Engedj Isten formáló kezének!

Róma 9:14-29

a) Bevezetés

Egy nagyon nehéz ige van ma előttünk. Olvasva mélységes érzések, akár felháborodás is születhet bennünk. Mindenesetre a megértés nehézségeivel küszködünk, az biztos.

Adventben vagyunk, amire nézve fontos látni, hogy Jézus visszaérkezéséig Isten formáló kezében kell lennünk. Hogy ebben hogyan érvényesül az ígéret, az igazság, a számonkérés, és milyen következtetésre lehet jutni, ezek fogalmazódnak meg ebben a szakaszban.

Ezekből most két kérdést vizsgálhatunk meg, az igazságosság és a számonkérés kérdését. A többi a megelőző és a későbbi szakaszban olvasható.

b) Igazságtalan az Isten?

Miért születik meg ez a kérdés? Általában sok mindenért kibukik ez a kérdés, sőt inkább az állítás az emberekből, hogy Isten igazságtalan.

Igazságtalan, mert megengedi a rosszat, megengedi a betegséget, mert nem óv meg balesetektől, mert nincs egyenlőség a világon, stb.

Pál nem ilyen kérdésekkel foglalkozik, amikor felteszi a kérdését.

A téma, ami felhozza a kérdést, az a kiválasztás hatalma. Ezt egy mondat összegzi a 13. versben: „Jákóbot szerettem, Ézsaut gyűlöltem.”

Ez így olyan, mintha egy csupasz önkényes, fölényes szimpátia alapján Isten különbséget tenne két személy, két testvér között. Ez azonban nem ilyen egyszerű. Először is, Isten még születésük előtt mondott egy kijelentést, hogy a nagyobbik fogja szolgálni a kisebbet. Ezzel azt mondta Isten, hogy a később születettet a korábban született fogja szolgálni. Erre Isten választotta ki a kisebb Jákóbot. Úgy is mondhatjuk, hogy a kiválasztás miatt előnyösebb helyzetbe került Jákób.

Ezt a mondat végletekbe menően fogalmazza: Jákóbot szerettem, Ézsaut gyűlöltem. Ez nemcsak egyéni értékelés, hanem a leszármazottak értékelése is. Izráelt inkább szerettem, mint Edomot – így is érthetjük az állítást, csak a hatást erősítő túlzás érvényesül az első fogalmazásban.

Emiatt jött tehát az igazságosságra vonatkozó kérdés.

Igazságtalan az Isten, mert némelyeket kiválaszt, hogy a tervét végrehajtsák?

Igazságtalan az Isten, mert évezredes terve volt a világ megváltására, benne Fia megszületésére és ehhez konkrét személyeket kiválasztva őket felelősségteljes előnyben részesítette?

Ilyen kiegészítésekkel már könnyebben mondjuk, hogy nem igazságtalan Isten. Jobban belátjuk, hogy működhetnek ilyen megkülönböztetések.

Ha igazságtalan az Isten, akkor újszövetségi kegyelmi munkájában is vádolni lehetne. Ő ugyanis némelyeket kiválaszt apostolokul, némelyeket tanítókul, némelyeket pásztorokul, némelyeket evangelistákul. Miért nem mindenki kapja ezeket? Mert milyen az a test, mi csak fül, vagy csak szem? Nem működőképes. Kell a kiválasztás és a megkülönböztetés.

Visszatérve az eredeti helyzethez, itt a kegyelem működéséről van szó. Könyörülök, akin könyörülök, irgalmazok, akinek irgalmazok.

Ezt a témát Mózes és a fáraó viszonyával, szembenállásával írja le. Izrael élvezte Isten irgalmát, a fáraó és az egyiptomiak nem.

Honnan nézve igazságtalan Isten? A kárt szenvedettek oldaláról. Pedig a zsidók oldaláról sem az igazság érvényesült, hanem a kegyelem. A zsidókat azért nem érte több csapás mert Isten irgalmas volt velük. Az egyiptomiakat azért érte a csapás, mert nem gyakoroltak irgalmat, így elutasították a nekik felkínált irgalmat.

Jak 2:13 Mert az ítélet irgalmatlan az iránt, aki nem cselekszik irgalmasságot, az irgalmasság viszont diadalmaskodik az ítélet fölött.

Ha Isten igazsága szerint várjuk a „jutalmat”, akkor mit érdemelne minden ember? Halált.

Az, hogy némelyek ezt nem kapják, az Isten irgalmának köszönhető.

Még az is fontos kérdés, hogy kinek kínálja Isten a kegyelmét, irgalmát? Mindenkinek.

Apcs 17:30 A tudatlanság idejét azért elnézte Isten, de most azt parancsolja az embereknek, mindenkinek mindenütt, hogy megtérjenek.

2Pét 3:9 Nem késik az ígérettel az Úr, még ha némelyek késedelemnek tartják is, hanem hosszútűrő irántatok, nem akarva, hogy némelyek elvesszenek, hanem hogy mindenki megtérésre jusson.

*Istent igazságtalansággal vádolni, mert nem hajlandó valaki elfogadni a kegyelmet, az nagy melléfogás.

c) Miért hibáztat?

Ha Isten döntésén, irgalmán és kegyelmén múlik az üdvösség, akkor miért van számonkérése, miért hibáztat bármiért is Isten? Hisz, ha Ő dönt, befolyásolhatja-e valaki is az akaratát Istennek?

Hétköznapibban fogalmazva, az ember gondolhatja azt, hogy mi csak Isten bábjai vagyunk, amikkel kénye kedve szerint játszik a Teremtő.

Pál a válaszát egy mély magyarázattal, abban a szerepek tisztázásával adja meg.

Ki vagy te, ember?

Ezzel a kérdéssel kívánja tisztába tenni a státusz kérdését.

Akár hogy is nézzük, mi Isten alkotásai vagyunk. Még ha tudattal, értelemmel rendelkező teremtmények is, akkor is alkotások vagyunk, és Isten az alkotónk. Az Ő döntése volt, hogy világot alkot és benne minket. Ezt nem szabad elfelejteni, nehogy elragadtassuk magunkat és lázadjunk Isten ellen.

Pál lehet, hogy Ézsaiás prófétától idéz, mert ő is közölt hasonlókat:

Ézs 29:16 Micsoda kifordított gondolkodás! Egyenlő lenne az agyag a fazekassal? Mondhatja-e az alkotás alkotójának: Nem ő készített engem; és az edény a formálójának: Ez nem ért hozzá?

Ézs 45:9 Jaj annak, aki perbe száll alkotójával, holott csak egy cserépedény a többi földi cserép között! Mondhatja-e az agyag a formálójának: Mit csinálsz? És a készítmény ezt: Nincs kezed?

A fenti kérdéssel tehát alapvetően az a baj, hogy aki felteszi, elfelejti, hogy mennyire távol van Istentől, mint alkotójától.

A kétféle edény

A szuverén Isten különböző edényeket készít. Két fajtát láttat itt Pál. Díszest, (tisztességre készített) és közönséges (becstelenségre készített) említ az apostol.

Ezek az igék mintha azt mondanák, hogy Isten már a készítés során úgy készít edényeket, hogy azokat ki fogja dobni, halálos ítéletet fog felettük tartani.

Vannak olyan nézetek, amelyek ezt vallják. Én másképp gondolom.

Több olyan igehely van, ami nyilvánvaló, világos közlést ad arra nézve, hogy az örökkévalóságnak két esélye van. Ezeket Isten az idő fölötti mindent tudása által jelenti ki. A mennyország Istennel és a kárhozat Isten nélkül. Mindkét helyre Isten teremtményei kerülnek. A mennyországba kerülőkön Isten kegyelme érvényesül, a kárhozatba jutókon Isten haragja.

Tehát a végkifejlet felől nézve egyszerű tény, hogy ez így lesz, azaz nem mindenki jut a mennybe, és nem mindenki kerül a pokolba.

A pokolba jutók innen nézve a harag edényei, a mennybe jutók a dicsőség eszközei. Történik ez úgy, hogy még a harag eszközeit is türelemmel hordozta, azaz lehetőséget adott a változásra.

Kik lesznek a harag edényei?

Nemcsak a pogányokból, hanem a zsidók közül is. Ahogy a dicsőségesek között is lesznek mindkét nemzetségből, úgy a kárhozatban is. Izráel fiai közül is csak a maradék üdvözül.

Miért hibáztat mégis Isten? Mert még a harag eszközeit is türelemmel hordozza. Aki ezzel visszaél, joggal kell számot adni a számonkéréskor.

d) Összegzés

  • Az Úrra várakozva Isten kezében vagyunk, mint formálásra szánt agyag.

  • Soha nem szabad elfelejteni, hogy mi csak alkotások vagyunk és semmi jogunk az Alkotót számonkérni.

  • Isten nem igazságtalan akkor, ha valakin könyörül, de akkor sem ha valakire haragszik. A kegyelmet mindenkinek felkínálja. Aki elfogadja, azon könyörül, aki nem azon a haragja marad rajta.

    • Ján 3:36 Aki hisz a Fiúban, annak örök élete van, aki pedig nem enged a Fiúnak, nem lát életet, hanem Isten haragja marad rajta.
  • Van-e joga hibáztatni? Éppen azért van, mert Ő mindent megtett, hogy mindenkin könyörülhessen. A számadáskor ezt kéri számon.