A manna – Isten engedelmességet vár

2 Mózes 16:16-35

1)Bevezetés

Az elmúlt vasárnap már érintettem ezt a szakaszt az Isten gondviselése iránti bizalom kérdésében. Éppen ezért úgy tűnhet, hogy most egy felesleges ismétlésről lesz szó. Nem így van. Most nem a gondviselés és az abban való bizalom kérdése domborodik ki, hanem az engedelmesség kérdése.

2)A manna, mint próbatétel

Arra is utaltam, hogy Isten jelezte szándékát arról, hogy a mannával kapcsolatban Isten egy próbát alkalmaz a népén, hogy vajon kész lesz-e Isten törvénye szerint járni? (16:4)

Ez az alkalmazás első heteiben napvilágra is jön. Amikor olyanok is voltak, akik többet szedtek hétköznap, mint amennyi szükséges volt, illetve akik nem szedtek hatodik napon eleget a nyugalom napra nézve is és keresték a mannát a hetedik napon. Ekkor Isten kifejezte véleményét:

2Móz 16:28 Erre azt mondta az ÚR Mózesnek: Meddig nem akarjátok még megtartani a parancsolataimat és törvényeimet?

Isten akarata elleni engedetlenség az is, ha valaki hétköznap szed többet, de az is, ha hetedik nap keresi a mannát, mert előző nap nem szedett annyit, amennyi szükséges volt.

Ez nem egyszerűen magánügy, személyes szabadság kérdése.

Isten itt kezdi el tanítani a népét az engedelmességre.

*Fontos üzenet!

Az engedelmességet tanulni kell. Az engedelmességet gyakorlással kell elmélyíteni. Az engedelmesség gyakorlatát olykor át kell gondolni és meg kell vizsgálni és ha kell újra kell értelmezni és alkalmazni.

Miért? Mert az ember a bűn által létrejött természete miatt alapvetően lázadó, ellenszegülő.

Róm 8:7 Mert a test szerinti gondolkozás ellenséges Istennel szemben, mivel nem engedelmeskedik Isten törvényének, mert nem is teheti.

*Ma ez a kérdés: Akarsz-e Istennek engedelmeskedni? Akarod-e megérteni, hogy kell neki engedelmeskedni?

3)Az engedetlenség egyik oka a telhetetlenség

Az első eset, amikor a nép elbukott a manna próbájában, az a telhetetlenség volt. Esetleg a gondviselés iránti bizalmatlanság, vagy az aggodalmaskodás miatti félelem okozta ezt.

Nehéz volt engedelmeskedni, mert arra figyeltek, amit láttak. Nem volt elég hit, hogy mindaz, ami most megtörtént, az 24 óra múlva is végbemegy.

Elkezdődik Istennek a mindennapi gondoskodásra való tanítása, és ezen keresztül a mindennapi gondolkodásra tanítás is.

*Mai formái ennek a jelenségnek.

Az ember többet akar kihozni egy napból, mint ami valóban benne van. Nemcsak a munka lehetőségére igaz ez, hanem az elérhető nyereségre is.

Vigyázzunk! Nehogy a lusta, dolgozni nem szeretők elbizakodjanak, hogy akkor ők az igazán engedelmesek. Az elégedettséget az igénytelenségtől vékony határ választja el. A megelégedést a lustaságtól ugyanúgy. A „Jól van az úgy is!” mondás nem szent megelégedést tükröz, hanem lustaságot és igénytelenséget. Vigyázzunk erre!

A hetedik napi hiba

Mi állhatott a mögött, hogy némelyek a hetedik napon is kimentek mannát szedni? Talán nem szedtek két napra valót, így nem jutott a következő napra? Vagy szedtek ugyan két napit, de próba szerencse elven, kimennek, hátha jut egy kis ráadás is? Nem tudom. Akár mindkét eset előállhatott, így mindkét lehetőség taníthat az engedelmességre.

Ha valaki azért keresi a mannát, mert nem szedett eleget, az engedetlenség kudarca miatt kényszerül újabb engedetlenségi lépésre. Előző nap nem vette komolyan a parancsot, így ma is ellene kell menni, mert veszélybe került a megélhetés.

Hatalmas tanulság van ebben. Sok esetben az engedetlenségeink korábbi ellenszegüléseink következményei, korrigálási törekvései. Ahogy Dávid is a paráznaság miatt kényszerül hazugságra és cselre Úriással szemben. Majd a terv meghiúsulása miatt gyilkosságra is kénytelen eljutni, hogy az engedetlenségét helyre hozza. (2 Sámuel 11. rész) Az engedetlenséget és annak következményeit nem más okoskodással és ügyeskedéssel kell helyre hozni, hanem bocsánatkéréssel és jóra törekvéssel.

*Ha az élet valamilyen területén nem vagy engedelmes és abból származnak negatív következmények, ne más rossz lépésekkel próbáld palástolni vagy helyre hozni, hanem bocsánatkéréssel rendezd és igyekezz nem újra elkövetni.

Ha a második eset miatt – volt ugyan hetedik napi adag, de próbálkoztak mégis – az újra telhetetlenségi okokra mutató engedetlenség.

4)Az engedelmesség tetteket kíván

Mikor igaz az valakire, hogy engedelmes az élete Isten felé? Ha cselekszi az Úr akaratát.

Erre a kérdésre Jézusnak van egy nagyon jó példázata. Igaz, Ő ezt farizeusok kérdésére mondta el, amikor arról érdeklődtek, hogy milyen hatalommal végzi a csodáit.

Máté 21:28-31 De mi a véleményetek erről? Egy embernek két fia volt. Odament az elsőhöz, és azt mondta neki: Eredj, fiam, dolgozz ma a szőlőmben. Az pedig így felelt: Nem megyek, de azután meggondolta magát, és elment. A másikhoz is odament, és hasonlóképpen szólt. Az így válaszolt: Megyek, uram, de nem ment el. E kettő közül melyik teljesítette az apja akaratát? Így feleltek: Az első. Jézus erre azt mondta: Bizony mondom nektek: a vámszedők és a parázna nők megelőznek titeket az Isten országában.

Nem a szavak, az ígéretek, a szóbeli vállalások teszik engedelmessé az embert, hanem a tettek.

*Mersz ígéreteket tenni Istennek? Teljesíted is azokat? Néha ellent mondasz? Utána kész vagy felülbírálni azt, és mégis cselekedni?

5)Az engedelmesség közösségben, alárendelt viszonyban

Az engedelmességet tovább gondolva azt kell mondani, hogy vannak teljesen önálló, egyéni, magánéleti kérdések, amikor személyes döntést hozva kell engedelmeskedni Istennek, miután megismertük az akaratát.

Ilyen helyzete a párválasztás, a munkahely keresés, egy ház vásárlása, vagy autó vásárlás. Persze ilyenkor is lehet tanácsot kérni, véleményeket meghallgatni, de az engedelmesség megmarad személyes kérdésnek.

Van más terület – és ilyen területeken tanítja Isten a megszabadított népet – amikor valamilyen közösségben vagyunk és ott alárendelt viszonyba kerülünk. Ilyenkor Isten akarata által vezető, vagy vezetők állnak fölöttünk és az engedelmességünk rajtuk keresztül kerül próbára.

Ha megfigyeltük a történetben Isten a véleményét, a kérdést Mózesnek mondta, mint ahogy a manna kérdésében a szabályt is vele közölte. Neki kellett tovább adnia a népnek.

Lehet, voltak olyanok, akik ezt a folyamatot, ezt a formát nem tudták elfogadni.

Pont egy gyilkos fog vezetni, aki megölt egy egyiptomi katonát? Egy negyven évre emigráló, a bajból elmenekülő ember akarja nekünk megmondani, mit tegyünk?

Fontos üzenet!

Isten az országában a vezetését tudja és akarja egyéni területeken is alkalmazni, de sok esetben vezetőkön keresztül alkalmazni.

Van Pálnak egy egyszerű kérése egyik levelében:

1Kor 11:1-2 Legyetek az én követőim, mint én is Krisztusé. Dicsérlek titeket, hogy mindenben emlékeztek rám, és ahogy meghagytam nektek, rendeléseimet megtartjátok.

1Kor 4:16-17 Kérlek tehát titeket, legyetek az én követőim. Ezért küldtem hozzátok Timóteust, aki szeretett és hű gyermekem az Úrban, aki eszetekbe juttatja nektek az én utaimat Krisztusban, ahogy mindenütt, minden gyülekezetben tanítok.

Pál Isten választott apostola meghagyja a rendeléseit, a korintusiak pedig igyekszenek megtartani. Ennek kialakul közvetett formája, amikor Timóteus emlékeztet a tennivalókra. A lényeg, hogy emberi vezetők mutatják az irányt.

*Mennyire vagy kész vezetőkre figyelve, azokra hallgatva engedelmeskedni.

Ez egy nagyon fontos elv és cél. Egy igevers komoly figyelmeztetést is közöl ebben a kérdésben:

Zsid 13:17 Engedelmeskedjetek elöljáróitoknak, és hallgassatok rájuk, mert ők mint számadók vigyáznak lelketekre, hogy ezt örömmel, ne pedig sóhajtozva tegyék, mert ez nektek sem használ.

Lássunk néhány segítő példát a kérdésre!

Régebben, amikor gyülekezetünkbe fiatal, teológiáról kikerülő lelkipásztorok álltak szolgálatba, sok kérdés, elégedetlenkedő gondolat született meg bennem. Ezeket megosztottam az akkor már lelkipásztorként szolgáló testvéremmel. Ő egy bibliai példával gondolkodtatott el. Ha Dávid tudott az őt üldöző Saulhoz úgy viszonyulni a nehéz helyzetekben, hogy soha nem akart ártani neki, mert azt mondta (1Sám 24:7) … „Oltalmazzon meg engem az ÚR attól, hogy ilyen dolgot cselekedjem az én uram, az ÚR fölkentje ellen, hogy kezet emeljek rá. Mert az ÚR fölkentje ő.”, akkor nekem sem szabad negatív módon hozzáállni a gyülekezet élén álló lelkipásztorokhoz. Meg kellett tanulnom, hogy az elfogadás és az engedelmesség nem attól függ, hány éves a vezető, mennyi tapasztalata van, milyen eredményei vannak, hanem az, hogy ki által van ott. Az Isten által felkent szolgát el kell fogadni. Fel kellett ismernem, hogy az ellenállás mögött a szívemben a felfuvalkodottság húzódott meg.

Egy másik élethelyzetben, amikor lelkipásztori konferencián voltunk együtt, az alkalmakon az éneklést fiatal szolgatársak vezették. Volt olyan, amikor azt kérték, hogy fennállva énekeljük az énekeket. Én akkor ülve maradtam. Nem azért, mert fájt a lábam, vagy becsípődött a derekam. Az engedetlenségem mögött az a gondolat állt, hogy nekem ti ne mondjátok meg, mikor állok fel, vagy ülök le. A programrész végén oda is jött egyik szolgatárs és megkérdezte, hogy csak nincs valami baj, hogy ülve maradtam. Azt válaszoltam, hogy nem volt kedvem felállni. Ezzel elismertem, hogy baj volt velem. Azon az alkalmon az éneklést vezetőkkel szemben alárendelt személy lettem és az önteltségem miatt nem engedelmeskedtem nekik.

Egy esetet szemlélőként éltem át. Egy programon több helyről összegyűlt fúvós zenekarok próbáltak az istentiszteletre. Fiatal zenekar vezető irányította a próbát és adott tanácsokat. Egyik segítsége arra irányult, hogy rámutatott, hol érdemes levegőt venni, hogy utána könnyebb legyen a hátralévő részt végig játszani. Az egyik zenekari tag – akihez közelebb ültem – fél hangosan azt mondta: „Majd én beosztom magamnak a levegőmet.” Ezt nem a hála és a köszönet lelkületével tette, hogy éreztesse, milyen jól esett neki a vezető segítsége.

Egy következő helyzetet akkor éltem meg, amikor egy program előkészítő megbeszélésén voltam. Egy fiatalabb, a vezetéssel megbízott testvér koordinálta a tanácskozást. A menete az volt, hogy egy előre elkészített, mindenkinek kiosztott vázlatot olvasott végig és egészített ki magyarázatokkal. Egy ponton megkérdeztem, hogy ezt most végig fogjuk olvasni? Azt felelte, hogy igen, ezt tervezte. Nagyon nehéz volt csendben tovább hallgatni, de beláttam, hogy nem kelthetek zavart a vitámmal, elégedetlenségemmel.

Egy komoly következtetés.

Az egyházban, a gyülekezetben nagyon nehéz a vezetés megvalósulása és az engedelmesség gyakorlása. Ennek oka abban van, hogy mindenki olvassa a Bibliát, mindenkinek van tudása, mindenkinek van személyes vezetése. Ráadásul az Ige azt mondja, hogy a gyülekezetben nincs különbség, nincs szolga vagy szabad, férfi vagy nő stb. Továbbá egyre többször emlegetett bibliai részlet az egyetemes papság kérdése – szerintem nem jó összefüggésben emlegetik gyakran – ami ugyancsak engedelmesség akadályozó, vezetést nehezítő alkalmazás. Ezek miatt könnyen kialakul a testvérekben az a vélemény, hogy nekem senki ne mondja meg, mit tegyek, tudom én magamtól is. Nem kell mondanom, hogy emögött milyen lelkület rejtőzik.

6)Összegzés

  • Isten engedelmességet kíván.

  • Ez legyen meg egyéni életben, és közösségben is.

  • Nehezebben megélhető helyzetekben is, amikor a vezetés hozzánk hasonló embereken keresztül valósul meg.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s