Jakab 4:13-17
1)Bevezető
Újévi jókívánság, hogy sikerekben, eredményekben gazdag legyen az új esztendő. Mondjuk, mert vágyunk erre, és mert ígéret is van rá Isten részéről. Ő akarja az eredményeket, a sikereket. Erről szól az 1. Zsoltár is. Az Istenben bízó ember minden útján, minden munkájában eredményes, jó szerencsés lesz, siker koronázza minden tettét.
Hogyan kell ennek a kívánságnak teljesüléséhez viszonyulni? Hogy gondolkodjam róla, ha saját sikereimről van szó, és hogyan ha másokéról?
2)Siker és a kapcsolatok
Érdemes látni, hogy ezt a személyesnek tűnő tanácsot Jakab a kapcsolatokról szóló szakaszba ékelte. Előtte harcokról, viszályokról, irigységről, rágalmazó viszonyokról beszél, amelyekre nézve tanácsot is ad. Az utána lévő szakaszban a tehetősebbeknek szól és a szegények felé irányuló magatartásra ad eligazítást. Erre rámutat a 17. vers is, amit talán oda nem illőnek tartunk, ha csak ezt az öt igeverset olvassuk.
Ebből meg kell értenünk, hogy Isten népe között a személyes eredmények, sikerek nem függetleníthetők a kapcsolatoktól. Erre nagyon is figyelni kell, mert a sikerek és eredmények függetleníteni akarnak minket. Az előrehaladás zárkózottá tesz, a gazdagodás magában hordozza ezt a veszélyt. Ezt nemcsak a személyes lelki folyamatok hozzák létre, hanem a kapcsolati megnyilvánulások is erősítik. Személyes folyamat az elbizakodottságban, a büszkeségben érhető tetten. Külső hatásként pedig az irigység, a megalapozatlan rossz feltételezések erősítik a siker okozta elmagányosodást.
Vigyázzunk, hogy a munkánk áldásaként tapasztalt előrehaladás ne tegyen minket felfuvalkodottá. Igyekezzünk megtartani hálával teljes alázatos lelkületünket.
De arra is figyelünk, hogy mások sikereit látva, hallva, ne nyerjen teret bennünk az irigység, ne szülessenek bennünk megjegyzések, negatív vélemények. Egyrészt önmagunkért sem, mert ezzel ártunk magunknak. Az ilyen gondolatok a test indulataiból származnak.
Gal 5:19-21 A test cselekedetei pedig nyilvánvalók, melyek ezek: paráznaság, tisztátalanság, bujálkodás, bálványimádás, varázslás, ellenségeskedés, versengés, féltékenység, harag, önzés, széthúzás, pártoskodás, irigység, részegeskedés, tobzódás és ezekhez hasonlók. Ezekről előre megmondom nektek, amint már korábban is mondtam, hogy akik ilyeneket cselekszenek, Isten országának örökösei nem lesznek.
Másrészt a kapcsolatainkért is vigyázzunk ezen a területen. Ha a fenti érzések megszületnek és ennek teret engedünk, azok szembefordítanak a testvéreinkkel minket.
Inkább örüljünk egymás sikerének és attól, akinek jobbak az eredményei kérjünk tanácsot, hogy mi is fejlődni tudjunk. Tanuljunk tőlük, kövessük a példáikat, ha lehet.
Két ige jut eszembe:
Róm 12:15 Örüljetek az örülőkkel, és sírjatok a sírókkal.
Ef 4:27 és az ördögnek se adjatok helyet.
*Pillanatnyi anyagi helyzetünk fontos tényezője a kapcsolatainknak. Vigyázunk, hogy eredményeink, sikereink ne ártsanak ennek a kapcsolatnak.
3)A sikerek alapja
Nem a fejlődés a rossz
Jó látni az igéből, hogy Jakab nem magát az előrehaladást, a nyereséget, a gyarapodást kritizálja, nem ez ellen szól.
Nem kell azt gondolni, hogy ez önmagában rossz, hogy hívő emberként nem lehet valaki anyagilag sikeresebb. Sőt, ha úgy nézzük, az Ördög az, aki rossz szemmel nézi az eredményeket és a hitet együtt. Jób esetében, akit megáldott Isten, azt állítja, hogy a hite is a gazdagságából, a kapott áldásokból fakad.
Jób 1:8-11 Az ÚR azt mondta a Sátánnak: Észrevetted szolgámat, Jóbot? Bizony nincs hozzá hasonló a földön: feddhetetlen, igaz, istenfélő, és kerüli a rosszat. A Sátán így felelt az ÚRnak: Avagy ok nélkül féli Jób az Istent? Nem te vetted-e körül őt magát, házát és mindenét, amije van? Keze munkáját megáldottad, jószága igen megszaporodott e földön. De bocsássad csak rá a kezedet, sújts le vele mindarra, ami az övé, vajon akkor nem átkoz-e meg téged szemtől szembe?!
Komoly figyelmeztetés ez. Akiben megszületnek az olyan gondolatok, ami az anyagilag sikeres ember hitét, odaszánását kétségbe vonja, az ilyen embert megkörnyékezte a Sátán. Ez ördögi gondolkodás. Ne kételkedj tehetősebb testvéred hitében, inkább imádkozz érte, nehogy kísértésbe essen.
A tervek és ami afelett van
A másik megfigyelésünk az lehet, hogy magát a tervezést sem bírálja az Ige. Nem az a baj, hogy előretekintve gondolkodik a következő évről valaki, hanem az, ha ebből kihagy két fontos tényezőt.
Ez a két tényező az élet és Isten akarata.
Ha van terv, az akkor teljesíthető és akkor hoz áldást, ha az Isten akaratához igazodik és életben tart, hogy azt elvégezzük.
Tervezni jó, tervezni szükséges. De nem a terv mindennek az alapja.
Ha az Úr akarja
A kihagyhatatlan kiindulási pont, hogy a terv egyezik-e Isten akaratával. Legalább is nekünk ezt kell szem előtt tartani.
A társadalom mintha azt tükrözné, hogy a gazdagság nem feltétlenül Isten akaratát kereső és teljesítő emberek életében valósulna meg. Akkor mégsem az Úr akarata a siker kiindulópontja?
Jób 21:13-16 Jólétben töltik el napjaikat, és egy pillanat alatt szállnak alá a sírba. Noha azt mondják Istennek: Távozzál el tőlünk, mert nem akarunk tudni útjaidról! Micsoda a Mindenható, hogy tiszteljük őt, és mit nyerünk vele, ha esedezünk előtte? Pedig jó soruk nincs a kezükben, ezért távol legyen tőlem a gonoszok tanácsa!
Mivel Isten ad általános áldást mindenkire, így a nélküle hozott tervek is eredményesek lehetnek, de hiányos nyereséggel.
Máté 5:45 hogy legyetek a ti mennyei Atyátoknak fiai, aki felhozza napját mind a gonoszokra, mind a jókra, és esőt ad mind az igazaknak, mind a hamisaknak.
A hiányos nyereség alatt a lelki nyereséget értem. Ha ez hiányzik, az csak egy bankszámla vagy pénztárca gyarapodás lesz mérhető.
Márk 8:35-37 Mert aki meg akarja tartani az életét, elveszti azt, aki pedig elveszti az életét érettem és az evangéliumért, megtartja azt. Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, lelkében pedig kárt vall? Mert mit adhat az ember váltságul az ő életéért?
Nagyon fontos tehát a terveinket tekintve, hogy kérdezzük meg Istent, hogy Ő mit akar. Ne csak úgy álljunk ehhez a témához, hogy tervezek, s ha az Úr nem akarja, akkor majd megakadályozza. Jakab nem arra készít fel, hogy az Isten akarata elleni tervek úgyis meghiúsulnak, hanem arra biztat, hogy akaratával egyező tervet hozzunk. Ha ez a logika megállná a helyét, Káin nem ölte volna meg Ábelt, Józsefet nem adták volna el a testvérei, Saul nem üldözhette volna Dávidot, és nem idézhette volna meg Sámuel szellemét az endori jósnő által, Péter nem tagadta volna meg Jézust, Anániás és Safira nem hazudott volna az adományukkal kapcsolatban.
Sajnos az Isten nélküli tervek is sikerülnek. Az különleges kegyelem, ha az Úr megakadályozza a nélküle hozott tervek teljesülését.
Persze a leghosszabb zsákutcából – mert az Isten nélküli utat így is felfoghatjuk – is van visszatérésre lehetőség.
*Az új évre előretekintve magánéletünket nézve és a gyülekezeti feladatainkat tekintve keressük Isten akaratát, hogy ne kelljen felesleges zsákutcákat végigjárni!
… és élünk
A másik fontos kiindulási pont az élet maga. Minden tervünk kivitelezése megáll, ha befejezzük az életünket. Ezért szem előtt kell tartani ezt a lehetőséget is.
Zavaró is lehet ez a gondolat. Ugyanis ha folyton arra gondolok, hogy bármelyik nap meghalhatok, akkor nem érdemes semmit csinálni, mert nem biztos, hogy a végére érek. Ez így nem jó hozzáállás.
Az, hogy az életünk olyan, mint a pára az nem akadálya annak, hogy dolgozzunk, hogy alkossunk, vagy akár maradandót hozzunk létre. Mózes is ezért könyörög a 90. zsoltárban: Kezünk munkáját tedd maradandóvá!
Aki az élet végét tétlenül várja az Isten szempontjából rendetlen életet él.
2Thess 3:10-12 Mert amikor nálatok voltunk, meghagytuk nektek, hogy ha valaki nem akar dolgozni, ne is egyék. Mert halljuk, hogy némelyek rendetlenül élnek közöttetek, akik semmit sem dolgoznak, hanem haszontalanságokkal foglalkoznak. Az ilyeneknek azonban elrendeljük, és intjük őket a mi Urunk Jézus Krisztusban, hogy csendesen munkálkodva a maguk kenyerét egyék.
Az idézetben említett életmód azért alakult ki, mert olyan közelinek tartották az Úr visszajövetelét, így feleslegesnek tartották a munkát. Pál szavaiban nemcsak rendre utasítás van, miszerint aki nem dolgozik, az nem méltó az ételre, hanem ironikus figyelmeztetés is lehet. Aki olyan közelinek véli a Jézus érkezését, hogy már munkába sem kezd addig, az ételt se vegyen magához, azt a kis időt éhen is kibírja.
Az, hogy életünk akár ebben az évben is befejeződhet, a tétlenség helyett okos időkihasználásra is sarkallhat. Ha kevés az idő, akkor precízebben tervezek és végzem a feladataimat. Ha szorít a határidő, akkor komolyabb a koncentráció.
Takács Zoltán igehirdetései 