Isten formáló kezében

Jeremiás 18:1-12

a) Bevezetés

Miért ez a téma advent első vasárnapján? Látszólag sem Jézus eljövetelével, sem a várakozással nem kapcsolódik össze.

Ha kicsit jobban átgondoljuk, belátjuk, hogy erősebb a kapcsolódás, mint feltételezhetnénk. Csak egy igeverset hadd igézzek és belátjuk, hogy az Isten kezében való formálódás komoly téma az adventi várakozásban.

Filippi 1:6 Ezért meg vagyok győződve arról, hogy aki elkezdte bennetek a jó munkát, elvégezi a Krisztus Jézus napjáig.

Aki Krisztust várja, abban Isten munkája zajlik, azon Isten dolgozik. Ez a munka az Ő napjára fog befejeződni.

b) Miért beszél Isten?

Jeremiást a fazekashoz küldi Isten, mert mondani akar valamit. Milyen kiváltságos helyzet a teremtmények között, hogy Isten beszélni akar velünk. Megszólít, közli akaratát, megosztja terveit, kifejezi ígéreteit, megfogalmazza tanácsait, parancsait. Ezzel együtt milyen különleges állapot, hogy mi ezt érthetjük.

Miért szól hozzánk Isten? Mit jelent számunkra, hogy megszólítottak vagyunk?

Egy személyes történet nyújt jó választ erre a kérdésre. Amikor Ábrahám az ígéretet hozó angyalokat útnak indítja, kap egy személyes kijelentést, de olvashatjuk az Úr gondolkodását a kijelentéssel kapcsolatban.

1Móz 18:16-19 Azután fölkeltek azok a férfiak, és Sodoma felé tartottak. Ábrahám is velük ment, hogy elkísérje őket. Ezt mondta az ÚR: Eltitkoljam-e Ábrahámtól, amit tenni akarok? Hiszen Ábrahám nagy és hatalmas néppé lesz, és megáldatik benne a föld minden nemzetsége. Mert tudom róla, hogy megparancsolja fiainak és háza népének, hogy őrizzék meg az ÚR útját, cselekedjenek az igazság és törvény szerint, hogy beteljesítse az ÚR, amit szólt Ábrahám felől.

Isten meg akarja osztani terveit, hogy részt vehessünk annak megvalósulásában. Nem mintha mi hajtanánk végre. Sokszor mi a tervek akadályozói vagyunk, mégis bevon abba minket Isten.

*Tartsd mindig megtisztelő helyzetnek, hogy Isten meg akar szólítani téged! Nem természetes, hogy a te alkotód megosztja a terveit veled.

c) Az edény elromlott a fazekas kezében

Jeremiás egy szokványos képet lát a fazekas műhelyében. A kézműves éppen dolgozik a korongon. Amit eközben lát a próféta az is megszokott helyzet lehet, az edény, amit éppen formált rosszul sikerült, elromlott.

Mivel ez egy üzenet kiinduló pontja, a kép többről szól, mint sikertelen próbálkozásról.

Megtörténhet az, hogy Isten valamit a kezébe vesz, elkezd azon dolgozni, és eközben rosszul sikerül, elromlik? Igen. Ebben van az üzenet egyik jelentős részlete.

Isten a mester, mi a kezében az agyag vagyunk. Azonban nem élettelen, értelem nélküli matériaként vagyunk Isten kezei között, hanem tudattal bíró teremtményekként. Ilyen helyzetünkben sajnos nem mindig látjuk jól a Mester szándékát, vagy látjuk, de nem követjük az akaratát, így rosszul sikerülnek a dolgok. Az is előfordulhat, hogy nem közvetlenül a mi döntésünk, hanem általában az emberiség rossz döntései idéznek elő romlást hozó helyzetet, aminek hatását mi is érezzük, elszenvedjük. A lényeg, hogy épp Isten kezei között éljük ezt át.

*Mit kezdjünk ezzel a képpel? Mit jelentsen az üzenete? Kérjük számon az alkotót, a minket formáló Mestert, mert valami rosszul sikerült? Sokan megteszik ezt. Ne így álljunk a helyzethez. Legyen bennünk inkább a hálaadás, hogy ha rosszat is kell átélni, azt épp Isten kezei között élhetjük át. Ha a formáló Atya kezeiben érnek minket rossz dolgok, minden kellemetlenség ellenére élhet bennünk egy megnyugtató reménység, hogy jó jöhet ki belőle.

*Bízzunk az Úrban akkor is, ha rosszul sikerülnek a dolgok a kezei között!

d) Azonnal másik edényt készített

Az események nem állnak meg. Miután bekövetkezett a romlás a fazekas nem áll fel a korongtól, nem hagyja abba a munkát, nem teszi félre az agyagot, hanem azonnal újat kezd. Nagyon megfog a Károli fordítás, ami azt mondja, hogy „más edényt készített, amint azt jobbnak látta készíteni”. Jobbnak látta. Az első az rossz volt? Tudatosan rosszhoz fogott hozzá? Kizárt dolog? Direkt ő rontotta el? Ezt sem feltételezem. Mégis a romlás nem elkeserítette, eltántorította a munkától, hanem beindította a fantáziáját, fellelkesítette, hogy ebből akár még jobb is lehet, mint amilyet először akartam.

*Nagyon nehéz elképzelni, milyen jó származhat abból, ha valami rosszul sikerül, ha valamiben kudarcot kell átélni. Nyújtson számunkra biztatást, ez a részlet is. Ha átélünk valami kellemetlen, nem várt helyzetet, Isten nem torpan meg, nem dob félre minket, nem áll fel a korong mellől, hanem azonnal hozzáfog az új, a jobb kialakításába. Ez lehet, hogy kemény időszakot fog eredményezni. Az agyagot ilyenkor újra kell gyúrni kemény mozdulatokkal. Újra oda kell csapni a korong közepére, hogy jól odatapadjon. Kemény mozdulatokkal kell elkezdeni az alakítást. Majd jönnek a finom simító érintések, alakító hatások.

*Épp most rosszul sikerült valami? Vagy már egy ideje azt érzed, hogy semmi sem sikerül jól? Ne keseredj el! Az Úrnál van egy új, egy jó terv. Talán már dolgozik is, talán épp most gyúr téged, hogy kialakítsa azt, amit Ő jónak lát.

e) Üzenet egy népnek

Bár már a kezdeti képet is személyes üzenetté formáltam, ne hagyjuk figyelmen kívül, hogy mindezt Isten Jeremiásnak a népével kapcsolatban közölte, rájuk nézve akar valamit megértetni.

Azt kérdezi tőle, hogy nem azonosítható-e Isten a fazekassal és a nép az agyaggal? Nem viselkedhet-e úgy Isten, ahogy a fazekas tette? A válasz egyértelmű, hogy mindez lehetséges.

A tanítás két irányú.

Ha Istennek ítéletes kijelentése van egy nép ellen, de az megtér, Isten változtat a hozzáállásán és nem hajtja végre a veszedelmet.

Ha egy népről jót tervez és mond ki az Úr, de a nép gonosz dolgokat cselekszik, és nem hallgat Isten szavára, a jó szándékban is változik Isten.

Isten megbánhat valamit?

Álljunk meg, és tegyünk egy kis kitérőt. Felkaphatjuk a fejünket arra a kifejezésre, hogy „megbánom”. Isten megbánja a jót is a rosszat is, ha úgy alakul a szituáció.

Hát nem azt olvastuk máshol, hogy Isten nem ember, hogy megbánjon bármit is? (1 Sámuel 15:29, 4 Mózes 23:19) Újra egy ellentmondást találtunk a Bibliában?

Hogy megértsük, lássuk a közvetlen összefüggéseket az idézett helyen!

Az egyik Bálám története, a másik Saul király élete. Két eseményről van szó, ahol érintettek személyes igények, elképzelések szerint kívánják befolyásolni Isten akaratát, tervét és annak végrehajtását. Erre nézve fejezi ki az ige, hogy Isten nem ember, hogy valamit is megbánjon, megváltoztasson. Azaz Istent nem lehet szolgaként ugráltatni, ahogy épp a kedvünk tartja. Megszegjük a parancsát, ahogy Saul is tette, majd a figyelmeztetését hallva még nekünk áll feljebb és követelőzünk, akkor jogosan kapjuk azt a választ, hogy nem befolyásolhatjuk Istent így.

Ha őszinte megtérés történik, ahogy korábban Ninivében is történt Jónás próféta ítéletes kijelentésére, ott Isten kegyelménél fogva kész arra, hogy változtasson a tervén.

A fordulat mindig bekövetkezhet

Izrael népe az első helyzetben van. A kialakult gonoszság miatt veszedelmet készít Isten. Mégis felszólítja őket, hogy mindenki térjen meg. Az előző sorokat látva a kérés célja, hogy jót cselekedhessen.

Kik térjenek meg? Mindenki? Mindenki romlott? Száz százalékos a gonoszság? Nem biztos, mégis Isten mindenkitől kéri ezt.

Nem lehet kivétel senki, hogy komolyan vegye Isten szavát.

Könnyen jöhet az a gondolat, ha valami rossz egy közösség életében, hogy biztos nem miattam van. Én biztos azon kevesek közé tartozom, akik igazak. Ahogy Sodomában tíz igaz menekülést jelenthetett volna.

*Soha ne így tekintsünk egy figyelmeztetésre, amit a közösség kap! Ne az a szemlélet legyen bennünk, hogy vajon ki a hibás mindezekért, hanem azt a kérdést tegyük fel: Mi ebben az én felelősségem? Miben kell nekem változnom, hogy jobb legyen? Miből kell nekem megtérnem, hogy új kezdődhessen?

Ahogy Nehémiás sem volt részese Jeruzsálem pusztulásának, mégis sírva, bűnbánattal imádkozott kegyelemért. Nem másokat okolt, nem felelősöket keresett, hanem megélte a személyes felelősséget.

*Tudsz ilyen felelősséggel lenni a közösség irányában?

f) A szomorú igazság

A sok biztatás után a befejezés egy szomorú igazságot közöl. A nép válasza a reménytelen beletörődés és a makacs tiltakozás.

Félelmetes állapot ez. Sajnos valóság. Isten mindent mozgósít, hogy kegyelmet gyakorolhasson, de az ember nem tudja elvenni, nem tudja átadni magát annak, amit Isten tervez.

Ezt az állapotot hétköznapi megközelítésben úgy is leírhatnám, hogy nem fogadják az építő kritikát, a figyelmeztetést.

*Hogy állsz a figyelmeztetésekkel, kritikákkal? Vigyázz, mert ahogy reagálsz, az leírja, mit gondolsz magadról. Azaz, ha elgondolkodsz a kritikán, felméred jogosságát és az esetleges változáson tűnődsz, akkor ez azt bizonyítja, hogy belátod, nem vagy tökéletes, változnod kell.

Ha elutasítod a kritikát, támadással védekezel, ha kapsz véleményt, akkor rejtetten azt üzened, hogy nincs szükségem változásra, úgy vagyok jó ahogy vagyok. Leegyszerűsítve: Tökéletes vagyok. Ezt ki mondhatja el magáról? Senki.

Figyelj tehát, mert nemcsak a szavak közlik, hogy mennyire tartod magad tökéletesnek, hanem a figyelmeztetésekre adott reakcióid is!

g) Összegzés

  • Istennek minden helyzetre van jó terve.

  • Enne végrehajtása az „anyag” engedelmességétől függ.

  • Engedd, hogy Isten megbánja a rosszat, és vigyázz, hogy soha ne bánja meg a jót, amit veled tervezett!