Negyedik parancs: A nyugalomnap

2 Mózes 20:8-11

a)Bevezetés

A tízparancsolatban a negyedik, nevezetesen a nyugalomnapról szóló rész, bizonyítéka annak, hogy a parancsolatokkal Isten jót akar, a mi javunkat nézi és munkálja. Bizonyítja azt, hogy nem követel a parancsokkal, hanem juttatni akar. Ugyanakkor arra is nagyon jól rámutat, hogy a rendelései nem csupán egy életmód-tanács gyűjtemény, hanem a vele való kapcsolatot segítő kijelentés.

b)Emlékezz meg, tartsd számon!

A parancs első felszólítása, hogy emlékezzünk meg erről a napról, azaz tartsuk számon. Úgy is mondhatjuk, hogy számoljunk vele.

Mire utal ez a kérése Istennek? Arra, hogy ki lehet ugyan kerülni, figyelmen kívül lehet hagyni, de nem szabad ezt magunknak megengedni. Rámutat arra is, hogy a nyugalomnap megtartása személyes döntés. Ezt nem lehet senkinek az életében erőszakkal érvényesíteni.

*Hogy éled meg a nyugalom napját? Tudsz-e lehetőségként tekinteni rá, ami hasznos neked? Számolsz-e vele? Emlékezetedben van-e? Része-e annyira az életednek, hogy nem kell róla emlékeztetőt írni a telefonba?

Ez a tanítás hadd mélyítse ezt mindenki életében.

c)Szenteld meg!

A második felszólítása Istennek, hogy szenteljük meg. A megszentelés egy nagyon összetett kifejezés. Alapvetően a Szent tud megszentelni, azaz Isten képessége és hatásköre ez. Itt mégis tőlünk kéri Isten. Mit jelent ez?

Közli azt, hogy Ő munkálni akarja a mi szentségünket, de ehhez kéri, hogy szenteljünk neki időt. Tételesen most azt kéri, hogy egy napot szenteljünk neki, azaz különítsük el a többitől az Ő számára. Ez a nap legyen az Úré.

Nagy kihívás ez a mai emberek számára. Gondoljunk csak arra, mennyire az idős szorításában élünk, mennyire a feladatok nyomása alatt vagyunk. Milyen kemény odafigyelés kell ahhoz, hogy néhány percet, egy-két órát valamelyik családtagunknak szánjuk, nekik szenteljük.

Milyen nehezen teszi félre az apa a munkáját, hogy kicsit játsszon a gyerekével. Milyen kihívásnak tűnik férjként egy tétlenségnek tűnő időtöltést megélni a feleséggel, egyszerűen csak beszélgetve vele.

Olykor ilyen nehéznek tűnhet az, hogy egy napot az Úrnak szentelek.

Ez nem csupán annyit jelent, hogy akkor nem kell menni a munkahelyre, hanem akkor Istenre fordítom a figyelmet, neki különítem el az időmet és önmagamat.

Van valami, ami segíthet ezt megtenni. Ha valaki odaszenteli a nyugalomnapot Istennek, azzal nem veszít, hanem nyer.

*Hidd el, hogy a legnagyobb áldás, haszon abból lesz az életedben, ha a nyugalom napját neki adod!

d)Egy kiegészítő parancs

A nyugalomnapra vonatkozó utasításnak van egy kiegészítő parancsa. Ez tulajdonképpen a kifejtés, a magyarázat első gondolata is.

Hat napon át munkálkodjál! – hangzik a felszólítás. A nyugalomnapnak igazi értelmet az ad, ha az hat nap munka után történik.

Ehhez is és a nyugalom naphoz is maga Isten adja a példát. A Bibliából láthatjuk, hogy a nyugalomnap elrendelése Isten saját példaadására épül. Ahogy Ő hat nap alatt teremtette a világot és hetedik napon megpihent, úgy nekünk is ezt a hozzáállást ajánlja.

A parancsnak így van egy fizikai jellegű része is. Hat nap munka és utána jöhet a pihenés. Annak nem sok értelme van, hogy hat nap henyélés után jöhet a megérdemelt semmittevés.

Isten ránk bízta a Földet, amit művelni kell, ami felett jó gazdaként uralkodni kell és a munka eredményeként élhetünk meg. Ezt azonban nem kell egy vég nélküli robotolásban végezni. Szabad, lehet, kell megpihenni, a munkát megszakítani, abba hagyni. Egyébként a sabat kifejezésnek ez a jelentése. A sabbat magát a napot jelenti a sabat az a tevékenységet, amit Isten is tett a hetedik napon: megszűnt dolgozni, megpihent.

Belegondolt-e már valaki abba, miért pihent meg Isten a hetedik napon? Elfáradt a kemény munkába? Alig várta, hogy a végére érjen? Nem. Tudatos példaadás ez Tőle. Egy kis kitérőt téve mondhatjuk, hogy ugyanolyan gesztus ez felénk erőtlen, bűnös emberek felé, mint Jézus bemerítkezése. Ahogy Istennek nem volt szüksége pihenésre, mégis megpihent, úgy nem volt szüksége Jézusnak a bemerítésre, de beállva a bűnösök sorába példát adott, hogy kell betölteni az igazságot.

*Szorgalmas dolgozó vagy hat napon át? Szenteld meg a hetedik napot és ne dolgozz!

*Terhes a munka, el tudnád képzelni, hogy hét nyugalomnap legyen a héten? Kérd Istentől, hogy vegye el a restség bűnét és tegyen szorgalmassá. Fontos kérdés ez. A Példabeszédek és a Prédikátor könyve 21 igeversben nyújt figyelmeztető tanítást a lustaságra, restségre. Egyet hadd emeljek ki, ami rámutat, hogy a lustaság nem csupán fizikai kérdés, komoly lelki kihatása is van:

Péld 26:16 Bölcsebb a rest a maga szemei előtt, mint hét olyan, aki okos feleletet ad.

A restség nemcsak tétlen életet eredményez, de valahogy ezt a benne élők meg is magyarázzák, akár ideológiát is gyártanak maguknak erre.

e)Ne dolgozz és azok sem, akik kapudon belül vannak

A parancs következő részlete egy kiterjesztésről szól. Egy felszólítás arra nézve, hogy mindenkire nézve tartsuk fontosnak a nyugalomnap megtartását.

Kérdés merülhet fel ezzel kapcsolatban. Isten ezzel a részlettel egy kényszerítő magatartásra ad utasítást, azaz, hogy minden családtagot, beosztottat kényszeríteni kell arra, hogy megtartsa ezt a napot, vagy figyelmeztetés, hogy másnak is adjunk lehetőséget a pihenésre?

Az elsőben is van igazság. Jó képviselni családunk, környezetünk felé is, hogy mi nem dolgozunk, tegye más is ezt. Mégis én inkább a második logikát látom érvényesnek. A törvény megismétlésében így olvassuk:

5Móz 5:14 De a hetedik nap az ÚRnak, a te Istenednek a nyugalomnapja. Semmi dolgot ne tégy azon, se magad, se a fiad, se a leányod, se a szolgád, se a szogálóleányod, se az ökröd, se a szamarad és semmiféle jószágod, se a jövevény, aki kapuidon belül van. Hadd pihenjen szolgád és szolgálóleányod úgy, mint te magad is.

Úgy látom, Isten azt akarja szabályozni, hogy ne váljon képmutató gyakorlattá a nyugalomnap azáltal, hogy én nem dolgozom, de az esetleges nem hívő családtagomat, vállalkozás esetén a beosztottaimat vasárnap is elküldöm dolgozni, hadd hozzanak hasznot, míg én pihenek.

f)A parancs fejlődése, kibontakozása

Egy érdekes kérdéssel állhatunk meg a nyugalomnapot vizsgálva. Egy állandó, változatlan parancsról van szó, vagy olyanról, ami később bontakozott ki és alakult gyakorlattá? El kell ismerni azt, hogy egy változáson át érvényesülő parancs ez.

A törvény előtt is élt

A nyugalomnap gyakorlata, utasítása nem a Sinainál kezdődött.

2Móz 16:22-23 A hatodik napon pedig kétszer annyi kenyeret szedtek, fejenként két ómerrel. Ekkor eljöttek a gyülekezet főemberei mindnyájan, és tudtára adták ezt Mózesnek. Ő azt mondta nekik: Ez az, amit az ÚR mondott: A nyugalom napja lesz holnap, az ÚRnak szentelt szombat. Amit sütni akartok, süssétek meg, és amit főzni akartok, főzzétek meg. Ami pedig megmarad, azt mind tegyétek el magatoknak reggelre.

2Móz 16:26-30 Hat napon át szedjétek, de a hetedik napon szombat van, akkor nem lesz Amikor hetednap kimentek a nép közül néhányan, hogy szedjenek, nem találtak. Erre azt mondta az ÚR Mózesnek: Meddig nem akarjátok még megtartani a parancsolataimat és törvényeimet? Lássátok: az ÚR adta nektek a szombatot. Ezért ad ő nektek hatodnap két napra való kenyeret. Maradjon nyugton mindenki a maga helyén, senki se menjen ki a helyéről a hetedik napon. És megnyugodott a nép a hetedik napon.

Ezek még a Sinai hegyhez érkezés előtt megtörtént események. Tehát maga a nyugalomnap elve, gyakorlata élt a nép gondolataiban. Igaz, úgy tűnik, hogy nem volt mindenkinek ismert.

A törvény pontosította

A tízparancsolattal született egy szabályozás a kérdésben.

A törvény értelmezésénél kiegészült a gyülekezés utasításával is.

3Móz 23:2-3 Szólj Izráel fiaihoz, és mondd el nekik, hogy melyek az ÚR ünnepei, amelyeket ki kell hirdetnetek, hogy szent gyülekezésetek legyen azokon a napokon. Ezek az én ünnepeim. Hat napon át munkálkodjatok, a hetedik napon a nyugalomnak, a szent gyülekezésnek szombatja van, semmi munkát ne végezzetek. Az ÚR szombatja legyen az mindenütt, ahol laktok.

Egy apró kitétel

2Móz 35:2-3 hat napon át dolgozzatok, a hetedik nap pedig szent legyen számotokra, az ÚR nyugalmának szombatja legyen az. Aki azon dolgozik, azt meg kell ölni. Ne gyújtsatok tüzet házaitokban szombatnapon.

Ne gyújtsanak tüzet házaikban.

Tanácstalanság egy váratlan helyzetben

Az alábbi történet rámutat, hogy nem volt teljes körű tájékozottság a parancs alkalmazásával.

4Móz 15:32-36 Mikor pedig Izráel fiai a pusztában voltak, rajtakaptak egy férfit, aki fát szedegetett szombatnapon. Akik rátaláltak, amint fát szedegetett, odavitték Mózes, Áron és az egész gyülekezet elé. Őrizetbe vették, mert nem tudták, mit kell vele cselekedni. Az ÚR azt mondta Mózesnek: Halállal lakoljon az a férfi, kövezze őt agyon az egész gyülekezet a táboron kívül. Kivitte azért őt az egész gyülekezet a táboron kívül és agyonkövezték, ahogy az ÚR parancsolta Mózesnek.

Konkrét eligazítást kellett kérni az Úrtól az eset elbírálására.

Érdekes lenne elemezni, mi okozta a bizonytalanságot. Most a gondolatmenet szempontjából annyit emelek ki, hogy bár volt egy parancs, az alkalmazáshoz további segítség kellett Istentől.

Az átélések bővítették jelentőségét

Majd az ígéret földjére történő belépés előtt egy újabb kiegészítést nyert.

5Móz 5:15 Emlékezzél meg róla, hogy szolga voltál Egyiptom földjén, és kihozott onnan téged a te Istened, az ÚR erős kézzel és kinyújtott karral. Ezért parancsolta neked Istened, az ÚR, hogy tartsd meg a nyugalom napját.

Még egy konkrét tiltás

Krisztus előtt kb. 500 évvel, Nehémiás korából látunk még egy konkrét képet:

Neh 13:15-22 Ezekben a napokban azt láttam Júdában, hogy sajtót taposnak a nyugalom napján, és a szamarakra terhet raknak, sőt gabonát, bort, szőlőt és olajat és mindenféle terhet hordanak be Jeruzsálembe szombatnapon. Ezért figyelmeztettem őket még aznap, amikor az eleséget árulták. Tírusziak is laktak a városban, akik halat és mindenféle árut hoztak be és árusítottak szombatnapon Júda fiainak Jeruzsálemben. Ezért megróttam Júda elöljáróit, és ezt mondtam nekik: Micsoda gonoszságot műveltek, hogy így megszentségtelenítitek a szombatnapot? Hát nem így cselekedtek-e atyáitok? Istenünk ezért hozta ránk és e városra mindezt a sok bajt! És ti mégis növelitek Isten haragját Izráel fölött, mert megszentségtelenítitek a szombatot! Ezért amikor árnyék borult Jeruzsálem kapuira a nyugalom napja előtt, parancsomra bezárták az ajtókat, és meghagytam nekik, hogy ne nyissák ki azokat a szombat végéig. Sőt néhány emberemet a kapukhoz rendeltem, és ezt mondtam: Nem hozhatnak be semmiféle terhet a nyugalom napján! Ezért a kereskedők és a különböző áruk árusai egyszer-kétszer Jeruzsálemen kívül háltak. Figyelmeztettem őket, és így szóltam hozzájuk: Miért háltok e várfal előtt? Ha ezt megismétlitek, rátok teszem a kezemet! Attól fogva nem jöttek a nyugalom napján. Megparancsoltam a lévitáknak, hogy tisztítsák meg magukat, menjenek, és őrizzék a kapukat, hogy megszenteljék a szombatot. Ezért is emlékezzél meg rólam, Istenem, és kedvezz nekem nagy kegyelmeddel!

Az árubeszerzés és az adásvétel sem volt megengedett Nehémiás értelmezése szerint. Valószínű Jeremiás egyik figyelmeztetésére építette ezt.

Jer 17:20-26 Ezt mondd nekik: Halljátok meg az ÚR szavát, Júda királyai, egész Júda és Jeruzsálem minden lakosa, akik bejártok e kapukon! Azt mondja az ÚR: Vigyázzatok lelketekre, és ne hordjatok terhet szombatnapon, Jeruzsálem kapuin se vigyétek azt be! Házatokból se vigyetek ki terhet szombatnapon, és semmiféle munkát ne végezzetek, hanem szenteljétek meg a szombatnapot, ahogyan atyáitoknak megparancsoltam! De ők nem hallgattak erre, és fülüket sem fordították felém, hanem megkeményítették a nyakukat, nem hallgattak rám, és nem fogadták meg az intést. Pedig ha ti igazán hallgattok rám – ezt mondja az ÚR –, és nem visztek be terhet e város kapuin szombatnapon, és megszentelitek a szombatnapot úgy, hogy semmiféle munkát nem végeztek azon, akkor e város kapuin királyok és fejedelmek fognak bevonulni, akik a Dávid trónján ülnek, harci szekereken és lovakon járnak, mind maguk, mind fejedelmeik, Júda férfiai és Jeruzsálem lakosai; és mindörökké e városban fognak lakni. Eljönnek majd Júda városaiból, Jeruzsálem környékéről, Benjámin földjéről, a síkságról, a hegyvidékről és a Délvidékről, hogy égőáldozatot, véresáldozatot, ételáldozatot és tömjént hozzanak, és hálaáldozatot hozzanak az ÚR házába.

Érdekes látni, hogy van egy elv és gyakorlat, ami még nem egységes a nép között, majd születik egy kijelentés erre nézve és néhány év alatt kapcsolódik hozzá egy újabb magyarázat. A teremtéskor megpihenő Isten példáján túl a szabadulás emléknapja is lett a nyugalomnap.

Egy újabb változás a Krisztus után is megtörtént. A nyugalomnapot mi, keresztyének a bűn feletti győzelmet jelentő feltámadásra is emlékezve ünnepeljük. Nekünk is a szabadulás emléknapja lett, lehet.

Felmerülhet egy kérdés. Formálódhat-e még a nyugalomnap gyakorlata az idők során? A kérdés főleg a gyülekezeti alkalmakra, istentiszteletekre vonatkozik általában. Éppen ezért egy kényes kérdés.

Lehet formálódása, változása a mindenkori nyugalomnapnak?

g)A nyugalomnap gyakorlati kérdései

Nézzünk meg néhány kérdést a nyugalomnap gyakorlati oldaláról!

Milyen munkától kell tartózkodni?

Az erre irányuló igék általános elvet fogalmaznak meg. Egy néhány említ konkrét tevékenységet. A fa gyűjtése, a tűz gyújtása, az árubeszerzés és a kereskedelem.

Mi ebből az alkalmazható ma?

A következő elvet tudom megfogalmazni: Az ember lehetőleg semmilyen fizikai munkát ne végezzen, kivéve, ami a napi létfenntartásához szükséges, illetve a váratlan életmentő, segítő szolgálatokat. Továbbá szellemi munkát se, főleg, ha az a hétköznapi elfoglaltsága.

Van, aki abban hitben ringatja magát, hogy a szellemi tevékenység nem munka. De az. Megfoszt a pihenéstől, megakadályozza az Úrra figyelést, az idő Neki szentelését.

*Kedves diákok, tanulók! Ha hat napon át tanultok, a nyugalom napján ne tegyétek. Higgyétek el, hogy javatokra fog válni ez.

*Kedves kereskedők! Nyugodtan zárjátok be boltotokat vasárnap. Ne csapjátok be magatokat azzal, hogy ez is szolgálat a rászorulók ellen.

Ki dolgozhat? Mit szabad végezni?

Vannak hívő emberek, akik hatalom alá vetett személyek. Esetükben az engedelmesség feléjük felülírja a nyugalomnap megtartását. Orvosok, ápolók, vasúti dolgozók, busz vezetők, energiaszolgáltató cégek alkalmazottai kénytelenek dolgozni. Esetükben még enyhítheti a nyugalomnapon történő munka végzés lelki terhét, hogy szolgálnak a közösség felé.

Sajnos vannak olyanok is, akik termelő gyárban dolgoznak. Ők kénytelenek a tulajdonos hasznáért dolgozni nyugalom napon is, amikor rájuk esik a beosztás.

Aki maga határozza meg munkaidejét, az igyekezzen úgy alakítani a munkát, hogy vasárnap ne kelljen vele foglalkoznia.

És van még egy terület, akik parancs miatt szegik meg a nyugalomnap törvényét. Erre Jézus is utalt:

Máté 12:5 Vagy nem olvastátok-e a törvényben, hogy a papok megszegik a szombatot a templomban, és mégsem vétkeznek?

4Móz 28:9 Szombatnapon pedig két ép, egyesztendős bárányt áldozz és kéttized efa olajjal kevert finomlisztet ételáldozatul a hozzá tartozó italáldozattal együtt.

Szent gyülekezés a nyugalom napján

Láttuk, hogy belekerült a nyugalomnap megszentelésébe ez az utasítás is. Miért fontos ez? Miért kell közösségben lenni? Mért kell istentiszteletre menni?

Ez a megszentelés lényege. Sokan mondják, hogy ugyanúgy tudok én otthon is Bibliát olvasni, imádkozni, mint mások a templomban. Komolyan? Az igazság az, hogy ne tudja ugyanúgy senki ezeket végezni otthon, mint az imaházban, templomban. Nem képes ugyanarra a koncentrációra, ugyanolyan lelkületre. Ezen túl senki nem képes egyedül a közösség megélésére, annak minden előnyét és hátrányát is bele értve. Nem fog ugyanabba a lelki állapotba sem kerülni otthon, mint közösségben.

Mindez talán megadatik akkor, ha valaki már tényleg nem tud menni, nem tud részt venni. Ilyen esetben jelen lehet az Úr, hogy megáldja azt, aki otthonában egyedül kényszerül a nyugalom napját megszentelni.

Az a nagy kérdés csak, hogy mikor áll be az az állapot, hogy valaki nem tud eljönni közösségbe? Egy tesztet már mondtam korábban. Ha valaki a gyülekezete istentiszteletének időpontja alatt távol van és folyamatosan az jár eszébe, hogy milyen kár, hogy nem lehetek ott, milyen jó a testvéreknek, hogy együtt lehetnek, az valószínű nem tudott elmenni.

Azzal is lemérhető, hogy valaki nem tudott elmenni, hogy más, hasonló megpróbáltatást jelentő helyre sem képes elmenni? Ugye az imaházba el kell menni, utazni kell, aztán sokat kell ülni, majd haza kell menni. Ehhez nagyon hasonlít az orvosi rendelés. Házhoz jön az orvos, vagy oda azért elmegyünk? Várunk órákat, ülünk a kemény műanyag várótermi székeken?

Tudom, azt nem kell hetente. Értem, hogy az muszáj, mert kell a szakorvosi ajánlás a recept felírásához.

És az Úr akaratának betöltése? Az nem szükség?

Lehet, hogy kemények a szavak, de bátorítást kívánok belőle megfogalmazni. Ha valaki elszánja magát a közösségben való részvételre, nem gyengébb, fáradtabb lesz utána, hanem erősebb és frissebb.

Még egy egyszerű illusztráció a közösségben való részvételre: Tudjuk, hogy a levegőnek van páratartalma. Tehát körbevesz minket a víz. Mégis, ha valaki szomjas, az odamegy a vízcsaphoz, vagy előveszi az ásványvizes palackot, hogy igyon. A szomjúság oltásához koncentráltabban kell a víz, mint ahogy a levegő páratartalmában jelen van. Ugyanígy az Istenből való merítéshez, az élő vízből történő vételhez kell a közösségben felkínált koncentrált forrásra.

Mi töri meg a nyugalomnapot a munkán kívül?

Figyelembe kell venni, hogy nemcsak a munkával lehet megtörni a nyugalomnapot. Két másik esetről is szól az Ige:

Kedvtelés gyakorlása

Ézs 58:13-14 Ha megtartóztatod a lábadat szombaton, és nem űzöd kedvtelésedet szent napomon, hanem a szombatot gyönyörűségnek hívod, az ÚR szent és dicsőséges napjának, és megszenteled úgy, hogy nem végzed dolgaidat, nem találsz magadnak foglalatosságot, és nem szólsz hamis beszédet, akkor gyönyörűséged lesz az ÚRban, én pedig a föld magaslatain hordozlak, és Jákóbnak, atyádnak örökségével táplállak. Az ÚR szája szólt!

Ézsaiás kb. 2700 évvel ezelőtt közölte ezt az üzenetet. Akár ma is szólhatna a kor emberéhez. Vannak, akik a nyugalomnapot abban élik meg, hogy kedvteléseiket folytassák. Ez nem az Isten szerinti nyugalomnap. Nem az, amiben Isten az igazi pihenést tudja nyújtani.

Képmutató megtartás úgy, hogy közben az elmúlását várjuk

Ámós 8:5-6 Azt mondjátok: Mikor múlik el az újhold, hogy gabonát árulhassunk? És a szombat, hogy a gabonával kereskedhessünk, hogy kisebbíthessük a vékát, növelhessük az árát, és hamis mérleggel csalhassunk: hogy megvegyük a szegényeket pénzen, a szűkölködőt egy pár saruért, és eladhassuk a gabona hulladékát?

Ez nemcsak egyszerűen türelmetlen fészkelődés, mert nagyon várja az ember a hétfőt, mert folytatni kívánja a munkáját. Bár megjegyzem, az ilyen hozzáállás is kárára van a nyugalomnapnak. Rossz az, ha valaki felesleges idő pazarlásnak éli meg a vasárnapot, mert mennyi mindent lehetett volna végezni. Ha ezt még tetézi az, hogy a pihenő nap, tulajdonképpen csak egy rövid szünet a bűnös életben, az az igazi kár.

Ebben azt is meg kell érteni, hogy aki ugyanúgy kezdi a hétfőt, mint ahogy befejezte a pénteket és közben volt imaházban, templomban, annak vajmi keveset ért az ott töltött idő. A szent gyülekezésnek a változás is célja. Ne úgy menjek tovább, mint ahogy érkeztem.

h)Jézus értelmezése

A nyugalomnap kérdésében sokat mondó, hogy Jézus ezen a területen ütközött legtöbbet a kora vallási vezetőivel.

Ez több dologra is rámutat:

  • A leglátványosabb területe a hívő életnek. Ennél fogva a legkönnyebb tetten érni a hiányosságokat, hibákat

    • Vajon csak ez alapján ítélhetünk meg egy hívő embert?

  • Nagy mértékben eltorzult a szabály értelmezése és megtartása abban az időben

    • Mennyire pontos, Isten akaratát követő a mai nyugalomnap megtartási gyakorlat?

  • Jézus ezt a gyakorlatot is igazi értelemmel és értékekkel akarta megtölteni.

    • Tudjuk, hogy az Úr, ma milyen értékekkel akarja betölteni?

A témában mondott szavai:

Máté 12:7-8 Ha pedig tudnátok, mit jelent ez: Irgalmasságot akarok és nem áldozatot, nem kárhoztattátok volna az ártatlanokat. Mert az Emberfia a szombatnak is ura.

  • A nyugalomnap tekintetében Jézus inkább irgalmas hozzáállást kíván, nem irgalmatlan áldozat követelést.

Márk 2:27-28 És azt mondta nekik: A szombat lett az emberért, nem az ember a szombatért. Mert az Emberfia ura a szombatnak is.

  • Egy fontos alapállás. A nyugalomnap minden igyekezetünkkel együtt sem lehet cél, amiért erőfeszítést kell tennünk. Nem gondolhatjuk, hogy tőlünk, általunk lesz valami értéke. A vasárnap eszköz, amit Isten adott. A nyugalomnap értünk van, értünk rendeltetett.

Márk 3:4 Azoktól pedig ezt kérdezte: Szabad-e szombaton jót vagy rosszat tenni? Életet menteni vagy kioltani? De azok hallgattak.

  • A nyugalomnap nem tiltja a szerető szolgálat elvégzését, a jó munkálását

Luk 13:15-16 Az Úr azt válaszolta: Képmutató! Szombaton nem oldja-e el mindegyikőtök a maga ökrét vagy szamarát a jászoltól, és nem viszi-e itatni? Hát Ábrahám leányát, akit a Sátán megkötözött immár tizennyolc esztendeje, nem kellett-e feloldani ebből a kötelékből szombaton?

Luk 14:3-5 Jézus pedig megkérdezte a törvénytudókat és a farizeusokat: Szabad-e szombaton gyógyítani, vagy nem? Azok pedig hallgattak. Erre ő megérintette azt, meggyógyította és elbocsátotta. Majd hozzájuk fordulva azt mondta: Ha közületek valakinek a fia vagy ökre szombaton kútba esik, nem húzza ki azonnal?

  • Sokan könyörületesebbek egy állattal, mint embertársaikkal. Ez fennáll nyugalomnapra nézve is.

Ján 7:22-23 Mivel Mózes elrendelte nektek a körülmetélkedést – nem mintha az Mózestől való volna, hanem az atyáktól –, szombaton is körülmetélitek az embert. Ha pedig körülmetélhető az ember szombaton, hogy meg ne sértsék Mózes törvényét, ti most azért haragszotok rám, mert én egy embert teljes egészében meggyógyítottam szombaton?

  • A törvény érvényesítése érdekében szabad a nyugalomnap előírását áthágni, de irgalmasság gyakorlása érdekében nem?

i)Összegzés

  • A nyugalomnap értünk van, érdemes kihasználni.

  • Ha tesszük, ne a magunk feje után haladva gyakoroljuk, hanem Isten akaratát követve!