Boldog, akit ilyen munkában talál

Máté 24:43-51

a) Bevezetés

Advent egyik legkomolyabb figyelmeztetése, hogy az érkezés idejét nem tudjuk. Az időpont vonatkozásában fennálló bizonytalanság a kiinduló pontja a sok figyelmeztetésnek. A figyelmeztetés lényege a vigyázásra, készenlétre való felszólítás. Most is egy ilyen intő tanítást gondolhatunk át.

b) Ha tudná mikor jön a tolvaj

Már a figyelmeztető felszólítás is sokatmondó. Ebben is elgondolkodtató információk rejtőznek, amit tovább bővít majd Jézus magyarázata.

Az Úr érkezését a tolvaj betöréséhez hasonlítja

Különösnek is mondhatnánk, hogy Jézus a tanításában a hallgatóit miért negatív képpel ösztönzi a vigyázó életre. Miért nem biztató gondolatokkal, bizalmat erősítő képpel szól a majdan bekövetkező érkezéséről? Miért van, hogy többször is a tolvaj kiszámíthatatlan betöréséhez hasonlítja a saját érkezését?

Mondhatná, hogy legyetek készen, hogy amikor érkezem, azonnal átvehessétek az ajándékotokat, késedelem nélkül örülhessünk egymásnak. Nem ezzel biztat, hanem az érkezését veszélyes helyzetnek festi le.

Nem véletlen, hogy Lukács leírása szerint Péter is belekérdez a figyelmeztetésbe.

Luk 12:41 Péter pedig megkérdezte: Uram, nekünk mondod ezt a példázatot vagy mindenkinek?

Mintha ő is meglepődne, hogy a szeretett Mester miért ijesztgeti őket veszéllyel, hisz ők biztosan nagy lelkesedéssel várják majd a Vele való találkozást.

Ez olyan, mintha a gyerekeket úgy figyelmeztetnék a mikulás érkezésére, hogy vigyázz, mert úgy jön a télapó, mint a tolvaj. Nagyon vigyázz, mert ha akkor jön, amikor nem figyelsz, akkor nem ajándékot hoz, hanem kirabol téged.

Tehát a figyelmeztetés lényege így szól hozzánk: Ha valakit váratlanul ér az Úr érkezése, akkor az nem nyereséget jelent, hanem veszteséget? Bár nem ennyire egyszerű, de egy alapvető igazságnak tekinthetjük ezt a megállapítást. Az biztos ugyanis, hogy az Úr érkezésekor egy számadás történik és abban lehet valaki eredményt elkönyvelő, vagy károkat megélő.

Máté 16:2427 Akkor Jézus ezt mondta tanítványainak: Ha valaki követni akar engem, tagadja meg magát, és vegye fel az ő keresztjét, és úgy kövessen engem. Mert aki meg akarja tartani az ő életét, elveszíti azt; aki pedig elveszíti az ő életét énérettem, megtalálja azt. Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is, a lelkében pedig kárt vall? Vajon milyen váltságot adhat az ember az ő lelkéért? Mert eljön majd az Emberfia az ő Atyjának dicsőségében az ő angyalaival, és akkor megfizet mindenkinek cselekedete szerint.

Péter kérdése rámutat, hogy ez nem a hitetleneknek szóló figyelmeztetés – ugyanis vannak ilyen nézetek, hogy a számadás, a tettek megítélése az a hitetlenek helyzete lesz az ítéletkor – hanem mindenkinek szóló ösztönzés.

*Nagyon fontos a megfelelő hozzáállás, a helyes készenléti állapot az Úr érkezését tekintve, mert ennek hiányában nem gazdagító találkozás lesz, hanem mindentől megfosztó helyzetté válik.

Ha tudná, vigyázna, virrasztana

A feltételes módú fogalmazás magában foglalja a tanácsot. Ha ismert lenne a tolvaj érkezése, akkor vigyázna. Ha birtokában lennénk a majdan bekövetkező veszélyhelyzetnek, akkor mindig vigyáznánk. Ahogy egy idős személytől hallottam: Ha tudnám mikor esek el, előtte leülnék, nehogy elessek.

Ebből ez a következtetésünk lehet, hogy mivel nem tudjuk az érkezés időpontját, minden helyzetet úgy kell megélni, hogy azt feltételezzük, most érkezik az Úr.

*Lássuk be, hogy ez nem igaz minden pillanatunkra. Sok megnyilvánulásunk, szavaink, tetteink másképpen alakulnának, ha abban a tudatban szólnánk, vagy cselekednénk, hogy épp közben fog megérkezni az Úr. Ha minden pillanatban bennünk élne a figyelmeztetés súlya nem lennénk olyan könnyelműek döntéseinkben, életvitelünkben.

Látható, hogy már ez a két mondat is mennyi információt ad a várakozó, vigyázó élettel kapcsolatban. Ezt még tovább bontogatja a hozzá fűzött kiegészítés.

c) Egy elgondolkodtató kérdés

A kérdés nem egy filozófiai beszélgetés vitaindító felvetése. Nem azért mondja Jézus, hogy elkezdjenek arról beszélgetni, hogyan írható le a hű és bölcs szolga. Nem elvont fogalomalkotási folyamat kezdeményezéséért teszi fel a kérdést. Inkább a vigyázó életre nézve egy komoly értelmezésért. Ráadásul úgy, hogy a kérdésben benne van egy iránymutatás is arra nézve, hogy ki az, akinek nem kell félni az Úr váratlan megérkezésétől.

Mintha Jézus akár azért is alkalmazná a kérdést, hogy a hallgatóságot – benne az apostolokat is – önvizsgálatra késztetni a szerepüket tekintve. A kérdés így is hathat: Tegye fel a kezét, aki hű és bölcs szolga! Ki az közületek, akit az Úr társai fölé rendelt, hogy azokról gondoskodjon? Aki ezt el tudja magáról mondani, az jó úton van, hogy ne rablótámadásként érje az Úr érkezése.

*Ha várod az Urat és szeretnél a váratlan érkezéskor is jó reménységgel megállni előtte, akkor hű és bölcs szolgaként kell élned. Tehát szolgaként kell élni a szolgák között, akit a hűséggel és bölcsességgel lehet jellemezni.

Nem a beosztás a megtartó, hanem annak betöltése

Lássuk meg azért, hogy nem maga a beosztás jelenti a boldogságot, hanem annak hű és bölcs betöltése. Nem az lesz boldog a találkozáskor, aki elmondhatja, hogy kirendelt szolga, hanem az, akit a hű és bölcs munkavégzésben talál az Úr.

Milyen munkában?

Gondoskodó szolgálatban.

Úgy képzelhetjük el az egészet, mintha lenne egy nagy kastély, aminek van egy ura, aki távozik, és visszaérkezéséig a szolgák közül egyet megbíz, hogy legyen nála a kamra kulcsa és gondoskodjon az ház összes lakójáról. Olyan személlyé válik a megbízással, akinek a kezébe kerül maga a vagyon feletti gazdálkodás és a társakról való gondoskodás is.

Egy különleges szolga kép

A Jézust váró életre nézve Jézus ad egy nagyszerű szolgaképet.

Aki Őt várja, annak úgy kell tekinteni a helyzetére, mintha egy különleges megbízatásban élne. Kapott tálentumokat, ajándékokat, amivel jól kel gazdálkodnia. A jó gazdálkodás lényege nem a gyarapításban van csak, hanem azok gondoskodó felhasználásában.

Bár Jézus mondata olyan, mintha csak egy kiemelt szerepről beszélne, megállapíthatjuk, hogy ez minden követőjére szóló elvárás. Hisz nemcsak a nagyobb szolgálatra elhívottaknak kérdés, hogy bemennek-e az Isten országába, hanem mindenkinek.

Úgy kell tehát élni az életünket mindannyiunknak, mint egy ház lakóinak, ahol mindenki szolga és a rám bízott értékekkel szolgálnom kell a többiek szükségleteit. Mindenkinek kivétel nélkül. Mindenki rendelkezik tálentummal és ajándékkal, amit haszonra kaptunk. Aki ezt elássa, attól elvétetik az utolsó napon és megy az örök sötétségre. Az nem lehet, hogy némelyek kiszolgált szolgáknak gondolják magukat, és némelyek szolgálatát elvárják. Mindenkinek kell valamivel szolgálnia a társai felé, mert mindenkinek vannak ehhez kapott értékei.

d) Az ellenpélda

Hogy jobban értsék a hallgatók a lényeget egy ellenpéldát is mond Jézus.

A beosztását elnyerő szolga a hű és bölcs jelző helyett minősíthető gonosznak is, mert nem azt végzi, amit az Ura elvár tőle. Az elvárás nem az uralkodás, a kihasználás, a rettegés előidézése és fenntartása, hanem a gondoskodás. Ha nem gondoskodik, hanem zsarnoki módon uralkodik, a szolgát az Úr gonosznak minősíti.

Ha valaki a kapott szolgálatot és benne a rendelkezésére álló tálentumokat és ajándékokat olyan eszköznek tekinti, amivel mások fölé kerekedik, mások erőszakos irányítására használja, az nem tölti be jól a szerepét.

*Vigyázzunk, hogy soha ne ragadjon el ez a kísértés minket. Ennek a veszélye mindenkit fenyeget. Folyamatosan kérjük Istent, hogy segítsen mindig szolgai lelkületben, szolgai magatartásban maradni!

e) Az ítélet

A figyelmeztető gondolatokat a várható ítélet képével is erősíti az Úr Jézus. Nemcsak a negatív lehetőséget mondja, hanem a pozitívat is. A hű és bölcs szolga még hatalmasabb megbízást fog kapni, az ura egész vagyona feletti meghatalmazást.

A gonosz szolga „jutalma” azonban keményebb. Kettévágás és a képmutatók sorsára juttatás. Kemény kép ez.

Egyrészt magát a büntetést, a kárhozatot – mert ezzel azonosíthatjuk a példát – egyszerűen a képmutatók sorsának nevezi. A pokol a képmutatók fizetsége. A képmutatás a pokolba vezető út.

A gonosz szolga, aki kizsákmányol a gondoskodás helyett, az képmutató életet él és lassan halad a pokol felé.

Ez döbbenetes! A szolgálatot kapott személy, aki megtiszteltetésben részesült az Urától, az nem jutalmat kap, hanem ítéletet? Igen. Mert nem a megbízás a jutalom alapja, hanem a megbízatás betöltése.

*Vigyázzunk testvérek!

A képmutató élet nem tűnik veszélyesnek, pedig nagyon is veszélyes.

f) Összegzés

• Nem tudjuk az Úr érkezését, ezért minden pillanatot úgy kell megélni, mintha akkor jönne.

• Az érkezés hozhat jutalmat, de hozhat büntetést is. Hogy melyik jön, az attól függ, hogy töltjük be a szolgálatot.

• Ne a státusz adjon nyugalmat az örök életre nézve, hanem a szolgálat megfelelő betöltése.

Hírdetés