

Az Istennel való szövetség kezdete az Isten szabadító munkája.

Az Isten törvényének megtartása csak a szabadító Isten szabadító munkája után léphet érvénybe.

*Tudsz-e már Istenre úgy tekinteni, mint a te szabadító Uradra?

*Küszködsz a tízparancsolattal? Nem tudsz vele mit kezdeni? Akkor kezdődhet el az életedben a törvény értelmezése, a megtartás valódi megvalósítása, ha Isten már a te szabadító Urad.

c)Ne legyen más Istened rajtam kívül!

Ha jól belegondolunk, ez a parancs értelmetlennek is tekinthető. Mert van-e egyáltalán más Isten az Ábrahám, Izsák, Jákób Istenén kívül? Nincs. Akkor miért kell ilyen parancsot adni?

Ézs 43:11 Én, én vagyok az ÚR, rajtam kívül nincsen szabadító!

Ézs 44:6 Így szól az ÚR, Izráel királya és megváltója, a Seregek URa: Én vagyok az első és az utolsó, rajtam kívül nincs Isten!

Ézs 44:8 Ne féljetek és ne rettegjetek! Hát nem mondtam meg, és nem jelentettem be előre? Ti vagytok a tanúim! Van-e Isten rajtam kívül? Nincs kőszál, nem tudok róla!

Ézs 45:5-6 Én vagyok az ÚR, és nincs más, rajtam kívül nincs Isten! Felöveztelek téged, bár nem ismersz. Hadd tudják napkelettől napnyugatig, hogy nincsen más rajtam kívül. Én vagyok az ÚR, és nincsen más!

Hós 13:4 Mert én vagyok az ÚR, a te Istened Egyiptom földjétől fogva. Nem ismerhetsz más Istent rajtam kívül, és rajtam kívül nincs más szabadító!

Ha megértjük a parancsadásban Isten szándékát, egy nagyon fontos igazságot ismerhetünk fel, ami egy félelmetes tényre világít rá.

Isten igazán tudja, hogy rajta kívül nincs valóságos Isten. Tudatában van annak, hogy nincs konkurenciája, nincs vetélytársa, akivel harcolnia kellene. Mégis ad egy ilyen parancsot. Miért? Mert tudja, hogy az ember egy istengyártó teremtmény. Úgy akar Istent alkotni magának, hogy az neki megfelelő legyen. Ezzel nem mást tesz, mint kizárja Istent – az igaz Istent – az életéből úgy, hogy azt hiszi, mással helyettesíti.

Jeremiás szépen írja le ezt:

Jer 2:13 Mert kettős gonoszságot követett el népem: elhagytak engem, az élő vizek forrását, hogy víztárolókat ássanak maguknak, és repedezett falú víztartókat ástak, amelyek nem tartják a vizet.

Egy szomorú beismerést tehetünk. Lecserélhető Isten. Látszólag lehet pótolni, lehet nélkülözni. Mire, kire cseréli le az ember Istent? Most csak a parancsolat gondolataiból kiindulva bármire kész az ember lecserélni, amitől, akitől szabadulást vár.

Néhány példa:

• A magánytól szabadít az emberi kapcsolat

• A boldogtalanságtól a pénz, a birtokolt javak

• A betegségtől az orvos, a gyógyszer, az alternatív lehetőségek

• A szegénységtől a vagyon

• A rossz kedvtől a mesterségesen gerjesztett vidámság

Ezek előtt az ember nem fog hódolni, nem fog imádkozni hozzá, de teljesen odaszánja magát, mindenét kész rendelkezésre bocsátani, hogy a remélt szabadságot megkapja. Később jön a csalódás, ha ez nem történik meg.

Az ember mindentől szabadulni akar, amibe a bűne miatt keveredett bele, de magától a bűntől nem akar szabadulni. Ezért van ez az „istengyártó” hozzáállás. Az ember nem veszi észre, nem fogadja el, hogy az igaz Isten nem a bűn következményeitől akar szabadítani, hanem magától a bűntől.

Ráadásul ebben az istenalkotó mentalitásban ott rejlik, hogy olyan isten kell, aki engedelmeskedik, és nem olyan, akinek engedelmeskedni kell.

Mi kell hát, hogy be tudjuk tartani az első parancsot? Annak mély tudatosítása, hogy az ember legnagyobb szükséglete, amire szabadítás kell, az maga a bűn, ami pedig nem más, mint az Istentől elszakadt állapot cél tévesztett helyzete. Ezen csak Isten tud segíteni, így Ő lehet egyedül Isten az életünkben.

Van más úr is, akitől tartózkodni kell

Idézzük fel Jézus egyik fontos mondását, ami most jelentőséggel bírhat a választható istenek szempontjából!

Máté 6:24 Senki sem szolgálhat két úrnak. Mert vagy az egyiket gyűlöli, és a másikat szereti, vagy az egyikhez ragaszkodik, és a másikat megveti. Nem szolgálhattok Istennek és a mammonnak.

Az ember életében két úr kereshet uralmat. Vagy Isten, vagy a mammon. A mammon az anyagi javakat jelentik.

Vajon ezzel Jézus azt állítja, hogy mégiscsak lehet más Isten? Valamelyest igen. Arra mutat rá, hogy a vagyon – és más tényezők, amitől az ember megoldást, szabadulást vár – uralkodó szerepet tölthetnek be, aminek az ember akarva, akaratlanul aláveti magát.

Ez a megközelítés is igazolja, hogy az ember magának készít istent az Igaz Isten helyére. Sajnos ezek az istenek is hatalmukba kerítik az embert.

Ezen túl meg kell említeni, hogy van egy valóságos személy, aki uralomra tör. Nem nyílt isteni uralmat igényelve végzi ezt, de alattomos, megtévesztő módon igen. Ő a Sátán, akitől óvakodni kell. Ő tehát egy valós személy, aki fél Istentől, de nem fél az embert elszakítani Istentől.

Néhány ige, ami a létét bizonyítja:

Máté 25:41 Akkor szól majd az ő bal keze felől állókhoz is: Távozzatok tőlem, ti átkozottak, az örök tűzre, amely az ördögöknek és az ő angyalainak készíttetett.

Ef 6:11 Öltözzétek föl az Isten minden fegyverét, hogy megállhassatok az ördögnek minden ravaszságával szemben.

Jak 4:7 Engedelmeskedjetek azért az Istennek; álljatok ellene az ördögnek, és elfut tőletek.

Jel 12:7-9 Ezután háború támadt a mennyben: Mihály és angyalai harcra keltek a sárkánnyal, és a sárkány is hadakozott, és az ő angyalai is. De nem tudtak győzni, és többé nem volt helyük a mennyben, hanem levettetett a nagy sárkány, az ősi kígyó, akit ördögnek és Sátánnak neveznek, aki az egész földkerekséget megtéveszti, levettetett a földre, és vele együtt angyalai is levettettek.

Azt is megkockáztathatjuk, hogy az ember istengyártó gondolkodása, viselkedése mögött a Sátán hazug, csapdába csalogató munkája érvényesül. Nem nyílt ellenségként támad sok esetben, hanem arra törekszik, hogy az ember cserélje le urát, akit követ, akinek engedelmeskedik.

Az Ördög nem lesz sokak istene, – mint akit imádnak – de az megtörténhet, hogy az Ördög sokak szívében pót-isten választást kényszerít ki.

d)Összegzés

• Isten mindig úgy adott parancsot, törvényt, hogy előtte cselekvő módon bizonyította szeretetét

• A törvény jelentősége a bűn által érvényesül. De csak addig juthat, hogy felismerteti a bűnt és vádol miatta.

• A Tíz parancsot adó Isten a szabadító. Neked is Ő a szabadítód?

• A törvénnyel érdemben foglalkozni csak szabadulás után lehet.

• Ne legyen más istenetek – Ne gyártsatok pót-isteneket!

• Az Istent helyettesítők is uralmuk alá vonnak. Ne ezeknek szolgálj!

Hírdetés