Jósiás töredelme

2 Királyok 22:8-20

1) Bevezetés

Az Isten iránti engedelmességnek van egy különleges megközelítése. Az emberek iránti engedelmeskedés, pontosabban az Isten által adott vezetők iránti engedelmesség. Ez gyakran komoly kihívást jelent a hívő életben. 

A mostani igénk is ilyen kérdést részletez, de a következő vasárnapok is fognak ilyen témákat érinteni. 

2) Az alaphelyzet: egy fiatal király reformja

A mai történetünk egy fiatal király által indított reform folyamatok egy részletéből ad tanítást nekünk. 

Jósiás király nyolc évesen lett király, miután apját, Ámónt összeesküvéssel meggyilkolták. 

Egy ilyen kis gyerek lehet király? – kérdezhetik sokan? Valószínűleg egy úgynevezett koronatanács végezte a vezetés feladatait. 

Ez a fiatal király azonban több dologban kitűnt. Tizenhat évesen komolyan kezdte keresni Istent. (2 Krónika 34:3) Húsz évesen Júdát és Jeruzsálemet elkezdte megtisztítani a bálványoktól és a bálványkultusztól. (2 Krónika 34:3) Huszonhat évesen odáig jutott, hogy a korábbi királyok és a nép bálványozó életvitele miatt leromlott templomot helyreállíttatta, felújításba kezdtek. (2 Krónika 34:8) Ez a templomfelújítás hozott egy még erősebb fordulatot kiváltó eseményt. 

*Jó meglátni testvérek, hogy egy közösség életében a reformok olykor érintik a templomot is. Azt is ki kell takarítani és fel kell újítani. Ez a takarítás nem csupán pókhálózást és porszívózást jelent, hanem az évek alatt kialakult gyakorlatokat, megszokásokat is érintheti. Kell barátkozni ezzel a gondolattal. 

*A másik részlete a történetnek, ami most nálunk is aktualitást jelent, hogy a felújításhoz a közösség adományaira szükség van. Nem várhatunk kizárólag külső forrásokra, nekünk kell kifejezni a templomhoz való viszonyunkat adományainkkal. Ezzel a kérdéssel is foglalkozzunk magunkban, hogy amikor erre kerül a sor, akár már elhatározásunk legyen a témában. 

*Egy harmadik részlet, ami önvizsgálatot kér tőlünk. Egy húsz éves gyerek indítja el és vezényli le a nagyszabású változásokat. A gyülekezet tagságának életkorát tekintve nagy a valószínűsége, hogy bármilyen változást, egy életkorban fiatalabb személy fog elindítani, elvégezni. El tudja ezt mindenki fogadni? Elviselhető és követhető egy fiatalabb személy vezetése, iránymutatása? 

3) A törvénykönyv hatása

A templomban zajló munkák és az adományok összegyűjtése során megtalálnak egy tekercset, ami valószínűleg Mózes ötödik könyve, vagy annak részlete lehetett. A király ebből olvastat fel magának. A hallott igék mélyen érintik. Felismeri, hogy az igék azt közlik, hogy az elődök engedetlenségére gyújtották haragra Istent. Ebben a felismerésben keresi Isten akaratát. 

Jó látni, hogy egy Istent kereső király milyen fontos lépések megtételére válik alkalmassá. Még jobb felismerni, hogy az írás további belátásokat, további változásokat hozhat az életében. 

*Milyen hatást gyakorol ránk az olvasott ige? Mi minden nap olvassuk, ezért lehet, hogy megszokottá vált. Fontos azonban, hogy működjön a mélyreható munkája az Írásnak az életünkben. Teret kell engedni a mély vizsgálatot is végző munkájának. Nehogy csak másokra tartsuk érvényesnek az alábbi igét!

Zsid 4:12-13 Mert Isten beszéde élő és ható, és élesebb minden kétélű kardnál, és elhat a szívnek és léleknek, az ízületeknek és a velőknek megoszlásáig, és megítéli a szív gondolatait és szándékait. És nincs olyan teremtmény, amely rejtve volna előtte, sőt mindenek meztelenek és leplezetlenek annak szeme előtt, akinek számot kell adnunk.

A törvény Jósiásban komoly lelki hatásokat okoz. Mély alázatot, bűnbánatot generál az, amit hallott. További tájékozódásra is készteti, amiben keresi Isten akaratát az éppen aktuális helyzetükre. 

Itt egy döbbenetes eredményre látunk példát. A próféta kettős üzenetet ad a király parancsára őt felkereső küldötteknek. A nép életében elindult büntetési folyamatok nem állnak meg. Azonban az alázatra jutott király kegyelmet talál és megmenekül attól a megpróbáltatástól, amit az Úr a néppel szembeni ítéletben gyakorol. 

Miről is van szó? Az északi országrészt már évtizedekkel korábban leigázta az Asszír birodalom. Ez nem terjedt át Júdára Jósiás dédapjának, Ezékiás királynak idején. Azonban a nép újabb engedetlensége újabb közbelépésre kényszeríti Istent. A megerősödő és hatalomra kerülő Új-Babiloni birodalom kezd területszerző hadjáratokba és néhány év múlva már ott áll Jeruzsálem határaiban. Ez előtt kevéssel történik mindez, amit most látunk. 

Rengeteg kérdés szakadhat ki belőlünk:

• Ha Mózes közbenjáró könyörgése megtartást hozott az engedetlen népre, amikor az aranyborjút készítették, akkor Jósiás alázata miért nem hoz menekülést Júda népének?
• Ha az ítéletet hirdető Jónás próféta üzenetét meghalló nép böjtje és imája menekülést hoz Ninive lakosságára, akkor Jósiás sírása miért nem ad enyhülést Isten haragjában? 
• Ha Ezékiás töredelmes sírása és könyörgése nemcsak neki jelent tizenöt év lehetőséget, hanem a déli országrésznek is közel 150 évet, Jósiás lelkülete miért nem hárítja el a veszélyt a népre váró fenyegetésben? 

Én személyesen nem tudom a választ ezekre a kérdésekre. Ez a történelem felett is Úr szuverén hatalmának elfogadására buzdít. 

Az ilyen kérdésekkel kutató válaszok hiányában is lehet egy komoly tanulság előttünk. 

• Ez pedig az, hogy az Úr iránti engedelmesség egy hatalmas felelősség a jelenlegi, de a további generációk életére nézve is.
• Továbbá, hogy az engedelmesség kérdésében fontos, hogy a nép hogyan engedelmeskedik a vezetőinek. 
• Az is lényeges, hogy a mindenkori vezető komoly alázattal és Istenre figyeléssel irányítsa a rábízott közösséget.

Nagyon fontos tehát, hogyan viszonyulunk az Isten által rendelt vezetőkhöz. 

4) Az engedelmesség emberi vezetőknek

A történet kapcsán gondoljuk át, hogy áll az életünkben a vezetők iránti engedelmességünk!

Ahogy említettem, a szolgák valószínűleg Mózes ötödik könyvét találták meg a templomban. Ez azért érdekes, mert ebben a könyvben többször találkozhat az olvasó azzal az Isteni kijelentéssel, hogy az engedelmesség áldást, az engedetlenség átkokat von maga után. 

Ebben a könyvben ad Isten előremutató figyelmeztetést arra is, hogy a vezetők iránti engedelmesség fontos. Erre nézve találunk egy kemény kijelentést: 

5Móz 17:11-13 A törvény szerint cselekedjél, amelyre hivatkoznak, és az ítélet szerint, amelyet mondanak neked. Se jobbra, se balra ne hajolj el attól, amit közölnek veled. Ha pedig valaki elbizakodottságból nem hallgat az Urat, a te Istenedet szolgáló papra vagy bíróra, haljon meg az ilyen ember. Így tisztítsd ki a gonoszt Izráelből. Hallja az egész nép, és féljen, hogy senki se cselekedjék többé elbizakodottan.

Félelmetes, ugye?

Egy nagy bizonytalanságot vált ki a kérdés ma, az újszövetségi hívők életében. Tudjuk, hogy mindenki egyenlő Krisztus által Isten előtt. Tudjuk, hogy mindenkinek kenete van, és nincs szüksége tanítóra. (1 János 2:27) Erősen él bennünk, hogy inkább Istennek kell engedni, mint embereknek. Mi is valljuk, amit Pál írt, hogy ha embereknek akarnék tetszeni, Isten szolgája nem volnék. 

Lehetne még sorolni az igéket, melyek alakítják gondolkodásunkat, viselkedésünket abban a kérdésben, hogy hogyan engedelmeskedünk a vezetőknek. 

Viszont múlt héten hallottuk az apostoli felszólítást: Legyetek a követőim, miként én is a Krisztusé. 

Mi a helyes hozzáállás? Mikor kell érvényesülnie a vezetők iránti engedelmességnek? Milyen területeken kell figyelni erre a kérdésre? Mit tehetünk ebben a kérdésben? 

A meglátásaim a kérdésben:

• Folyamatosan imádkozzunk azért, hogy a vezetők Istentől vett útmutatásokat kövessenek és közvetítsenek! Sajnos lehetnek a vezetők is rossz irányt mutatók. Hogy ezt elkerüljük, kell az imádság.
• Ezzel együtt önmagunkért is imádkozzunk, hogy legyünk készek engedelmeskedni, hogy ne összeütközések, ne harcok szülessenek, vagy ami még rosszabb, ne az engedetlenség miatti ítéletek érjenek minket.
• Komolyan kell venni azt, hogy Isten némelyeket választ ki és ruház fel felelősséggel a vezetésben. Nagy áldás ma az, hogy mindenkinek van Bibliája, mindenki ismeri azt valamilyen szinten, viszont ebből az állapotból indul ki az, hogy mindenkinek van elmélete a hívő életre. Így, amikor irányítást kapunk, könnyen kimondjuk, hogy majd én tudom, hogy éljem a hívő életemet. Majd én tudom, hogyan kell végrehajtani a szolgálatokat. 
  • Aki úgy képzeli az Istennek való engedelmességet, hogy emberek közül senkinek nem hajlandó engedelmeskedni, annál torz az engedelmességi elv és gyakorlat. 

*Egy személyes vallomás. 

Mindezzel nem azt akarom közölni, hogy követelőző, diktatórikus vezetést akarok megvalósítani. 

Bevallom, régebben sokat gyötrődtem, háborogtam amiatt, ha nem hajtották végre a testvérek a tanácsaimat, utasításaimat. Már nem teszem. Beláttam, hogy Isten is csak felajánlja az életet és a halált, az áldást és az átkot és a döntést az emberre bízza. Miért kellene nekem görcsösen követelni bármilyen engedelmességet. Ha valaki nem követi a tanítást, az nem nekem árt, hanem önmagának. 

Ezért sem ostorozom a testvéreket, hogy miért nem jár mindenki imaórára, bibliaórára, de minden héten mondom a hívást a hirdetésekben. Vagy ezért nem kérem számon, miért vannak akik megelégszenek hetente egy istentisztelettel, de folyamatosan buzdítok a jelenlétre. Ezért nem elégedetlenkedem, hogy vannak, akik jól tudják, hogyan kell szolgálni, feladatokat ellátni a lelkipásztornak, de a lelkipásztor tanácsait kritikával elutasítják. 

Azt nem mondom, hogy érzéketlenül tudom ezeket fogadni. Viszont általában nem gyújt bennem indulatokat. Felismertem, hogy a korábbi haragom azért volt, mert az engedetlenséget személyes támadásnak éltem meg. Rájöttem, hogy az engedetlen személy nem engem támad, nem nekem árt, hanem saját magának. Inkább szomorú vagyok és együtt érző, ha azt látom, hogy valaki elutasítja a tanácsok megfogadását. 

Jósiás, a törvény kijelentése és a nép állapota miatt síró és alázatra induló király kegyelmet kapott, nem élte meg az engedetlenség miatt elkerülhetetlen ítéletet. Igaz, hogy ez azt jelentette, hogy 39 évesen fejezte be az életét. Bárcsak ne így kellene a vezetőknek járni, hogy Isten hamar elveszi a nép közül a népért síró!

Hírdetés