Az Úrnak, a te Istenednek nevét hiába ne vedd fel!

2 Mózes 20:7

a)Bevezetés

A második parancsolat is sok fejtörést okozott, hogy értsük, mit jelent a kép, a szoborkészítés tilalma és azok imádata.

A harmadik parancs sem könnyebben értelmezhető. Igaz, vannak gyorsan beugró alkalmazási ötletek, mint a ne káromkodjunk, ne emlegessük Isten nevét feleslegesen érzelmi hatások alatt. Például az „Úr Isten!” felkiáltással. Ezek bele is férnek a harmadik parancs tilalmának a betartásába, de kérdés, hogy egykor tényleg ennyit akart mondani Isten? Hogy ezt megválaszoljuk, több egyéb kérdést is sorra kell venni.

b)Mi az Isten neve?

Elsőre talán értelmetlennek is tűnik a kérdés. Valójában nem az. Az, hogy mi kimondjuk ezt a szót: Isten, még nem a nevét mondtuk annak a személynek, akit a világ Teremtőjének, mindenki Gondviselőjének, a bűnösök Szabadítójának, a mindenség Urának tekintünk. (A jelzőket tudatosan írtam nagy betűkkel, mert már ezek is nevet jelenthetnek.)

Az tehát, hogy Istent „Isten”-nek nevezzük, még nem a nevét mondjuk.

Milyen nevei fordulnak elő Istennek a Bibliában?

Az alábbi nevekkel találkozhatunk:

1. Isten, h. ‘elóhím (többesszám)

2. Isten, h. ‘elóah (egyesszám)

3. Isten, h. ‘él (A kánaáni mitológiában is ismert, minden isten atyja)

4. Mindenható Isten, ‘él saddaj

5. Felséges Isten, ‘él celjón

6. A Seregek Ura – jahveh cöbá’ót

7. Örökkévaló Isten, ‘él cólám

8. Bétel Istene, ‘él bét’él

9. Látás Istene, ‘él ró’í

10. Úr, ‘ádón

Ha néven akarjuk nevezni Istent, ezeket is használhatjuk. Ezek vagy jellemzőjére utalnak, vagy valamilyen cselekedetére mutatnak. Ezek nagyon fontosak, mert egy név ezeket magában hordozta abban a korban.

A legfontosabb név

Azonban minden név fölé emelkedik egy név, amit maga Isten mondott ki magáról. Ez pedig a Jahve, vagy Jehova név, melyeket közismertebben ismerünk. Eredetihez hűebben, esetleg tudományosabb megközelítésben mondhatjuk JHVH-nak is.

Károli

2Móz 6:2 Az Isten pedig szóla Mózeshez és monda neki: Én vagyok az Úr.

2Móz 6:3 Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak úgy jelentem meg mint mindenható Isten, de az én Jehova nevemen nem voltam előttük ismeretes.

Új fordítás

2Móz 6:2-3 Azután beszélt Isten Mózessel, és azt mondta neki: Én vagyok az ÚR! Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak úgy jelentem meg, mint „Mindenható Isten”, de azt a nevemet, hogy „ÚR”, nem nyilatkoztattam ki nekik.

A szabadításra készülő Isten a kiválasztott személynek, Mózesnek új néven mutatkozott be, ahogy még addig nem ismerték. Erre a névre vonatkozik valójában a parancs. Sőt az egész Tízparancsolatban ez a név jelenik meg.

2Móz 20:2 Én, az Úr (Jahve), vagyok a te Istened (Elohim), aki kihoztalak téged Egyiptomnak földéről, a szolgálat házából.

2Móz 20:7 Az Úrnak (Jahve) a te Istenednek (Elohim) nevét hiába fel ne vedd

2Móz 20:10 De a hetedik nap az Úrnak (Jahve) a te Istenednek (Elohim) szombatja

Ugyanez a névkettőzés jelenik meg a Jézus által is idézett legnagyobb parancsolatban is:

5Móz 6:5 Szeressed azért az Urat (Jahve), a te Istenedet (Elohim) teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes erődből.

Az idézett mondatok és a fordítások rámutatnak, hogy a Jahve, vagy Jehova nevet nem mindig fordították le. A héber szövegben 5522 esetben fordul elő, melyből a magyar Károli fordításban 7-szer olvashatjuk így lefordítva. Az Új fordítású Bibliában egyszer sem. (Előfordulások a Károliban: 1Móz 22:14 1Móz 32:9 2Móz 6:3 2Móz 15:3 2Móz 17:15 Bír 6:24 Zsolt 83:19)

Már ennek a kevés fordításnak is magyarázata lehet maga a harmadik parancsolat.

Az biztos, hogy a zsidók soha nem is ejtették ki ezt a szót. Bármikor a szövegben ehhez a szóhoz értek, helyette az Adonáj kifejezést mondták.

(Érdekességként két igeverset meghallgathatunk. Egyik a harmadik parancsolat, a másik az 5 Mózes 6:4, ami egy fontos mondat a zsidóknak.)

A Jahve név jelentése

(Úr, H3068)

H3068   יַהְוֶה (jahəveh)

Jahve, Jehovah

1) a legfelsőbb, egy igaz isten tulajdonneve

Etimológia: tulajdonnév (nomen proprium), alakilag és szótári értelemben a H1933-ból, amelynek eredeti(!) jelentését a H1961 őrizte meg (vö. jelentéshasadás jelensége a magyar család – cseléd szóban).

Ejtsd: szövegben olvasva sohasem ejtjük ki (nomen ineffabile)! Mindig helyettesítjük az „ádonáj” (H136) szóval.

H3068   יַהְוֶה (jahəveh)

Jahve, Jehovah (eredeti kiejtése bizonytalan) = „létező”; „Örökkévaló”

– a legfelsőbb, egy igaz isten tulajdonneve

Etimológia: a H1961-ből

H1961   הָיָה (hájáh)

Kal

1) van, létezik, válik vmivé

2) történik, megesik, bekövetkezik, végbemegy

3) időzik, tartózkodik, van vhol

Nifal

1) történik, megtörténik

2) végbemegy, befejeződik

Etimológia: ige (verbum), rokonságban a H1933-mal.

Ejtsd: hájá.

(Óhéber BDB)

H1961   הָיָה (hájáh)

– A) Kal

1) van, létezik

2) lesz, válik vmivé; vkié lesz; vmiül szolgál

3) készül vmit tenni, vmi előtt áll

4) kész vmire

5) (együtt) van vkivel

6) történik, megesik, bekövetkezik, végbemegy

B) Nifal

1) történik, megtörténik, végbemegy

2) elmúlik, elhagyja őt

Etimológia: alapszó (rokonságban a H1933-mal)

H136   אֲדֹנָי (‘ăḏónáj)

1) Uram! (ti. Isten megszólítása)

Etimológia: többes számú megszólítás (vocativus plurale) a H113-ból, amit helyesírása jól megkülönböztet az „uraim” jelentésű szótól (ti. azt a szó végén patahhal, míg Isten megszólítása esetén kámeccel írjuk). Hagyományosan Isten négybetűs, héber Nevét (JHVH) is adonájnak olvassuk, tekintettel arra, hogy a judaizmusban ezen a módon próbálják elkerülni Isten nevének hiábavaló kimondását.

Ejtsd: adónáj.

(Óhéber BDB)

H136   אֲדֹנָי (‘ăḏónáj)

– Uram! Isten megszólítása; helyesírása megkülönbözteti az „uraim” formától. Egyfajta méltóságnak kijáró többesszámnak fogható fel. – Hagyományosan Isten négybetűs Nevét (JHVH) is adonáj-nak olvassuk ki (a judaizmusban ezen a módon próbálják elkerülni Isten nevének kimondását)

Etimológia: a H113-ból

A Jahve név értelmezése mindmáig nehéz.

Magán a B-i h. nyelven belül maradva, legjobban megközelíthető a név etimológiája épp a Mózesnek adott kijelentésből: arra a kérdésre, hogy mit mondjon Mózes a honfitársainak, mi az őt küldő Istennek a neve; a 2Móz 3,14 híres kijelentése így adja a választ: ‘ehje ‘aser ‘ehje = »vagyok, aki vagyok«, továbbá: az ‘ehje = a »Vagyok« küldött el. (Forrás: Bibliai Keresztény Lexikon-Jahve szócikk)

A Jahve név, ellentétben minden emberi névadással, Isten önkijelentése. Isten neve alapjában véve ismeretlen, és emberi okoskodással nem is lehet azt kikutatni. Viszont nevének elhallgatása egyfajta utalás is lehet Isten-voltára (1Móz 32,30; Bír 13,17kk). Isten Mózesnek tudtul adja nevét (2Móz 3,14; 6,2; 34,6). Önmaga feltárásával lehetővé teszi Izráel számára, hogy segítségül hívják őt. Ezáltal lesz Izráel Isten különleges tulajdonává (vö. Jer 14,9; 15,16). De az egész világ előtt ismertté akarja tenni nevét, amikor a szent háborúkban megmutatja hatalmát (2Móz 15,3). Világbirodalmak leváltása révén még a távoli kúsiak is az ő nevét tisztelik (Ézs 18,7; Jer 16,21; Zof 3,9k). Isten a történelem uraként jelentette ki magát, ezért a pogány népek is megismerik szent nevét (Ézs 45,14k.18kk). Nevének segítségül hívása elsőrenden a kultuszi istentiszteleteken történik, hiszen a szent helyeken teszi Isten a nevét »emlékezetessé« (2Móz 20,24). A kultuszhely Isten jelenlétének a garanciája. Ezért a legkorábbi időkben ott alakítottak ki kultuszhelyet, ahol Jahve vagy az ő angyala megjelent, akár nevének említése nélkül is (1Móz 12,7; 2Móz 34,5; Bír 6,10kk; 13,1kk; 2Sám 24,16 stb.). Gyakran az angyalban van jelen Isten neve (2Móz 23,20k) (Forrás: Bibliai Keresztény Lexikon-Név szócikk)

c)A parancs értelme

Ezek után lássuk magának a parancsnak a lényegét, értelmét!

A szavakhoz ragaszkodva, azt mondhatjuk, hogy Isten a maga által kijelentett Jahve nevének hiábavaló alkalmazását, felvételét tiltotta.

Mit jelent a „felvenni” kifejezés?

(vedd, H5375, H8799)

H5375   נָסָא נָשָׂא (násá’ náśá’)

Kal

1) fölvesz, fölemel

– egyéb főnevekkel vagy elöljárókkal: esküt ráemel (kötelez, elvár), kezet emel (vkire, ellene támad vkinek, esküszik, büntet, imádkozik), fejet felemel (örül, vidám, hatalmas, hatalmaskodik), arcát fölemeli (jó a lelkiismerete, ránéz vkire, bízik vkiben), hangját felemeli (kiált, sír, jajgat, örül), lelkét felemeli (vágyik vmire), szíve vagy szívét felemeli (ösztönöz, büszke)

2) hordoz, visel (terhet, fegyvert, büntetés súlyát, felelősséget), részes (bűnben)

– egyéb főnevekkel vagy elöljárókkal: föld elhordoz (eltart, fenntart), vmit elhordoz (kitart vmilyen körülmények között, elvisel, magában foglal, egyenértékű vmivel [pl. űrmérték]) gyümülcsöt hoz (terem)

3) elvesz, elvisz

– egyéb főnevekkel vagy elöljárókkal: bűnt elvesz (megbocsát), magához vesz (magával visz, magával hurcol, megházasodik), fejet vesz (létszámot néz, megszámol), beszédből elvesz (befogad, magáévá tesz, megért, azonosul vele), kegyelmet vesz (kegyelemben részesül, kegyelmet nyer, kedvező fogadtatást talál) Nifal

1) fölemelkedik, fölemeltetik (fizikailag vagy méltóságban)

2) támad vki ellen (szó szerint: felemeli magát)

3) vitetik, elvitetik, hordoztatik

4) eltöröltetik (ti. tömeg)

Piél

1) fölemel, fölmagasztal (támogat, megsegít)

2) vágyakozik (szó szerint: lelkét emeli)

3) hordoz

4) megszerez vmit vki számára, elvon vhonnan azért, hogy másnak adja, esetleg anyagi előnyhöz juttat (2Sám 19:43 – a Szeptuaginta egyértelműsítve fordít: ajándékot hoz)

Hifíl

1) bűnössé válik (önhibájából), bűnt vesz magára, bűnössé teszi magát

2) körülkerít, kötelet von vmi köré (2Sám 17:13)

Hitpaél

1) fölemelkedik (ti. fölmagasztaltatik)

2) fölemeli magát (ti. arrogánsnak, büszkének lenni, erősen megáll)

H5375   נָסָא נָשָׂא (násá’ náśá’)

– A) Kal

1) fölvesz, fölemel

2) fölemel (kezét; esküszik; büntet; imádkozik)

3) fölemel (fejet; örül, vidám; hatalmas, hatalmaskodik)

4) fölemel (arcot; jó a lelkiismerete; néz valakire, bízik valakiben)

5) fölemel (hangot; kiált; sír, jajgat; örül)

6) mond, kimond

7) fölemel (lelket, azaz vágyik valamire)

8) fölemel; ösztökél (a szíve valamire; ill. büszke)

9) (mérlegre) tesz, megmér

10) visz, hordoz, visel

11) hoz (termést, gyümölcsöt)

12) eltart (föld valakit)

13) kitart; elvisel; elbír

14) odavisz; elvisz

15) elvesz (bűnt; engesztelést végez; megbocsát)

16) fog, magához vesz, magával visz

17) házasodik

18) fölemel (valaki arcát, vagyis kedvezően fogad, meghallgatja a kérését, tekintettel van rá; tiszteli; részrehajló iránta)

19) fejét emeli (vagyis számbavesz, megszámol)

B) Nifal

1) fölemelkedik; melléknévi igenév: magas

2) vitetik; elvitetik

C) Piél

1) fölemel, fölmagasztal

2) fölemel (lelket, azaz vágyik valamire)

3) segít, megajándékoz

4) elvisz

D) Hifil

1) bűnt vesz magára, bűnössé teszi magát

2) körévet, körbevesz valamivel

E) Hitpaél

1) fölemelkedik, fölmagasztaltatik

2) fölemeli magát; erősen megáll; büszkének lenni

Etimológia: alapszó

(Óhéber Gesenius)

A hiába jelentése

(hiába, H7723)

H7723   שָׁוְא (šávə’)

1) üresség, értéktelenség, hiábavalóság

2) hazugság, valótlanság (ti. beszédé)

Etimológia: hímnemű főnév (nomen masculinum) egy, a bibliai héberben csak származékszavak formájában használatos gyök (שׁוא) első alapjelentéséből, mely rokon nyelvekben (arab, etióp): ’megbolondul’, ’megőrül’, ’kiürül’, ’aljasság’, ’hitványság’.

Ejtsd: sáv.

(Óhéber BDB)

H7723   שָׁוְא (šávə’)

– 1) gonoszság, jogtalanság

2) rombolás, pusztítás

3) hazugság, valótlanság

4) üresség, értéktelenség, hiábavalóság

5) pusztulás, elhagyatottság, elnéptelenedés

6) rombolás, pusztítás

Etimológia: egy nem használatos gyökből (שאה; jelentése lármát csap, pusztít, elnéptelenít). Megjegyzés: a szótárak általában kétfelé választják ezt a szócikket, a שָוְא–hoz az 1-4 jelentéseket, a שוֹאָה-hoz az 5-6 jelentéseket társítják

(Óhéber Gesenius)

Felvenni az Úr nevét

A személy nevében való alkalmazást is jelentheti

Egy jó példa lehet erre Dávid egyik gyermekének a neve.

Adónia, Dávid negyedik fia, aki Salamonnal szemben a trónra törekszik.

(Adónia, H138)

H138   אֲדֹנִיָּהוּ (‘ăḏónijjáhú)

Adónijáhú, Adónijá = ’az én uram az Úr’

1) Dávid negyedik fia, Salamon vetélytársa a trónért

2) lévita, akit Jósafát kiküldött, hogy tanítsa a Törvényt

3) főember, Nehémiás kortársa

Etimológia: tulajdonnév (nomen proprium) a H113 + H3050 összetételéből.

Ejtsd: adónijjáhú.

(Óhéber BDB)

H138   אֲדֹנִיָּהוּ (‘ăḏónijjáhú)

Adónijáhú, Adónijá = „az én uram JHVH”

– Adónijá (Adónia)

1) Dávid negyedik fia, Salamon vetélytársa a trónért

2) lévita, akit Jósafát kiküldött, hogy tanítsa a Törvényt

3) főember, Nehémiás kortársa

Etimológia: a H113 származéka + H3050

(Óhéber Gesenius)

Jelentheti azt, hogy hiábavaló módon ne használja valaki a nevét? Dehát a nevet nem magának veszi senki.

A nép, mely Isten nevéről neveztetik

5Móz 28:9-10 Az ÚR felkészít téged magának szent népévé, ahogy megesküdött neked, ha megtartod az ÚRnak, a te Istenednek parancsolatait, és az ő útjain jársz. És megérti majd a föld minden népe, hogy az ÚR nevéről neveznek, és félnek tőled.

2Krón 7:13-14 Íme, amikor bezárom az eget, hogy ne legyen eső, és amikor parancsolok a sáskának, hogy legeljék le a földet, vagy amikor dögvészt bocsátok népemre, de megalázza magát az én népem, amely nevemről neveztetik, s könyörög, és keresi az én orcámat, és megtér bűnös útjairól, én is meghallgatom őket a mennyből, megbocsátom bűneiket, és megszabadítom földjüket.

Isten kiválasztott népe is felvette Urának nevét.

A felvétel esküre emelést is jelet

Tudjuk, Jézus teljesen megtiltotta az esküt. Az őszinte, hiteles beszédet kéri tőlünk.

Máté 5:33-37 Ismét hallottátok, hogy megmondatott a régieknek: Ne esküdj hamisan, az Úrnak tett esküidet pedig teljesítsd! De én azt mondom nektek: Egyáltalán ne esküdjetek: se az égre, mert az az Isten trónja, se a földre, mert az az ő lábának zsámolya, se Jeruzsálemre, mert az a nagy Király városa; a fejedre se esküdj, mert nem tudsz egy hajszálat sem fehérré vagy feketévé tenni; hanem beszédetekben az igen igen, a nem nem legyen, mert ami ennél több, az a gonosztól van.

Az ószövetségben azonban találunk parancsot arra, hogy Isten nevére esküdjenek Izráel fiai.

5Móz 6:13 Féljed az URat, a te Istenedet, neki szolgálj, és az ő nevére esküdjél.

5Móz 10:20 Az URat, a te Istenedet féld, őt tiszteld, őhozzá ragaszkodjál, és az ő nevére esküdj.

Más parancsban azt olvassuk, hogy hamis esküre ne használják ezt a nevet:

3Móz 19:12 Ne esküdjetek hamisan az én nevemre, mert megfertőztetitek Istenetek nevét. Én vagyok az ÚR.

Az eskü is lehet egy olyan gyakorlat, amikor az ember hiába hívja Istent megerősítő tanúként a kijelentése mellé. Ha csak azért teszi, hogy ezáltal tegye elfogadhatóvá kijelentését, az bizony káros.

Az áldással is felvesszük Isten nevét

4Móz 6:22-27 Azután így szólt az ÚR Mózeshez: Mondd meg Áronnak és fiainak: Így áldjátok meg Izráel fiait, ezt mondjátok nekik: „Áldjon meg téged az ÚR, és őrizzen meg téged. Világosítsa meg az arcát rajtad az ÚR, és legyen kegyelmes hozzád. Fordítsa feléd arcát az ÚR, és adjon neked békességet.” Így tegyék nevemet Izráel fiaira, hogy megáldjam őket.

Isten a szolgáin keresztül áldást ad, amiben nevét is közli. Aki így áldást vesz, az nevét is veszi.

Ha ezzel az áldással nem tud helyesen élni, hiábavalóvá teszi a név közlését.

Maga a parancs elfogadása, megtartása is a név megszentelése. A mulasztás megfertőzi Isten nevét

3Móz 22:31-33 Tartsátok meg parancsolataimat, és cselekedjetek azok szerint. Én vagyok az ÚR. Ne fertőztessétek meg szent nevemet, hogy megszenteltessem Izráel fiai között. Én vagyok az ÚR, a ti megszentelőtök, aki kihoztalak titeket Egyiptom földjéről, hogy Istenetek legyek. Én vagyok az ÚR.

d)Mi az, amit tehetünk az Úr nevével?

A zsoltárok bizonysága, mi mindenre alkalmas Isten neve:

Zsolt 18:50 Ezért dicsérlek téged, URam, a nemzetek között, és éneket zengek nevednek. >>

Zsolt 20:6 Hogy örvendezzünk szabadításodnak, és Istenünk nevében zászlót lobogtassunk. Teljesítse az ÚR minden kérésedet!

Zsolt 22:23 Hadd hirdessem nevedet testvéreimnek, és hadd dicsérjelek a gyülekezetben!

Zsolt 29:2 Adjatok dicsőséget az ÚR nevének, imádjátok az URat szent ékességben!

Zsolt 33:21 Csak őbenne vigad a szívünk, csak az ő szent nevében bízunk!

Zsolt 34:4 Dicsőítsétek velem az URat, és magasztaljuk együtt az ő nevét!

Zsolt 44:9 Istent dicsérjük mindennap, és mindörökké magasztaljuk nevedet.

Zsolt 45:18 Hadd hirdessem nevedet nemzedékről nemzedékre. Örökkön-örökké dicsérni fognak a népek!

Zsolt 54:3 Istenem, segíts meg engem neved által, és szolgáltass igazságot nekem hatalmaddal! >>

Zsolt 54:8 Kész szívvel áldozom neked; áldom nevedet, URam, mert jó vagy.

Zsolt 61:9 Így majd szüntelen nevedet éneklem, és mindennap teljesítem fogadalmaimat. >>

Zsolt 63:5 Hadd áldjalak ezért életem fogytáig, hadd emeljem föl kezemet a te nevedben! >>

Zsolt 66:2 Énekeljétek neve dicsőségét, tegyétek dicsőségessé dicséretét! >>

Zsolt 68:5 Énekeljetek Istennek, zengedezzetek nevének! Készítsetek utat annak, aki a pusztákon át jön! ÚR az ő neve, örvendezzetek színe előtt!

Zsolt 69:31 Isten nevét dicsérem énekkel és magasztalom hálaadással. >>

Zsolt 79:6 Öntsd ki haragodat a pogányokra, akik nem ismernek téged, és az országokra, amelyek nem hívják segítségül nevedet!

Zsolt 80:19 és mi nem térünk el tőled! Eleveníts meg minket, és mi imádjuk nevedet.

Zsolt 86:11 Taníts meg engem utadra, URam, hogy igazságodban járhassak, és teljes szívvel féljem nevedet!

Zsolt 89:17 Nevednek örvendeznek mindennap, igazságod fölmagasztalja őket. >>

Zsolt 92:2 Jó dolog dicsérni az URat és éneket mondani nevednek, ó, Felséges! >>

Zsolt 96:8 Adjátok meg az ÚRnak neve dicsőségét, hozzatok ajándékot, és jöjjetek be udvaraiba! >>

Zsolt 99:6 Mózes és Áron az ő papjaival és Sámuel azokkal együtt, akik nevét segítségül hívják: segítségül hívták az URat, és meghallgatta őket. >>

Zsolt 100:4 Menjetek be kapuin hálaadással, udvaraiba dicséretekkel! Adjatok hálát neki, áldjátok nevét! >>

Zsolt 103:1 [Dávidé.] Áldjad, én lelkem, az URat, és egész bensőm az ő szent nevét! >>

Zsolt 119:55 URam! Nevedről emlékezem éjjel, és megtartom törvényedet. >>

Sok tevékenységhez kapcsolódhat Isten neve. Ezeket lehet nem hiába, nem haszontalanul, de hiába, azaz valódi tartalom nélkül végezni.

e)A név tulajdonosának torz képviselete hiábavaló név felvétel

Van még egy összefüggés, ami a kérdésben elénk jöhet.

Mi, Isten gyermekei felvettük az Ő nevét, még ha nem is a személynévben. Azzal, hogy övéinek valljuk magunkat, Őt képviseljük, az Ő nevében élünk, járunk el. Ha ezt a nevet úgy hordozzuk, hogy életünkkel inkább ártunk a névnek, azzal hiába hordozzuk a nevet.

Egy újszövetségi ige figyelmeztet erre:

Róm 2:17-24 Íme, te zsidónak neveztetel, és a törvényre támaszkodol, és Istennel dicsekedel. És ismered az ő akaratát, és választást tudsz tenni azok között, amelyek különböznek [attól], mivelhogy a törvényből megtaníttattál; És azt hiszed magadról, hogy te a vakoknak vezetője, a sötétségben levőknek világossága, A balgatagok tanítója, a kiskorúak mestere vagy, bírván a törvényben az ismeret és igazság formáját. Aki azért mást tanítasz, magadat nem tanítod-e? aki azt hirdeted, hogy ne lopj, lopsz-e? Aki azt mondod, ne paráználkodjál, paráználkodol-e? aki utálod a bálványokat, szentségtörő vagy-e? Ki a törvényben dicsekszel, a törvénynek megrontása által az Istent gyalázod-e? Mert az Istennek neve miattatok káromoltatik a pogányok között, amint meg van írva.

Pál megszólítja a zsidókat, akik magukat minden népnél többre tartották, mert kiválasztott nép. Kiválasztottságuknak egyik értéke, hogy ismerik az Úr akaratát. Ennél fogva mindenki tanítójaként élhetnek. Erre nézve viszont feltesz egy kérdést Pál: miközben mást tanítasz, te nem tanulsz? Más megközelítésben úgy is fogalmazhatunk: Miközben mással tudatod a törvényt, te nem élsz azok utasításai szerint?

Ha ez így van, azzal nem mást érsz el, minthogy a pogányok káromolni fogják azt a nevet, amit te képviselsz.

• Ha valaki fölényesen tanítja Isten akaratát Isten gyermekeként, de nem tartja meg, az hiába hordja Isten nevét.

• Ha valaki úgy közli a parancsok tiltó utasításait Isten gyermekeként, hogy magának azokat, vagy azokból némelyeket megengedi, azzal mások előtt gyalázatossá teszi Isten nevét.

• Általánosabban azt is mondhatjuk, ha valaki Istenre hivatkozva tartja magát jobbnak más személyeknél úgy, hogy maga nem jobb, azzal Isten nevének gyalázatára ad okot.

• Még egy megközelítésben ha valaki úgy közelít az emberekhez, hogy azt érezteti velük, mennyi mindent nem tudnak még Istenről, a hívő életről, de közben ő maga nem kész a tanulásra, a fejlődésre, hanem magát tökéletesnek tünteti fel, az közvetettek Isten nevének gyalázatára ad okot.

Kemény igazságok ezek.

Milyen megírt igazságra utal Pál?

Ez 36:16-21 Azután így szólt hozzám az ÚR szava: Embernek fia! Amikor Izráel háza a saját földjén lakott, tisztátalanná tette azt életével és cselekedeteivel. Olyan volt életük előttem, mint a havibaj tisztátalansága. Akkor kiöntöttem rájuk haragomat a vér miatt, amelyet a földre ontottak, és tisztátalanná tették azt bálványaikkal. Ezért szétszélesztettem őket a népek közé, és szétszórtam az országokba, életük és cselekedeteik szerint ítéltem meg őket. De amikor a népekhez érkeztek, tisztátalanná tették szent nevemet, amerre jártak, mert ezt mondták róluk: Az ÚR népe ezek, és mégis ki kellett jönniük az ő földjéről! Ekkor megkönyörültem rajtuk szent nevemért, amelyet tisztátalanná tett Izráel háza a népek között, akik közé jutottak.

A nép, aki még a fogságban is Isten népe, azzal hogy Isten büntetését kell hordozniuk, ezzel az állapotukkal tisztátalanná tették Isten nevét. Tehát hiába voltak ők a kiválasztottak, nem éltek kiválasztottságuknak megfelelően.

f)Összegzés

• Bár a Biblia értelmében az a szó, hogy „Isten” nem az Isten neve, mi annak értelmezhetjük

• A parancs értelmezése két kifejezés gyakorlati alkalmazásán múlik. Felvenni és hiába. Ezekre kell figyelni.

• Mi Isten nevét hordozzuk, mert gyermekei vagyunk.

• Ha valaki Istenre esküszik, nevét veszi fel

• Ha áldást veszünk, Isten nevét vesszük fel.

• Ha a parancsot elfogadjuk, és megtartjuk, azzal Isten nevének szerzünk dicséretet

• Szavakkal, tettekkel még sokféle módon felvesszük, felemeljük Isten nevét

• Ha a név által mi többnek tartjuk magunkat másoknál úgy, hogy a tökéletesség képzetével állunk az emberek előtt, hiába tartjuk magunkat Isten gyermekeinek, inkább nevének káromlását fogjuk elérni

Hírdetés