Adakozás rászorulóknak

Máté 6:1-4

1)Bevezető

A hegyibeszéd folytatásában három kegyességi gyakorlatról szól Jézus. Az adakozásról (alamizsna), az imádságról és a böjtről tanít az Úr Jézus.

Ezekről gondolkodhatunk a következő alkalmakon.

2)Az adakozás két fő formája

Érdemes az elején azt tisztázni, hogy a Bibliában két adakozási formát látunk. Az egyik az egyéni segítségnyújtás valamilyen rászoruló személy felé. Ezt nevezi az Írás alamizsnának. A másik az Istennek adott adomány, amit a közösség felé ad az adakozó. Az alamizsnának van egy speciális formája, amikor több rászorulónak gyűjtenek közösségben, szervezetten. Ilyen volt a jeruzsálemi szegények javára történő gyűjtés Korintusban. (1 Korintus 16:1-3, 2 Korintus 8.)

Ma délelőtt az elsőről, délután a másodikról lesz szó.

3)A legfőbb szabály: titokban

A témát Jézus egy szempontból magyarázza. Azt közli, hogy a rászorulóknak nyújtott segítség az legyen titokban végrehajtott szolgálat. A titkosság indokát pedig a jutalom kérdésével magyarázza. Ezt a két részletet kell átgondolni tehát: mit jelent a titokban való adakozás és milyen jutalom szempontjából fontos ez?

Titokban

A teljesen titokban végzett adakozás akkor teljesülne, ha senki nem tudná, hogy én adok valakinek. Tehát még az sem, akinek adom a segítséget, még ő előtte sem ismert, hogy tőlem kapta a támogatást. Ha ezt meg tudjuk tenni, ez lenne az igazi megoldás. Én úgy érzem, ez lenne a legjobb formája a helyes adakozásnak.

Csakhogy ez sok esetben kivitelezhetetlen. Nem mindig tudjuk úgy eljuttatni a támogatást, hogy senki ne tudja meg, mi adtunk. Ha elvisszük az otthonához, letesszük az ajtó elé, vagy bedobjuk a postaládába és elmegyünk. Ez egy ilyen módszer. Ha úgy adjuk át egy közvetítőnek, hogy mi is úgy kaptuk a megbízást, hogy juttassuk el, még ez is hasonlít, de már nem egészen titkos.

Egyébként sokszor az adományozott személy előtt nyilvánvaló lesz a személyünk, mert diszkréten neki adjuk át. Ezt a helyzetet maga az a tény munkálja, hogy kér tőlünk a segítségre szoruló. Ezzel nem válik az adományunk értéktelenné és elfogadhatatlanná Isten szemében. Ha így lenne, Kornéliusz, a római katona is bajban lenne.

A következőt olvassuk róla:

Apcs 10:1-4 Volt pedig Cézáreában egy Kornéliusz nevű férfi, százados az úgynevezett itáliai seregből, aki kegyes és istenfélő volt egész házanépével együtt, sok alamizsnát osztogatott a népnek, és szüntelen könyörgött Istenhez. Egy nap, mintegy kilenc óra tájban látomásban világosan látta, hogy az Isten angyala bement hozzá, és megszólította: Kornéliusz! Ő pedig ránézett, és rémülten azt kérdezte: Mi az, Uram? Ő pedig azt mondta neki: A te könyörgéseid és alamizsnáid feljutottak Istenhez emlékeztetőül.

Cézáreában közismert volt, hogy Kornéliusz adakozó lelkületű ember. Ez Isten előtt is ismert az imádságaival együtt. A kettő együtt azt jelzi, hogy nem magamutogatásból végezte ezt a szolgálatot, de nem tudta teljesen eltitkolni ezt.

Az biztos, hogy úgy adta a segítséget mindenkinek, hogy senkitől nem várt dicséretet, elismerést, vagy bármilyen fizetséget, ellenszolgáltatást azért, amit adott.

Jézus ezt emeli ki. Ne úgy tedd, hogy az emberektől kapj dicséretet. Ezzel együtt fontos a titokban való adakozásra törekvés. Azaz, ne legyen semmilyen elvárás azután senki felé, miután adtam. Ha még az illető sem tudja, az a legjobb. Ha ez nem kivitelezhető, utána semmilyen formában nem érezheti az, akinek segítettem, hogy tartozik bármivel is a segítségért.

Ha mégis van igény, elvárás az adakozásomért, legyen az viszonzás, vagy bármilyen ellensúlyozás, esetleg dicséret, elismerés, azzal a szolgálat igazi jutalmát veszítem el.

Itt érünk a másik szemponthoz.

Megfizet neked nyilván

Isten látja, figyeli a titokban történő adakozást és azt ő meg akarja jutalmazni. Aki viszont elveszi, kiköveteli mástól a jutalmat, a dicséretet, az elismerést, az nem számíthat Isten jutalmára. Jézus azt mondja, már elvették a jutalmukat. Amit ők vártak érte, azt meg is kapták. Így az Isten által készített jutalmat már nem kapják meg. Ha nekik az kellett, megkapták. Ha nem tudnak várni csendben az Istentől jövő jutalomra, elégedjenek meg az emberi jutalommal.

Nagy kérdés, hogyan értelmezzük ezt a jutalmazási témát.

Az egyik szempont, ami rávilágít a magyarázatra, az Jézus egyik példázatában található. A gazdag emberről és a Lázár nevű koldusról mondott történetben ezt látjuk, miután a Lázár a mennybe (Ábrahám kebelére) került, a gazdag pedig a pokolban szenvedett.

Luk 16:25 Ábrahám pedig azt mondta: Fiam, emlékezz rá, hogy a jókat te megkaptad az életedben, hasonlóképpen Lázár is a rosszakat, neki most vigasztalásban van része, te pedig gyötrődsz.

Aki az életben várja mindenre a jó fizetséget, az ellensúlyozó juttatást, az meg is kapja, csak az a kérdés, mi jár azért az örökkévalóságban.

Ezt a logikát erősíti az is, ahogy Pál közvetetten buzdítja Timóteuson keresztül a tehetősebb embereket.

1Tim 6:17-19 Azoknak, akik ezen a világon gazdagok, hagyd meg, hogy ne legyenek nagyra törők, és ne a bizonytalan gazdagságban reménykedjenek, hanem Istenben, aki bőségesen megad nekünk mindent a megélhetésünkhöz. Tegyenek jót, legyenek gazdagok a jó cselekedetekben, legyenek szívesen adakozók, javaikat megosztók, kincset gyűjtve maguknak jó alapul a jövőre, hogy elnyerjék az örök életet.

Tehát Isten figyeli a csendben, titokban végrehajtott segítségnyújtást és jutalmazásra kész ezekért. Azonban, ha valaki ezekkel kérkedni kezd, érdemként beszél róla, már el is vette a jutalmát, így kétségessé válik, hogy kap-e Istentől jutalmat.

*Kitől jobb jutalmat kapni a segítő szolgálatainkért? Kinek az elismerését akarod élvezni, ha jót teszel valakivel? Emberekét, vagy Istenét?

Lezárva ezt a kérdést, láthatjuk, hogy Jézus komoly figyelmeztetést mond azokra, akik a gazdagságban bíznak és arra építik életüket.

Luk 6:24-25 De jaj nektek, gazdagok, mert vigasztalásotokat már megkaptátok! Jaj nektek, kik most beteltetek, mert éhezni fogtok! Jaj nektek, kik most nevettek, mert sírni és gyászolni fogtok!

4)További szempontok

Az alamizsna osztásánál még érdemes néhány kérdést átgondolni. Aki kész az adakozásra, segítségnyújtásra, az mély dilemmákkal találja magát szemben. Ilyen kérdések születhetnek meg: Kik felé kell szolgálni így? Hányszor kell a szükséget kielégíteni? Meddig kell ilyen segítségnyújtást végezni?

Van erre nézve tanácsa a Bibliának?

Az Úr Jézus tanításai között van egy nagy kijelentés:

Luk 6:30-34 Adj mindenkinek, aki kér tőled, és aki elveszi a tiedet, attól ne kérd vissza. Úgy bánjatok az emberekkel, ahogy szeretnétek, hogy veletek is bánjanak. Mert ha csak azokat szeretitek, akik titeket szeretnek, mi jutalmatok van? Hiszen a bűnösök is szeretik azokat, akik őket szeretik. És ha csak azokkal tesztek jót, akik veletek jót tesznek, mi jutalmatok van? Hiszen a bűnösök is ugyanazt cselekszik. És ha csak azoknak adtok kölcsön, akiktől remélitek, hogy visszakapjátok, mi jutalmatok van? Hiszen a bűnösök is adnak kölcsön a bűnösöknek, hogy ugyanannyit kapjanak vissza.

Ebben a tanításban nagy kihívásnak számító elvek vannak.

  • Mindenkinek kell adni, aki kér.

  • Az adakozás nem viszonzás, tehát nemcsak azzal kell ilyen formán jót tenni, aki velünk is jót tesz. Azaz a segítségnyújtásban kezdeményezőknek kell lenni, nem csak reagálóknak.

  • A kölcsönnek is vissza nem térítendő támogatásként kell működnie a gondolkodásunkban.

Ez a tanácsa Jézusnak mély érzéseket ébreszt. Valljuk be, hogy inkább a tiltakozás gondolatait kelti, mint a békés megnyugvásét. Ezt lehetetlen teljesíteni. Ezt még Isten sem várhatja el. Ha ezt így megtartjuk, akkor előbb utóbb mi leszünk azok, akiken másoknak kell segíteni. Ilyen és hasonló reakciók fogalmazódhatnak meg bennünk.

Kivitelezhető az Úr kérése anélkül, hogy abból kárunk keletkezzen? Hiszem, hogy igen.

Mi segíthet abban, hogy ez a meggyőződésünk éljen?

Néhány igei kijelentés és személyes gondolat hadd segítsen ebben a dilemmában.

Két ószövetségi segítség

5Móz 15:7-10 Ha mégis szegénnyé lesz valaki a testvéreid közül valamelyik lakóhelyeteken, azon a földön, amelyet az ÚR, a te Istened ad neked, ne keményítsd meg a szívedet, és ne zárd be kezedet a te szegény testvéred előtt, hanem örömest nyisd meg neki kezedet, és örömest adj neki annyit kölcsön, amennyire szüksége van, amikor szükséget szenved. Vigyázz magadra, hogy ne legyen a szívedben ilyen istentelen gondolat: közeleg a hetedik esztendő, az elengedés esztendeje, és nehogy elfordítsd szemedet a te szegény testvéredtől, és ne adj neki. Mert ő ellened kiált az ÚRhoz, és bűn fog terhelni téged. Szívesen adj neki, és ne essen rosszul a szívednek az, hogy adsz neki, mert az ilyen dologért áld meg téged az ÚR, a te Istened minden munkádban és mindenben, amire kezedet teszed.

Péld 11:24-25 Van olyan, aki bőven adakozik, és annál inkább gazdagodik, és van olyan, aki visszatartja a járandóságot, mégis nagyon szűkölködik. A mással jót tevő ember bővelkedik, és aki mást felüdít, maga is felüdül.

A rászorulókon való segítség az Istentől jövő áldás alapja lehet. Ez nem emberi logika. Aki ad, annak elvileg kevesebb lesz. Aki Isten szerint adakozik a szegényeknek, az nem a szükséget fogja tapasztalni, hanem a gyarapodást. Hogy tapasztalható meg ennek a tanításnak a hitelessége? Csak a kipróbálás útján. A kipróbáláshoz pedig hit kell. Amikor kipróbálom ezeket az elveket a gyakorlatban, cselekvővé válik a hitem. Nem véletlen, hogy Jakab is ilyen példával magyarázza a cselekvő hit lényegét.

Jak 2:14-17 Testvéreim, mit használ, ha valaki azt mondja, hogy van hite, cselekedetei pedig nincsenek? Vajon megtarthatja-e őt a hite? Ha pedig egy férfi- vagy nőtestvérnek nincs rendes ruhája, és nincs meg a mindennapi eledele, és közületek valaki ezt mondja nekik: „Menjetek el békességgel, melegedjetek meg, és lakjatok jól”, de nem adjátok meg nekik, amire szüksége van a testnek, mit használ az? Így a hit is, ha nincsenek cselekedetei, halott önmagában.

Még egy biztatás:

Zsolt 37:25-26 Gyermek voltam, és már megvénültem, de nem láttam, hogy elhagyottá lett volna az igaz, sem azt, hogy magzata kenyeret kéregetett volna. Mindennap könyörül és kölcsönad, és magzata áldott.

Az igazak egyik jellemzője, hogy nem jutnak a kéregetés állapotába, inkább a könyörülő, adakozó lelkület és gyakorlat jellemzi őket.

Még két szempont

Péld 21:13 Aki bedugja fülét a szegény kiáltására, nem hallgatják meg, ha majd ő is kiált.

Péld 19:17 Az ÚRnak ad kölcsön, aki könyörül a szegényen, és ő megfizet neki jótéteményéért.

Ahogy láttuk már, az adakozásnak nem szabad viszonzásként működni. Azonban, ha segítségnyújtás elmulasztása viszonzást várhat. Az ugyanis, hogy most én vagyok abban a helyzetben, hogy segíthessek, még nem jelenti azt, hogy én nem leszek olyan helyzetben, hogy segítségre szoruljak.

Az embereknek nyújtott segítség magának az Úrnak adott kölcsön, aki gazdagon fizet meg nekünk. Ehhez szorosan kapcsolható az Úr Jézus által elmondott utolsó ítéletről mondott tanítása. A jobb keze felől állóknak az elismerése arra nézve szól, hogy készek voltak a rászorulókon segíteni. Ezért nyerik el Isten jutalmát az örök életre.

5)Félelmek, aggályok

Ebben a témában, az adakozás gyakorlásában félelmek születhetnek bennünk.

Nem fognak kihasználni a szegények, ha látják, hogy mindenkinek adunk? Nem fognak a nyakunkra járni és folyton kéregetni?

Ez szemlélet kérdése.

Kihasználni azt tudják, aki nem személyes döntése alapján tesz valamit, amikor nincs más választása. Egy munkásak a gyárban, akit fizetetlen túlmunkára kényszerítenek akarata ellenére, az kihasználás. Ha én Krisztus iránti szeretetből segítek, nem kihasználnak abban az értelemben, hogy visszaélnek segítőkészségemmel és kifosztanak. Abban az értelemben viszont kihasználnak, hogy igénybe veszik azt az értéket, amit Isten nálam helyezett el, hogy másoknak is adjon.

Mit kezdhetünk a folyamatosan kéregetőkkel? Lehetőséget kell benne látni. Aki szükségben van és visszatérően jön, annál meg lehet ragadni az alkalmat az evangélium hirdetésére. Úgymond ezzel a „feltétellel” segítünk, ha elmondhatjuk az evangéliumot.

Minden félelmet pedig úgy oldhatunk fel, hogy magunkba nézünk, hogy tudnánk-e segíteni, van-e miből adni. Ha igen, akkor adjunk hálát, hogy nem abban a helyzetben vagyunk, hogy kérnünk kell, hanem abban, amikor tőlünk kérhetnek.

Még egy gondolat ehhez. Hitben járva az ember nem nyugodhat bele, hogy folyamatosan őt segítik, törekednie kell arra, hogy ő legyen másokon segítő személy.

6)Összegezve

  • Az anyagi segítség a rászorulókon a küldetésünk része.

  • A helyes módja a titokban végzett adományozás

  • Az adakozó életet Isten megjutalmazza, de nem biztos, hogy földi jutalmat szán érte.

  • Jézus elvei nehéznek tűnnek, de nem kell félni megvalósítani. Az áldott élet alapjai lesznek a segítő szolgálataink.

  • Ne engedjük, hogy a dilemmák, aggályok uralkodjanak bennünk, legyünk hálásak, ha az adakozó helyzetében lehetünk.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s