Ünnepeld a Messiást!

János 12:12-19

1)Bevezetés

Ha jól belegondolunk, nehezen érthető az, ami Jézussal történik akkor, amikor bevonult Jeruzsálembe. Már az különös, hogy bevonul, azaz egy nagy ünneplő tömeg kíséretében, figyelmük középpontjában halad végig az úton. Hogy még ünnepelni is hagyja magát, az már végképp különös. Az a Jézus, aki nem nem hagyta magát királlyá tenni, amikor a nép erővel ezt kívánta végrehajtani, most hagyja magát ünnepelni. Az a Jézus, akiről úgy szólt a prófécia, hogy nem lármáz az utcán, most messzire elható zajjal közeledik.

Mi a jelentősége ennek az eseménynek, és ma ennek az ünnepnek?

Hogy tudd, ki a király.

2)A tanítványok nem értik, a tömeg ösztönösen ünnepel

Hogy élünk meg eseményeket, ha az először történik velünk, vagy egyáltalán soha nem történt még olyan senkivel? Az adott eseményt nem lehet semmisnek mondani, nem lehet figyelmen kívül hagyni, de hogy mit élünk át, milyen jelentést hordoz nekünk, azzal nem mindig vagyunk tisztában.

Évezredekkel később, könnyű érteni egy eseményt főleg, ha évek óta minden évben sok tanítást hallottunk róla.

János nagyon egyszerűen kifejezi, hogy a tanítványok nem értették azt, amit Jézus csinál, majd csak megdicsőülése után állt össze bennük a kép, és látták be, hogy az írások teljesültek be azon a napon.

Több kérdés merült fel bennem ebből a részletből kiindulva.

  • Vajon mindig mindent érteni kell, hogy részt tudjunk venni benne?

  • Képes vagyok mindig, mindent azonnal megérteni?

  • Az írások teljesülése azonnal felismerhető, vagy idő kell hozzá?

Nem az értelem segít élményszerű részvételhez

A Biblia alapvetően józan, tiszta gondolkodásra kér minket. Ez azonban nem azt jelenti, hogy mindig mindent az értelemnek kell meghatározni az életünkben. Tudom, ez így meredeknek tűnő állítás. Azonban ha belegondolunk, hogy vannak olyan élethelyzetek, amikor az idő sürgetése miatt, mert akkor, ott kellett tenni valamit, cselekedtünk és utána úgy számolunk be a történtekről, hogy nem is tudom hogyan tudtam azt megtenni, vagy nem is értem hogy honnan jöttek ezek nekem.

A Jézust körülvevő tömegben vannak a boldogan ünneplő emberek és az eseményeket nem értő tanítványok. Így áll össze a Jézust kísérő csoportosulás. Kik viselkednek helyesen? Az ünneplő tömeg, vagy az elgondolkodó, értetlen tanítványok? Bevallom beugratós kérdés volt. Mindkét csoport azt teszi, amit tehet. Ez a bajunk sokszor, hogy úgy akarunk embereket, csoportokat minősíteni, hogy egymáshoz hasonlítjuk őket és az egyiket jobbnak akarjuk minősíteni, a másikat rosszabbnak. Hova tovább az egyik a JÓ, a másik a ROSSZ. Nem kell ilyen hozzáállás. Nem kell ilyen minősítési törekvés.

*Együtt vagyunk egy közösségben, ahol nem egyformán élünk meg dolgokat. Azonos helyen, azonos időpontban, azonos eseményen sem lesznek azonos élményeink. Mert különbözőek vagyunk, mert más a múltunk, más a pillanatnyi állapotunk. Más énekeket szeretünk, mert más emlékek kapcsolódnak azokhoz. Más igehirdetői temperamentum ragad meg, mert mi magunk is más természetűek vagyunk. Ezek miatt más lesz a helyzetekben az átélésünk.

Az értetlenül gondolkodó is átél valamit és a helyzet élményeinek hatása alatt lévő is átél valamit.

Sok mindent később, van amit soha nem értünk meg

A tanítványoknak közel ötven napba került, (ha itt a megdicsőülése alatt a mennybemenetelét értjük) hogy megértsék, miért ült szamárra Jézus és miért engedte magát ünnepelni. Bizony nem kis idő egy összefüggés felismeréséhez.

Ma is kell idő, hogy dolgokat megértsünk.

El kell fogadni, hogy nem azonnal látunk át összefüggéseket, nem azonnal ismerjük fel a Bibliai alkalmazásokat, nem azonnal tudunk igéket helyzetekkel párosítani.

Sőt, hadd tegyem hozzá, minél inkább ismerjük a Bibliát annál inkább fogunk ilyen helyzetbe kerülni. Minél több részletet ismerünk meg, minél több élethelyzetet látunk meg az Igében annál aprólékosabbá válik az ismeret, amivel bírunk és ez óvatosabbá tesz minket az értelmezésben.

*Fogadjuk el testvérek, hogy az ismeretben gyarapodó emberben egyre több kérdés merül fel, egyre több bizonytalansággal találja szembe magát. Ez sokszor ijesztő tud lenni. Ez a fejlődés jellemzője. Ne féljünk ettől.

*Fogadjuk el, hogy nem kell azonnal érteni, értelmezni és főleg nem kell azonnal értékelni helyzeteket, személyeket, eseményeket. Az a bibliai igazság, hogy az ember azt nézi ami a szeme előtt van az nemcsak hiányosság leleplezésként értelmezhető, hanem egyszerű tényként is. Azaz mi csak annyi alapján tudunk értelmezni dolgokat, amit látunk, amit hallunk, de hogy mi van a szívben, mi van az eseményekben, ahhoz alaposabb vizsgálatra van szükség.

Az írás megértése egy hosszú út

Az apostolok hetek múlva látták meg, hogy az ige Jézusról közöl információt, amit Zakariás könyvéből olvashatnak. Ez csak egy apró részlet. Mennyi idő kell az Írás átfogó megértéséhez? Ahhoz, hogy egyre többet értsek meg többet kell tanulmányozni, vagy kevesebbet? Bizony többet.

*Hadd kérdezzem meg, hogy áll az életedben a Biblia tanulmányozására fordított idő? Eleinte átlapoztad a nehezen érthető dolgokat. Ha már évek óta olvasod, most is átlapozod? Vagy szánsz időt, hogy megrágva a nehezebb részeket elfogadd a kemény eledelt is?

*Annyira szomorú, hogy sokan néhány igeverset idézgetnek egész életükön át és megelégszenek vele.

*Mit tudsz te a mindenség Uráról, Jézusról? Mennyire ismered Őt? Mennyire vagy elégedett az ismereteddel? Vágyod, akarod jobban ismerni Őt? Mit teszel érte?

3)A tömeg ünnepli a királyt

Van tehát egy vegyes tömeg, akik ünnepelve kísérik Jézust a városba. Ünnepelnek, énekelnek, pálma ágakat és ruháikat teszik az útra.

Nem mindenki értékelte pozitívan ezt az ünneplést. Lukács így ír róla:

Luk 19:38-40 Ezt kiáltották: Áldott a Király, aki az Úr nevében jön! Békesség a mennyben, és dicsőség a magasságban! A sokaságból néhány farizeus azt mondta neki: Mester, utasítsd rendre a tanítványaidat! Ő azonban így válaszolt: Mondom nektek, hogy ha ezek elhallgatnak, a kövek fognak kiáltani.

A farizeusok jobban tudták, hogyan kell Jézusnak és a követőnek viselkedni. Még arra is bátrak, hogy utasítsák az Urat. Ők mindent tudnak, jobban bárkinél.

Hogy kell ünnepelni? Mit kell kiáltani? Mit szabad énekelni? Hogyan illik magasztalni a Királyt? Szívből. Teljes szívből.

Lenyűgöz, amikor egy több száz fős csoport, mondjuk egy katonai alakulat betanult mozdulatokat egyszerre végez. Mégsem szeretném, hogy a gyülekezet így nyilvánuljon meg az Isten tiszteletében. Nem lenne jó, ha egy uniformizált, kötelezően betanult mozdulatokat végrehajtó hadsereg lennénk, akik bemutatót tartanak. Gondoljunk bele, mi lenne egy ilyen díszszázaddal, ha támadás érné őket? Fenntartanák a szép alakzatot és tovább folytatnák a műveleteket? Biztosan nem. De hozzá teszem, kell az egységre törekvés, mert ez az áldás alapja, de ez nem egyformaságra törekvést jelent.

Miért nem szabad egyformaságra törekedni? Mert abban mindenki magát tartja mintának. Be kell látni, hogy ilyenek vagyunk. Kimondva, kimondatlanul az egyformaság akkor jó, ha mindenki olyan, mint én. Ha nekem nem kell változni, de mindenki másnak igen. Képzeljük el, ha ez mindenkiben lejátszódik, mit fog az eredményezni? Minimum káoszt, de sajnos harcot is.

Egy másik példa. Annyiszor elgondolkodtam már, miért érint mélyen az, amikor egy cigány gyülekezetet látok énekelni? Mert szívből magasztalják Istent. Vannak közöttük, akik nem tudnak olvasni, nem ismerik a kottát, mégis magával ragadó, ahogy dicsérik Istent. Átélik, amit énekelnek.

*Mi át tudjuk élni, amit éneklünk?

Haladjunk együtt a Királlyal!

Egy másik szempontot is érdemes átgondolni, hogy lássuk hogyan lehet jól ünnepelni a Királyt. Úgy ha vele megyek. Ha szembe megyek vele – ahogy a farizeusok is tehették – akkor nem leszek boldog ünneplő. Jézussal kell menni, együtt kell haladni, részt kell venni minden eseményen, amiben Ő ott van.

Mit jelent ez a gyakorlatban?

Együtt kell haladni a közösséggel. Részt kell venni mindenben, amiben csak lehet. Aki kimarad, lemarad, elmaradozik, nem fog tudni úgy ünnepelni, ahogy a többiek. Minden igyekezet ellenére úgy fogja érezni, hogy kilóg a sorból, nem hatja át ugyanaz az öröm és lelkület.

Azt is jelenti, hogy egy irányban kell haladni. Egy gyülekezetben lehetnek különböző szerepek, de mindennek az előre haladást kell szolgálni. Olyan ez, mint egy hajó. Van vitorla, vagy motor, ami a mozgást biztosítja. Van kormány, ami az irányt szabja meg. Van tőkesúly, ami a biztonságot, a stabilitást garantálja. Van horgony is, hogy amikor állni kell a hullámok támadását, szilárdan álljon a hajó. Más méretű részek, más hatások, de a cél ugyanaz.

Együtt haladva és együtt működve kell és lehet igazán ünnepelni a Királyt. Tudva, mi a helyem és szerepem és azt teljes mértékben felvállalva hozzájárulni a jó előmenetelhez.

4)Ünnepeld a Királyt!

Ma ez a felszólítás gondolkodtasson el!

Ünnepelni kell a Királyunkat, aki megváltott a bűn szolgaságából és saját szolgájává tett minket.

A Királyt, aki uralkodik bennem és rajtam. Akihez jó tartozni, akinek jó alárendelni magam. Aki meghatározza helyemet és szerepemet a népe között.

Ünnepeljük Őt teljes szívből!

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s