Többet ér minden áldozatnál

Márk 12:28-34

1) Bevezetés

Miért hangzanak el kérdések? A kapásból adott válasz az lehetne, hogy megtudjunk valamit, amit éppen nem tudunk a kérdés megfogalmazásakor. A valóság egészen más. Sok esetben a kérdések más célt szolgálnak. 

• A pedagógus azért kérdez, hogy felmérje a tudás szintjét a válasszal
• Az orvos azért kérdez, hogy több információt kapjon a beteg állapotáról
• Sokan gyakran provokatív módon kérdeznek. A kérdéssel valamit ki akarnak kényszeríteni az emberből. Ezt Jézussal szemben is gyakran alkalmazták. Szabad-e adot fizetni?
• Vannak, akik a kérdésekkel utasítást adnak. “Nem gondolod, hogy el kellene indulni?”
• Van, aki kérdéssel fejezi ki a nemtetszését. Például, ha valaki rosszat csinál és ez valakinek nem tetszik, egy kérdéssel fejezi ki a nemtetszését: „Normális vagy?”
• Vannak olyan kérdések is, melyek feltételezésre épülnek. Ilyen lehet, amikor nincs ismeretünk történésekről, és úgy kérdezünk, sokszor kérünk számon másokat. Például egy gyerek rosszul teljesít hétfőn az iskolában és a tanár ezt kérdezi: „Miért játékkal töltötted a hétvégét tanulás helyett?” Közben a gyerek családjában komoly problémák voltak, ami miatt nem tudott készülni.
• Fordított helyzet:
  • Olyan is van, hogy a kérdés egyenes és őszinte, de a megkérdezett fél akar mást érteni a kérdésen, mint amiről szól. Például egy apa együtt dolgozik a fiával és bizonyos műveletnél megkérdezi, hogy ezt miért így csináltad. Mire a fiú visszakérdez: Miért kritizálod, amit csinálok? A kérdéssel pedig csak a logikát akarta megismerni. 

A mai igénkben Jézus kérdésre válaszol. Mi lehet az indíték a kérdésre, milyen Jézus válaszadása? Hogyan illeszkedik ez a sorozatunk témájába, az engedelmes élet kérdéséhez? Ilyen kérdésekre keresem a választ.

2) A kérdezők sora

Jézushoz többen jönnek kérdésekkel. 

Az első kérdést két csoport képviselői teszik fel az adófizetésről, hogy megfogják őt beszédben (szóval csalják tőrbe). 

A második kérdést szadducceusok intézik Jézushoz, hogy provokálják őt egy vitás kérdésben, a feltámadás témájában. 

Végül jön egy írástudó és felteszi a kérdését. 

Kérdések különböző indítékokkal. Ezt látva magunkba kell nézni. Mi milyen szándékkal megyünk Jézushoz a kérdéseinkkel? Vannak-e kérdéseink egyáltalán Jézus felé? Vagy mindent jól tudunk és nincs is kérdésünk? 

*Ez egy komoly ügy. Mikor vívódtunk napokig, akár hetekig kérdésekkel, döntési helyzetekkel, cselekvési tervekkel úgy, hogy Jézushoz mentünk, míg választ nem adott nekünk? Vigyáznunk kell, mert könnyen kialakul a hívő ember életében, hogy már el is felejt kérdezni, mert azt gondolja, mindent tud. Ne legyünk ilyen emberek!

3) A harmadik kérdés más

Végre jön valaki, aki másképp kérdez. Bár irástudó, nem az áskálódó, provokáló szándék indítja kérdésre. Mi bizonyítja ezt? Végighallgatta az előző beszélgetéseket, és látta, hogy Jézus jól megfelelt nekik. Ez nem csupán azt jelenti, hohy kezét összedörzsölve örült annak, hogy Jézus lefegyverezte a támadóit. Ilyenkor az ember csak odamegy ahhoz, akit támogat és elismerő szavakkal illeti a jó reakcióért. Ez az írástudó a jó válaszok hallatán kérdez. A mások által feltett kérdésekre adott válasz inspirál arra, hogy feltegye a saját kérdését, ami őt foglalkoztatja. 

Azt is valószínűnek tartom, hogy maguk a párbeszédek formálják benne a kérdést. Jézus válaszai újszerúek, de nem mennek szembe az írással. Nem felületes, sablonos válaszok, hanem mély igazságokat fogalmaz meg, melyek nem életidegenek, nem megfoghatatlanul elméletiek. Az Úr feleletei gondolkodtathatják el, mit is jelent hát az Istennek való engedelmesség, mi a lényege a parancsolatoknak.

*Jól ertjük az Isten útját? Jól rangsoroljuk a parancsokat? Tökéletesek a kialakult gyakorlataink? Merjük átgondolni, felülvizsgálni azokat? Van nyitottságunk új kérdéseket feltenni úgy, hogy nincs bennünk elvárt válasz?

Lehet, hogy vizsgáztatásnak tűnhet a kérdés, mivel a válasz után mintha értékelést közölne. Ha tudjuk, hogy abban a korban a válaszok ilyen formájú megismétlése az elfogadás és elismerés bizonyítéka volt, belátjuk, hogy nem tudás kikérdezése történt, hanem ószinte érdeklődés. Ezt erősíti, hogy ezt az ismétlést Jézus is bölcs feleletnek mondta.Gondoljunk bele, hogy válaszolunk, ha valamilyen kis részletében nem értünk egyet valaki gondolataival? A reakciónk így kezdődik: “Igen, de…” Van elismeerés, azonban van ellenvetés is. Sőt, ha nagyon őszinték vagyunk, a “de” sokkal hangsúlyosabb és erősebb, így nyomatékosabb az ellenvélemény. A kérdező írástudó nem közöl semmi ellenállást.

Szabad nekünk egyet nem érteni, de akkor ezt vállaljuk fel. Mondhatjuk, hogy elfogadom a véleményedet, viszont én másképp gondolom. Itt beismerhetünk még egy hibánkat. Nagyon meg tudunk sértődni, ha valakinek nem tetszik a véleményünk, ha valaki nem ért egyet velünk, vagy egyszerűen valakinek más az izlése öltözködésben, é:-) tel ízesítésben, zenei műfajokban, stb.

4) Helyeslés beismeréssel

Az írástudó nemcsak elismeréssel megismétli az Úr válaszát, hanem egy beismeréssel ki is egészíti.

Jézus rámutat, hogy az Isten iránti engedelmesség legfontosabb eleme a szeretet. Ez a legelső, vagy ahogyan máshol fogalmazza az ige a legnagyobb parancsolat. 

*Tudjuk ezt képviselni és érvényesíteni? Mindenek előtti igyekezetünk az, hogy szeressük Istent és ennek kézzelfogható bizonyítékaképpen szeressük az embereket? 

A beismerés abban mutatkozik meg, hogy hozzáteszi azt, hogy többet ér minden áldozatnál. Ezzel kijelenti, hogy mi írástudók olyan fontosnak tartjuk az áldozatokat. Ezt egy néhány történet igazolja is.

Amikor Jézust számonkérték, hogy miért eszik együtt vámszedőkkel, ezt mondta:

Máté 9:13 Menjetek el, és tanuljátok meg, mit jelent ez: Irgalmasságot akarok és nem áldozatot. Mert nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem hogy a bűnösöket.

Másik eset, amikor az emberi rendekések miatt dorgálta őket.

Márk 7:11-12 Ti pedig azt mondjátok: Ha valaki azt mondja apjának vagy anyjának: korbán, azaz áldozati ajándék az, amellyel megsegíthetnélek, akkor már nem engeditek, hogy apjával vagy anyjával valami jót tegyen.

Ezek a példák rámutatnak, hogy a nép vallási vezetői követelték az áldozatokat az emberektől. Ráadásul az irgalom, a tisztelet, a szeretet helyettesítéseként. Az áldozat önmagában nem rossz, de nem helyettesítheti az emberi kapcsolatokban oly fontos szeretetet és irgalmat.

Róm 12:1 Kérlek azért titeket, testvéreim, Isten irgalmára, hogy szánjátok oda testeteket élő, szent és Istennek kedves áldozatul. Ez a ti okos istentiszteletetek.

*Fontos látni, hogy áldozatainkkal, azok látványos produkálásával nem teljesítjük Isten parancsát, nem valósítjuk meg az engedelmes életet.

*Hiába hivalkodik valaki szent életével, imaházban végzett szolgálataival, adományaival, ha nem érzik meg az emberek az őszinte szeretetet nála, valójában egy engedetlen életet él, azaz magának kreált egy engedelmes életforma elméletet.

A szeretet az igazi áldozat. Amikor szeretünk valakit gyakorlati módon, magunktól veszünk el valamit és odaadjuk a másik embernek. 

5) Közelebb az Isten országához

Ez a párbeszéd, benne a helyeslés, az elismerés, a felvállalt beismerés közelebb vitte ezt az embert Isten országához. 

Tudom, sokan itt szeretik megjegyezni, hoigy csak kózel van, de még nincs benn. Ez igaz, de nemcsak a helzetet kell nézni, hanem a folyamatot is. Ha valaki tesz egy lépést azt el kell ismerni es nem kell elégedetlenkedni. Nem kell földbe taposni, mer egy kis lépést tett, és nem ugrott máris hétmérföldes ugrással be a célba. Soha ne feledjük el, nekünk mennyi idő kellett végighaladni a megtéres útján. Ne legyünk türelmetlenebbek, mint Isten. A türelmetlenségünkkel nem előre segítjük a keresőt, hanem eltántorítjuk.

6) Összegzés

• Jézus nemcsak kioktat az engedelmességről, hanem példát is ad.
• Nemcsak beszél a szeretetről, hanem tökéletesen szeret.
• Nemcsak elvileg ismeri el, hogy a szeretet a legnagyobb áldozat, hanem be is bizonyítja. 

Hírdetés