Példabeszédek 3:9-10
1)Bevezető
Az adakozás kérdése nehéz kérdés a hívő közösségekben. Nem csoda, hisz a pénz, a tulajdon egy olyan területe az életnek, ami a leghatározottabban köt minket a mulandó világhoz. Mivel nekünk is van tulajdonunk, rendelkezünk pénzzel, kikerülhetetlen a világ számára legfontosabb tényezővel való kapcsolatunk.
A társadalom hatása erősen formálja a tulajdon kérdésében a gondolkodást. A magántulajdon nagyon fontos. Mindenki ezért küzd, mindenki ezt védi.
Az csak fokozza a kérdés súlyosságát, hogy mindent a pénzzel mérnek. A növekedést, az eredményességet, az értékességet a pénz oldaláról közelítik meg.
A szerzés a mindenek felett álló cél. Az adakozás, adományozás erősen háttérbe szoruló téma már. Akkor nyer legtöbbször teret, ha azért kedvezmény, vagy valamilyen ellenszolgáltatás jár, esetleg valamit ki lehet vele váltani. Adakozásért adókedvezmény jár. Az adománnyal le lehet tudni más közteher befizetését.
Az, hogy egyszerűen adok és nem várok érte semmit, az eltűnőben van. Pedig ez a lényege a helyesen értelmezett és gyakorolt Bibliai adakozásnak.
Délelőtt az alamizsna adásról, azaz a szegények megsegítésére irányuló adakozásról volt szó, most főleg a gyülekezet, vagy egyház felé megvalósuló adakozásról lesz szó.
2)Az adakozás elve és kialakulása
Minden az Úré
Zsolt 24:1 [Dávid zsoltára.] Az ÚRé a föld s annak teljessége, a földkerekség s annak lakói.
Az alapvető hozzáállásunknak ez kell lennie. Ami ezen a földön van, még mi emberek is, az Úr tulajdona, alkotása vagyunk. Ha tehát bármit is adunk, az nem a mi 100%-os tulajdonunk, hanem valami, amit átmenetileg birtokolhatunk. Ha valamit ebből adakozunk Istennek, akkor tulajdonképpen odaadjuk annak, aki a legfőbb tulajdonosa mindennek.
Az adakozás hála és bizalom kifejezése
Amikor mi Istennek adunk, akkor két lelkületi tényezőt fejezünk ki. A hálánkat azért, mert megáldott minket, így van miből adni. A másik pedig a bizalom az iránt, hogy Isten a kevesebből is tud gondoskodni rólam. Ugyanis, ha én adok, nekem kevesebb marad. Ennél a gondolatnál fontos megemlíteni, hogy az ilyen adománynak nem a maradékból kell kikerülnie, hanem a kapott javakból minden felhasználás előtt kell odaadni. Ez a gyakorlat lesz az igazi hála és az igazi bizalom kifejezése.
Az első adakozó – A tized megjelenése
Hol jelent meg elsőként az adakozás formája a bibliai történetekben?
Tulajdonképpen már Kain és Ábel áldozatbemutatása is ide sorolható, ami egyfajta hálaáldozat volt, de erről keveset tudunk.
Az igazán jó példa Ábrahám történetében található.
1Móz 14:17-20 Miután pedig visszatért Kedorláómer és a vele levő királyok megveréséből, kiment elébe Sodoma királya a Sávé völgyébe, azaz a Király-völgybe. Melkisédek, Sálem királya pedig kenyeret és bort hozott. Ő a magasságos Isten papja volt. Megáldotta őt, és azt mondta: Áldott legyen Abrám a magasságos Istentől, az ég és föld teremtőjétől. Áldott a magasságos Isten, aki kezedbe adta ellenségeidet. És tizedet adott neki mindenből.
Egy harcaiban eredményes személy, aki a győzelemben is élvezte Isten áldását, további áldást és ígéretet kap a „magasságos Isten papjától” Ezért a többszörös áldásért Ábrahám önként mindenből, amije volt, a tizedét odaadta Melkisédeknek.
*Vannak győzelmek az életünkben? Van ebben megmutatkozó gondviselés? Érezhető áldás a munkánkban? Mivel fejezzem ki hálámat ezek iránt? Jó erre az adakozás?
Egy fogadalmi döntés
Egy másik történet Jákób életében figyelhető meg.
1Móz 28:20-22 Ekkor fogadást tett Jákób, és ezt mondta: Ha Isten velem lesz, és megőriz engem ezen az úton, amelyen most járok, és ha ad nekem kenyeret, hogy ehessek, és ruhát, hogy legyen mibe öltöznöm, és ha békességgel térek vissza atyám házához: akkor az ÚR lesz az én Istenem. És ez a kő, amelyet oszlopul állítottam, Isten háza lesz, és bármit adsz nekem, a tizedét neked adom.
Ő még nem tapasztalta konkrétan az áldást, csak ígéretet kapott arra. Ebben bízva tesz fogadalmat, hogy az Úr lesz az Istene és amit kap, annak tizedét az Úrnak adja.
Az adomány szorosan összekapcsolódik a szövetség képével. Az, hogy Jákób ad, az annak bizonyítéka, hogy az Úr az ő Istene.
*Vannak ígéreteid és megtapasztalt áldásaid? Van személyes kapcsolatod a világ Teremtőjével és Megváltójával? Tudsz úgy tekinteni az adományaidra, amivel a szövetségért való háládat fejezed ki?
Az adakozás intézményesülési folyamata
A Kánaán földjére érkező, ott letelepedő nép örökséget kap a földből, ami a megélhetését biztosítja. Ez lesz Isten gondoskodásának az eszköze, így a hála és bizalom kifejezéseként gyakorolt adakozás kiinduló pontja is.
Azonban az Áron leszármazottai, a Léviták nem kaptak földet. Róluk Isten másképp gondoskodott:
4Móz 18:20-29 Ezután azt mondta az ÚR Áronnak: Nem lesz osztályrészed, sem örökséged az ő földjükből. Én vagyok a te osztályrészed és örökséged Izráel fiai között. De íme, Lévi fiainak örökségül adtam minden tizedet Izráelben. Szolgálatukért való osztályrész ez, amellyel a gyülekezet sátrának szolgálatát végzik. Ezután ne járuljanak Izráel fiai a gyülekezet sátrához, hogy ne vétkezzenek, és meg ne haljanak, hanem a léviták végezzék a gyülekezet sátrának szolgálatát, és ők bűnhődjenek az ott elkövetett bűnökért. Örök rendelkezés ez nemzedékről nemzedékre, hogy nem kapnak örökséget Izráel fiai között. Mert a lévitáknak adtam örökségül Izráel fiainak tizedét, amelyet fölemelt ajándékul ajánlanak föl az ÚRnak. Ezért határoztam úgy felőlük, hogy Izráel fiai között nekik ne legyen örökségük. Ekkor így szólt az ÚR Mózeshez: Beszélj a lévitákkal, és mondd meg nekik: „Amikor beszeditek Izráel fiaitól a tizedet, amelyet örökségül adtam nektek tőlük, akkor ajánljátok föl ajándékul az ÚRnak a tized tizedét. Úgy számítom be nektek ezt a ti áldozatotokat, mint a szérűről való gabonát és mint a sajtóból kifolyó bort. Így ajánljatok föl ti is ajándékot az ÚRnak minden tizedetekből, amelyet beszedtek Izráel fiaitól; ajánljatok föl abból ajándékot az ÚRnak és adjátok Áronnak, a papnak.Minden kapott adományból ajánljátok föl az áldozatokat az ÚRnak, mindenből a javát, ami odaszentelni való.”
Isten a szolgálatra kiválasztott nemzetségtől azt várja, hogy képviselje a népet az Úr előtti szolgálatban teljes odaadással. Emiatt ők nem kaptak földet, amit műveljenek, így nincs bevételük. Isten továbbítja a neki felajánlott adományt részükre. Viszont ők sem mentesülnek a hála kifejezése alól, mert nekik is gyakorolni kell ezt az adakozási módot.
Tehát az Úrnak szánt adományt a Léviták gyűjtik be, ők gondoskodnak annak felhasználásáról, ebből lesz az ő személyes megélhetésük és ez képezi az ő adományaik alapját is.
Ami a korábbiakban nagy kérdés lehetett, miszerint hogy adja valaki az Úrnak az adományát, az ettől a korszaktól megoldódott. A közösség felé, a közösség képviselői felé történik az adakozás. A templom lett az adakozás fizikai helyszíne.
3)Adakozás az újszövetségben
Joggal vetik fel sokan a kérdést, hogy mindezt hogyan kell gyakorolni az újszövetség szerint, az újszövetség idejében. Mivel minden eddigi példa, útmutatás az ószövetségben van, lehet-e ez nekünk útmutatónk.
Általános elvként gyakorolhatjuk erre az ószövetségi törvény részletre is, amit az Úr Jézus a törvénnyel kapcsolatban mondott:
Máté 5:17 Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy eltöröljem a törvényt vagy a prófétákat. Nem eltörölni, hanem betölteni jöttem.
Ha Jézus személyében teljességre juttatta a törvény, akkor benne az adakozást is. Nem kell ezt a részletet eldobni, tiltakozni ellene, hanem azon kell gondolkodni, hogyan tudjuk ezt Jézus szerint gyakorolni.
Jézus a Melkisédek rendje szerinti pap és király
Az első adakozó, Ábrahám történetéhez kapcsolható egy fontos újszövetségi igerész.
Zsid 7:1-7 Mert ez a Melkisédek, Sálem királya, a felséges Isten papja, aki a királyok leveréséből visszatérő Ábrahámmal találkozva őt megáldotta. Ábrahám pedig tizedet adott neki mindenből, aki – ha a nevét magyarázzuk – először is az igazság királya, azután pedig Sálem királya is, azaz a békesség királya, apa nélkül, anya nélkül, nemzetség nélkül való; sem napjainak kezdete, sem életének vége nincs, de miután hasonlóvá lett az Isten Fiához, pap marad örökké. Nézzétek, milyen nagy az, akinek Ábrahám, a pátriárka zsákmányából tizedet is adott! Azoknak, akik a Lévi fiai közül nyerik el a papságot, parancsuk van arra, hogy törvény szerint tizedet szedjenek a néptől, azaz a saját atyjafiaiktól, jóllehet ők is Ábrahám ágyékából származtak. Az pedig, aki nem az ő nemzetségükből származott, tizedet vett Ábrahámtól, és megáldotta az ígéretek birtokosát. Márpedig minden vitán felül áll, hogy a nagyobb áldja meg a kisebbet.
Zsid 7:15-22 És ez még inkább nyilvánvaló lesz, ha Melkisédekhez hasonlóan más pap támad, aki nem testi parancsolat törvénye szerint lett azzá, hanem a romolhatatlan élet ereje által. Erről így tesz bizonyságot: Te pap vagy örökké, Melkisédek rendje szerint. A korábbi parancsolatot félreteszik, mivel erőtlen és haszontalan, mert a törvény semmit sem tett tökéletessé, de egy jobb reménységhez vezet, amely által közeledhetünk Istenhez. Azok eskü nélkül lettek papokká, ő viszont nem eskü nélkül, hanem esküvéssel, azáltal, aki azt mondta neki: Megesküdött az Úr, és nem bánja meg, te örökké pap vagy. Ezért Jézus jobb szövetségnek lett kezesévé.
Vannak, akik ezt az igét az adakozás alóli feloldozásra használják, mert van benne egy rész, ami azt mondja, hogy a korábbi parancsolatot félre teszi. Ez így egy kiragadó értelmezés.
Véleményem szerint nem ezt a gondolatot erősíti az összefüggés, hanem azt, amit Ábrahám esetében is megfigyelhettünk. Jött valaki aki áldást mondott, aki szövetséget ajánlott fel és annak adta a tizedet.
Jézus személyében jött Isten, aki áldást, megváltást közölt és szövetséget ajánlott fel. Jézus az egykori Melkisédek rendje szerinti főpap, aki jobb szövetséget hozott.
Ha a régi szövetség esetében járt a Békesség Királyának az adomány, akkor az új szövetségben jár-e a hála és bizalom kifejezéseként letett adomány Jézus felé? Úgy érzem, igen. Akár még több is.
Egy eset a templomban
Márk 12:41-44 Majd leült Jézus a templomi persellyel szemben, és figyelte, hogy a sokaság miként tesz pénzt a perselybe. Sok gazdag sokat dobott abba. Egy szegény özvegyasszony is odajött, és két fillért, azaz egy negyed pénzt dobott bele. Akkor előszólította tanítványait, és azt mondta nekik: Bizony mondom nektek, hogy ez a szegény özvegyasszony többet adott mindenki másnál. Mert azok mindnyájan a fölöslegükből adtak, ez pedig az ő szegénységéből beledobta mindazt, amije csak volt, az egész vagyonát.
Az első gyülekezet egy története
Apostolok cselekedetei 4:32-5:11
Takács Zoltán igehirdetései 