A hálaadás kiindulópontja

Lukács 7:36-50

a)Bevezetés

Köztudott, hogy a hálaadás egy őszi ünnep, amiben elsősorban a gondviselésért adunk hálát, látva, hogy Isten bő termést adott nekünk.

Mivel egyre kevesebben vannak, akik közvetlenül úgy látják a föld termését, hogy azért kétkezi munkával megdolgoztak, a hálaadó ünnepek ilyen jellege is megváltozik.

Pedig szükséges az is, hogy jobban átérezzük a föld termésének jelentőségét. A mai ember eltávolodott attól, hogy a föld termését a munka gyümölcseként értelmezze. Ehelyett inkább válogatásra alkalmas portékát lát a termésekben, akár a piacon vásárol, akár a nagy áruházakban.

Ennek van jó hatása is, mert tudunk a hálaadás témájával úgy is foglalkozni, hogy más részleteit vesszük szemügyre. Legyen ez ma is így.

A mai üzenetnek egy alcímet is adtam: Két ember Jézus mérlegén. Hogy értékeli Jézus a hálás életet két személyviselkedése alapján.

b)A hálaadás mint áldozat

Az ószövetség alapján nyugodtan mondhatjuk, hogy a hálaadás áldozat bemutatás formájában történt. Ennek szabályozását a 3 Mózes 7:11-22 bibliai részben találhatjuk.

A kérdés az, hogy ezt az áldozatot, az áldozat bemutatását hogyan végezzük? Miért gyakoroljuk? Milyen meggyőződés áll a hátterében.

A kérdésekre a történet két kiemelkedő szereplőjének viselkedése, illetve ezeknek Jézus által gyakorolt értékelése ad választ.

Megtiszteltetés Istennek, vagy megtiszteltetés nekem?

Simon, a farizeus, aki vendégül látta Jézust úgy élhette meg ezt az étkezést, hogy ad valamit Jézusnak, mert szüksége van rá. Meghívja enni, hogy gondoskodjon róla legalább azon a napon. Asztalához invitálja, hogy bizonyítsa nagylelkűségét. Tehát ad abból amije van annak, akinek látszólag nincs.

*Sajnos vannak, akik így fogják fel a hálaadást. Adni kell abból ami van, amivel rendelkezem Istennek, azaz az egyháznak, a rászorulónak, akinek nincs. Úgy gondolják, hogy a hálaáldozat megtiszteltetés Istennek.

Fel kell tenni egy bibliai kérdést: Mid van, amit nem kaptál te magad is? Ha erre őszintén válaszolunk, beláthatjuk, hogy így nem adhatunk Istennek, még ha közvetetten is tesszük, mert minden az övé és minden tőle van.

Ezzel szemben jön egy nő, aki nem meghívja Jézust, hanem felkeresi. Nem ebéddel, vacsorával kínálja, hanem könnyekkel és kenettel halmozza el. Nem a vendéglátó magabiztosságával, hanem a besurranó vendég alázatával térdel Jézus lábainál. Nem tudja, nem is akarja érzékeltetni, hogy a találkozás az Jézus számára megtiszteltetés. Ehelyett inkább azt mutatja, hogy számára megtisztelő, hogy ilyen közel kerülhetett Jézushoz.

*Hogy éled meg a hálaadást, a köszönet nyilvánítást, az áldozatokat, melyeket embereken keresztül Istennek adhatsz? Érzed azt, hogy egy hatalmas megtiszteltetés neked, hogy Isten elfogadja ezeket tőled?

Kiindulópont, vagy reakció?

A farizeus azt is gondolhatta, hogy a találkozás, benne a vendéglátás, egy kiinduló pont a kapcsolathoz. „Adok neked valamit, hogy építsünk kapcsolatot.” Számára a közös étkezés, mint egy adomány részéről, a Jézussal való kapcsolat kiindulópontja.

*Gyakori az ilyen gondolkodás ma is. Az ember azt érzi, attól lesz jobb kapcsolata Istennel, ha ad neki valamit. Ad az idejéből, pénzéből, erejéből. Emögött egyébként az az érzés is megbújik, hogy ezt Isten kéri is. „Ha kéri, hát megadom neki, lássa, kivel van dolga.” – merészelik némelyek gondolni. Ez még kiegészül azzal, hogy azért adok ilyen formában, hogy Isten még többet adjon, de legalábbis ne vegye el tőlem azt, amim van.

Ilyen formában a hálaadás egy olyan kezdő lépés sokak szemében, amitől előnyös következményeket vár annak gyakorlója.

A váratlanul érkező bűnös asszony mást bizonyít. Hogy mit, azt Jézus beszédéből tudjuk meg. Mivel neki sok bűne bocsáttatott meg, igen szeret. Az amit tesz, az arra való felelet, hogy mit kapott Istentől. A szeretetének tettekben megnyilvánuló áradata azt mutatja, hogy itt nem a kapcsolat kezdete zajlik, hanem a folytatás szemtanúi lehetünk. Ő nem azért ad, hogy kapjon, hanem azért ad, mert kapott.

*Vannak okok az életedben, ami kiváltja a hálaadást? Hogy mi lehet a legfontosabb, arról nemsokára részletesebben szó lesz.

c)A hálaadás az igazi tisztelet

Az események egy másfajta különbséget is megmutatnak.

Egyik szereplő igazán komoly tiszteletet is kifejez a hálaadásával Jézus felé, a másik a legcsekélyebb tiszteletet sem tanúsította vendégével szemben.

Simont felháborítja a nő viselkedése, amit Jézus érzékel. Ezt felhasználva Jézus rámutat, hogy ami neki felháborító, az valójában példa értékű.

A vendéglátó Simon a legalapvetőbb, vendéglátáskor elvárható tiszteletadási tetteket sem gyakorolta. Nem kínált vizet, hogy Jézus lábat mosson. Nem köszöntötte csókkal. Nem kente meg fejét olajjal, hogy ezzel is gondoskodását fejezze ki felé.

A nő mindezt speciális módon végezte. Ő nem a vendéglátó illendő magatartásaként mutatta tiszteletét, hanem a rászoruló befogadott magatartásaként végezte a tiszteletadást.

*Él-e már a szívedben az igazi tisztelet? Átélted-e már Isten elfogadó, befogadó szeretetét, amiért önkéntelenül fakad fel a hála és a tisztelet benned?

Egy közvetett üzenete is van ennek a részletnek.

Van, egy magát bűntelennek tartó farizeus, aki még tiszteletadásként sem kész érinteni Jézust. Van egy érintésre méltatlan bűnös asszony, aki meri, akarja érinteni szeretett Urát.

Akit már megérintett Isten szeretete, az ölelni, csókolni akarja a szerető Urat. Akit még nem érintett meg, az magát is érinthetetlennek tartja. Az ilyen személy távolságtartó, kimért, magát mások fölé helyező. Elérhetetlen mindenki számára.

*Megérintett már Isten? Volt már személyes érintettséged valamilyen élethelyzetben? Örülj neki, mert ez is az igazi hálaadás kiindulópontja lehet.

d)Simon azt gondolja, Jézus ismeri a bűnöst, a nő tudja, hogy Jézus ismeri őt

Még egy fontos különbséget láthatunk a két személy között.

Simon jól tudja, ki az a nő, aki be merészelt jönni a házába és éppen Jézus lábát csókolgatja. Ez egy bűnös. Jézust viselkedése alapján értékeli és azt gondolja, hogy Jézus nem tudja ki érinti Őt. Pedig, ha próféta volna, tudnia kellene ki térdel a lábánál.

Simonnak van egy elképzelése, hogy hogy bánik a bűnössel egy igaz ember. Azt várja el, hogy a próféta is ezt tegye.

Gondolatai a következőt tükrözik: Ha Jézus az, akinek mondják és vallja magát is, fel kellene ismernie a bűnöst és tartózkodni kellene tőle.

*Hogy személed Istent? Milyen viselkedést vársz el tőle a bűnössel szemben? Azt szeretnéd, hogy olyan távolságtartó legyen, mint az ön-igaz vallásos emberek? Akkor te nem ismerted még meg Istent.

A nő ezen a területen is mást tanúsít a viselkedésével. Nem feltételezések alakítják gondolatait, hanem már tapasztalatok. Ő nem gondol magában elméleteket, hanem nyilvánvalóan tudja, hogy milyen a viszonya Jézusnak a bűnösökhöz. Ő biztosan tudja, Jézus elfogadja és szereti a bűnös embert.

*Van már meggyőződésed arról, mit gondol Isten a bűnösökről? Tudod már tapasztalatok alapján vallani, hogy aki megvallja bűneit, az a hű Istentől megbocsátást és megtisztítást kap? Ne érd be kevesebbel!

e)Az egyik tudja mi a helyes válasz, a másik azt teszi

Simonban hatalmas az erkölcsi tudás. Jézus kérdésére tökéletesen tudja a választ. Nem fél attól, Jézus mit akar kérdezni, bátran áll a mondanivaló elé. Azonban kiderül, hogy elméleti tudása van csak. Megtapasztalásokra épülő igazi ismerete nincs arról, milyen az, amikor valakinek sok adósságot engednek el és ezáltal nagyon szereti azt, aki ezt tette vele.

Talán saját szemében nincs is adóssága, amivel tartozik Istennek. Ha van is, lehet, megpróbálja maga kiegyenlíteni tudásával, erejével, státuszával, kapcsolatai megmozgatásával.

Nem úgy az asszony. Igaz, nem hozzá szól a kérdés, de biztos, hogy ő is tudna válaszolni. Nemcsak logikailag lenne képes a helyes válaszig eljutni, hanem könnyes szemekkel tenne bizonyságot arról, mekkora adós-terhet vett le a válláról Isten a bűneinek bocsánatával.

*Hogy állsz a fontos kérdésekkel? Elméleti válaszaid vannak, vagy gyakorlatban ismered azokat?

*Mered-e kipróbálni az életedben mindazt, amit elméletben tudsz Istenről?

f)Melyik jobb? Példává lenni, vagy példát kapni?

Van egy példaértékű elöljáró, aki kész áldozatok árán is vendéglátást gyakorolni. Vajon milyen jellegű a példája? Valóban példa, vagy csak saját magát tartja annak?

Jézus szavaiból kiderül, hogy csak egy önjelölt példa ő. Hiába várja, hogy kövessék – ahogy a többi farizeus is – nincsenek követői, mert csak elméleti szinten működik a kegyessége.

A nő Jézus értékelése szerint valóságos példává válik mindenki előtt, kiemelkedően a ház ura előtt. A tettei emelik példaképpé a bűnös nőt.

*Szeretnél te magad is példa lenni másoknak? Akarod ezt úgy, ahogy Jézus akarja? Kész vagy az elméleti kegyesség szintjéről átlépni a gyakorlati kegyesség szintjére?

g)Jézus az összehasonlítást igazi jellemzők alapján teszi

Jézus olyat tesz ebben az esemény sorozatban, amit nem nagyon szokott. Két személyt hasonlít össze, és egymáshoz képest értékeli őket.

Nekünk ezzel nagyon vigyázni kell, mert a mi értékelésünk hibás, elfogult. Magunkat mindig jobbnak látjuk másoknál. Mindig találunk olyan területeket, ahol eredményesebbek, jobbak vagyunk, így abban történik az összehasonlításunk. Vagy, ha éppen olyan szempont jelenik meg, amiben elismerten gyengébbek vagyunk, akkor kiegészítő részleteket veszünk elő.

Például, ha véleményt kapunk arról, hogy nem veszünk részt annyi szolgálatban, mint más, nem egyszerűen azt mondjuk, hogy igazad, van, majd igyekezni fogok, hanem valahogy így reagálunk: Igaz, hogy nem végzek annyi szolgálatot, de legalább mindeni istentiszteleten ott vagyok. Vagy de én többet adakozom, ezzel járulok hozzá a szolgálatokhoz.

Nem szeretünk a mérlegen feljebb kerülni, azaz könnyebbnek bizonyulni.

Néha pedig nem árt egy kis ilyen mérlegelés is úgy, hogy maga Jézus diktálja a szempontokat.

Ez is egy hála ok lehet, ha el tudjuk fogadni, ha az Úr minősít minket akár másokhoz viszonyítva is.

Van egy fontos figyelmeztetés a történetben. Igaz, hogy az összehasonlításon van a hangsúly, de van egy nagy igazság, ami mindenkire igaz. Ez pedig az, hogy adós. Olyan adóssága van Isten felé, amit nem tud kifizetni. Kicsi? Nagy? Mindegy. Mindenkit olyan bűn tartozás terhel, amit képtelen rendezni. Ez egyedül kegyelemből rendeződik.

*Nem vagy nagyon bűnös? Jobb vagy, mint az átlag ember? Inkább tartozol azokhoz, akik a társadalom hasznos, építő tagjai, nem pedig rombolói? Ekkor se felejtsd el, hogy tartozol Istennek. Az adóslevelet pedig Krisztus szegezte a fára. Őt kell elfogadni.

h)Miből táplálkozik a hálaadásod?

Kiderült tehát, hogy egy ilyen hétköznapi eseményben is megmutatkozik a hálaadó élet. Ennek értéke, élessége egy összehasonlításban vált láthatóvá.

Simon hálája arra épült, amit elért, amije volt. A nő hálája abból indult ki, amit kapott. Ehhez hozzájárul az, ahogy megkapta a legnagyobbat, a megbocsátó kegyelmet.

i)Összegezve

Formálódjon benned a hálaadó élet, mint életvitel úgy, hogy…

• értsd meg, hogy a hála nem Istennek megtiszteltetés, hogy adod, hanem neked, hogy adhatod

• fogadd el, a hála nem kezdeményezés Isten felé, hanem válasz mindarra, amit adott

• lásd be, hogy a hálaadás egyben tiszteletadás is

• belátod, nem az a lényeg, hogy te milyennek ismered az embereket, hanem Isten milyennek ismer téged

• hagyod, hogy Isten példává formáljon azáltal, hogy megtanít elfogadni Tőle mindent

• elfogadod, hogy nem önmagadhoz kell mérni magad, ha értékelsz, hanem hagyni kell, hogy Isten mérlegeljen téged

Hírdetés