Ne tanúskodj hamisan!

2 Mózes 20:16

a)Bevezetés

A parancsolatokon végig haladva azt érezhetjük, hogy egyre kisebb jelentőségű kérdésekkel foglalkoznak az egyes pontok, azonban ez csak a mi megközelítésünkből adódik. Mindegyik nagyon fontos, így ez a mai parancsolat is.

Abból is adódhat ez az érzés, hogy vannak, akik leegyszerűsítik a mondanivalót. A parancsot úgy értelmezik, hogy az azt mondja, hogy „Ne hazudj!” Véleményem szerint többről van szó ebben a parancsolatban.

b)Tanúskodás nemcsak bírósági magatartás

A parancsolat nem általában az igazmondásról beszél – bár arra is utal – hanem az emberekkel kapcsolatos véleményekről.

Tévedés lenne azt gondolni, hogy ez a parancs bírósági eljárásokban alkalmazandó, amikor tanúként kellene vallomást tenni. Ettől többről van szó. Minden olyan élethelyzetre nézve ad utasítást, amikor valakiről közlünk valamit. Ilyenkor a beszédünket úgy is felfoghatjuk, mintha tanúvallomást tennénk, ami alapján felmenthetik az illetőt, vagy elítélhetik.

Ezt a szemléletmódot érdemes figyelembe venni, amikor embertársunkról gondolatokat közlünk. Képzeljük azt, hogy a véleményünk másokban a hozzáállást formálhatják. Ha valakiről rosszat mondunk, azzal azt válthatjuk ki a hallgatóban, hogy elítélő vélemény alakuljon ki. Ha jót mondunk, akkor elfogadó hozzáállást munkálunk.

Az eddigiek is rámutatnak, hogy a parancsnak igazából olyan élethelyzetekben van jelentősége, amikor valakiről beszélünk, nem olyankor, amikor szemtől szemben vele beszélgetünk.

*Valljuk meg, hogy van különbség a két élethelyzet között. Amikor valakivel szemtől szemben beszélünk, megfontoljuk mondanivalónkat, még az is lehet, hogy bizonyos véleményt nem is közlünk, mert érezzük, hogy az nem hasznos, nem építi az illetőt és a kapcsolatot sem. Ellenben, amikor nem vele beszélünk, hanem róla, akkor bátrabbak vagyunk, nem vagyunk annyira megfontoltak. Pedig ilyenkor hatalmas dolgok történnek. Véleményt mondunk valakiről, aki nincs jelen, és nem lehet rákérdezni az állítások igaz voltára, nem tud személyes szempontokat elmondani a felmerülő kérdésben.

*Ezek alapján megfogalmazhatunk egy értelmezést a parancsolatból. Ha valakiről távollétében beszélünk, legyünk annyira megfontoltak, tapintatosak, mintha vele beszélnénk.

c)Egy jó szabály a véleményalkotásra

Egy ókori filozófus, Szokratész fogalmazott meg egy jó elvet, amit érdemes alkalmazni, ha valakinek mondani akarunk valamit, főleg, ha azt más személyről közölt információként mondjuk.

Szókratész bölcsessége

Az ókori Görögországban Szókratészt nagy becsben tartották a

tudása miatt. Egy nap találkozott egyik ismerősével az utcán, aki azt

mondta neki:

– Szókratész, akarod tudni, mit hallottam a legjobb barátodról?

– Várj egy pillanatot! – válaszolt Szókratész. – Mielőtt bármit mondanál, szeretném, ha megfelelnél három kérdésre. Ezt hívják tripla szűrőnek. Az első szűrő az igazság. Teljesen biztos vagy abban, hogy amit mondani akarsz, az igaz?

– Nem – válaszolt az ember. – Csak hallottam róla, és …

– Rendben, szóval nem vagy biztos benne, hogy igaz-e vagy sem. Most próbáljuk ki a második szűrőt, a jóság szűrőjét! Az, amit mondani akarsz a barátomról, valami jó dolog?

– Nem, éppen ellenkezőleg.

– Szóval – folytatta Szókratész – valami rosszat akarsz mondani róla, de nem vagy biztos benne, hogy igaz. Akkor alkalmazzuk a harmadik szűrőt, a hasznosság kritériumát! Amit mondani akarsz, az hasznos lesz nekem?

– Nem igazán…

– Nos – vonta le a következtetést Szókratész –, ha mondani akarsz nekem valamit, ami nem biztos, hogy igaz, nem jó és nem is hasznos, miért mondanád el egyáltalán?

Ezért volt Szókratész nagyszerű filozófus, és ezért tartották nagy becsben.

Viszont ezért nem jött rá soha, hogy a felesége a legjobb barátjával csalta

Nagyon jó elv ez a beszélgetéseinkben. Meg kell ezt tanulni és igyekezni kel alkalmazni is. Tehát mindig tegyük fel a három kérdést magunknak, ha beszélünk másokról: Amit mondani akarok, az igaz? A közölnivalóm jó dologról szól? Ha elmondom az használ?

A válaszainkban, és utána az alkalmazásban nagyon körültekintőnek kell lenni.

Mi az igaz?

Ahhoz, hogy egy hír igazságát megvizsgáljuk, sok utánajárás szükséges. Nem elég azt mondani, hogy akitől hallottam megbízható. Az is kérdés, hogy ő honnan tudja az infót. Ő is hallotta? Kitől? Aki neki mondta, ő is olyan szavahihető? Vagy aki közölte a hírt, nincs érzelmi behatás alatt?

Be kell látni, hogy olyan könnyen alakulnak ki félreértések az életünkben. Álljon itt egy bibliai példa:

Ján 21:21-23 Őt látta Péter, amikor azt kérdezte Jézustól: Uram, vele pedig mi lesz? Jézus pedig azt válaszolta: Ha akarom, hogy ő megmaradjon, amíg eljövök, mit tartozik rád? Te kövess engem! Elterjedt azért ez a beszéd a testvérek között, hogy az a tanítvány nem hal meg, pedig Jézus nem azt mondta neki, hogy nem hal meg, hanem ezt: Ha akarom, hogy ő megmaradjon, amíg eljövök, mit tartozik rád?

Péter Jánosról kérdezett. Jézus válaszolt. Ez a válasz utána tévesen terjedt el. Ilyen könnyen alakulnak hamis hírek, állítások.

*Törekedjünk egy jó hozzáállásra! Ha valakiről rosszat mondanak, azt fogadjuk mindig kétkedve, viszont ha jót hallunk, annak örüljünk.

*Itt is jöhet egy beismerés. A rossz dolgokat könnyebben kezeljük tényként, a jó dolgokat pedig fenntartással. Nem így kellene lenni.

Még egy fontos kép a mai emberek információkhoz való viszonyáról. Azt érzékelem, hogy ma az emberek szinte minden állítást elfogadnak és gondolkodás nélkül adnak tovább. Ezért van a közösségi oldalakon annyi értelmetlen hír megosztva. Az emberek többsége azt hiszi, hogy ami az interneten van, az igaz. Pedig nem így van. Az interneten rengetek hazugság terjed. Olyan hírek, információk ezek, amiket senki nem hitelesített, senki nem erősítette tudományos szempontból, de még csak hírérték tekintetében sem. Vigyázzunk tehát.

Mi jó?

Ez is fontos szempont és ez is odafigyelést igényel.

A jó megítélése ugyanis szubjektív, azaz személytől függő. Hogy mi igazán jó, az Isten szempontjából kell lemérni. Az ember sok mindent tart jónak, de az nem biztos, hogy Istennek is tetszik.

Ezt mutatja egy apró megjegyzés Dávid életéből:

2Sám 11:27 És amikor a gyász ideje letelt, Dávid érte küldött, és házába vitette. Felesége lett, és szült neki egy fiút. De ez a dolog nem tetszett az Úrnak.

Dávid sorozatos bűnt követ el. Nem tartja ezeket rossznak, de Istennek attól még nem tetszik.

Még két ige, ami erősíti a tévedés lehetőségét a jó kérdésében:

Péld 21:2 Az ember minden útja helyes a maga szemében, de az ÚR a szívek vizsgálója.

Péld 16:2 Minden útja tiszta az embernek a maga szemében, de az ÚR a lelkeket vizsgálja.

*Ha a tévedés még a saját dolgainkra nézve is fennáll, mennyivel inkább megtörténhet ez akkor, ha másokról van szó?

Mi a hasznos?

Ezt sem könnyű eldönteni. Kinek a hasznát kell nézni, amikor beszélünk valakiről? Milyen szempontú hasznosságot kell szem előtt tartani?

A parancs nem a személyes érdekeket akarja előtérbe helyezni, hanem a másikét. Tehát, ha hasznos információt akarunk közölni, mindig annak a személynek a szempontját tartsuk szem előtt, akiről valamit mondunk. Ugyanakkor az is fontos, hogy annak hasznos legyen, akivel közlöm a mondanivalót.

A Biblia is tanítja ezt:

Ef 4:29 Semmi rothadt beszéd a ti szátokból ki ne származzék, hanem csak amely hasznos a szükséges építésre, hogy áldásos legyen a hallgatóknak.

Ha mondunk valamit, azt mindig az építés szükségletének kell motiválni, így ami ezt szolgálja, azt kell csak kimondani. Hatalmas kihívás ez.

d)A szeretet titkai

Végül hadd legyen előttünk egy cél, amire törekedhetünk!

Én vágyom arra, hogy egy olyan közösség legyünk, ahol az információ nem egy zsákmány lenne, amitől többnek éreznénk magunkat, hanem tehernek, ami miatt imádkoznánk egymásért.

Van olyan ugyanis, hogy az, amit tudunk egy kincsként jelenik meg szavainkban. Gondoljunk arra, amikor úgy kezdünk mondatot valakiről, hogy „Hallottad mi történt…?” Vagy „Hallottad, mit csinált…?” Az ilyen kérdéseink mögött egy feszítő érzés bújik meg, mert alig várjuk, hogy kirakatba tehessük azt, amit tudunk, hogy lássák, mi hamarabb jutottunk a hír birtokába. Ne tegyük ezt. Ha valakiről tudunk valamit, nem ez a helyes út. Ehelyett inkább a szeretet titkát kell hordozni. Mire gondolok?

Jézus azt tanítja, hogy ha vétkezik valaki, azt négyszemközt kell megdorgálni. (Máté 18:1) Ha hallgat ránk, akkor megnyertük. Mi a teendő, ha tudok valamit? Menteni kell az illetőt, négyszemközti beszélgetéssel. Mikor kell megfontoltan tovább adni? Ha nem jártam sikerrel. Ha sikerrel jártam, mit tegyek? Váljon minden a szeretet titkává bennem.

Azért nevezem a szeretet titkának, mert más helyen azt mondja, hogy a szeretet mindent elfedez, mindent hisz, mindent remél, mindent eltűr. (1 Kor 13:7) Ha testvérünkről, embertársunkról valamit megtudunk, hittel és reménységgel hordozzuk az információt, fedezve az ő kiszolgáltatottságát, közben mindent megtéve azért, hogy változzon, helyre álljon.

Ez nem a cinkos hallgatás, hanem a Krisztusi szeretet más útja.

*Kérjük és engedjük, hogy az Úr formáljon ebben minket. Én hálás vagyok, hogy dolgozik ezen a területen bennem. Sok kudarcélményem volt emiatt, mert könnyen továbbítottam a hírt. Hála Istennek egyre többször van olyan is, hogy valakiről utólag mondanak valamit, és megkérdezik, hogy ezt tudtad? Erre azt felelem, hogy igen. Ilyenkor jön a kérdés, hogy miért nem mondtad? Mert nem kellett mondanom – adom a választ.

e)Összegzés

  • Ha véleményt mondunk valakiről, az olyan, mintha bíróságon tanúskodnánk róla. Mellette vagy ellene tanúskodunk?

  • Ha mondani készülünk valamit alkalmazzuk a hármas szűrőt: Igaz-e? Jó-e? Hasznos-e?

  • Éljünk a szeretet titkának lehetőségével!