Íme az ember

János 19:1-16

Jézus a szolga és a példa

1)Bevezetés

Nagypéntek. Milyen érzésekkel, gondolatokkal viszonyulunk ehhez a naphoz? Hogyan szemléljük Jézust, Isten szenvedő Fiát? Bárcsak ne alakulna bennünk egyfajta immunitás a szenvedésére nézve. Gondoljunk arra, ha ritkán járunk kórházba és látunk betegeket, összeszorul a szívünk, látva mennyi szenvedő ember van. Ha sűrűbben kell menni és gyakrabban találkozunk nyomorult emberekkel, már fel sem tűnik a szenvedés. Persze ehhez a magunk baja is hozzájárul, mert elég azt elviselni. Ha már sokadjára éljük meg a Nagypéntek eseményeit, ne váljunk érzéketlenné!

Mára azt a gondolatot kaptam, hogy vizsgáljuk Jézust, mint a szolgát és a példát. Hogy éli meg az utolsó nap harcait és milyen példát ad ezzel nekünk?

2)Megostorozás

János úgy írja le az eseményeket, hogy amikor Pilátus átvette a vádló csoporttól Jézust, megkorbácsoltatta. Miért korbácsolják meg Jézust? Ez része egy kivégzésnek? Ha valaki előtt ott van a halálbüntetés esélye, azt az embert nem kínozzák meg szinte a halálos állapotig, mert tudják, hogy nemsokára vége az életének. Miért következett be Jézus korbácsolása?

Úgy látom Lukács leírásában van válasz erre a kérdésre, ami egybecseng ennek a történetnek egy részletével.

A tizenkettedik versben jegyzi meg János, hogy Pilátus igyekezett Jézust szabadon bocsátani. Ez a Lukács evangéliumában részletesebb.

Luk 23:13-25 Pilátus pedig összehívta a főpapokat, a vezetőket és a népet, és azt mondta nekik: Elém hoztátok ezt az embert, mint a nép lázítóját, és íme, én előttetek kihallgattam, és semmi olyan bűnt nem találtam benne, amellyel vádoljátok. De még Heródes sem, mert visszaküldte hozzánk. Láthatjátok, hogy semmi olyat nem követett el, amiért halált érdemelne. Megfenyítem tehát, és elbocsátom. Az ünnep miatt ugyanis szabadon kellett engednie egy foglyot. De az egész sokaság felkiáltott: Végezz vele, és bocsásd el Barabbást! Ez utóbbit a városban kitört valamilyen lázadásért és gyilkosságért vetették börtönbe. Pilátus ekkor ismét hozzájuk fordult, mert szerette volna szabadon engedni Jézust. De azok egyre csak kiáltoztak: Feszítsd meg! Feszítsd meg őt! Ő pedig harmadszor is azt mondta nekik: De hát mi rosszat tett ez az ember? Semmi halálra való bűnt nem találtam benne, megfenyítem azért, és elbocsátom. Azok pedig hangos kiáltozással ostromolták, és követelték, hogy feszítsék meg, és győzött a kiáltozásuk. Pilátus úgy döntött, hogy enged követelésüknek, és elbocsátotta nekik azt, akit lázadásért és gyilkosságért vetettek börtönbe, Jézust pedig kiszolgáltatta akaratuknak.

Pilátus el akarta bocsátani. Úgy gondolta, hogy a bűntelen vádlottat egy büntetéssel sújtja és elengedi. Nem annyira Jézusra való tekintettel, hanem a vádlókra való tekintettel. Nem az igazság szolgáltatásra törekedett, hanem az igény kiszolgálására. A törvény görcsös képviselői által támasztott igények kielégítését helyezte előtérbe.

Lukács nem írja le a korbácsolást, de János megemlíti. Ez valószínű, hogy a beszélgetések között megtörtént.

Tehát Jézust azért korbácsolják meg, mert Pilátus nem akarta kivégezni, mert nem találta bűnösnek. Jézus testének kegyetlen megsanyargatásának az oka az ártatlansága. De miért korbácsolhatják meg Jézust, ha ártatlan? A magyarázat mélyebben található. Ezzel teljesült Isten megmentő akarata, amivel minket szabadít meg a büntetéstől.

Ézs 53:3-5 Utált és az emberektől elhagyott volt, fájdalmak férfia és betegség ismerője! mint aki elől orcánkat elrejtjük, utált volt; és nem gondoltunk vele. Pedig betegségeinket ő viselte, és fájdalmainkat hordozá, és mi azt hittük, hogy ostoroztatik, verettetik és kínoztatik Istentől! És ő megsebesíttetett bűneinkért, megrontatott a mi vétkeinkért, békességünknek büntetése rajta van, és az ő sebeivel gyógyulánk meg.

Nem önmaga miatt és önmagáért szenvedett Jézus és viselte el a korbácsolást, hanem miattunk és értünk.

Jézus a szolga és a példa.

Jézus tudja, hogy megmentésre szorul az emberiség. Tudja, hogy az emberre a bűnei miatt végtelen nagy kínok várnak. Ezt Ő nem akarja, hanem azt szeretné, ha kínok, szenvedések nélkül élnénk Vele örök boldogságban. Ehhez készíti a feltételeket. Elszenvedi a bűn büntetését.

Jézus a követői számára a példa is. Ezt lehet, hogy nagypéntekre annyira nem szoktuk értelmezni. Példáját inkább csak az erkölcsös, másokat segítő magatartásában látjuk. Pedig Jézus élete teljes ideje példa.

Pál úgy vezeti be a Krisztus-himnuszt (Filippi 2), hogy „az az indulat legyen bennetek, ami volt a Krisztus Jézusban”. Nekünk követni kell azt az indulatot, ami volt a kereszthalálig alázatosan szolgáló Krisztusban.

Pál ebből valamit nagyon megértett, mert megfogalmazott egy kemény célt magára nézve.

Kol 1:24 Most örülök a ti értetek való szenvedéseimnek, és a magam részéről betöltöm ami híja van a Krisztus szenvedéseinek az én testemben az Ő testéért, ami az egyház;

Félreérthető ige. Pál nem a Jézus szenvedését tartja hiányosnak, amit ki kell egészíteni. Azt látja, hogy neki ugyanannyit kell szenvedni az egyházért, mint amennyit Jézus szenvedett érte. Ha Jézus szenvedésének mértéke a 100%, és az én szenvedésem csak 20, vagy 30%, akkor nem állhatok meg. Ezért mondja, hogy örülök a ti értetek való szenvedéseimnek.

*Hogy állsz testvérem az egyházért, a gyülekezetért való szenvedésekkel? Meddig mész el a kihívásokban, feladatokban? Amíg könnyű, amíg nem igényel nagy erőfeszítést, addig vállalsz szolgálatot, amíg az természetes könnyedséggel elvégezhető? Ha már fáradtsággal jár, vagy valóságos fizikai kihívással, akkor megállsz? Ha éjszakázni kell miatta, vagy sok, nem kötelező terhet vállalni, akkor már kilépsz, abba hagyod? Ne tedd! Lásd a szenvedő szolgát és a példáját. Vagy abból van eleged, hogy akikért teszed, akikért végzed, azok kiabálnak rád, azok emelik a kezüket, azok fogalmazzák meg a kritikát, azok akarnak feletted igazságot szolgáltatni? Emlékezz Jézus utolsó napjára! Ő is ezt kapta. Ha ilyeneket kapsz, egyre teljesebbé válik benned az egyházért való szenvedések mértéke. Egyre inkább Jézus példájának követése bontakozik ki az életedben.

3)A hallgatás

A másik részlet, ami most megfogott, az Jézus hallgatása. Ezzel is régi prófécia teljesült.

Ézs 53:7 Kínoztatott, pedig alázatos volt, és száját nem nyitotta meg, mint bárány, mely mészárszékre vitetik, és mint juh, mely megnémul az őt nyírők előtt; és száját nem nyitotta meg!

Ez Pétert is megérintette és így írt Róla:

1Pét 2:21 Mert arra hívattatok el; hiszen Krisztus is szenvedett értetek, nektek példát hagyván, hogy az ő nyomdokait kövessétek: Aki bűnt nem cselekedett, sem a szájában álnokság nem találtatott: Aki szidalmaztatván, viszont nem szidalmazott, szenvedvén nem fenyegetőzött; hanem hagyta az igazságosan ítélőre:

Jézus hallgat, de néha megszólal. Mikor, miért szólal meg?

Pilátus Jézusról érdeklődik, miután a papi vezetők megfogalmazták a vádat: „Isten Fiává tette magát.” A kérdése így szólt: Honnan való vagy te?” Jézus nem mondott semmit. Amikor az ezen kissé felháborodó Pilátus hatalmát fitogtatva újra kérdez, akkor beszél Jézus.

Önmagáról nem mond semmit. Amikor Pilátusról van szó, akkor tájékoztatja arról, honnan is van az a hatalom, amivel rendelkezik.

Miért nem szól először, és miért válaszol másodjára? Tudja Jézus, hogy minek van itt az ideje. Az előző fejezetben láthatjuk, hogy Jézus már bemutatkozott Pilátusnak, közölve, hogy honnan való és elismerte, hogy valóban király. Így már nem kell ismételni.

Amikor a fölényeskedő hatalom szólal meg, akkor Jézus felvilágosítja Pilátust, hogy ez felülről adatott neki. Ha Isten nem adta volna, nem tehetne semmit Jézussal.

Jézus a hallgatni tudó szolga és példa.

Mit tanít ez nekünk?

Ez még inkább példa. Nagyon szükséges példa.

Az emberek, Jézus követői is a beszédben hibáznak a legtöbbet. Fontos terület, ahol egy jó példára van szükség, akitől tanulhatunk.

Amikor Jézusnak magáról kellene újra mondani valamit, hallgat. Amikor arra nyílik lehetősége, hogy Pilátusnak segítsen jól értelmezni a helyzetét, akkor – még a korbácsolás okozta saját szenvedéseit is leküzdve – ad egy komoly felvilágosítást. A hatalmad Istentől van általában és felettem is. Azonban azzal amit teszel, besorolható vagy a bűnösök közé – még ha kisebb mértékben is – akiktől szenvednem kell. Ez vagy te, Pilátus. Jézus szavai elismerést is sugároznak és a saját helyének elfogadását. Nem kíván most kitörni a szerepéből és visszavágni. Pilátus azt kérdezi: Tudod te, kivel beszélsz? Jézus nem fitogtatja személyét. Nem vág vissza így: Ezt én kérdezhetném.

Jézus alázattal elfogadja a pillanatnyi helyét a történésekben. Ő most a kiszolgáltatottá vált szenvedő.

*Tanuljuk ezt az alázatot! Tanuljuk a hallgatást!

*Figyeljük meg, hogy inkább szeretünk magunkról beszélni, ha elismerésről van szó, ha ki kell fejteni, kik is vagyunk. Ha másokat kell méltatni, elismerni, nagyon szűkszavúak tudunk lenni. Azt is lehet sokszor kiegészítéssel tesszük. Valahogy így: Igen, szorgalmas a testvér, de…. És a „de” után jönnek a kritikák. Nehogy már többnek láttassam magamnál – dúl a gondolat a szívünkben.

*Tanuljuk meg Jézustól azt a példát, hogy amikor kell, alárendeli magát a működő földi hatalomnak, mert tudja, hogy Istentől van, aki megengedte ezt rajta működni. Alárendelt szerepbe kerülünk gyakran. A diákok az iskolában a tanárnak, a közlekedésben résztvevők a szabályoknak és azok felügyelőinek a rendőröknek. A tömegközlekedési eszközön a vezetőnek, vagy ellenőrnek. A hivatalban az ügyintézőnek. Az orvos felé a rendelőben vagy a kórházban, de még az ápolók felé is. Annak idején a katonaságnál a felettesemnek, még ha alacsonyabb végzettségű is volt.

*De olykor a lelki közösségben is. Az énekkarosok az énekkar vezetőnek. A gyerekek a vasárnapi iskolai tanítónak. Imaórán az imaórai buzdítónak. Nagy kérdés, hogy viszonyulok az ilyen helyzetekhez, benne az átmenetileg fölém rendelt személyekhez.

Ugye nincs bennünk ilyen gondolat? „Kicsoda ez, hogy nekem akar diktálni?” „Azt hiszi, hogy azt tesz velem, amit akar?” Ne vétkezzünk! Emlékezzünk, hogy Jézus is elfogadta a rövid időre fölé rendelt hatalmat és teljesen alá rendelte magát, még akkor is, ha ezzel a halálát okozták. Ez az alázat csúcsa.

Lássuk meg, hogy Jézus nem önmagában Pilátusnak engedelmeskedett, nem az indulatos zsidóknak szolgáltatta ki magát, hanem Isten előtt állt alázattal és töltötte be a küldetését. Ez sok helyzetben működhet nálunk is. Látszólag kiszolgáltatottá válunk emberi érzéseknek, önkényes megnyilvánulásoknak, de ha megmaradunk az alázatos szolga szerepében, Isten iránti engedelmességünket éljük meg.

4)Összegzésül

  • Jézus szolga és példa. Nekünk példakövető szolgákká kell válni!

  • Még a szenvedés területén is: Krisztus is szenvedett értetek, nektek példát hagyván

  • A hallgatás, meghallgatás és a megfontolt beszéd területén is.

  • A helyünk helyes értelmezése és megélése vonatkozásában is.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s