A közeledő vég figyelmeztetései

1 Péter 4:7-11

a) Bevezetés

Hogy viszonyulnak az emberek ahhoz, ha valaminek közeledik a vége? Ez attól függ, hogy jó dolognak közeledik a vége, vagy rossznak. A jó végét szomorúan fogadjuk a rossz végének örülünk.

És mit gondolunk, ha mindennek vége közeledik? Hogyan kell viszonyulni az élethez, ha minden befejeződik, minden lezárul?

A közeledő vég vagy kapkodásra késztet, vagy beletörődést munkál. Ezek jó hozzáállások a Jézust váró életben? Se ész nélküli kapkodás ne legyen jellemző ránk, se a közömbös hozzáállás, hogy már minden mindegy.

 

b) Imádkozás és annak feltétele

Az első tanács a közeledő végre nézve, hogy legyünk bölcsek (mértékletesek) és józanok, hogy imádkozni tudjunk.

Bölcsek, mértékletesek:

G4993 σωφρονέω (szóphroneó)

1) eszénél van, eszének birtokában van

2) önuralmat, önmérsékletet tanúsít

3) józanul gondolkodik

Etimológia: G4998

(Ógörög 2.)

G4993 σωφρονέω (szóphroneó)

1) épelméjű, eszénél van

2) önuralmat tanúsít, józan, mértékletes, „normális”

Józanok:

G3525 νήφω (néphó)

józanul, mértékletesen, fegyelmezetten él, önuralmat gyakorol

Etimológia: alapszó

(Ógörög 2.)

G3525 νήφω (néphó)

– józan, mértékletes, borivástól tartózkodik

Etimológia: alapszó

A lényeg, hogy a közeledő végre nézve elengedhetetlen az imádkozó élet. Ennek viszont feltétele van. Józan, bölcs, mértékletes élet szükséges az imádkozáshoz.

Ez nem az egyszeri, alkalmankénti imádságot jelenti, hanem az imádkozó életet. Ennek megéléséhez szükséges feltétel az életben a visszafogottság.

Ezt az állapotot tudnám úgy jellemezni, ahogy hétköznapokban is emlegetjük: csendesség, csendes élet. Gondoljunk arra, amikor imádkozni szeretnénk, keressük a csendet. Ha közösséget szólítunk fel, kérjük, hogy csendesedjünk el. Erre van néhány ige is:

1Thess 4:11 És becsületbeli dolognak tartsátok, hogy csendes életet folytassatok, saját dolgaitoknak utána lássatok, és tulajdon kezeitekkel munkálkodjatok, amiként rendeltük nektek;

2Thess 3:12 Az ilyeneknek azonban rendeljük és kérjük őket a mi Urunk Jézus Krisztusra, hogy csendesen munkálkodva, a maguk kenyerét egyék.

1Tim 2:1-2 Mindenekelőtt arra kérlek, hogy tartsatok könyörgéseket, imádságokat, esedezéseket és hálaadásokat minden emberért, a királyokért és minden fölöttesért, hogy nyugodt és csendes életet éljünk, teljes istenfélelemben és tisztességben.

Olyan, mintha ezzel a tanáccsal az Úr a mi korunkra mondott volna tanácsot. Most, amikor olyan erős a pörgés, szükséges nagyon odafigyelni a csendes, nyugodt időszakokra, hogy imádkozni tudjunk.

c) Hajlandóság az egymás iránti szeretetre

Ez akár megelőzi az előző tanácsot is fontosságban, ugyanis úgy írja Péter, hogy „mindenek előtt” valósuljon meg ez.

A szeretet fontosságát egy végidős jel erősíti:

Máté 24:12-13 Mivelhogy a gonoszság megsokasodik, a szeretet sokakban meghidegül, de aki mindvégig állhatatos marad, az üdvözül.

Ugyanúgy érdemes feltenni a kérdést, hogy ez a végidős veszély – a gonoszság sokasodása miatti meghidegülése a szeretetnek – ez minket is érint? Vagy ez az Isten népén kívüli probléma?

Sajnos érezhető a hidegülés. Emiatt nagyon fontos hát, hogy legyünk hajlandók az egymás iránti szeretetre.

De mit is jelent a szeretet, annak megélése? Erre most itt kapunk némi részletező segítséget.

Mielőtt erről szó esne, még egy magyarázat, hogy miért kell a szeretetet megélni. Mert a szeretet sok vétkez elfedez.

Ez a mondat félreértésekre okot adó mondat. Olyan, mintha bűnpártolásra buzdítana, a bűnök kendőzésére. Nem erről van szó. A vétkeket elfedező szeretet olyan, ami által a bűnben lévő, a bűnbe esett embert is védi a szerető társ, ahelyett, hogy fecsegő magatartásával céltáblává tenné őt. Az elfedezés tehát egyik értelemben az, hogy nem teregetem, hanem a megoldásban segítem. Hadd legyen az értelmezés kedvéért előttünk néhány ige:

Péld 10:12 A gyűlölség szerez versengést; minden vétket pedig elfedez a szeretet.

Péld 17:9 Elfedezi a vétket az, aki a szeretetet keresi, aki viszont ismételten szóba hoz egy dolgot, elszakítja egymástól a jóbarátokat is.

Az ellentétbe állított gondolatok segítenek érteni, ha szeretek valakit, akkor nem hozom kínos versengő helyzetbe, azaz nem hasonlítgatom senkihez. Másik egy gyakorlati képet nyújt. Aki ismételten felhánytorgatja a régi dolgokat, az nem elfedezni akarja a szétválasztó hibákat, inkább szakadást fog okoz.

Egy újszövetségi ige is:

Jak 5:19-20 Atyámfiai, hogyha valaki ti köztetek eltévelyedik az igazságtól, és megtéríti őt valaki, Tudja meg, hogy aki bűnöst térít meg az ő tévelygő útjáról, lelket ment meg a haláltól és sok bűnt elfedez.

A bűnös emberhez való szeretettel viszonyulás igazi bizonyítéka a megtérés elősegítése. A valódi megtérést a szeretet munkálja ki. Ez a mentő szeretet – épp a megtérésért munkált harcban is – elfedezi a szeretetet.

Ezt ha Jézus tanácsa szerint hajtjuk végre, azaz tudomást szerezve egy bűnről és négyszemközt megintjük és megtér, azzal elfedeztük a bűnt. Arról már nem kell beszélni, nem szabad beszélni.

Zúgolódás nélküli vendégszeretet

A szeretet egyik jele a kölcsönös vendégszeretet, amit zúgolódás nélkül kell megélni. Kiegyensúlyozott módon kell ezt gyakorolni. Legyek meghívó és legyek elfogadó is.

A vendégszeretetnek nem az egymásra licitálás a lényege, azaz nem arra kell törekedni, hogy nagyobb, jobb, gazdagabb ellátást kell biztosítani, hanem a közösség megélésére kell törekedni.

Sáfárkodás a kegyelmi ajándékokkal egymásnak

Mindenkinek vannak értékei, mindenki rendelkezik tálentumokkal (képességekkel) és mindenki kapott ajándékokat Istentől (karizmák). Ezekkel egymás felé kell szolgálni. Az ajándékok használata sokasítja az áldásokat.

A kegyelmi ajándékok alkalmazása kétféle irányban hoz áldást. Aki jól sáfárkodik az ajándékaival, abból haszna lesz a gyülekezetnek, és eközben az illető is áldásokat vesz, növekedést fog megélni.

Beszéd és szolgálat

A kegyelmi ajándékokkal való sáfárkodásnak két területe ki is van emelve. Az egyik a beszéd, a szólás, a másik a szolgálat. (Az új fordítás kicsit magyarázó logikával fordított azáltal, hogy ezt prédikálásnak nevezte.)

Az egymás felé való szolgálatban a szavainkkal úgy kell bánni, mintha Isten szavait közvetítenénk. Ez nem azt jelenti, ha valamire állítom, hogy ez Isten szava, az azzá is válik. Inkább azt jelentheti, hogy minden szót olyan komolyan közlök, mintha Isten szavát hirdetném.

Van egy komoly figyelmeztetés felénk az Isten szavának alkalmazására. Ha valaki hozzátesz, vagy elvesz abból, arra következmények várnak.

Jel 22:18-19 Bizonyságot teszek pedig mindenkinek, aki e könyv prófétai beszédeit hallja: Ha valaki ezekhez hozzátesz, azt Isten e könyvben megírt csapásokkal sújtja; és ha valaki elvesz e prófétai könyv beszédeiből, annak Isten elveszi az osztályrészét az élet fájából, a szent városból és azokból, amik e könyvben megírattak.

Ebből az elvből vonom le azt a következtetést, hogy minden beszédemben annyira kell a pontosságra törekedni, mintha Isten igéjét közölném.

*Ismerjük be, hogy a közléseinkben vannak módosítási tényezők.

• Töredékesen beszélünk, kihagyva a kellemetlen részleteket.

• Szépítünk, hogy azzal jobb képet alkossunk magunkról.

• Kiszínezünk, hogy érdekesebbé tegyük a mondandót.

• Kiegészítünk (akarva, akaratlanul), hogy nyomatékosítsuk a mondottakat.

Ne legyünk ilyenek.!

A szolgálat úgy történjen, mint aki Isten erejével végzi a feladatát. Azaz annak tudatában és bizonyságtételével kell végezni, hogy ezt nem magunktól tesszük, azaz nem is minket illet az elismerés.

A szolgálatban itt a szükségletek kielégítésének szolgálatát kell érteni. (Diakónia) Tehát, amikor mások felé fizikai munkával szolgálok, annak tudatában tegyem, hogy Isten erejével végzem. Miért fontos ez? Mert ez az erő végtelen. Az egymás felé való szolgálatunkban (és miden szolgálatban) néha érezhetjük azt, hogy nem bírom tovább. Isten megsokasítja az erőtlen erejét a szolgálatra nézve is, nemcsak az élet kihívásait tekintve.

d) Összegzés

• Mindennek vége közel van. Ez ne kapkodásra késztessen, vagy beletörődésre késztessen, hanem józan, megfontolt életre, ami az imádkozó lét alapja.

• Mindent határozzon meg a szeretet, amivel készek vagyunk mentő közreműködéssel vétkeket elfedezni.

• Az ajándékainkkal jól kell gazdálkodni. Ennek lényege a kölcsönös használat.

Hírdetés