Az egyedül méltó

Jelenések 5:1-10

1)Bevezetés

Ma ismét úrvacsorai közösségben leszünk. Már régóta foglalkoztat, hogy az úrvacsora végén mindig halljuk, hogy valamennyiszer esszük e kenyeret és isszuk e poharat, az Úr halálát hirdessük.

Ez bennem azt a gyakorlatot munkálta, hogy ezeken az alkalmakon szeretnék mindig az Úr Jézus haláláról beszélni, olyan igék alapján szólni, amiben ez a tény középponti elem. Így jött elém ez a mai ige is.

Az ige nem csupán a múltba mutat, hanem a jövőbe irányítja a figyelmet és úgy hozza elénk a Jézus halálát, mint ami a jövő titkának kulcsát. Azt a címet adtam az üzenetnek, hogy „Az egyedül méltó”. Előzetesen annyival kiegészíthetem, hogy arról a személyről lesz szó, aki egyedül méltó, hogy a jövőből valamit is láttasson, a jövőre nézve valamit is meghatározzon. Tehát csak egy valaki méltó arra, hogy a világ és benne a mi személyes életünk jövőjét kezébe vegye.

2)A helyzet, amiben János van

Az eseményeket, amit olvastunk, János, Jézus egyik apostola éli át, kapja meg kijelentésként. Az egész mű tulajdonképpen az a jövő, amit akkor Isten láttatni kívánt szolgáján keresztül.

Ha megfigyeljük, az első fejezetben közli az Úr Jánossal, hogy arra kéri, írja meg a történteket és amik történni fognak.

Jel 1:17-19 Amikor megláttam, lába elé estem, mint egy halott, ő pedig rám tette jobb kezét, és így szólt: Ne félj, én vagyok az első és az utolsó Jel 1:18 és az élő, pedig halott voltam, és íme, élek örökkön-örökké, és nálam vannak a halál és pokol kulcsai. Jel 1:19 Írd meg, amiket láttál, és amik vannak, és amik ezek után történnek:

Ezt a jövőbe mutató kijelentést megszakítja a hét kis-ázsiai gyülekezetnek írt levél, de a negyedik résztől újra visszatér a kijelentéshez az Úr.

János egy nyitott ajtó előtt találja magát, ahol ezt hallja:

Jel 4:1 És ezek után láttam, íme, egy nyitott ajtó volt a mennyben, és az előbbi hang, amelyet mint egy velem beszélő trombitának szavát hallottam, ezt mondta: Jöjj fel ide, és megmutatom neked, amiknek meg kell történniük.

A látvány és a hallott szó ebbe az irányba viszi Jánost. Isten meg akarja mutatni neki az eljövendő dolgokat.

Fontos részlet ez ebben a jelenetben, de a mi személyes életünkre nézve is. Van egy hét pecsétes titkos könyv, ami a trónon ülő kezében van. A jövő titka van benne. Nem biztos, hogy minden részlettel, amire mi kíváncsiak vagyunk, hanem olyan tartalommal, amit Isten akar kijelenteni.

Ki méltó arra, hogy ebből valamit is feltárjon, akár egy apró kis részletet is megmutasson? Senki más, csak az Úr Jézus Krisztus.

*Kedves testvérem, barátom! Érdekel téged a jövő? Kíváncsi vagy a titkokra, melyet Isten elrejtett, de kész megmutatni? Mi a titok nyitja? Ez Jézus Krisztus. Úgy is mondhatnám, hogy a jövő a múltban van. Ha bármit is szeretnél meglátni Istennek a rád vonatkozó tervéből, Jézusnak a múltbeli megnyilvánulásához kell visszamenned.

3)Ki méltó felnyitni a pecsétet?

Hogy érhető el a titok felnyitása? Ki lehet garancia a biztos jövő feltárására? Hol van a hely, ahol mindez elnyerhető?

A hely Isten trónja előtt van. A titok magánál Istennél van. Ez már a régieknek is megíratott:

5Móz 29:29 A titkok az ÚRéi, a mi Istenünkéi, a kinyilatkoztatott dolgok pedig a mieink és a mi fiainkéi mindörökké, hogy ennek a törvénynek minden szavát megtartsuk.

Ez talán nem is szorul bizonygatásra. A kérdés inkább az, hogy ember hozzá juthat-e a titokhoz? Halandó megismerheti-e azt, amit Isten kész kijelenteni? Ezt mindenki megkapja igénye szerint, vagy kell valaki, aki ebben közvetítő szerepet játszik? Szükség van segítőre. Ez pedig nem más, mint Jézus Krisztus.

Pál is felismerte ezt. Nemcsak mint információ volt a birtokában, hogy ki a titkok feltárója, hanem gyakorlatban is tapasztalta, hogy Benne megismerhetők Isten titkai.

Ef 3:8 Nekem, minden szent között a legkisebbnek adatott az a kegyelem, hogy a pogányoknak hirdessem Krisztus kikutathatatlan gazdagságát, Ef 3:9 és hogy világossá tegyem mindenki előtt, mi a rendje annak a titoknak, amely el volt rejtve örök időktől fogva Istenben, aki mindeneket teremtett Ef 3:10 azért, hogy most az egyház által megismertesse a mennyei fejedelemségekkel és hatalmasságokkal Isten sokféle bölcsességét Ef 3:11 az ő örök végzése szerint, amelyet Krisztus Jézusban, a mi Urunkban valósított meg.

Kol 1:24 Most örülök az értetek viselt szenvedéseimnek, és betöltöm, ami hiányzik a Krisztus szenvedéseiből az én testemben az ő testéért, amely az egyház. Kol 1:25 Ennek lettem szolgájává Isten megbízásából, amelyet rátok nézve adott nekem, hogy betöltsem az Isten igéjét, Kol 1:26 mégpedig azt a titkot, amely el volt rejtve örök időktől fogva és nemzedékek óta, most pedig kijelentette az ő szentjeinek, Kol 1:27 akiknek Isten tudtul akarta adni, hogy milyen nagy a pogányok között e titok dicsőségének a gazdagsága, hogy bennetek van Krisztus, a dicsőség reménysége. Kol 1:28 Őt hirdetjük, intve minden embert és tanítva minden embert teljes bölcsességgel, hogy minden embert tökéletessé tegyünk Krisztus Jézusban.

Péter is rálátott valamire ebben a kérdésben:

1Pét 1:10 Ezt az üdvösséget keresték és kutatták a próféták, akik a nektek szánt kegyelemről prófétáltak, 1Pét 1:11 nyomozva, hogy melyik vagy milyen időre jelentette azt ki Krisztus bennük levő Lelke, aki előre bizonyságot tett Krisztus szenvedéseiről és az utána következő dicsőségről. 1Pét 1:12 Nekik kijelentetett, hogy nem maguknak, hanem nekünk szolgáltak azokkal, amiket most az evangélium hirdetői, a mennyből küldött Szentlélek által hirdetnek nektek, amikbe az angyalok vágyakoznak betekinteni.

Sokan becsapás áldozatai abban a kérdésben, hogy ki mutatja meg Isten titkait. Mindenki csapdába kerül, aki nem Jézus Krisztusban keresi a kijelentést, aki nem benne és Lelkében várja a megismerést.

*Azt gondolod, hogy a horoszkóp közöl valami fontosat? Tévedsz! Úgy látod, hogy jósok, látnokok meg tudnak mutatni valamit? Lehet, de nem azt, amit Isten szán neked.

Hidd el, hogy nincs sem az égben, sem a földön, sem a föld alatt senki, aki méltó arra, hogy Isten titkainak pecsétjét feltörje. Nincs sem az angyali teremtmények között, sem a most élő teremtmények között itt a földön, de már elhunyt elődök között sem, akik már nincsenek ebben a világban. Úgy is mondhatnánk, hogy nincs a teremtmények között olyan személy, aki méltó lenne erre. Aki ezt megteheti, az nem teremtmény, hanem örökkévaló Teremtő.

4)Drámai helyzet

János drámai állapotként éli meg azt, amit lát. Nagyon sírt, mert senki sem volt méltó felnyitni a pecsétet.

Ezt nemcsak egyfajta nézőként éli át, hanem aktív résztvevőként. Hisz a sírását az egyik vén megszólítja és vigasztalja őt.

Van üzenete ennek az érzelmi állapotnak?

Rám mélyen hatott.

Először is János nemcsak szemlélője annak, amit Isten mutat, hanem aktív résztvevője. A legmélyebb érzelmi hatásokat kelti benne.

*Tudom-e az Isten munkáját, a tervét, az akaratát, a megtapasztalásokat átélni? Nemcsak szemlélni, elemezni, értelmezni, hanem átélni? Úgy, hogy az akár mély érzelmeket is kiváltson belőlem? Vagy mindig rideg, csupán értelmi kutatásra kész nézője akarok lenni Isten munkájának? Én szeretném, ha teljesülne a zsoltár tanácsa: Érezzétek és lássátok, hogy jó az Úr! Nem akarom, hogy a sokszor tapasztalható komor ridegség uralkodjon rajtam, ahogy az érzékelhető több gyülekezetben.

Másrészt János komolyan veszi, amit lát és hall. Nincs senki, aki méltó lenne. Tehát kilátástalan a helyzet. Tudja, hogy nincs helye semmilyen alkudozásnak, hogy valaki csak megteheti. Nem érvel, hogy hadd próbálja meg valaki, hátha sikerül neki. Akkor ott ez a könyv felnyitásáról szól. Ma másra is vonatkozhat.

*Ki méltó ma arra, hogy kijelentést közvetítsen a gyülekezetben? Ki méltó arra, hogy vezesse Isten népét? Ki méltó arra, hogy tanítsa a gyerekeket? Ki méltó arra, hogy Isten dicséretét vezesse a közösségben? Senki! Ha ezeket ma valaki mégis végzi, az csak azért lehetséges, mert az Egyedül Méltó méltatja arra. Mi akár többszörösen is sírhatunk.

• Sírhatunk azért, mert sokszor nincs senki aki méltó lenne. Meg kell jegyeznem, hogy ez azért is lehetséges, mert talán az Úr méltatna valakit, de nem hajlandó elvállalni, elvégezni.

• Aztán sírhatunk azért, mert azt a feladatot végezzük, amire Isten mást akart méltatni, de ő nem akarja végezni, így mi küszködünk benne.

• Sírhatunk, mert olyan végzi, akit nem az Úr méltat, hanem magát méltatja a feladatra és az Úr nélkül végzi, amit végez.

• És sírhatunk azért is, mert minket méltatlanokat felhasznál minden vonakodásunk ellenére és még eredménye is van.

5)Feltűnik a megoldás

A sírásra először szóbeli biztatást kap János, majd maga is látja. A hallott leírás és a látott kép mintha nem fedné egymást. Azt hallja, hogy győzött a Júdából származó oroszlán, és amikor felnéz lát egy Bárányt, aki olyan mint akit megöltek. Oda is ment a Bárány és átvette a lepecsételt könyvet.

Egymást kiegészítő képek ezek. A Bárány, aki megöletett, ugyanaz az Oroszlán, akiről szólt a régi prófécia.

1Móz 49:8-9 Júda! Téged magasztalnak testvéreid, kezed ellenségeid nyakán lesz, s meghajolnak előtted atyádfiai. 1Móz 49:9 Oroszlánkölyök vagy, Júda. Zsákmányt ejteni mész el, fiam! Leheversz, és megpihensz, mint a hím oroszlán és mint a nőstény oroszlán. Ki veri fel őt?

Nagy üzenet van abban, hogy miért méltó a Bárány a pecsétek feltörésére.

Három részletben adja a magyarázatot.

Mert megölettél. Véreddel megvásároltad őket Istennek. Királysággá és papokká tetted őket a mi Istenünknek. Ezt mondja a huszonnégy vén az énekükben.

Nem az önmagában rejlő jellemzőkben, a személyes képességekben nyerte a Bárány a méltóságot, hogy felnyissa a könyvet, hanem az értünk elvégzett szolgálatért.

Mert hagyta magát megölni, vérét ontani – így kezdődik az indoklás. A folytatás ennek az eredményeit sorolja.

*Nem döbbenetes? Jézus azért méltó az örökkévalóság titkait feltárni, mert hagyta magát kivégezni? Nem egészen. Azért méltó, mert megmentette azokat, akiket Isten szeret és boldog jövőt szán nekik. Mert a jövő az rólunk szól. A jövő titka a mi nagy kérdésünk. Isten, az Atya és Jézus a Fiú örökkévaló. Az ő jövőjüket semmi nem kockáztatta. A miénk volt nagyon kockázatos. Vagy örök élet Istennel, vagy örök kárhozat nélküle. Jézus pedig felvállalta a kockázatot és elszenvedte az Istentől elszakító bűn büntetését.

*Azért méltó Jézus a pecsét feltörésére, a könyv megnyitására, mert az utat már előzetesen megnyitotta. Megkapja a jogot, mert elvégezte a „kötelességét” a vállalt küldetését.

Méltó a Bárány, hogy átvegye a jövő irányítását, mert tökéletes engesztelő áldozat lett mindenkiért.

*Méltónak tartod Isten Bárányát arra, hogy életedben is kezébe vegye a jövőt? Nem úgy, mint elkerülhetetlen sorsot, aminek te csak elszenvedő áldozata vagy, hanem mint megismerhető utat, amire nézve megtudhatod és teljesítheted az Ő akaratát. Akkor fogod igazán érezni azt, hogy egyedül Ő méltó a te életed titkainak feltárására, ha belátod, mekkora áldozatot hozott érted. Gondold át, és add át neki teljesen az uralmat!

Hírdetés