A tanítvány tanúskodjon!

Máté 28:16-20

a)Bevezetés

Mit jelent tanítványnak lenni? Ezt a kérdést vizsgáljuk tovább. Jézus követésével válunk tanítvánnyá. A tanítványok új dolgokat tanulnak a Mestertől. Eddig erről a két témáról volt szó.

A tanulva követő tanítvány előbb utóbb küldetésbe kell, hogy részt vegyen. Mit kell tudni a küldetésről? Hogyan lehet ezt jól betölteni?

b)Találkozás Galileában

A misszióparancs Galileában hangzik el Jézus feltámadása után és mennybemenetele előtt. Van-e ennek a részletnek jelentősége a tanítványok életében és a mi küldetésünkben?

Jézus rendeli oda őket

Jézus kérte az apostolokat, hogy ott találkozzanak. A Biblia szavai szerint előre jelezte ezt, és feltámadása után emlékeztetést adott erről.

Máté 26:31-32 Akkor azt mondta nekik Jézus: Ezen az éjszakán mindnyájan megbotránkoztok bennem, mert meg van írva: Megverem a pásztort, és elszélednek a nyáj juhai. De feltámadásom után előttetek megyek majd Galileába.

Máté 28:7 És menjetek gyorsan, mondjátok meg tanítványainak, hogy feltámadt a halálból, és íme, előttetek megy Galileába, ott majd meglátjátok. Íme, megmondtam nektek.

Máté 28:10 Jézus pedig azt mondta nekik: Ne féljetek! Menjetek el, mondjátok meg az én testvéreimnek, hogy menjenek Galileába, és ott meglátnak engem.

Jézus a feltámadása után negyven napos időszakban több helyen jelent meg egyéneknek, csoportoknak. Többek között a tanítványoknak is már húsvét napján. Ezek Jeruzsálemben történtek, ahol Jézus kivégzése is volt. A mennybemenetele is Jeruzsálem mellett történt. A két esemény között mentek valamikor Galileába. Itt hangzik el a „misszióparancs” és itt történik meg Jézus és Péter közötti komoly beszélgetés is.

Hogy Galilea melyik részén, milyen hegyen találkoztak, azt nem tudjuk. A távolság több, mint 100 km.

Ahhoz, hogy ez a találkozás létrejöjjön, a tanítványok részéről egy nem jelentéktelen hitbeli engedelmességre volt szükség. Ebben a részletben nekem ez a tanulság. Aki küldetést akar kapni Jézustól, annak elengedhetetlen, hogy működjön az életében az engedelmesség az Úr irányítása iránt. Aki nem kész kicsi kimozdulásokra, annak az életében kevés az esélye, hogy hívást kap nagyobb küldetésre.

*Újjászülettél? Követed Jézust? Várod a vezetést? Milyen lépéseket teszel ennek érdekében? Kész vagy elmenni olyan helyekre, ahol kaphatod a küldetést megfogalmazó parancsot?

*Akarsz egyáltalán küldetésben lenni? Ez nem feltétlen misszionáriusi vagy lelkipásztori feladatokat jelent. Általában küldöttként való viselkedést, amiben első sorban a küldő akarata érvényesül. Ehhez kell a kimozdulás készsége.

*Így hatott rám már több konferencia, ahol bátorító, tettekre késztető hatás ért engem. Így kaptam a lelkipásztori szolgálatra is az elhívást. Van jelentősége a küldetésben a mozdulásra kész hozzáállásnak.

c)A parancs után megerősítő ígéret

A tizenegy apostol tehát megkapja az életre szóló programot. Néhány eligazító tanács is van benne, de alapvetően egy rövid parancs az egész. Ezt hallva kétségbe is eshetnek a tanítványok. Képesek leszünk mi erre?

Nem tudom, megfogalmazódott-e hangosan ez a félelem, de mintha Jézus a mennybemenetelekor erre is adna egy bátorítást. Erőt kaptok amikor a Szentlélek eljön és lesztek nekem tanúim. (Apcsel 1:8)

Ezt az erőt meg is tapasztalták tíz nap múlva. A Lélek elfojthatatlan erővel késztette őket szólásra, tanúskodásra, így beszéltek Isten felséges dolgairól a Jeruzsálemben lévő emberek előtt. (Apcsel 2:11)

A tanítványok nem saját erőből hajtják végre a küldetést, a feladatot, hanem az Isten ajándékaként kapott Szentlélek megerősítő segítségével.

*Ne félj, ne bizonytalankodj a küldetést tekintve. Amire Isten kér, ahhoz feltételeket is biztosít olyan mértékben, ahogy azt szükségesnek tartja. Megerősít, emlékeztet, bátorít a Lélek által.

d)Az első tanúskodás tanulsága

Ennek az első nagy tanúskodásnak fontos üzenete van nekünk. Rávilágít arra, hogy mire érdemes figyelni a missziós küldetés betöltése tekintetében.

Nem feltétlen szervezés, hanem lehetőség megragadása

Attól alkalmasabb helyzetet nem tudtak volna szervezni az apostolok a misszióra, mint ami adódott Jeruzsálemben a pünkösdi eseményekben. Ilyen értelemben a tanúskodás nem szervezett program volt, hanem egy kialakult lehetőség megragadása.

Ennek van egy fontos üzenete. A misszió nem feltétlenül programok szervezéséből áll, inkább lehetőségek megragadásából. Ez nem azt jelenti, hogy nem szükségesek a különböző események, amiket szervezhetünk, hanem hogy abban a Lélek vezetésére kell figyelni és általa a lehetőséget kihasználni.

Hozzá teszem, hogy megfigyelésem szerint több gyülekezet csalódása, hogy az évről évre szervezett programok nem hozzák a várt eredményt, nincsenek megtérők. Miért? Nem olyan programokat szervezünk, amit Isten szükségesnek lát. A programok adta lehetőséget nem úgy ragadjuk meg, ahogy kell. A program inkább egy lelkiismeret megnyugtató esemény, amiben megnyugtatjuk magunkat, hogy csináltunk valamit.

*A misszió ma inkább szól személyes kapcsolatokban történő bizonyságtételről, szolgálatokról, mint elszemélytelenedő tömegrendezvényekről.

*Az első gyülekezetet is Isten naponta gyarapította az üdvözülőkkel.

A misszió nem feltétlenül létszám kérdés

A másik gondolat a pünkösdi eseményekből, a lenyűgöző megtérési létszám. Akkor ott, háromezer személy keresztelkedett meg és csatlakozott hozzájuk. (Apcsel 2:41)

Ez egy áhított cél lehet nálunk is. A gyors növekedés. Érdemes azonban átgondolni ezt egy kicsit.

Kik voltak ezek a megtérők? Az Apcsel 2:5-11 szakasz alapján látható, hogy az ünnepen jelen lévő tömeg nagyon sok helyről érkezett Jeruzsálembe. Mi történt velük az ünnep után? Haza mentek. Mennyien voltak a helyiek, Izraelben élők, azon belül konkrétan Jeruzsálemben lakók? Nem tudjuk, de biztosan nem háromezren.

Mi ennek az üzenete?

*A misszió nem létszám kérdés, mármint nem gyülekezeti létszám kérdése. Egyrészt nem létszám kérdése abban a tekintetben, hogy hány fő kell ahhoz, hogy képviseljék Jézust, másrészt nem létszám kérdés abban a kérdésben, hogy hány üres szék van az imaházban. A létszám maximum olyan értelemben jöhet elő, hogy üdvözülőket kell látni az emberekben, akik követhetik Jézust.

*A szolgálatunk gyarapíthatja más közösségekben az üdvözülőket, az nem baj. A mi gyülekezetünkben sem mást kell célként látni, minthogy üdvözülők jöjjenek. A megtérőkben nem szabad adakozókat látni, potenciális énekkarosokat, orgonistát, imaóra vezetőt, igehirdetőt, stb., hanem megmentendő személyt, akinek szüksége van a megtérésre. Az, hogy milyen szolgáló lesz, az a tanítványozás kérdése.

e)Mission impassible – A lehetetlen küldetés

Ha valami lehetetlen küldetésnek tűnhet, akkor az a misszióparancsban kiadott feladat. Tegyetek tanítvánnyá minden népet! – mondta Jézus.

Nem hátborzongató feladat? Minden népet, annak minden tagját? Főleg egy zsidónak, akik nem tartanak kapcsolatot más népekkel? Hogy lehet ezt végrehajtani?

Él ma ez a parancs? Érezhetjük mi is azt, hogy lehetetlen? Igen. Mit tegyünk, hogy betöltsük a küldetést?

Van egy jó elv, amit betarthatunk, amit gyakorolhatunk. Lépésről-lépésre.

A parancs így kezdődik: Elmenve tegyetek tanítvánnyá minden népet. Ezt így is érthetjük, hogy miközben innen vissza indultok, kezdjétek el. Nem nagy ugrást kell előkészíteni, és nagy lehetőségre várni, hanem folyamatosan kell a kis lehetőségeket megragadni. Így nem lesz nyomasztóan nehéz a küldetés, ami miatt még arra is juthatunk, hogy bele sem fogok, mert lehetetlen. Ne feledjük, minden lehetséges annak, aki hisz. Ezt ne csak látványos csodákra alkalmazzuk, hanem a misszióra is.

*Ha lehetetlen a küldetés, ne a meghátrálás legyen a reakció, hanem az, hogy ilyen feladatra kapunk megtisztelő felkérést. Isten tud minket használni a lehetetlennek tűnő feladatokban is.

f)Bemerítve őket

Lássuk ezek után, hogy hogyan tölthető be a küldetés, konkrétan az, hogyan tehetünk embereket tanítvánnyá!

Jézus két lépést említ erre. Egyik, hogy be kell őket meríteni, meg kell keresztelni, másrészt tanítani kell őket, hogy megtartsák Jézus parancsait.

Az első lépés tehát a bemerítés.

Hát nem is a megtérés, az újjászületés? – tehetjük fel a kérdést. De igen. Ennek egyértelműsége annyira biztos volt akkor, ott, hogy nem is kellett részletezni. A keresztség a hitre jutás első engedelmességi lépése.

Ezzel kezdődik a tanítványi állapot. Amikor az újjászületett ember követi Jézus példáját. Ő az, akinek nyomós indoka lehetett volna, hogy ne merítkezzen be. Neki nem kellett a bűnei bocsánatára bemerítkezni. Neki nem kellett jelképezni a réginek való meghalást és az újra való feltámadást. Neki nem kellett elhatározást hozni, hogy onnantól követi Istent. Őrá ezek nem vonatkoztak. Miért tette mégis? Mert így akart betölteni minden igazságot. Azokat az igazságokat, melyeket a követőinek is meg kell lépni.

A tanítvánnyá válás tehát a megtérés után vállalt, kért bemerítésben teljesül.

De vigyázzunk! Ahhoz, hogy valaki eljusson idáig, sok lépést kell megtennie, sok lépésen kell átsegíteni. Először is a megtéréshez kell elsegíteni. A bemerítés majd ezután lesz kérdés, téma. Ha egy még meg nem tért személyt győzködünk a bemerítkezés kérdésében, feszültséget fogunk benne ébreszteni. Ez nem segíteni fogja a haladását, hanem gátolni.

Vizsgáljunk meg egy kérdést! Mi kell az ember üdvösségéhez? Mi által nyer valaki megigazulást? Kegyelemből van üdvösségünk hit által. Nem cselekedetekből történik ez. Tehát nem a keresztség tart meg, hanem a hit. A keresztség a tanítványi szerep betöltését segíti.

*Bár a tanítványi lét a bemerítéssel kezdődik, de előbb a kegyelembe kell elvezetni, majd aztán a vízbe.

g)Tanítva őket, hogy megtartsák…

A másik lépés a tanulás, tanítás folyamata.

Meg kell tanítani a parancsot és azok megtartását is. Figyeljük meg, hogy szól a küldetés! Tanítva őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam nektek. Nem magát a parancsot kell megtanítani, hanem annak megtartását. Ez több, mint parancs bemagolás.

Ki az, aki meg tud valakit tanítani kerékpározni, zongorázni, főzni? Az, aki már maga is tudja ezt. Ki az, aki meg tudja tanítani a megtérőt, arra, hogyan tartsa meg a parancsokat? Az, aki maga is betartja.

Aki tanítványokat akar képezni, elsősorban magát kell komoly kontroll alatt tartani. Mennyire vagyok én Jézus vezetését, parancsait követő? Ezt kell vizsgálni, mert ezt kell tanítani. Nem magát a parancsot kell megtanítani, hanem a megtartást.

Továbbá nem megkövetelni kell a parancs megtartását, hanem megtanítani, hogyan kell megtartani.

Ha egy edző meg akar valakit tanítani úszni, mennyi munkába kerül az neki? Miben áll a tanítás folyamata. Folyamatosan figyelve a tanítvány adottságait, éppen aktuális képességeit, kell újabb és újabb instrukciókkal ellátni. Nem belelökni a vízbe néhány szabály mormolása közben, aztán nézni a stopper órát és várni, hogy teljesítse az olimpiai rekord idejét. Úgy érzem, néha ilyen a tanítvánnyá formálás folyamata. Elhangzanak a parancsok és utána árgus szemekkel figyelik a tanulót, hogy teljesíti az elvárt szinteket. Ez nem a misszióparancs helyes betöltése.

*A megtérőket és bemerítkezőket meg kell tanítani arra, hogyan lehet követni Jézust. Ez a tanítótól is folyamatos fejlődést igényel, mert nem az a cél, hogy lemásoljon engem a tanítvány. Ha valaki ezt akarja, azzal burkoltan azt állítja, hogy ő az egyedüli mintája a Jézus követésének és ráadásul tökéletes minta is ebben. Mondhatja ezt valaki magáról?

  • A megígért mindennapos jelenlét. Független a parancstól? Miért fontos a küldetés parancsánál ezt említeni? Nem magától értetődő?

  • Nekem adatott minden hatalom. Jézus ezzel a hatalommal kér fel minket a szolgálatra.