Harc Amálek ellen – „Az Úr az én hadi jelvényem”

2 Mózes 17:8-16

1)Bevezetés

Egy tömeg még nem közösség. Egy csoport még nem nép. Az Egyiptomból kivonult és az ígéret földje felé tartó tömegnek néppé, közösséggé kell válnia. Ez a folyamat zajlik előttünk, ahogy vizsgáljuk a történeteket. A néppé formálódásuk nem egy emberi erővel, akarattal irányított folyamat. Ezt Isten végzi el. Ráadásul úgy, hogy nem szabályokat közöl, hanem megismerteti magát.

Amit az eddig megtett úton megtanulhattak:

  • Isten a vezető – Kerülő úton viszi a népet

  • Isten a szabadító – Átkelés a tengeren

  • Isten a gyógyító – A keserű víz ihatóvá válik

  • Isten a gondviselő – Isten ételt ad

  • Isten a parancsoló, aki engedelmességet vár – A manna

  • Isten közöttünk – Víz fakad a sziklából

A vándorlás mindig új helyzeteket hozott, amiben megoldásra volt szükség. A megoldást mindig maga Isten adta. Most is egy új helyzetbe kerülnek: Megtámadja őket egy nép.

2)Egy külső támadás

A fogságból megszabadulva Izraelnek egy eddig nem tapasztalt veszéllyel kellett szembe néznie. Külső támadás érte őket, közvetlen életveszélybe kerültek. Igaz, eddig is erről szóltak a megpróbáltatások, de ez most mégis más. A rossz minőségű víz, a kenyér hiány, a víz hiánya is életbe vágó helyzetet teremt, de az, hogy egy fegyveres csoport, egy másik nép támad rájuk, az gyors halált hozhat. Ehhez hasonlót az üldöző egyiptomi sereg közeledésekor élhettek át.

Ki ez az Amálek?

Egy olyan nép, aki azzal tartja fenn magát, hogy a pusztában portyázik és ott támad meg vándorokat, közösségeket. Származása szerint Ézsau leszármazottjának tekintik őket.

A viselkedésüket, módszerüket egy igerész be is mutatja nekünk:

5Móz 25:17-18 Emlékezzél meg arról, amit Amálék tett veled az úton, amikor kijöttetek Egyiptomból: hogy támadt rád az úton, és verte meg a sereg utolsó részét, akik elerőtlenedve hátramaradtak, amikor magad is fáradt és lankadt voltál, az pedig nem félte az Istent.

Mi történik ebben a helyzetben? Röviden fogalmazva azt mondhatjuk, hogy a nép összefog. Mózes utasítást ad ki Józsuénak, ő azt végrehajtja, a kiválasztottak harcba indulnak és a vezetők imádkoznak.

Nincs zúgolódás, nincs lázadás, nincs elégedetlenkedés, számonkérés Mózes felé. Legalábbis nem lett rögzítve a történet megírásakor. Az a közösség, aki eddig minden problémánál bűnbakot keresett Mózesben, magát féltve zúgolódott és panaszkodott, most összefogással harcol és győz.

Hová tűnt a korábbi lelkület, a korábbi viselkedés? Nincs. Miért nincs? Mert talán működik az, ami máskor is formálja a közösségeket. Ha egy csoportot kívülről ér támadás, akkor összefogás lesz belőle. A külső veszély közös védekezésre ösztönöz.

*Miért vannak az egyházban, a gyülekezetekben olyan gyakran viszályok, belső harcok? Nem függhet ez össze azzal, hogy ma túlságosan is nagy a nyugalom, a támogatás, az elismerés, a békesség a gyülekezetek életében a körülményeket tekintve? Nincs külső veszély, ami igénybe venné az erőt, a figyelmet, így magukkal kezdenek el foglalkozni a gyülekezetek. Jelentéktelen kérdéseken kezdenek el vitázni és harcolni, hatalmi küzdelmeket folytatni.

Félve mondom. Jó lenne egy kis külső veszély, kívülről érkező fenyegetettség, hogy jobban összekovácsoljon minket. Ha igazán ára lenne a fennmaradásnak, a közösség megélésének, a szolgálat végzésének, akkor az megerősíthetne minket. Lehet, hogy megnyirbálná egy ilyen hatás a létszámunkat, de a maradék erőt képviselne.

Nem generálhatunk külső veszélyt, hogy erősödjünk, de harci helyzetet igen. Mégpedig úgy jöhet ez létre, ha támadunk, ha kimozdulunk a lövészárokból, ami már komfortos lakosztállyá lett berendezve a hosszan tartó nyugalom időszakában. Ha olyan területekre merészkedünk, ami a lelkek megmentéséért folytatott harc színtere lehet.

Most azzal harcolunk, hogy milyen léleksimogató vereset mondjunk el vasárnap. Ha igazán harcolnánk a lélekmentésben, lenne mit mondani bizonyságtételben és nem kellene küszködni ilyen témában.

*Keresni kell azt a szolgálatot, amit Isten nekünk szánt.

3)A harc tanulságai

Mindenki a közösségért cselekszik

Figyelemre méltó, hogy fogalmaz Mózes, amikor felkéri Józsuét a harc megszervezésére. Válassz nekünk férfiakat! (Több fordításban ott van a nekünk kifejezés, bár az új fordításban nem szerepel.) Azaz, a csatába kiválasztott személyek nem önmagukért, nem Józsuéért, nem Mózesért harcolnak, hanem az egész közösségért. Ebben a helyzetben ők a kétkezi küzdelemmel veszik ki a részüket abból az összefogásból, amit ez a helyzet teremtett.

*Miért, kiért vállalsz szolgálatot? Miért, kiért végzel bármilyen munkát? Nem magadért, nem a vezetőért, az ő kedvéért, hanem a gyülekezetért és Istenért végzed azt.

Mindenkinek helye és szerepe van (kell, hogy legyen)

Vonuljatok ki, én pedig odaállok a halom tetejére.

Mózes látszólag csak utasítgat, és kivonja magát a feladatból. Mégis azt látjuk, hogy nem passzív szemlélő lesz, hanem aktív harcos. Józsué és serege a karddal, Mózes a karral küzd. Mózest az Úr irányítja, Mózes Józsuét, Józsué a katonákat. Mindenki kap utasítást, feladatot, amit végrehajt. Mindenki engedelmeskedik valamilyen formában.

*Kész vagy-e feladatokra, szolgálatokra? Mit vállalnál el? Bármire kész vagy, vagy vannak elképzeléseid, amit kívánsz magadnak feladatként?

Olykor kaptam olyan véleményt bizonyos feladatokkal kapcsolatban, hogy ez nem a te dolgod, ezzel neked nem kell foglalkoznod. Tudom, hogy valóban nem kell mindennel foglalkozni lelkipásztorként. Ez a vélemény nagyon elgondolkodtatott. Mi való nekem, mi nem? Ahogy ezen gondolkodtam, megértettem, hogy Isten országában a feladatok, amit elvégezhetünk, nem lefelé határosak, hanem felfelé. Mit jelent ez? Lehet, hogy egy orvos azt mondja a kórházban, hogy nem az én dolgom a beteg átszállítása a kórteremből az ultrahang laborba, de megteheti. Viszont egy betegszállító nem mondhatja azt, hogy megyek műteni.

A seprűt mindenki meg tudja fogni és képes használni, még akkor is, ha ez nem az ő feladata lenne. Viszont nem mindenki taníthatja a gyülekezetet, mert az nem mindenki dolga.

*Mitől félsz jobban? Megfogni a seprűt, vagy nagy kijelentéseket tenni a gyülekezet előtt? Hidd el, hogy az utóbbi sokkal nagyobb felelősséggel jár, ami miatt meg kell vizsgálni, hogy az vajon nekem való feladat.

A felemelt kezek

A harc alatt Mózes imádkozik. Megfigyelt valamit. Amikor felemelte a kezét, akkor Józsué volt sikeresebb, amikor leengedte, akkor az ellenség. Arra jutott, hogy neki az egész harc alatt az ég felé kell tartani a kezeit. Megértette, hogy az imája segíti a harcosokat.

A felemelt kezek nem varázspálcaként működő eszközök. Nem a fizikai testtartás a győzelem kulcsa. Bár itt azt látjuk, hogy ezt kell megvalósítani. Ebben segít Áron és Húr. Közben Mózes biztosan nem könyvet olvasott, vagy a tájban gyönyörködött. Ő is harcolt. De ugyanúgy Áron és Húr is.

A vezetők egyik legfontosabb feladata az imádkozás. Ezt az apostolok is felismerték, amikor megszaporodott a szolgálat a jeruzsálemi gyülekezetben.

Apcsel 6:2-4 Ekkor összehívta a tizenkettő a tanítványok egész gyülekezetét, és ezt mondták nekik: Nem helyes az, hogy az Isten igéjét elhanyagolva mi szolgáljunk az asztaloknál. Hanem válasszatok ki magatok közül, testvérek, hét férfit, akikről jó bizonyságot tesznek, akik telve vannak Lélekkel és bölcsességgel, és őket állítsuk be ebbe a munkába, mi pedig megmaradunk az imádkozás és az ige szolgálata mellett.

Segítség az imában

Mózes elfáradt ebben a szolgálatban. Áron és Húr segítségére sietett. Azonban rájöttek, hogy ők sem fáradhatatlanok, így magukon is könnyítettek, azaz igénybe vettek ők is egy segítséget.

Miért ültették le Mózest? Azt olvassuk, hogy a kezei fáradtak el, nem a lábai. Ha Mózes leül, a két segítőnek könnyebb tartani a kezét. Baj az, hogy így tették? Nem. Okosak voltak. Kihasználták a természet adta lehetőségeket.

Mindenki segített kölcsönösen. A harcosok a népnek. Mózes a harcosoknak. Áron és Húr Mózesnek.

*Nekünk is segíteni kell egymást a szolgálatban.

4)Összegzés

  • Izraelt Isten hívta el és szabadította ki. Általa haladnak az ígéret földje felé.

  • Isten a hiányokat pótolva tanítja őket.

  • Itt a támadás új körülményit kell megtapasztalniuk. Ebben is van megoldás. Összefogással tudnak győzni az ellenség felett.

  • A körülményeket nem tehetjük ellenségessé, de a harcot úgy is felvállalhatjuk, ha támadást kezdünk az elveszettekért.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s