Senki sem tudja, hogy mi fog történni

Prédikátor 8:1-8

1) Bevezetés

A mostani napok egyik jellemzője a bizonytalanság. Igaz, vannak személyek, akik rendíthetetlen meggyőződéssel fogalmaznak meg állításokat a járvány okára és kimenetelére nézve is. Összeesküvés elméleteket írnak le, gazdasági spekulációk látnak az események mögött. Lehetnek igazságok az állításaikban, de nem változtatnak semmit a mindennapjainkon, nem segítenek a személyes krízis feldolgozásában, nem adnak választ a kérdéseinkre. 

Egyszerű és mégis komoly állítása van a mai szakaszunk egyik versének. Senki sem tudja, hogy mi fog történni.

Mit csináljunk, ha ez igaz? Mihez fogjunk, ha nem tudja senki a dolgok kimenetelét? Hogyan őrizzük meg nyugalmunkat, ha minden nap egy talány?

2) Pontosítsunk! Ember nem tudja, mi fog következni

Ne essünk nagyon kétségbe! A senki nem tudja állítás az emberekre vonatkozik. Ebbe a körbe nem tartozik bele a mindenható Isten. Ő tudja mi fog következni. 

Ha ezt elfogadjuk, ez az első nyugalmat jelentő tény az életünkben. A Mindenható Isten tudja mi fog történni. 

Ezután sietve azt igyekszünk kutatni, hogyan tudható meg az isteni titok. Ez egy jó kérdés. Aki megfigyelte a Bibliai beszámolói alapján, hogyan működött az Isten mindentudó hatalmának megnyilvánulása, hogyan jelentette ki az embereknek a titkokat, tudja, hogy soha nem bocsátkozott részletekbe, általában nem fejtette ki az ok-okozat összefüggéseket. Az viszont látható, hogy szól a fontos események körülményeiről, jeleiről, cselekvési tanácsokat, utasításokat adott. Néhány példa:

Amikor az arámok megtámadták Izraelt és nagy éhínség támadt, Elizeuson keresztül tudatja Isten, hogy változás jön:

2Kir 7:1-2 Ekkor így szólt Elizeus: Halljátok meg az ÚR beszédét! Ezt mondja az ÚR: Holnap ilyenkor egy köböl finomlisztet egy sékelért és két köböl árpát egy sékelért vesznek Samária kapujában. Erre az egyik főember, akinek a kezére szokott támaszkodni a király, így szólt az Isten emberéhez: Csak ha az ÚR ablakot nyitna az égen, akkor lehetne ez. Erre így felelt Elizeus: Íme, látni fogod a saját szemeddel, de nem eszel belőle! 

Nem közli Isten, hogy hogyan, de megígéri a nyomorúság enyhülését. Másnapra az ellenfél minden értékét hátrahagyva menekült, mert  félelmetes hangokat hallottak, mintha nagy hadsereg támadna rájuk.

Mennybemenetelekor, az érdeklődő tanítványoknak:

Apcsel 1:7-8 Mire ő azt válaszolta: Nem a ti dolgotok tudni az időket vagy alkalmakat, amelyeket az Atya a maga hatalmába helyezett. De erőt kaptok, amikor a Szentlélek eljön rátok, és tanúim lesztek Jeruzsálemben, egész Júdeában és Samáriában és a föld legvégső határáig.

Jézus nem részletezi a folyamatot, de megígéri, hogy a Szentlélek megerősíti őket. Tíz nap múlva meg is történt.

Az utolsó vacsora alatt a tanítványoknak így szólt:

János 14:27-29 Békességet hagyok nektek, az én békességemet adom nektek, de nem úgy adom, ahogy a világ adja. Ne nyugtalankodjék a szívetek, s ne féljen! Hallottátok, hogy én azt mondtam nektek: Elmegyek, és eljövök hozzátok. Ha szeretnétek engem, örülnétek, hogy az Atyához megyek, mert az Atya nagyobb nálam. Most mondtam meg nektek, mielőtt megtörténne, hogy ha majd megtörténik, higgyetek.

Nem vázolja részletesen, hogyan jön vissza, de előre közli és biztosít arról, hogy be fog következni.

Tehát! Mi fog következni? Mi nem tudjuk, de Isten tudja. Fog adni részletes előrejelzést erről? Nem. De ígéretei vannak, bátorító szava van, sőt cselekvésre ösztönző tanácsai is. Ezeket kell követni. 

*Alkalmazva a példákat, rólunk is fog gondoskodni, nekünk is fog erőt adni ebben a helyzetben. 

Lássuk be, hogy Isten meg tudná magyarázni a dolgokat, de ő nem biztos, hogy ezt akarja. Ezzel szemben ad vezetés, amit tenni kell és nekünk hinni kell, hogy ez eredményes, jó lesz. 

3) Követhetünk emberi utasítást?

Mindezekkel együtt jöhet a kérdés bennünk, vagy ébredhet nagy dilemma abban, hogy követhetünk-e emberi utasításokat? Kell-e nekünk a kiadott szabályokat betartani, a rendeleteket végrehajtani? 

Salamon is erre jutott. Feltette a nagy kérdést, ki tudja megmagyarázni a dolgokat, és utána arra jut, hogy szerinte érdemes a király parancsát megtartani.

Ez az elmúlt hetekben nagy fejtörést okozott nekünk. Most, amikor láthatjuk a híradásban, hogy Olaszországban több százan halnak meg egy nap alatt, kezdjük belátni, hogy van értelme a bezárkózásnak.

Nekünk, hívő embereknek nemcsak azért kell a vezetőknek engedni, mert vakon bízunk bennük, hanem az Istenbe vetett hitünk miatt, vagy ahogy az ige fogalmaz, az Istenre tett eskü miatt is így kell viselkedni. 

Ahogy a közelmúltban néhány megosztott gondolatban kifejtettem, helyes és kívánatos magatartásnak látom a vezetők, tanácsolók felé tanúsított engedelmességet. Lehet, hogy ehhez le kell küzdeni a bátor hitlépésekre ösztönző gondolatokat – ahogy én is leküzdöttem. 

Ehhez a hozzáálláshoz újabb félelmek társulhatnak. Elveszítjük a szabadságot, hosszú távú kiszolgáltatottságba kerülünk. Van, akik azt fejtegetik, hogy totális diktatúra épül. Erre nézve a kérdésem az, hogy ha így is lesz, meg tudom én ezt akadályozni? Ez most nem a közömbös érdektelenség hangja. Történelmi alapokon álló megfontoltság. Ha Isten megengedi az ilyen társadalmi fordulatokat, van eszközöm ezt megállítani? Meg lehetett gátolni a Kádári diktatúravagy ami még súlyosabb a Ceausescu diktatúra kialakulását? Nem. Negyven évig viselték az emberek. Az más kérdés,hogyan lehet, kell viselkedni egy ilyen elnyomó rendszerben, hogyan hat az a személyes és közösségi hitéletünkre. Meg lehetett akadályozni a Németországi náci uralmat? Nem. Persze kellettek személyek, aki a vége felé látták az alkalmas időt, vették a személyes bátorítást Istentől és cselekedtek. Van, aki az életével fizetett ezért. Gondoljunk Bonhoefferre! 

Nem akarok sötét képeket festeni. De be kell látni, hogy a hit megközelítéséből is akár eszköz lehet Isten kezében a megpróbáltatások ilyen formája. Jusson eszünkbe, hogy egyik utolsó időre vonatkozó figyelmeztetés azt, közli, hogy amikor azt mondják, békesség és biztonság, akkor hirtelen veszedelem jön az emberekre. Nem ezt éltük meg? Vagy emlékezzünk arra, hogy Isten megengedte az Asszír és Babiloni birodalmak megerősödését, leigázó terjeszkedését, és ezáltal hitpróbáló évtizedeket adott népének. 

Ha veszélyt látunk tehát, ne össztársadalmi, világméretű, történelmi kérdésként nézzük azt, hanem személyes vonatkozásban. Abban, amit gondolok, amit teszek, hogy állok meg Isten előtt. 

Egyre többen mondják, hogy ha elmúlik a járvány semmi nem lesz ugyanolyan, mint előtte volt. Sajnos ezt a gazdasági életre, a társadalmi állapotokra, digitális világra nézve elemzik. Bennem az a kérdés, hit és lélek szempontjából hogyan folytatódik az élet? Mit változtat meg ez az időszak a személyes életünkben? 

*Ne a társadalom változását kutassuk, hanem a nekünk szánt személyes változásokat éljük át!

4) Még egy fontos szempont 

Miért ez a kívánatosabb? Miért tegyük személyessé a kérdést?

Az igénk két mondatára szeretnék még rávilágítani. 

„Senkinek sincs hatalma a halál napja fölött.” (8. v.) „a bölcs ember tudja, hogy eljön az ítélet” (5. v.)

A most megélt állapot jellemzésére használják a krízis kifejezést. A krízis mai gyakorlatban válságot, fordulatot jelent. Ennek a kifejezésnek a Bibliában előforduló formája ítélet, döntés értelemben található. 

Lehet, hogy némelyeknek ez a krízis egy újabb krízist hozott elő. Azok, akik most érték el életük végét, a válság állapotából, mint földi krízisből az ítélet szituációjába, az Isten előtti krízisbe kerültek. 

Sokaknak nem hoz ez a krízis ilyen változást. Azonban rajtunk múlik, hogy készek vagyunk-e a válság állapotát személyes, belső ítéletet is gyakorló krízissé alakítani. „Mert ha mi magunk elítélnénk magunkat, nem esnénk ítélet alá.” (1Kor 11:31) Ha a külső válság egy belső döntést is kiváltana belőlünk, az lenne a legjobb változás életünkben. Milyen jó lenne, ha lelki változást hozhatna ez a néhány hét, amit most krízisként élünk meg!

5) Összegzés

• Senki sem tudja, mi fog történni, csak egyedül Isten. 
• Ő nem fogja részletesen közölni a napok történéseit, hanem jeleket mutat, ígéreteket közöl, cselekvési utasításokat ad. Ezekre kell építeni.
• Ne féljünk engedelmeskedni, a vezetők tanácsait megfogadni! Nem azért mert bennük bízunk vakon, hanem Isten iránti elkötelezettségből.
• Ne a negatív társadalmi változásoktól féljünk, hanem az elkövetkező, és kikerülhetetlen nagy krízis jusson eszünkbe, ahol Isten hoz döntést. Most a személyes döntések lehetősége adatott nekünk.

Hírdetés