Az elfolyt és a hátralévő idő

1 Péter 4:1-11

1)Bevezetés

Határon állunk. Az elmúlt idő és a hátralévő idő határán. A múlt és a jövő között éljük meg a pillanatokat a maguk szépségével, terhével együtt.

Most, így néhány órával év vége előtt vegyünk néhány tanácsot Istentől az előttünk álló napokra.

Hogy mennyi lesz, még nem tudjuk, hogy milyenek lesznek, az is titok előttünk. De jusson eszünkbe a múlt vasárnapi ige a Prédkátor könyvéből!

Préd 7:14 A jó napokban élj a jóval, a rossz napokban pedig jusson eszedbe, hogy ezt is, éppúgy, mint azt, Isten szerezte; azért az ember semmit se sejt abból, ami rá következik.

Lássuk, mit tanít ma nekünk Isten!

2)Ne emberi vágyak, hanem Isten akarata szerint éljük az életünket

Péter bátorító tanácsként fogalmazza meg üzenetét a jövőre nézve. A tanácsában rámutat egy hatalmas igazságra. Az ember két indíték alapján élheti az életét. Az egyik az emberi vágy, a másik Isten akarata. E két ok határozhatja meg a mindennapjaink döntéseit tetteit.

Ha ezek közül választani kell, akkor ezzel azt is el kell ismerni, hogy az emberi vágyak nem esnek egybe Isten akaratával. Alapvetően nem. Nem mondhatjuk azt, a vágyom valamire, akkor az biztos tetszik Istennek is.

Azonban lehet a lelki életben, az Istennel való kapcsolatban fejlődni, hogy egyre inkább közelítsenek a vágyaink, törekvéseink, indítékaink az Isten akaratához. Ezt egyébként maga Isten is kéri tőlünk. Ő kijelenti az akaratát, és ajánlja, hogy miután megismertük azt, teljesítsük is.

*Mennyire igyekszel a vágyaidat Isten akaratához igazítani? Mennyire jelent célt életedben Isten akaratának teljesülése? Vágysz rá annyira, mint amennyire sok testi kívánság teljesülésére?

Sok esetben a vágyainkat tárgyak, élmények, események, állapotok, történések formájában tudjuk megfogalmazni. Vágyunk munkahelyre, pénzre, egészségre, kapcsolatra, pihenésre, figyelemre, stb. Minden ilyen megfogalmazott vágy mögött valójában egy cél áll. Az ember a boldogságot keresi. Így azt a kérdést kell a vágyakkal kapcsolatban még feltenni, hogy van-e tökéletes és abszolút boldogság? Ha igen, hol?

A boldogság Istennél van. Benne van, Tőle jön, Vele élhető át.

A feszültség akkor keletkezik egy hívő emberben, ha nem Isten akaratának teljesülésében látja a boldogságát, hanem valamilyen személyes emberi vágyak elérésében.

*Mire vágysz? Megbeszélted azt már Istennel is? Tudsz bízni Benne, hogy ő boldogságot akar adni neked, ezért érdemes az Ő akaratát is megismerni és követni?

Elég volt abból

Álljunk meg egy kicsit ennél a kifejezésnél.

Péter ezt kívülállóként mondja ki a levél címzettjeire. Én most azt szeretném, hogy önmagunkra tekintve gondolkodjunk el ezen a kérdésen.

Életünket értékelve van-e olyan részlet, amire nézve ki kell mondani ezt és ki is tudjuk mondani: Elég volt. Ne körülményekre, más személyekre, nehéz folyamatokra gondoljunk most, hanem bennünk lévő folyamatokra.

Amiket itt Péter felsorol, lehet, hogy már ezekre nyugodt szívvel mondhatjuk, nincsenek jelen, már régen elegünk lett belőle.

Viszont lehet más. Lehetnek ilyen felismerések:

  • Elég volt abból, hogy mindig elesek egy bizonyos bűnben!
  • Elég volt abból, hogy legtöbbször túllépem a határidőket a feladataimmal
  • Elég volt abból, hogy sokszor tolom magam előtt a feladatokat.
  • Elég volt abból, hogy kapásból kritikusan fogadok mindent és nem tudok nyitottan figyelni.
  • Elég volt abból, hogy gyakran elégedetlenkedem, panaszkodom.
  • Elég volt abból, hogy csak várom, hogy törődjenek velem, de én nem tudok kezdeményezni.
  • Elég volt abból, hogy túlságosan fontos a pénz az életemben.
  • Elég volt abból, hogy az anyagi kérdésben nem tudok igazán bízni Istenben.
  • Elég volt abból, hogy akarok szeretni, de nem tudok feltétel nélkül.

*Van valami az életedben, amire nézve érzed ezt az állítást: elég volt? Eljutottál már odáig ezekkel kapcsolatban, hogy bátran és őszintén ki is mondtad, hogy elég volt? Lehet, hogy más már utalt rá, hogy nem kellene ezekben lenned, de te neked még nem lett eleged belőle?

*Ha valamiből elég volt, mert már nehéz teher rajtad, akkor tedd le. Nem kell cipelni, nem kell küszködni vele.

3)Változzunk még akkor is, ha emiatt haragszanak ránk!

Különös biztatással folytatja Péter. Akkor is érdemes a jó irányba változni, ha emiatt haragudni fognak ránk. Miért is haragszanak, ha jó irányú változás történik bennünk?

  • Mert szemükben elveszítettek egy társat, egy cimborát, akivel eddig olyan jó volt sok mindent csinálni.
  • Mert irigység támad bennük, hogy ők nem tudnak jó irányba változni, pedig szívük mélyén lehet, hogy szeretnének.
  • Mert bosszantja őket az új gondolkodás, a megfontoltság, a tisztaságra, jóságra törekvés.
  • Mert határozottan idegesíti őket, ha még figyelmeztetést is éreznek a mi eltérő hozzáállásunkban.

Hatalmas dolog ez a változás. Amikor az általános gondolkodás szerint elfogadható életforma más a kicsapongás posványának minősül.

*Átélted már ezt a változást? Tapasztalod már a szívedben, hogy nem érzed jól magad abban, ami korábban számodra a legkedvesebb időtöltések voltak?

4)A vég is közeledik

Nemcsak a múlt és a jövő között állunk, hanem közeledünk a vég felé is. Erre nézve is van egy tanácsa Péternek.

Bölcs és józan élet kell, (mértékletesek és józanok Károli fordításban) hogy ezzel lehetővé váljon az imádkozás. Nagyon fontos elvek ezek. Ha valaki érzi a végét valaminek kétféle reakciót válthat ki belőle. A mindent feladó közömbösséget, vagy a kapkodó idegességet. Egyik sem jó. Ezek a lelki állapotok nem segítik elő az Istenre figyelést. Pedig erre van szükség.

Ha valaki minden körülmény között tud bölcs mértékletességgel megállni és józan önuralommal kitartani, könnyebben tud imádkozni.

*Érzed, hogy közeledik a vég? Vagy ez még hidegen hagy?

*Mit vált ki belőled, ha foglalkoztat? Már úgyis mindegy? Vagy kapkodó igyekezetet? Állj meg és gondolkodj kicsit. Keress időt az imádkozásra!

5)Mindenek előtt mi a fontos?

A sok jó tanács után kapjuk azt, ami igazából meg kell, hogy előzzön mindent.

Az egymás iránti szeretet legyen kitartó

A kölcsönös szeretetre kell gondot fordítani. Nem maradhat egyoldalú. Nem lehet egyik részről elvárás teljesítés nélkül, illetve nem lehet szeretni a viszonzás követelőzésével.

A szeretetre azért van szükség, hogy sok bűnt elfedezzünk. Ez nem cinkos együttműködést jelent, miközben részesévé válunk a másik ember bűnének. Inkább olyan hozzáállást, hogy az embertársunk bűnét úgy próbáljuk titokban tartani, hogy közben mindent megteszünk, hogy kihúzzuk abból. A bűnről szerzett információt nem arra használom, hogy kiteregessem, hanem inkább magamba rejtem fájó szívvel, de megmenteni akaró szeretettel.

*Fel vagy készülve arra, hogy az új évben lehetnek olyan személyek az életedben, akiket úgy kell szeretned, hogy közben kiderült valami bűne? Talán éppen neked szerzett sebeket, téged bántott meg, veled szemben okozott károkat. Ne kürtöld szét, zárd a szívedbe és mentsd meg!

Ahogy Jakab tanácsolja:

Jak 5:19-20 Testvéreim, ha valaki közöttetek eltévelyedik az igazságtól, és megtéríti valaki, tudja meg, hogy aki bűnöst térít meg a tévelygés útjáról, annak lelkét mentette meg a haláltól, és sok bűnt elfedez.

Egymással vendégszeretők, zúgolódás nélkül

Egy újabb kölcsönösen gyakorolandó magatartás. Vendégszeretet, vendéglátás. Kiegészül egy minőségi figyelmeztetéssel is. Zúgolódás nélkül kell tenni.

Milyen érdekes, tényleg tudunk zúgolódni, ha valakit vendégül kell látni.

  • Olykor azért, mert alkalmatlan időben kell ezt tenni. „Pont most kell jönnie?”
  • Van amikor azért, mert gyakran kényszerülünk vendéglátónak lenni. „Már megint jön? Nincs neki otthon dolga?”
  • Esetleg az is okozhat zúgolódást, ha nem egy kívánt személy jön hozzánk. „Na erre nem számítottam, hogy pont ő jön!”

Azért mondtam, hogy érdekes a zúgolódás, mert aki tud vendégül látni annak inkább hálásnak kell lennie. Van hova befogadni, van mit adni neki. Aki vendéglátásra szorul az a személy éppen kiszolgáltatott helyzetben van.

Ha zúgolódással valósítjuk meg a vendéglátást, fizikailag lehet, hogy elláttuk a vendégszeretetet, de lelkileg nem biztos.

*Ne zúgolódással fogadjuk a vendégeket, hanem szeretettel, hálásan!

Az ajándékainkkal egymásnak szolgáljunk

Isten osztja az ajándékait. Ezzel nem azt akarja, hogy ajándék birtokosokként egymást árgus szemekkel figyeljük, hogy kinek mije van, kinek jobb, vagy értékesebb az ajándéka. Nem irigy versengést akar támasztani az ajándékaival, hanem egymást kiegészítő szolgálatot. De azt sem akarja, hogy önző önmegvalósításba kezdjünk az ajándékokkal.

Akár prédikál valaki, akár más szolgálatot végez, azt úgy kell végezni, mint akik a kapott kegyelemmel sáfárkodnak.

Sokszor bele sem gondolunk, ha valamivel szolgálhatok, akkor a kapott kegyelemmel gazdálkodom. Kaptam, tovább kell adnom, de legalábbis hasznosítani kell.

6)Összegzés

  • Két év határán, két nap határán és az elfolyt idő és a hátralévő idő határán vagyunk. Vizsgáljuk meg vannak-e vágyak bennünk, ami nem egyezik Isten akaratával, céljaival!
  • Ha valamiből elég volt, mondd ki, tedd le!
  • Ne félj változni a következő évben sem. Ne tartson ettől vissza semmilyen emberi vélemény.
  • Ha nem történt még meg a nagy változás életedben, használd ki az időt!
  • Ne feledd, közeledik a vég.
  • Mindenek előtt…
    • Szeressük egymást
    • Gyakoroljuk a vendégszeretetet
    • Szolgáljunk egymásnak, mint a kegyelem sáfárai

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s