Prédikátor 7:13-18
1)Bevezetés
Az év utolsó vasárnapja van. Nagyon sok tanítás van mögöttünk. Csak a vasárnapokat tekintve több, mint száz igehirdetést hallottunk.
Milyen útravaló lehet előttünk az utolsó alkalmakon?
Hétköznapi találkozásokban békés, boldog, áldott újévet szoktunk kívánni. Három jellemző, amire vágyunk és amit mások életére is kívánunk. Mire épülhet ezek teljesülése? Mikor mondhatja el valaki, hogy ezek megvoltak az adott évben?
Belegondoltunk-e abba, hogy mennyi békétlenséget okozó élethelyzetbe kerülünk egy év alatt? Olykor erőlködéseink közben azt érezzük, elmarad Isten áldása. Azt is megfigyelhetjük, hogy a boldogság érzése is erősen hullámzó jelenség életünkben.
Ennek ellenére jó, ha ilyen kívánságokat mondunk egymásnak őszinte, tiszta szívvel.
2)Használjuk ki a napok lehetőségeit!
Az életünkben a jó és a rossz napok váltogatják egymást.
Ez egy nagyon egyszerű állítás. De valójában mi a jó és mi a rossz? Mitől lehet egy napot jónak és rossznak mondani? Be kell látni, hogy ez erősen érzelmi kérdés lehet.
Van egy nap, amikor minden jól megy, örömöket tapasztalunk, de este történik valami szomorú esemény, akkor arra a napra valószínűleg azt mondjuk, hogy rossz volt. A befejező momentum, az utolsó érzelem határozza meg a minősítésünket.
Mit tanít az Ige? Azt szeretné Isten megértetni, hogy amikor jó dolgok vesznek körül, jól alakulnak a dolgaink, akkor azt használjuk ki. Szabad örülni, felszabadultan dolgozni, amikor jól megy minden. Ez az egyik tanács. A másik pedig azt mondja, hogy amikor a rossz napok jönnek, jussunk belátásra. Lássuk be, hogy a jó napokat és a rossznak minősített napokat is Isten készítette.
A második tanács, ami a rossz napok feldolgozására vonatkozik, tanít egy fontos dolgot. Mikor vagyunk készek átgondolni folyamatokat, mélyebben működő összefüggéseket? Mikor alakulnak ki bennünk kérdések? Mikor születik törekvés arra, hogy megértsünk folyamatokat? Leginkább akkor, amikor valamilyen nehézségbe ütközünk. Ez nem azt jelenti, hogy a jó napokban nem látjuk meg az értékeket, de valószínű, hogy könnyebben vesszük természetesnek a jót. A rosszabb helyzetben azonban áradnak a kérdések.
Egy fontos tanítás: A rossz napok segítenek mélyebben gondolkodni, értékelni, kérdéseket feltenni és arra elmélyült választ adni. (Gondtalan élet. Gondolkodás, gondoskodás)
Ezért szól így a tanács: A rossz napokban lásd be! A sok kutakodás eredménye ez legyen: Minden Isten kezében van. Összességében a rossz napok segítenek arra emlékezni, hogy mindent Isten készít nekünk.
Vannak, akik ezen megütköznek. Isten nem készít rosszat. Igen, ez a divatos prosperitás (siker, jólét) evangéliumának hirdetői által közölt információ.
Itt egy világos ige, ami rámutat, hogy be kell látnunk, Isten készít nekünk nehezebb napokat is.
Egy másik ige még komolyabb:
Ézs 45:7 Én alkottam a világosságot, én teremtettem a sötétséget, én szerzek békességet, és én teremtem a gonoszt. Én vagyok az ÚR, aki mindezt cselekszem!
Lehet, hogy némelyekben ez lázító gondolat. Nehéz érzéseket szül Istennel szemben. Egy valami segíthet elfogadni alázattal ezt a kijelentést. Amit fentebb is fejtegettem, hogy a „rossz” napok mélyebb gondolkodása segít mindig emlékezni, hogy Isten kezében vagyunk.
3)Óvakodj a szélsőségektől!
Ne légy felettébb igaz!
Furcsa tanácsot ad a folytatásban Isten. Ne légy felettébb igaz! Hát az igazságban nem Isten szintjére kell fejlődni? Ezáltal nem vég nélküli a törekvés az életünkben arra, hogy igazak legyünk? De igen. Csakhogy nem szabad elfelejteni, hogy a fejlődést nem tudjuk erőltetni, a szükséges lépéseket nem tudjuk kikerülni.
Mit is jelent ez, hogy ne legyünk felettébb igazak?
Jézusnak van egy tanítása ehhez a témához:
Máté 5:20 Mondom nektek, hogy ha a ti igazságotok nem több az írástudók és farizeusok igazságánál, semmiképpen sem mentek be a mennyek országába.
Az igazságot nem egy teljesítményt igazoló produktumnak kell tekinteni – ahogy azt a farizeusok vélték – hanem a mennyországba jutás feltételének. A mennyországba viszont senki nem jut a saját erejéből elért igazság alapján, hanem az Isten megigazító kegyelme által csak.
Egy másik tényt is el kell fogadni. Ez pedig az, hogy az igazság nem egy önminősítés eredménye, hanem Isten megállapítása lehet csak.
Ne akarjuk magunkat igazabbnak minősíteni, mint amilyennek Isten minősít minket. Azt pedig végképp kerüljük, hogy másokhoz mérten igyekszünk igazabb életre.
Ne bölcselkedj felettébb!
A felesleges bölcselkedés önpusztító. Hogy értsük ezt?
Amikor az ember minden áron meg akar valamit magyarázni, abba akár bele is pusztulhat. Én így értem ezt: Ne akarjak mindent minden áron megérteni, megmagyarázni, mert azzal többet ártok magamnak, mint amennyit használok. Ez nem azt jelenti, hogy ne gondolkodjunk – ahogy az előbb is hallhattuk – hanem azt, hogy lássuk be, mikor van a határ, ahol meg kell állni és a hittel kell tovább menni.
Ne légy felettébb bűnös (gonosz)!
Na ez egy nehéz parancs. Mármint az értelmezést tekintve.
Hát a bűnt nem teljes mértékben el kell kerülni? Lehet olyan, hogy egy kicsit lehetünk bűnösek, de nehogy sok legyen?
Isten nem engedményt ad ezzel az igével a bűnre. Sőt, inkább ráébreszt arra, hogy a gonoszság, a bűn nem akaratunktól függetlenül születik meg és nő nagyra bennünk, hanem van lehetőségünk azok felett uralmat gyakorolni.
Úgy is vehetjük, hogy Isten arra figyelmeztet, hogy soha nem mondhatjuk azt, hatalmába kerített a bűn és nem tehettem ellene semmit. Ne hagyd elhatalmasodni a bűnt az életedben, hogy idő előtt megöljön téged!
Ragadd meg a jót és a rosszat is!
Figyelj a bölcsesség, az igazság határaira, de tartsd szemmel a rosszat is az életedben!
Takács Zoltán igehirdetései 