Adventi vigasztalás

Malakiás 3:13-21 (3:13-4:3)

1)Bevezetés

Olyan nagy az igazságtalanság – mondják sokan, amikor a közélet, a mindennapok eseményeit szemlélik. Ez az érzés fakadhat a személyesen tapasztalt hatásokból, de a másokat ért méltánytalanság miatt is.

Maga ez az érzés, ez a hozzáállás rámutat, hogy él bennünk egy igazság iránti vágy. Ez gyakran valós jogtalan hátrányok miatt születnek bennünk, vagy mások jogtalannak érzett előnyeiből. Beismerhetjük, hogy ez sokszor a személyes igényeinkből, elképzeléseinkből fakad, nem egy abszolút igazság iránti vágyból.

  • Ha az orvosnál várakozva valaki hamarabb kerül sorra, az igazságtalanság, mert én már régóta várok.
  • Ha egy jóravaló, szorgalmas ember élete véget ér, igazságtalannak érezzük, hogy más rosszabb megítélésű személy miért él tovább.

Lehetne sorolni a példákat. A lényeg, hogy szembesülünk ezzel az érzéssel.

A kérdés az, Isten hogy viszonyul az igazságtalanságokhoz, és hogyan kezeli azokat?

2)A fő igazságtalanság: a bűnösök helyzete jobb, mint a hívőké

A sok fellelhető igazságtalanság részleteit mellőzve, most csak egy területtel foglalkozunk, mivel az ige is egyet tár elénk.

Azt az ősi érzést, felháborodást, ami abból a tapasztalatból táplálkozik – vagy legalábbis annak látszatából – hogy a bűnösök élete jobb, mint a hívőké. Ez a látásmód és az emiatt kialakult rossz lelkület jelenik meg Isten hozzánk intézett szavában.

*Találkoztunk-e már ezzel az érzéssel? Született-e már bennünk ilyen gondolat?

*El kell ismerni, hogy ennek kialakulását sok élethelyzet segítheti.

A gonoszok növekedése, előrehaladása, gyarapodása nem mindig valamilyen nyílt indulattal születik meg bennünk, hanem belső érzésként, vagy szűk körű beszélgetésként.

Figyeljük, hogy fogalmaz Malakiás!

„Amikor erről beszélgettek egymás között azok, akik félik az Urat…” (16. v.)

Talán legtöbbször zárt körben fogalmazódnak meg az ilyen vélemények. Nem nyíltan kiállva emeljük fel hangunkat az igazságtalanság ellen, a bűnösök jogtalan előrehaladása ellen, hanem magunk között morgunk, zúgolódunk ezek miatt.

Érdemes megállni egy kicsit itt. Tudatosítani kell magunkban, hogy minden beszélgetésünk, minden véleménynyilvánításunk Isten jelenlétében történik. Valljuk meg, sokszor vagyunk úgy, hogy ha nincs jelen, akiről beszélünk, bátrabbak vagyunk, határozottabban mondjuk véleményünket, nem figyelünk szavaink súlyára és hatására. Könnyebben bukik ki belőlünk kritika, rossz vélemény, megjegyzés. Ne feledjük el! Attól, hogy nincs jelen az érintett, a Mindenható Isten jelen van. Minden szavunk, minden megnyilvánulásunk Isten előtt van és marad.

Két fontos üzenetet hadd fogalmazzak meg!

  • Igyekezzünk arra, hogy mindig azt és úgy mondjuk el másokról, ahogy neki is elmondanánk. Nagy kihívás ez!
  • A másik ettől komolyabb. Isten minden beszédünket hallja és figyeli. Róla soha ne feledkezzük meg!

3)A gonoszok felett való irigység veszélyes állapot

Nem tudom, ki küzdött már ilyen gondolatokkal, amit most látunk. Mindenesetre szeretnék figyelmeztetni, hogy ez nagyon rossz állapot. Látszólag pozitív hozzáállás, mert az igazság melletti kiállás és az igazságtalanság elleni felszólalás mutatkozik benne. Nem szabad azonban szem elől téveszteni, hogy emögött egy vágyakozás áll. Vágyakozás azokra a sikerekre, eredményekre, és az oda vezető útra, amit a gonosznak nevezett emberek életében látunk. Egy összehasonlítás formájában születik meg az érzés, nem abszolút értelemben.

Mi teljesítjük Isten akaratát, gyakran gyászban járunk, bezzeg a gonoszok ezt mellőzik, mégis minden jó nekik. Ők gyarapodnak, pedig még Istent is kísértik, bezzeg mi ilyen nem teszünk, mégsem gyarapszunk úgy.

Versengés és az abból kialakuló irigység a táptalaja mindennek.

Ha ez így van, mi is működik bennünk, és mi hiányzik belőlünk? Hiányzik a hálás megelégedés, öröm, boldogság mindazért amit Isten ad és elégedetlenül vágyunk többre akár olyan áron is, ahogy azt a gonoszok elérik.

Ezt a 73. zsoltárban is szemléltetve láthatjuk. (Zsoltár 73:1-17)

Aki ilyen gondolatokat dédelget, az sikamlós úton jár. Jó ha felismeri, hogy a botláshoz, eleséshez vezethet. A megnyugvást pedig Isten jelenlétében találhatjuk meg.

*Jó megnyugodni abban, hogy lehet látszólag sikeres, eredményes, gazdagodást hozó a gonoszok útja, de mégsem nyújtja azt a boldogságot, amit Isten közelében, Isten oltalmában és gondviselése alatt élhetünk meg!

4)A legveszélyesebb kísértés

Ez a szakasz az egyik legveszélyesebb kísértést mutatja meg nekünk. Azt az állapotot, amikor a Sátán azt tudja elültetni bennünk, hogy hiábavaló Istennek szolgálni.

Az igazság, a valóságos tapasztalat szerint lehet az, hogy sokáig nincs látszólagos eredménye, nincs gyorsan elkönyvelhető haszna a szolgálatnak. Ha van is néha kis öröm, eredmény a lelki munkában, a rászorulók segítésében, többször élünk meg hullámvölgyeket, kellemetlen mélységeket a kudarcok, sikertelenségek miatt.

Úgy érzem, Isten ismeri ezt a támadást, ezért biztat így minket:

1Kor 15:58 Azért, szeretett testvéreim, legyetek eltökéltek, rendíthetetlenek, mindenkor buzgólkodva az Úr dolgában, hiszen tudjátok, hogy munkátok nem hiábavaló az Úrban.

Amikor megtértünk, Isten gyermekévé lettünk, megtaláltuk helyünket egy gyülekezetben, elkezdtük a felismert munkánkat, akkor kerültünk az Isten által készített helyünkre. Amikor a társadalomban képviseljük Istent, akkor tesszük azt, amit nekünk szánt Isten a küldetésben.

Az vitathatatlan, hogy ez a Sátánnak nem tetszik. Törekszik arra, hogy megakadályozza ezt. Ennek egyik legjobb taktikája, hogy hiábavalónak tünteti fel a szemünkben. Elveszi a kedvünket, felerősíti a fáradtságot, elkezdi elültetni bennünk az önsajnálat érzését. Ezzel együtt elkezd csábítani olyan dolgok felé, amit bezzeg a gonosz emberek minden következmény nélkül megtehetnek. Ha ez sikerül neki, két legyet üt egy csapásra. Kivon minket a szolgálatból, de az Isten közelségéből is eltávolít. Hiábavalónak tünteti fel az Istennek való szolgálatot, hogy elragadjon a hiábavalóság útjára.

*Szolgálsz Istennek? Hogy érzed benne magad? Vannak rossz érzéseid, gondolod néha azt, hogy hiábavaló? Ne dőlj be ennek a hazugságnak! Ha nincs is gyors eredménye, akkor is tudd, hogy nem hiábavaló a munkád, a szolgálatod.

5)Isten vigasztalása

Isten nem hagyja szó nélkül ezt a helyzetet.

Nemcsak figyel az elhangzott szavakra, hanem reagál is. Egyik reakciója, hogy feljegyzi azok nevét, akik félik és megbecsülik Isten nevét. De kik azok? Úgy gondolom, ez azokra igaz, akik az ilyen érzések után jobb belátásra jutnak. Azok, akik szívében, érzéseiben megszületnek a rossz gondolatok, de nem hagyják azokat eluralkodni, hanem „bemennek Isten jelenlétébe” és ott keresik, várják a megnyugvást hozó segítséget.

Ezen túl ígéretet tesz, hogy könyörületes lesz azon a napon, amelyet elhoz. Ezzel együtt pedig egy teljesen világos felismerést fog adni, hogy micsoda különbség van az igaz és a bűnös között.

Hozzáteszi még, hogy az a nap végre nem igazságtalanságot fog hozni, hanem tökéletes igazságot és igazságszolgáltatást. Akkor a gonoszok, mint a polyva elégnek, az igazak pedig ragyognak.

Közérthetőbben, Isten azzal biztat, hogy majd az Úr visszajövetelekor elérkezik a tökéletes igazság. Akkor majd kiderül, milyen jó volt Istennek szolgálni, őt követni. Elégséges biztatás ez?

*Megelégszel azzal, hogy majd az örök élet kezdetekor, ennek a világnak a végén, az ítéletkor fog megtörténni a tökéletes igazságszolgáltatás? Megnyugtató reménységet jelent ez neked? Próbáld meg elfogadni, és ezzel megelégedni, mert nincs más.

6)Összegzés

  • Ez a világ tele van igazságtalansággal.
  • Az jó, ha ez bosszant minket, de az már nem, ha a gonoszok előmenetele irigységet szül bennünk.
  • Vigyázzunk, nehogy becsapjon az ördög azzal, hogy hiábavaló az Úrnak szolgálni!

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s