A szent dolgok megbecsülése

Máté 7:6

1)Bevezetés

Jézus Krisztus szavai kiemelkedően fontosak az igéből. Neki egy mondata, sőt egy kérdése is életet menthet, életet változtathat.

Most egy rövid gondolata van előttünk. Amilyen rövid, olyan nehéz kérdés.

Ez az igevers egyszerűnek tűnik, amiből könnyen megfogalmazható üzenet szólal meg, azonban ha merünk kérdéseket feltenni, rájövünk, hogy nem is olyan egyszerű.

Az üzenet formálásánál figyelembe veszem a fennálló elméleteket, ismert tanításokat. Ezeket átgondolva fogalmazom meg látásomat, majd végül közvetítek néhány alapvető igazságot.

2)A jelképek értelmezése

A nehézséget az okozza ebben az igeversben, hogy Jézus semmit nem nevez néven, mindent jelképekkel fogalmaz meg, illetve általános jellemzőket alkalmaz.

Ez alapján négy kérdés minimum feltehető:

• Mik a szent dolgok?

• Mik a gyöngyök?

• Kik a kutyák?

• Kik a disznók?

A gyakori értelmezési példák.

Ezeket a jelképes kifejezéseket általában egységesen úgy szokták értelmezni, hogy a szent dolgok és a gyöngyök az evangélium értékei, amit nem szabad az elutasító embereknek oda adni, eléjük vetni.

Megállja-e a helyét ez a vélemény?

A logikát elemezve vizsgáljuk először a kérdést.

Van-e más tanításában Jézusnak ilyen tanácsa, hogy az evangélium célközönségét minősítsük, és aszerint adjuk nekik a szent dolgokat, az értékeinket?

Jézus a tanítványok „gyakorlatoztatása” alkalmával felkészítette őket arra, hogy lesznek olyan helyzetek, amikor nem fogadják be őket. Erre nézve az volt a tanácsa, hogy akkor menjenek ki és a por leverésével jelképezzék, hogy mentesültek a felelősség alól az elutasítás miatt.

Luk 10:10-11 Ha pedig bementek egy városba, és ott nem fogadnak be titeket, menjetek ki annak utcáira, és ezt mondjátok: Városotoknak még a porát is leverjük magunkról, amely lábunkra tapadt; mindazáltal legyen tudtotokra, hogy az Isten országa elközelített hozzátok.

A viszonyulás hasonlósága fenn áll, miszerint nem kell erőltetni, ezáltal pazarolni az evangélium hirdetését olyan személyek felé, akik elutasítják azt. Viszont nem esik szó arról, hogy az ilyen emberek csoportjait megvetett, tisztátalan állatoknak kell tekinteni. A disznó és a kutya ilyen állat volt a zsidóság szemében.

Egy másik eset is felidézhető, ahol viszont a kutya minősítés jön elő, de a kimenetele más a történéseknek.

Márk 7:24-30 Majd felállt, és elment onnan Tírusz vidékére. Betért egy házba, és azt akarta, hogy senki se tudja meg, hogy ott van. De nem maradhatott titokban. Egy asszony, akinek leányában tisztátalan lélek volt, hamarosan hallott róla, eljött, és odaborult a lábához. Ez az asszony görög volt, sziroföníciai származású, és arra kérte, hogy űzze ki leányából az ördögöt. Jézus azonban azt mondta neki: Hadd lakjanak jól először a fiak, mert nem jó a fiak kenyerét elvenni és az ebek elé vetni. Ám az így válaszolt: Úgy van, Uram, de azért az ebek is esznek az asztal alatt a gyermekek morzsalékaiból. Erre azt mondta neki: Ezért a mondásodért eredj el, az ördög kiment a te leányodból. És amikor hazaért, leányát az ágyon fekve találta úgy, hogy az ördög már kiment belőle.

Jézus hasonlattal él, amikor az Izrael népéhez nem tartozó nőt hasonlattal élve kutyának minősíti. Mintha ezzel az asszony is egyet értene, de a képet felhasználva tovább feszegeti a kérdést és vár némi morzsát abból, ami a fiaknak, azaz Izrael elveszett juhainak jár. (Máté 15:24)

A kutya hasonlat fennáll, Jézus mégis adott a szent hatalmából ennek a nőnek. Annak ellenére, hogy megállja a helyét a kutya minősítés, mégis kapott a Szenttől szent, értékes juttatást.

Következtetések.

Van némi logikai helyesség abban, hogy Jézus ebben a tanításában az evangélium hirdetés gyakorlatára utalva mondta ki ezt a tanítást. De a két példa rámutat egy fontos dologra.

Csak úgy, ránézésre, előzetes szimpátiára senkit nem sorolhatnak be a tanítványok a disznók és kutyák közé. A kiküldetéskor mindenhol meg kellett próbálni az evangéliumot hirdetni, és csak onnan kellett tovább menni, ahol azt elutasították. A kánaáni asszony származása miatt kapta a hasonlító jelzőt Jézustól, de a reakciói alapján mégis nyert áldást.

A jelképek értelmezésének további vizsgálata

Ezek után érdemes megállni és körül járni, mit érthetünk szent dolgokon, gyöngyökön, és mit a kutyák és disznók alatt.

Ami szent

Isten szent.

Szent az, amit Istennek odaadunk. Ilyen értelemben a tudásunk, időnk szentté válik, ha Isten ügyére fordítjuk.

Szentek mindazok a személyek, akiket Jézus a megigazító kegyelmével elfogad, újjászül.

Ezeket nem szabad felelőtlenül használni.

Gyöngyeitek

Az újszövetségben három értelmezés fordul elő.

A világ mulandó kincseinek leírásában.

Egy példázatban a kereshető és megtalálható Isten országának képe.

Máté 13:45-46 Ismét hasonló a mennyek országa a kereskedőhöz, aki igazgyöngyöket keres. Amikor egy nagy értékű gyöngyre talált, elment, mindenét eladta, és megvásárolta azt.

Végül az új Jeruzsálem tizenkét kapuja egy-egy gyöngy lesz.

Ezek alapján kérdés, hogy ezekre értelmezte Jézus a szó alkalmazását? Biztosan ehhez kapcsolható értékekről lehet szó.

Kutyák

Az újszövetségben mindössze ötször kerül említésre, ezen az igén kívül négyszer.

Luk 16:21 és szívesen jóllakott volna a gazdag asztaláról lehullott morzsákkal, de csak a kutyák jöttek, hogy nyalják sebeit.

Fil 3:2 Őrizkedjetek az ebektől, őrizkedjetek a gonosz munkásoktól, őrizkedjetek a megmetéltektől!

2Pét 2:22 De betelt rajtuk az igaz példabeszéd: Az eb visszatért a saját okádására, és a megfürdött disznó a sárban hempereg.

Jel 22:15 De kinn maradnak az ebek és a varázslók, a paráznák és a gyilkosok, a bálványimádók és mindaz, aki szereti és cselekszi a hazugságot.

Értelmezések:

• Egy példázatban valóságos kutyaként jelenik meg

• Olyan tanítók, akik megtévesztő tanításokat mondanak

• Bűnös, hamis tanítókról írt jellemzés

• Az Isten országából kimaradók egyik jelképes megnevezése

Disznók

A disznó kérdésével még nehezebb helyzetben vagyunk. Mindössze két előfordulást találhatunk. Egyik a Gadarában történt szabadítás története, ahol a kiűzött démonok egy disznó csoportba mentek bele. A másik a tékozló fiú példázata, amiben disznók legeltetésére állt be munkára az elszegényedő fiú.

Ezek alapján egyáltalán nem tudjuk értelmezni a disznók jelképét.

Ezek alapján is óvatosságra van szükségünk.

Nem egyértelmű az alkalmazás.

Fontos üzenet!

Ennek az igének a betöltése nem történhet emberi megítélések alapján, személyes szimpátiára, vagy elutasításra építve.

Ez az igevers nem használható a missziói küldetés betöltése alóli kibúvóra, mondván nem fecsérelem bárkire a kapott értékeimet.

3)Még egy értelmezés

Legvégül hadd mondjak még egy értelmezést, amit kaptam ebben a témában!

Az a kérdés merült fel bennem, hogy mutat-e ebben a témában példát Jézus Krisztus? Tanulhatom-e tőle, hogy ő kitől vonta meg a szent, értékes lehetőségeket, ajándékokat?

Úgy látom van erre példa és jó is vizsgálni, mert Jézus semmi olyat nem tanácsol a követőinek, amit maga nem alkalmazott.

Általában azt láthatjuk, hogy Jézus mindenki felé nyitott volt. Nem utasított el senkit előítéletek alapján.

Mégis voltak olyan helyzetek, amikor megtörtént, hogy nem tett semmit, nem mondott semmit. A kérdés az, milyen körülmények között, kiket érintően tette ezt?

Az elutasító, keményen kételkedő Názáretben nem sok csodát tett. Nem volt nyitottság, így nem erőltette Jézus.

A provokáló, próbatételként kérdező farizeusokkal szemben.

Márk 8:11-13 Kijöttek hozzá a farizeusok is, és vitatkozni kezdtek vele mennyei jelt követelve, hogy próbára tegyék. Ő pedig lelke mélyéből felsóhajtva így szólt: Miért kíván jelt ez a nemzedék? Bizony mondom nektek, nem adatik jel ennek a nemzedéknek. Ezzel otthagyta őket, ismét hajóba szállt, és a túlsó partra ment.

A zsinagógában is próbára tevő farizeusok felé.

Márk 3:1-5 Egyszer ismét bement a zsinagógába, és volt ott egy sorvadt kezű ember. És lesték őt, vajon meggyógyítja-e szombaton, hogy vádolhassák. Ő pedig így szólt a sorvadt kezű emberhez: Állj ki középre! Azoktól pedig ezt kérdezte: Szabad-e szombaton jót vagy rosszat tenni? Életet menteni vagy kioltani? De azok hallgattak. Ő pedig bánkódva szívük keménysége miatt haragosan végignézett rajtuk, és azt mondta az embernek: Nyújtsd ki a kezedet! Mire az kinyújtotta a kezét, és teljesen ép lett.

Amikor provokálták a házasságtörésen ért asszony eseténél

Ján 8:3-8 Az írástudók és a farizeusok pedig egy asszonyt vittek hozzá, akit házasságtörésen értek, és középre állítva azt mondták neki: Mester, ezt az asszonyt tetten érték mint házasságtörőt. A törvényben pedig Mózes megparancsolta nekünk, hogy az ilyeneket kövezzük meg. Te azért mit mondasz? Ezt pedig azért mondták, hogy próbára tegyék, és legyen mivel vádolniuk őt. Jézus pedig lehajolt, és az ujjával írt a földre. De amikor tovább faggatták, felegyenesedve azt mondta nekik: Aki közületek nem bűnös, az vesse rá először a követ. Majd újra lehajolt, és írt a földre.

Jézus az Őt kihallgató nagytanács előtt is hallgatott.

Máté 26:62-63 A főpap fölkelt, és azt mondta neki: Semmit sem felelsz? Micsoda tanúbizonyságot tesznek ezek ellened? Jézus pedig hallgatott. És a főpap azt mondta neki: Az élő Istenre kényszerítlek téged, hogy mondd meg nekünk, ha te vagy a Krisztus, az Isten Fia!

Heródessel szemben, aki csak valami jelet várt Jézustól.

Luk 23:8-9 Heródes pedig nagyon megörült Jézusnak, mert már régóta szerette volna őt látni, mivel sokat hallott felőle, és remélte, hogy majd valami csodát tesz a szeme láttára. Hosszasan faggatta, de ő semmit sem válaszolt neki.

Ezekből a példákból az látszik, hogy Jézus olyan személyektől tartotta vissza a nála lévő igazságokat, értékeket, akik önmagukat értékesnek, sőt értékesebbnek, fontosabbnak tartották akár még Jézusnál is.

És tegyük fel a kérdést! Kik fordultak a szent dolgokat közvetítő Jézussal szembe? Kik taposták meg Őt? Kik szaggatták meg és feszítették keresztre? Ezek a személyek. Nem a világ megvetett, bűnöktől tisztátalan személyei, hanem azok, akik önmagukat felmagasztalva jogot formáltak arra, hogy kritizálják, számonkérjék a Megváltót.

4)Még egy másik szemlélet

Van egy másfajta szemlélet is, ami komoly kérdés lehet ebből az üzenetből.

Nagyon leköti a figyelmet az óvatosságra intés, a disznó és a kutya jelképe. Ennek következtében kisebb hangsúly kerül arra, hogy azt a kérdést feltegyük, van-e továbbadható, és mégis óvatosan kezelendő érték az életünkben? Van-e a birtokunkban szent érték, rendelkezésre álló gyöngy?

Azaz, van-e minket gazdagító üdvözítő kegyelem és az abból származó ajándékunk, az örök élet? Ott van-e ez olyan kincsként, amit ingyen kaptunk és ingyen akarjuk továbbadni?

Tudjuk-e ezt az igét egy olyan tanácsként kezelni, ami nehezen teljesíthető óvatosságra int?

Továbbá a Jézus példáját végig gondolva azt is érdemes meggondolni, hogy nemcsak az a kérdés, kik a kutyák és disznók, akiktől félteni kell az értékeket, hanem hogy nem válok-e kutyává, disznóvá, akitől az Úr megvonja az értékeket?

Hírdetés