Jézus átadatik

Nagypéntek

1)Bevezetés

Ehhez a naphoz közeledve elgondolkodtatott, hogy a Jézus halálának napja nem egy váratlan haláleset megrázó eseményeit rögzíti. Egy előre tudott eseménysorozat játszódik le. Jézus szempontjából egy nagy hercehurca. Szó szerint húzzák vonják Jézust, küldik egyik helyről a másikra. Minden kihallgatás mély lelki megpróbáltatást jelentett az Úr Jézusnak, és mégis csendben, nyugodtan tűrte az egészet.

Egy másik kemény kérdés: Ki ölte meg Jézust? Lehet, hogy egy felsorolást kezdenénk el legszívesebben, mondva, hogy sokan hozzájárultak Jézus halálához. Kezdve Júdás árulásával, és befejezve a római katonák kivégzési tetteivel. Azonban nem ilyen egyszerű a helyzet.

2)A nap eseményei

Mi is történt aznap? Illetve az előző este megtartott közös Páska vacsora után? Lássunk egy rövid képes összefoglalást!

Videó: Itt megtekinthető

• Jézus elfogyasztja a Páska vacsorát tanítványaival. Előre mutatva megtöri a kenyeret és adja a bort, ami a megtört testét és kifolyt vérét jelképezi.
• A vacsora után a Gecsemáné-kertbe mennek. Jézus imádkozva tusakodik. Itt történik Júdás árulása révén az Úr elfogatása.
• A kertből a főpap házához viszik Jézust. Kihallgatása elkezdődik. Mindeközben Péter megtagadja Jézust, ahogy ezt előre jelezte is neki a Mester.
• A főpap házától Pilátushoz viszik Jézust. A kihallgatása itt is folytatódik. Mivel Pilátus nem találta bűnösnek Jézust, fel akarta menteni. Mikor Pilátus megtudta, hogy Galileából származik Jézus, továbbküldte Heródeshez, aki éppen Jeruzsálemben tartózkodott.
• A Heródesnél történt eseményekről csak Lukács számol be. Heródes is megvetően bánt vele.
• Visszaküldik Pilátushoz, ahol a szabadon bocsátását kezdeményezi a helytartó. A nép azonban a bűnöző Barabbást választja, Jézust pedig keresztre küldi.
• Innen elindul az Úr a Golgotára. Nehéz út a városon keresztül. A kivégzés helyén folytatódnak a gúnyolódások, a szóbeli bántalmazások. Jézus hat órát tölt a kereszten. Lukács írása szerint délután három órakor meghalt Jézus.
• Végül az Arimátiából származó József elkérte Jézus testét Pilátustól és eltemette egy addig még nem használt sziklába vágott sírba.

3)A jelzések és a teljesülések

Ahogy már utaltam rá, ezek nem váratlanul és véletlenszerűen következtek be. Ezekről maga Jézus beszélt előre.

A sorrendre is utalt, amikor jelezte a rá váró eseményeket.

• Vének, Főpapok, Írástudók kezébe adatik
  • Ez meg is történik a Kajafás házában való kihallgatáskor
• Emberek kezébe adatik. Ezt általában is érthetjük, de van egy konkrét helyzet, amikor Pilátus el akar bocsátani egy elítéltet és a népre bízza a választást.
  • Amikor tehát a nép Barabbást választja, a nép kezében volt Jézus
• A pogányok kezébe adatik.
  • Ez több részletben is megvalósul. Pilátus és Heródes katonáinál. Végül a kivégzéskor tejesedik ki ez a helyzet.

Jézus mondja előre ezeket és azt is, mi fog vele történni.

• Láthatók az igehelyek, amikor előre jelzi és a teljesülést leíró igék.
• A helyzetre jellemző történések:
  • Főpapnál a sok szenvedés
  • Az emberek kezében a megölés
  • A pogányok kezében a csúfolás és a keresztre feszítés

Bemutató: Az alábbi helyen letölthető

jezus-masok-kezebe-adatikLetölt

Lehet, hogy feltűnt és furcsán hatott, hogy már az emberek kezében a megölést jelzi Jézus. Ez valóban furcsa.

Ez most különös hatást gyakorolt rám.

Tudom, Jézus általában is beszélhetett, hogy emberek keze által fog a halála bekövetkezni. Mégis, most ezt a sorrendet látva, mélyen megérintett, hogy a második előrejelzésnél, röviden ennyit mond, hogy megölik. Hogy teljesülhetett ez, ha valóságosan hozzá sem nyúltak?

Erre valamilyen szinten Péter is választ adott, amikor pünkösdkor beszélt a zsidó néphez:

Apcsel 2:22-23 Izráelita férfiak, halljátok meg ezeket az igéket! A názáreti Jézust, azt a férfiút, akit az Isten igazolt előttetek erőkkel, csodákkal és jelekkel, amelyeket általa tett az Isten közöttetek, ahogyan magatok is tudjátok, azt, aki az Isten elhatározott döntése és terve szerint adatott oda, ti a bűnösök keze által keresztre szögeztétek és megöltétek.

Péter szembesít, hogy nem a szegek beverése, a dárda döfése vagy a korábban kapott sok korbácsütés a gyilkosság oka csak. A gyilkosság az elutasítással már megtörtént.

Ha megállja a helyét Péter kijelentése, akkor egy komoly kérdés előtt állunk. Ha igaz, hogy Jézus halála után több, mint 50 nappal, egy másik ünnepen jelenlévő emberekre nézve azt állítja az apostol, hogy ti öltétek meg a názáreti Jézust, akkor nehéz következtetésre kell jutnunk.

Mert elmondható-e, hogy akik pünkösdkor hallgatták Pétert, azok ott voltak a Páska ünnepén is? Akik akkor összecsődültek a szél zúgására, azok voltak akik összecsődültek Pilátus előtt is és döntöttek a feltett kérdésében? Nem sok esély van rá.

Az viszont kétség nélküli, hogy Péter a Szentlélekkel beteljesedve nem beszél valótlan állításokat. Többet mond, mint egyszerű tényközlést. Ez egy előremutató figyelmeztetés minden azután élő ember számára.

• *Ha nem fogadod el Jézust, elutasítod Őt.
• *Ha elutasítod, nemcsak figyelmen kívül hagyod, hanem számodra meg is halt.
• *Lehet, hogy nem emelsz rá kezet, nem leszel fizikai fájdalmak okozója, de ezzel halálba küldöd Jézust.

*Ha pedig te is ott vagy azok között, akik elutasításukkal halottá teszik Jézust, foglalkoznod kell a Lélek kijelentésével! Ahogy egykor mondta Péter, most is mondja: Isten ezt a Jézust Úrrá és Krisztussá tette. Azaz mindenek felet uralkodó Királlyá és mindenkinek lehetőséget nyújtó Felkent Megváltóvá. Ha téged is szíven érint a tény, érdemes átgondolni, mit is kell tenni. Péter az egykori kérdezőknek azt tanácsolta, térjetek meg. Igen. Ma is ez a legfontosabb lépés.

• Elutasítóból légy kereső, befogadó.
• Ezáltal gyilkosból életet elfogadó.

4)Mi segíthet a döntésben?

Úgy érzem, segíthet a kereszten meghalt Jézus elfogadásában, ha végiggondoljuk, mi is történt vele nagypénteken. Nemcsak tényszerűen, ahogy korábban tettük, hanem személyes vonatkozásban.

Lehet, hogy nehéz közvetlenné tenni egy kétezer évvel ezelőtt élt zsidó férfival történt dolgokat, így gondolhatunk valakire, aki fontos nekünk, akit szeretünk.

Mindezt próbálom mai eseményként leírni.

Utolsó vacsorán

Együtt vagyunk Jézussal. Arról beszél, hogy valaki elárulja őt, mi meg azon kezdünk el vitatkozni, ki a nagyobb. Ő megmossa mindannyiunk lábát, ami nekünk eszünkbe sem jutott. Tudja, hogy minden elvégeztetett és közel a vég számára, mégsem magával törődik, hanem velünk. Megérdemeljük ezt?

A Gecsemáné kertben

Jézus hatalmas lelki tusával küzd és imádkozik, mi meg elalszunk. Kérte, hogy imádkozzunk vele, de nem bírunk ébren maradni. Meg sem próbálunk fent lenni úgy, hogy inkább járkálunk. Lefekszünk, így persze, hogy könnyen jön az álom.

Elfogják Jézust

Jönnek a katonák és elfogják Jézust. Mit sem ér a hősködés, a kard rántás. Elviszik a szemünk láttára. Vagyis még ez sem igaz, mert mi már hamarabb elfutottunk. Magára hagytuk, akire eddig mindig számítottunk.

A kihallgatásokkor

Mivel nem voltunk ott, mert gyávák voltunk, csak utólag tudtuk meg, mi is történt Jézussal. Hamis tanúk vádolták meg. Kemény provokatív kérdésekkel akarják csőbe húzni. Mi pedig nem voltunk ott, hogy szólhatnánk az érdekében.

Rémisztő a kép, ha belegondolunk, hogy arcul köpték, gúnyos módon bántották, verték. Kegyetlenül megkorbácsolták. Pilátus elküldte, hogy kapjon korbácsütés büntetést, és amikor újra elénk állt, alig ismertük fel, úgy megverték. A töviskoszorúról nem is beszélve, amit a fejére tettek. Még elképzelni is nehéz egyáltalán hogy tudta a készítő megfogni, nemhogy a fejen hordani.

Amikor megcsillan a remény, hogy kiszabadulhat, mert a helytartó kegyelmet gyakorol az ünnepen, kevés a hangunk. Igazából meg sem merünk szólalni, mert olyan erővel kiáltja a tömeg Barabbás nevét, hogy mi éppen levegőt veszünk, de belénk fagy a szó.

Út a Golgotára

Mindezek után még arra kényszerítik, hogy vigye a keresztet. De jó lenne segíteni, de nincs merszünk a közelébe menni. Egy vadidegen ember veszi át tőle a keresztet. Micsoda szégyen, hogy nem mi segítünk.

A kivégzés helyén szinte meztelenre vetkőztetik. Azok a katonák, akik kitudja mennyi ilyen kivégzést csináltak már, érzéketlenül, durván bánnak a járni is alig bíró Jézussal. Még nyerészkednek is rajta. Azt a kevés holmiját is elosztják maguk között és a köntösét is sorsolásra bocsátják.

És az emberek még mindig nem hagyják abba. Vádolják, provokálják, gúnyolják. Hát nem volt még elég? – de ezt is csak magunkban háborogva gondoljuk végig.

És vége. Kiált egy utolsót és lehajtja a fejét. Nem mozog már. Nem lélegzik tovább.

A temetése

El kellene temetni. De még erre sincs merszünk. Csak József és Nikodémus mer valamit tenni. Persze, nekik könnyű, ők tehetős, tekintélyes emberek. Jobban tesszük, ha bezárkózunk és elrejtőzünk.

Három év óta az első este, hogy nincs közöttünk Jézus, nincs itt, akit szeretünk. Ez hihetetlen.

Csend van. De ez nem áldott, békés, lélekemelő csend. Ez inkább bűntudatot ébresztő, vádló, kilátástalanságot elmélyítő csend. Mi lesz velünk? Mi lesz velünk Jézus nélkül?

*Ez egy fontos kérdés! Feltetted már komolyan önmagadra nézve? Tudod igazán szívből, most, hogy végiggondoltuk azt a napot értelmezni, mi lesz veled Jézus nélkül?

*Belátod, hogy nélküle nemcsak egy baráttal, egy ismerőssel kevesebb van, nélküle semmid sincs. Ha nincs veled, elvesztél. Elengedhetetlenül szükséged van rá.

Hírdetés