A változó ünnepek, változtató ünnepek

2 Mózes 23:14-19

Ünnepek leírása: 3 Mózes 23. rész

1)Az ünnepekről

A páska és a kovásztalan kenyerek ünnepe:

Niszán hónap 14. Kánaáni elnevezés szerint Ábib hónapban.

A mi naptárunkban március-április

Az árpaaratás ekkor kezdődik.

A 2Móz 23 és 34 csak az utóbbiról beszél, melyet Abib hónapban hét napig kell ünnepelni. A második utal a páskára, de külön (2Móz 34,25). Az 5Móz 16 már szól a páskáról. Nem szabad akárhol megenni, csak »azon a helyen, amelyet kiválaszt az Úr«. Ez sorolja tehát be először a páskát a nagy zarándokünnepek közé, ez kapcsolja össze először a kovásztalan kenyerek ünnepével. Innen van egy apró feszültség a szövegben: este kell megenni a páskát, másnap hazaindulni (16,6k), ugyanakkor mellé hét (hat) napig kovásztalan kenyeret enni (16,3.8).

Jósiás reformja idején (2Kir 23,21-23) tartják először ennek alapján. »Nem tartottak ehhez hasonló páskát a bírák ideje óta«, ugyanis ekkor ülték meg először a központi szentélyben. 3Móz 23,4kk és 4Móz 28,16kk világos: az első hónap tizennegyedikén este van a páska, másnaptól kezdve hét napon át a kovásztalan kenyéré.

Eredetileg tehát két ünnep volt: a) A nomád korból hozott páska, mely családi ünnep (2Móz 12,3!), pap, oltár nem szerepel benne, de fontos az engesztelő vér. b) A kovásztalan kenyerek ünnepe földművelő eredetű. Az új kezdetet jelképezi, a kovászt, ami az elmúlt évből maradt, nem szabad összekeverni az újjal. Ezért esznek kovásztalan kenyeret és – Józs 5,11 – pörkölt magvakat.

Az említett alapvető istenélmény alapján a két ünnep összeolvadt, mindkét része a szabadulás estéjére emlékeztet: a bárány, melynek vérével az ajtófélfát kenték be és a sebtében kisütött kovásztalan kenyér. Így lett az egyesült ünnep Izráel alapvető élményének legszebb kifejeződése. Jézus ezt az ünnepet formálta át és helyettesítette az új szövetség megünneplésével, az úrvacsorával (Mt 26,17.26-29 par).

• Változás:

  • Házanként kellett megölni a bárányt és elfogyasztani

  • 5 Mózes 16-ban már azt látjuk, hogy akárhol nem volt szabad levágni a Páska bárányt.

  • Jézus önmagára mutató változást vitt véghez az ünnep vonatkozásában.

A hetek ünnepe: aratási ünnep

Sziván hónap 6.

Mi naptárunkban május-június

A búzaaratás ideje és a korai füge érésének időszaka

(2Móz 23,16). Egyrészt a termés miatt érzett öröm kifejezésének, megélésének alkalma (5Móz 16,11; Ézs 9,2), másrészt az ajándékozó iránti köteles hála ünnepe. Csak akkor volt szabad fogyasztani az új termésből, amikor már bemutatták a belőle készült áldozatot (3Móz 23,10-14). Ez nyilván egybeesett a kovásztalan kenyerek ünnepével, és innen kellett számolni hét hetet (innen az ünnep neve). Az ötvenedik napon újabb áldozatokat kellett bemutatni, immár kovászosat (3Móz 23,15-17). A két ünnep tehát vonatkozásban volt egymással, egyiktől a másikig kellett számolni, a kovásztalan után kovászosat bemutatni. Persze állatáldozatot is (3Móz 23,18kk; 4Móz 28,27kk).

Az ünnep g. neve az ötvenedik napról pentékosté, innen származik a mi pünkösd szavunk. Jézus ezen a napon küldte el a megígért Szentlelket. A két ünnep között azonban semmiféle tartalmi kapcsolat nincs. A hetek ünnepe inkább az új kenyérért való keresztyén hálaadásnak felel meg.

• Változások:

  • Aratási ünnep.

  • Kovászos süthető, azaz az új kezdet ünnepe.

  • Jézusban a Szentlélek kitöltésének ünnepe lett.

• Ahol tartják, ott még egy változás és egy új ünnep jött be a mi éghajlatunk aratási időszakához. Így a zsidó eredetű ünnepből lett egy önálló keresztény ünnep.

A sátoros vagy leveles színek ünnepe:

Tisri hónap 15-21. napjai

A mi naptárunkban szeptember-október

A szőlő szüret vége. Olajbogyó és datolya érés ideje. Szántás és vetés kezdete.

a mezőgazdasági évet lezáró nagy őszi örvendező és hálaadó ünnep (2Móz 23,16b). 5Móz 16,13-15 Jeruzsálemhez köti, de változatlanul hangsúlyozza, hogy a szérűről és borsajtóról való betakarítás után történik. Az ünnep hét napja alatt gallyakból rögtönzött hajlékokban kellett lakni (3Móz 23,40). A következő vers viszont kapcsolatba hozza a történelemmel: ezek a sátrak a pusztai vándorlás sátraira emlékeztetik Izráelt. Eredetileg bizonyára szüret idején a szőlős- és gyümölcsöskertekben építettek ilyeneket.

5Móz 31,9-13 a hétévenkénti szövetségmegújítást ennek az ünnepnek az idejére írja elő. Megtartotta a fogságból hazatérő gyülekezet, ugyancsak szövetségmegújítással kapcsolatban (Neh 8,13-18).

Fő ünnep

Az évenként ismétlődő ünnepek közül három emelkedik ki: a páska, vagy kovásztalan kenyerek ünnepe, a hetek, vagy aratás ünnepe és a lombsátrak, vagy betakarítás ünnepe (2Móz 23,14-16; 34,22-23; 5Móz 16,16). Ekkor minden kegyes férfinak meg kellett jelenni a szent helyen. Ezek az ünnepek a földműveléssel és az üdvtörténet eseményeivel állnak kapcsolatban. E három ünnep közül az utolsó a fő ünnep. Ezt nevezték az Úr ünnepének is (4Móz 29,12). Ezen az ünnepen az egész család ott volt (5Móz 16,13-14). Ezt az ünnepet jelenti az »az ünnep« kifejezés (Ez 45,25). Hálaadó, örvendező ünnep. A 7. hó 15. napjától ünnepelték 7 napon át (3Móz 23,33). A nyolcadik volt a zárónap (4Móz 29,12-38). Az É-i országrészben a 8. hónapban ünnepelték. Hétévente ezen az ünnepen kellett felolvasni a törvényt (5Móz 31,10-11). Zakariás próféciája szerint a pogányok is meg fogják ünnepelni (Zak 14,16.18). Ismeretesek Jézus tanításai ezen az ünnepen (Jn 7,2)

2)Ünnepekkel kapcsolatos fordulatok

Páskha ünnepnél:

2Kir 23:21-23 Ezt parancsolta a király az egész népnek: Szenteljetek páskát az ÚRnak, a ti Isteneteknek úgy, ahogy meg van írva a szövetség könyvében! Mert nem tartottak ehhez hasonló páskaünnepet a bírák ideje óta, akik Izráelt ítélték, sem Izráel, sem Júda királyainak idejében. Csak Jósiás király tizennyolcadik esztendejében tartottak ilyen páskát az ÚRnak Jeruzsálemben.

A honfoglalás Kr. e. 1200-ban ért véget. Jósiás Kr. e. 640-től uralkodott. Közel hatszáz év telt el, ami alatt nem ünnepeltek rendesen.

Sátoros ünnep:

Neh 8:13-18 Másnap pedig az egész nép családfői, a papok és a léviták Ezsdráshoz, az írástudóhoz gyűltek, hogy tanulják a törvény igéit. Ekkor megírva találták a törvényben, amelyet az ÚR parancsolt Mózes által, hogy Izráel fiainak lombsátrakban kell lakniuk a hetedik hónapban levő ünnepen. Mihelyt ezt megtudták, kihirdették minden városukban és Jeruzsálemben: Menjetek ki a hegyekre, és hozzatok ágakat nemes és vad olajfáról és mirtusz- és pálmaágakat, akármelyik sűrű lombú fáról való ágat, hogy lombsátrakat csináljatok, ahogy meg van írva. Kiment azért a nép, és hoztak ágakat, és lombsátrakat készítettek maguknak, mindenki a háza tetején vagy udvarán, továbbá Isten házának udvarán, a Vízi-kapu és az Efraim-kapu előtti téren. Így tehát az egész gyülekezet, amely hazatért a fogságból, lombsátrakat készített, és a lombsátrakban laktak. Nem cselekedtek így Józsuénak, Nún fiának idejétől fogva Izráel fiai mindeddig a napig, és felettébb nagy volt az örömük. Mindennap olvasták Isten törvénykönyvét az első naptól fogva egészen az utolsó napig, és hét napon át ünnepeltek. A nyolcadik napon pedig záróünnepet tartottak a rendtartás szerint.

Józsué vezetésének vége és a Birák korszakának kezdete Kr. e. 1200 körül volt. A fogságból való hazatérés, Kr. e. 538-ban volt, a templom újjáépítése 515-ben fejeződött be. Ezek között több, mint 700 év van.

Az aratási ünnepről nem találtam ilyen információt.

3)Gondolatok mára.

• Van-e előírás az ünnepeinkre nézve?

  • Semmit nem látunk erre a Bibliában. Sokáig nem is tartották meg ezeket, majd később, nagy zsinatokon döntöttek ezek bevezetéséről

  • Mit jelent ez? Szabadságot adott ebben Isten nekünk. Nincs egyformaság a gyülekezetek ünneplésében, nincs kötött előírás.

  • Tulajdonképpen nem Isten által adott rendeletet követünk, hanem hagyományokat követünk.

• Változnak-e ünnepeink?

  • Ebben bizonyára eltérnek egymástól a gyülekezetek. Abban biztos vagyok, hogy nem olyanok az ünnepek most, mint negyven évvel ezelőtt. Baj ez? Időseknek igen, fiataloknak nem. És Istennek? Isten nem a formát nézi, hanem a tartalmat.

  • A tartalmat, a szív állapota, lelkülete határozza meg. Az ünnep nem a külsőségektől lesz ünnep, bár meghatározó szerepe van ezeknek is.

• Kell-e változni az ünnepeinknek?

  • Amennyiben minden változik, ennek is kell.

  • Korábban mi került hálaadáskor az oltárra? Saját termel javak. Most mi kerül? Vásárolt termékek. Ez is változás.

  • Korábban mindenki azt vitte, amit kapott Istentől. Most ezt nem merjük megtenni. Nem kézzelfoghatóan ehető dolgokról van szó. Nem mindenki közvetlenül a föld terméséből él.

• Megfelelőek-e az ünnepeink lelkülete, hangulata?

• Az ünnep változzon, vagy mi változzunk?

  • Mindkettő. Az ünneplők változása hozza el az ünnepek változását.

  • Változtasson maga az ünnep minket! Bír ekkora erővel? Nem lehet, hogy épp az ünnepektől nem várunk már semmilyen változást, mert annyira megszokottak. Rutinból, illemből megyünk el, mert már minden részletét ismerjük, hisz évtizedek óta részesei vagyunk.

• Mit engedsz meg ezen az ünnepen Istennek, hogy megváltoztasson benned?

• Vársz-e változást? Szükségesnek érzed-e a változást?

• Mi kell most, hogy ez az ünnep változást hozzon, hisz csak történelmi információk hangoztak el?

  • Aktív, figyelő részvétel kell!

  • Mi gátolja ezt? A megszokottság.

  • Mi segíti? A mozgalmasság, a figyelemfelkeltő, figyelmet lekötő események. Valljuk meg, sokszor gyenge minőségű, „törött lábú” áldozatokat hozunk a szolgálatunkban.

Hírdetés