1 Krónika 17:1-19
Hálaadásra alkalmazva
a)Bevezetés
A hálaadás legjobb kiindulópontja az lehet, ha átgondoljuk pillanatnyi helyzetünket és annak értékeléséből fejezzük ki hálánkat.
Most Dávid lelkületéből, gondolkodásából tanulhatjuk ezt. Abból az élethelyzetéből vehetjük a példát, amikor templomot akart építeni, de nem tehette meg. Ő ebben a helyzetben sajátos hálaadást élt meg. Ezt ebben a kérdésben foglalhatjuk össze: Ki vagyok én, hogy eddig juttattál engem? Ez a kérdés lesz a központi elem a mai üzenetben.
b)Ki vagyok én, hogy király lehetek?
Bár konkrétan nem mondta ki Dávid, de a szavaiban benne van az is, hogy hálás azért, amire Isten elhívta. Hogy a hajdan pásztorkodó kisfiú népe eredményes sikeres királya lehet.
Ma így mondaná, hogy ki vagyok én, hogy ilyen életpályát futhattam be, hogy ilyen karriert érhettem el.
*Hol állsz most? Mit értél el eddig? Hol kezdted, meddig jutottál? Lásd be, hogy ez mind Istentől van. Bármilyen pozícióban vagy, bármilyen munkakörben dolgozol is, bármilyen anyagi helyzetben is élsz, az mind Isten kegyelme által lehetséges. Lehet, hogy felhasználtad hozzá képességeidet, adottságaidat, de azt is Istentől kaptad, azt is Ő engedte, hogy kamatoztasd.
*Van valaki, aki épp másképp érzi magát? Ki vagyok én, hogy nekem semmi nem sikerül, nem jutok előrébb, nem érek el semmit? Ez a tanítás az ilyen kérdéssel küzdőknek is szól. Lehet, hogy nem vagy abban az állapotban, helyzetben, amiben örömmel, hálásan fel tudnád tenni a kérdést, így mást kell még vizsgálnod. Mégpedig azt, hogy mindent elfogadsz, ami előrébb juttatna téged? Elfogadod a változásokat, az új helyzeteket, ahogy Dávid is mert váltani és a pásztorkodásból – amiben jól érezhette magát és sikeres volt – váltani először a királyi zenész szolgálatába, majd a katonai szerepbe, végül a hatalmas felelősséggel járó uralkodói feladatba? Ha voltak ilyen lehetőségek, de a kényelem miatt, vagy félelemből elutasítottad, akkor úgy tedd fel a kérdést, hogy ki vagyok én, hogy még mindig van lehetőségem. Mert hiszem, hogy van.
c)Ki vagyok én, hogy palotában lakhatok?
Az is ott lehetett Dávid hálát kifejező kérdésében, hogy ő, a betlehemi származású pásztor gyerek egy új fővárosban, Jeruzsálemben élhet, nem is akármilyen körülmények között. Ő már cédrusfák között él, azaz palotát építhetett magának. Hálás Dávid az életkörülményeiért.
*Gondolt át, milyen körülmények között élsz! Milyen a lakhelyed?
Lehet, hogy ez így önmagában még nem ébreszt hálát, mert azt látod, hogy távol vagy még a kívánt életszínvonaltól. Ha most ilyen lehangoló érzéseid vannak, szeretném, ha más szempontból néznéd meg a helyzeted. Ne azt nézd, hogy mi nem teljesült még, ne azt lásd, hogy mennyivel jobb körülmények között élnek mások, hanem azt, hogy mennyivel rosszabb állapotban élik az életüket sokan. Ugyanakkor gondold végig azt is, hogy megteszel-e mindent a fejlődésért, vagy csak ábrándozol, vágyakozol a jobbra, de nincs készség benned tenni érte!
d)Ki vagyok én, hogy ilyen győzelmeket aratok?
A kérdésben az is megfogalmazódhat, amit már a nép is nagyra értékelt katonai eredményeiben. Dávid, aki korábban a zenei tudása alapján került Saul király udvarába, lassan katonai szereplővé nőtte ki magát. Ráadásul a csatában több áldozatot ejtett, mint maga a király. A csatából hazatérve elismerést fogalmazott meg az éneklő nép: Megölt Saul ezret, Dávid pedig tízezret.
Dávid hálás azért, hogy eredményes lehet a feladataiban.
*Mit látsz a munkádat tekintve? Ha vannak eredményeid, adj hálát érte!
De miből láthatók az eredmények? Sokan úgy mérik, hogy mennyi fizetést kapnak. Sajnos ez nem a legpontosabb mércéje annak, hogy felmérjük, milyen eredményes a munkánk. A piacgazdadás körülményei között nem nagyon dicsérik a munkaadók munkát a fizetéssel – tisztelet a kivételnek.
Sokkal jobb elismerést mérhetünk más szempontok szerint. Nézd meg azt, hogy mit és mennyit bíznak rád. Ha többet bíznak rád, mint másra, és ráadásul nehezebb, nagyobb bizalmat igénylő munkát, melyben a pontosság, megbízhatóság elvárás, akkor gondolhatod, hogy elismerik a munkádat. Ha ez igaz rád, akkor nem csupán megtűrnek a munkádban, hanem elismerik, hogy amit eddig csináltál, az jó.
Akkor vagy hát jó a munkádban, ha többet kérnek tőled.
Mit érzel ezzel az állítással kapcsolatban? Köszönöd, de ebből nem kérsz? Akkor az igazi elismerést utasítod el magadtól, azzal pedig az igazi hálát irtod ki a szívedből. Ha nem tudsz többet tenni, többet vállalni, máris lankad a hálaadásod, és nem élheted meg az újabb hálára fakasztó helyzeteket.
Jézus is mondott egy történetet, amiben szolgák tálentumokat kaptak. Egyet, ötöt, tízet. Aki forgatta, eredményt hozott, az elismerést kapott ezekkel a szavakkal: többet bízom rád ezután.
Fogadd el, hogy az igazi elismerés a több feladat. Bízz abban, hogy az Úr a többhöz is ad erőt, kitartást!
e)Ki vagyok én, hogy változásokat vihetek véghez?
Dávid a trónra kerülése után sok új helyzetet alakított ki, több kérdésben változást indított el. Bevette Jeruzsálemet és oda vitette a szövetség ládáját, és oda akar templomot építeni. Ezzel új központot hoz létre a politikai és vallási életnek. Ezzel a lépéssel teljesen felforgat mindent, amit eddig megszokott a nép.
Nem tudom, hogy Dávid honnan vette az ötleteket, ami alapján elindult ebbe az irányba, de nagyszabású, messze mutató tettek voltak ezek.
Csak az, hogy Jeruzsálembe került a főváros és a templom Isten megváltó tervének egy mozzanatát hajtotta végre. Jeruzsálem Ott lehetett Isten történelmi tervében, amiben a világ megváltását végrehajtotta.
Lássunk egy igeverset, ami erre rámutat!
2Krón 3:1 Azután Salamon elkezdte építeni az ÚR házát Jeruzsálemben, a Mórijjá-hegyen, ahol az ÚR megjelent apjának, Dávidnak, azon a helyen, amelyet Dávid előkészített a jebúszi Ornán szérűjén.
A majd később Salamon által elkezdett építkezéskor Salamonnak „érdekes térképmásolat lehetett a kezében.” Az volt látható, hogy a templomépítés helye az a helyszín, ahol egykor Ábrahám kész volt feláldozni fiát, Izsákot, továbbá, ahol Dávid áldozat bemutatásával érte el, hogy Isten kegyelmezzen és megszűnjön a nép ellen indított csapás. (2 Sámuel 24)
Dávid tehát a változást hozó terveivel és munkájával a Jézus szenvedésének helyét is előkészítette, így részese lett Isten megváltó tervének.
*Lehet hálát adni a változásokért, lehet hálásan elvégezni a változásokat. Ebben a kérdésben tanulnom kell a hálaadást és vágyakat fogalmazok meg. Egyrészt van némi tapasztalat, hogy bár nehéz, de jó megélni változásokat. Nehéz volt ott hagyni a tanári munkát és lelkipásztori szolgálatba állni, de egy fontos változás volt az életemben. Még nehezebb volt megélni az ide érkezést, de remélem ez is egy fontos változásként értékelődik majd évek múltán is.
De nagy kérdés, hogy milyen változást tudok, tudunk munkálni magunkban, környezetünkben? Mennyire tudunk rövid távú célkitűzésekkel, lépésekkel részeredményeket felmutatni Isten hosszú távú terveiben?
*Testvérem! Egyáltalán mennyire tartozik a változás és változtatás a hála okok közé az életedben? Mennyire vagy kész változni és változtatni, ha erre vezet Isten? Hidd el, hogy a változások szolgálhatják Isten tervének kibontakozását. Most ne csak a személyes előmenetelhez szükséges változásokra gondolj, ahogy az első pontban tettük, hanem arra, amivel akár felforgathatod a környezetedet. Ez olyan folyamat, amit lehet sokan nem értenek meg és még hátráltatni is fogják, amit kezdeményezel.
f)Ki vagyok én, hogy a veszélyekből kimenekülhettem?
Dávidnak az Úr előtt mondott imádságában ott lehet az a hálaadás is, amit azért mond ki, mert megköszöni, hogy Isten megmentette őt az üldöző, vérszomjas Saul kezéből.
Az élete forgott kockán, menekült bujdosott, viszontagságos időszakot élt meg, de megmenekült. Nem is akár hogy, hisz nemcsak fizikai megtartást élt meg, hanem erkölcsi győzelmet is. Miközben menekült az üldözője elől, kétszer nyílt volna alkalma arra, hogy az ellenségét eltegye láb alól. A hite megtartotta ebben a kísértésben.
*Adj hálát azért, ha nehéz időszakokon vagy túl! Magasztald Istent, hogy véd, erőt ad, oltalmaz téged a próbában!
Ugyanakkor imádkozz azért, hogy minden harcodat tisztán, becsületesen vívd meg! Kérd istent, hogy mindig emlékeztessen arra, hogy nemcsak a győzelem a fontos, hanem a tiszta győzelem a cél. Igazán hálás akkor lehetsz a próbák végén, ha tiszta eszközökkel, tiszta szándékkal, jó lelkülettel vívtad meg a csatáidat.
g)Ki vagyok én, hogy még egy próbát kapok?
A királynak Isten felé kimondott kérdésében legfrissebb élményként az is ott lehetett, hogy rácsodálkozik Isten újabb próbát munkáló szeretetére. Ezt abban látom, ahogy lezajlott az egyeztetés Nátán prófétával és jön a korrekció másnap.
Dávid megosztja a tervét Nátánnal, aki azonnal helyben hagyja. Ami a szívedben van, tedd meg, az Úr veled lesz – mondja neki a próféta. Milyen örömmel feküdhetett le Dávid. Milyen jó érzések tölthették el, hogy felépítheti Izrael első igazi templomát.
Eközben Nátán pedig nyugtalan éjszakát él meg, mert az Úr tájékoztatja, hogy bár a templom építés jó projekt, de nem Dávid lesz a kivitelező. A próféta ezt másnap közli is a királlyal.
Milyen érzés lehetett Dávidban akkor? Mennyi kérdés születhetett benne pillanatok alatt? Milyen könnyű lett volna vádaskodva védekezni Nátánnal szemben. Hát ilyen szolgája vagy az Úrnak? Egyik nap ezt mondod, másik nap mást? Hogy bízzak meg benned? Biztos, hogy nem az első szavad a jó? Nem lehet, hogy az ördög akarja megállítani a tervet? Lehet, mi ilyen kérdéseket tennénk fel. Dávid nem. Félrevonul és hálát ad.
*Hogy éled meg általában a próbáidat? Hogy éled meg, ha akadályba ütközöl? Hogy viselkedsz, ha úgy tűnik, Isten áthúzza a számításodat? Mit reagálsz, ha számodra megbízható emberek gyors véleményváltozást mutatnak és kiderül, hogy egyik, korábban elmondott véleményük nem volt Istentől elkért vélemény?
*Tudsz csendesen az Úr elé állni és hálát adni, hogy eddig is eljuthattál? Tudod megköszönni, hogy egy újabb próbában kapsz „értéknövelő változásokat”? Kész vagy türelemmel és szeretettel viszonyulni ahhoz, akit Isten olyan nehéz helyzetbe visz, hogy egy nap alatt hozzáállás-változást kell tanúsítania és azzal ráadásul téged megállítani egy nagyszabású tervben? Hatalmas kihívás ez. Ne feledd! Mehetsz a fejed után, bizonygatva magadnak, hogy ez biztos az Úr akarata, de semmit nem ér, ha nem téged akar abban használni Isten.
Milyen csodálatos, hogy Dávid nem úgy reagál, ahogy ma több vezető is tenné egy ilyen helyzetben. Nem azt mondja: Tudod te, ki vagyok én? Nem támad Nátánra ilyen szavakkal: Mit képzelsz, ki vagy te? Alázattal elfogadja, hogy Isten eszköze a próféta, akit most az Úr feljebbvalóként akar használni a vezetése érdekében.
h)Összegzés:
A hívő élet kihívása, hogy fejlődjünk, míg élünk. Fejlődni kell a hálaadás területén is.
Kész vagy erre? Állj úgy az élet dolgaihoz, ahogy Dávid tette! Az adott életszakaszát úgy vizsgálta, hogy rácsodálkozott Isten munkájára, amiben ő is ott van egy tényezőként. Egyrészt eszközként, aki végrehajt feladatokat, másrészt célszemélyként, akiben végrehajtja Isten a változásokat.
Takács Zoltán igehirdetései 