Ne féljetek! Menjetek, mondjátok!

Máté 28:1-10

1)Bevezetés

Kétezer év távlatából, a Jézus feltámadására már úgy tudunk tekinteni, mint hatalmas örömforrásra. Sőt ennek okán már a nagypéntekre is úgy gondolunk, ami egy örvendetes megoldást ad nekünk.

Öröm, hála, boldogság érzése van bennünk évről évre ezen az ünnepen, mert értjük, mi történt, miért történt és mit adott ezen keresztül Isten nekünk. Persze most megvizsgálhatjuk, hogy miből is táplálkozik az örömünk? A helyzet elgondolkodtat, és érzések elemzésére késztet.

• Valóban a megváltó halál és az életet jelentő feltámadás ad örömet?

• Vagy inkább a tavasz, a jó idő, a találkozások, családi programok, a közös programokon megélt élmények?

• Ha a Jézus engesztelő halála és a feltámadása ad örömet az ünnepen, akkor most is határtalanul örülünk.

• Ha az örömünk fontos tényezői a kialakult ünnepi szokások, gyakorlatok, aminek most akadályai vannak, akkor lehet, hogy nem örülünk annyira.

Hát most ezt is átgondolhatjuk. Milyen érzelem köt engem az ünnep eredeti tartalmához? Mi a fontos az ünneplésben?

Az érzelmek jelentősége azért is jött elő bennem, mert a történet is ezeket hangsúlyozza. Tanuljunk ezekből! Lássuk azt is meg, hogy hogyan kezeli az Úr ezeket az érzelmekkel áthatott helyzeteket!

2)Miért megy a két Mária a sírhoz?

A feltámadt Jézusról szóló történetek első szereplői asszonyok. Mindkettőt Máriának hívják. Alig hogy megvirradt mennek a sírhoz. Máté annyit ír, magyarázatként, hogy megnézzék a sírt. Ők ott voltak a temetéskor is, látták hová lett helyezve a test. Márk annyival kiegészíti, hogy azért mentek, mert meg akarták kenni a testet. (Márk 16:1)

Kérdés nekem, hogy kellett-e ez a kenet, mert János evangéliumában azt olvassuk, hogy Nikodémus és József elvégezte a kenetekkel való leplekbe göngyölést, ahogy az zsidóknál szokásos. (János 19:39-40) Lehet, hogy ezt a műveletet nem látták az asszonyok? Az ismeret hiányában igyekszenek megtenni mindet, ami tőlük telik?

Kérdések rájuk nézve:

• Van értelme a sírhoz menni, ha figyelmetlenségből vagy tudatlanságból nem tudják, hogy már elvégezték a temetési szokásokat?

• Van értelme a sírhoz menni, ha mégis tudják, hogy Józsefék már elvégezték a test megkenését, de ők is hozzá akarnak tenni valamit?

• Van értelme csak úgy kíváncsiskodni?

• Van értelme korán kelni és mindenkit megelőzve megnézni a sírt?

• Van értelme sok pénzért kenetet venni és aztán azzal szembesülni, hogy nincs rá szükség?

Mi ad értelmet a sírhoz való igyekezetnek, ha kiderül, hogy minden törekvés hiábavaló? Egy dolog. Szeretik Jézust.

• Ha szeretik Jézust, mindenképpen menni akarnak. Így megtalálják a módját, az apropóját, hogy menjenek.

• Ha nem szeretnék Jézust megtalálnák a módját és a magyarázatul szolgáló apropóját, hogy ne menjenek.

*El tudjuk mondani?

• Annyira szeretem Jézust, hogy minden lehetséges alkalmat megragadok, hogy hozzá menjek.

• Annyira szeretem Jézust, hogy tudok áldozni a pihenésből is, csakhogy találkozzak vele.

• Annyira szeretem Jézust, hogy az sem baj, ha feleslegesnek tűnnek az áldozatok, mégis találkozni akarok vele.

Elmondhatók ezek most is? Van értelme így gondolkodni? Igen. Az, hogy ma is élő valóságként beszélünk a Jézussal való találkozásról bizonyítja legjobban, hogy Jézus él. Nemcsak irodalmi műelemzést végzünk, amikor az evangélium szövegét átgondoljuk, hanem teljes bizonyossággal elfogadjuk, hogy a feltámadás megtörtént. Bár bevallhatjuk, néha túlboncolgatjuk a szöveget, hogy valami érdekeset tudjunk mondani.

Ma is igaz, hogy lehet találkozni Jézussal. Én már találkoztam vele. És a mai helyzet még jobban igazolja ezt, mert rájöhetünk, hogy nemcsak a templomban, az imaházban és nemcsak a felkent szolgák közvetlen jelenlétében valósulhat meg személyes találkozás, hanem a szűkebb családi körben, vagy akár egyedül is.

Önmagában meglepő, hogy több, mint 2000 év után egy személy haláláról, halála utáni napokról beszélünk még mindig. Van ennek értelme? Ha szóba kerül Arisztotelész, Platón, Augusztinusz, vagy Szentgyörgyi Albert, Semmelweis Ignác, esetleg Irinyi János, Ganz Ábrahám, nem a halálukról beszélünk, hanem munkásságukról, írásaikról, feltalálásaikról. A haláluk egy szomorú tény, ami nem téma.

Ezzel szemben Jézus halála még mindig téma. Miért? Mert ugyan fontos volt a sok tanítása, az elvégzett csodák is, de az egész világra kiható jelentőséggel a halála bírt. Nem véletlen, hogy Pál azt vallotta, hogy a megfeszített Krisztust prédikáljuk, mert Jézus halála és utána bekövetkező feltámadása oldotta meg az emberiség ősi problémáját, a bűn gyilkos hatását.

*Mindezeket összegezve ezt a kérdést tedd fel magadnak: Szeretem én Jézust mindennél jobban? Vágyom hozzá mindennél jobban?

3)Először csak hírnök jelenik meg

Az asszonyok, akiket szeretetük hajt a sírhoz csodát élnek meg. Egy olyan csodát, aminek nem része Jézus, de témája az Úr.

Földrengést éreznek és egy angyalt látnak, aki elhengerítette a követ és ráült. Ez a csoda mindenkiben félelmet kelt. A katonákban, akik őrizték a sírt, erősebbet, mint az asszonyokban. A katonák szinte holttá váltak ijedtükben, félelmükben.

Egy csoda, egy személyes megtapasztalás a sírnál, aminek nem résztvevője Jézus. Milyen különös. Az angyal azt mondja, hogy Jézus már nincs itt. Feltámadt és ezzel együtt távozott is a sírból. Nem úgy történt a feltámadása, mint Lázáré, aki miután Jézus szólította a rátekert gyolccsal együtt kibotorkált a sírból.

Mennyi üzenet van ebben a csodában!

Ti ne féljetek!

A megjelenő angyal nem nyugtatgatja a katonákat, pedig szükségük lenne rá, hisz úgy megijedtek, hogy majdnem meghaltak. A megnyugtató szó az asszonyoknak szól. Miért akarja, tudja nyugtatni az asszonyokat az angyal? Mert tud valamit róluk és ez a tény a bátorítás alapja.

Máté 28:5 Az angyal így szólt az asszonyokhoz: Ti ne féljetek! Mert tudom, hogy a megfeszített Jézust keresitek.

Aki a megfeszített Jézust keresi, annak nincs félnivalója. Ez egy erős biztatás az egész világon, minden korszakban.

*Kerested már valaha a megfeszített Krisztust?

Lehetne dorgáló is az angyal, rámutatva arra, hogy már ne a halott Krisztust keressék, hanem a feltámadtat. Kioktathatná őket, hogy lépjenek túl a halálon és lássák az életet, de nem teszi. Az angyal nem ember, hogy midig azt keresse az emberben, mi hiányzik még. Az angyal észreveszi és értékeli azt, ami már megvan bennük.

Az apostolokat nem tudja megdicsérni, megnyugtatni, hogy ne féljenek, mert nem keresik a megfeszített Jézust. Az asszonyok már aktívak ebben.

Hatalmas biztatás ez mindenkinek.

Keresőknek:

• Ne félj, ha bizonytalanságaid vannak, ha úgy érzed, még annyira botladozó még a keresésed is!

• Ne ess kétségbe, ha azt érzed, hogy te mennyire „le vagy maradva” azokhoz képest, akik már átélték az igazi találkozást és megtérve élik az életüket több éve!

• Ne aggasszon az, hogy keveset tudsz a hívő életről, még most indulsz. Nem vizsgára készülsz, most kezded az utat.

• Ne ragadj le a hibáidnál, bűneidnél, ami miatt érdemtelennek és alkalmatlannak érzed magad még arra is, hogy egyáltalán közelíts Jézushoz! Tudd meg, hogy Ő ilyeneket vár.

Már az úton lévőknek:

• Ne a hiányokat, hibákat keressétek és emeljétek ki a keresők életében. Minden kis lépésnek örüljetek és segítsetek, nekik.

Egy küldött az első

Bizonyára az asszonyok nem számítottak arra, hogy Jézust nem találják, és helyette egy angyal fogja őket fogadni. Ez akkor talán nem okozott csalódást, mert elég mély benyomást gyakorolhatott rájuk az, ahogy történt ez.

Azért ragadom meg ezt a részletet, mert ennek is van mára szóló üzenete. Úgy látom, hogy aki elindul Jézust keresni, azt szeretné, hogy minél előbb bekövetkezzen a személyes találkozás. Ehelyett küldöttekkel kell találkoznia mindenkinek. Kik lehetnek ezek a küldöttek?

• Frissen megtért emberek, akiknek hatalmas lelkesedésük van, de kevés ismeretük.

• Már régóta megtért személyek, akinek több tudásuk van, de inkább ismeretet akarnak átadni, mint életet menteni.

• Lelkészek is lehetnek, akik gyorsan akarnak felmutatható eredményt elérni, ezért elég rámenősek.

• Vagy olyan lelkipásztorok, akik nagyon elfoglaltak, így alig van néhány perc a beszélgetésekre.

Ezzel a felsorolással egyrészt arra szeretnék rámutatni, hogy a mai küldöttek korántsem tudnak olyan erővel segíteni továbblépést, mint az angyalok. Viszont kikerülhetetlenek. Egyik küldött sem tökéletes, de mindegyik adhat valamit. Nem kell kritikusan elutasítani őket.

Másrészt a küldöttek figyelmét kívánom arra felhívni, hogy rengeteg hibát követhetünk el, ha keresőkkel találkozhatunk. Nagyon vigyázni kell, hogy ne ösztönösen, rutinból végezzük a dolgunkat, hanem mindig erősen figyeljünk a keresőre. Lássuk meg, milyen lelki, érzelmi, hitbeli állapotban van és aszerint beszéljünk vele. Vegyük nagy megtiszteltetésnek, hogy Isten előfutárként akar használni abban, hogy emberek megtalálják őt. Attól óvjon minket az Úr, hogy akadályai legyünk a Jézussal való találkozásnak és ne előmozdítói. Sajnos lehet ilyen is.

Luk 11:52 Jaj nektek, törvénytudók, mert elvettétek a tudomány kulcsát, ti magatok nem mentetek be, és akik be akartak menni, azokat meggátoltátok!

Egyből küldetést kapnak

Megbízható valamivel egy félénk kereső? Úgy látszik igen. Ahhoz hogy ők is küldöttek legyenek nem kell komoly feltételeket teljesíteni. Ha már kereső, és szerzett némi tapasztalatot, máris segíteni tud másoknak a keresésben.

Micsoda gyors előrelépés! Ilyen az Isten útja, az Isten országa. Aki őszinte kereső, alázatos kutató, meg tudja előzni azokat, akik látszólag előrébb vannak.

*Kedves barátom, kedves kereső. Ne veszítsd el a kedved, ha úgy érzed, nagyon kicsi vagy még másokhoz képest. Ha megvan és megmarad benned az őszinte keresés vágya, törekvése és benne az alázatos elfogadás, gyors fejlődés mehet végbe az életedben.

A küldetésük nem is akármilyen. Azzal az üzenettel kell menni az apostolokhoz, hogy küldjék el a tanítványokat Galileába. Micsoda? Nemcsak a tapasztalataikról kell beszélni, hanem utasítást is át kell adni? Igen.

Az más kérdés, hogy szegények nem jártak sikerrel, mert a tanítványok nem értékelték az üzenetet, mert valószínűleg lenézték a hírhozókat. Ezt az alábbi igékre építem:

Luk 24:10-11 A magdalai Mária, Johanna, Mária, Jakab anyja és több más velük levő asszony mondta el mindezeket az apostoloknak, de szavuk csak üres fecsegésnek tűnt előttük, és nem hittek nekik.

De súlyos megjegyzés. Az angyallal találkozó asszonyok szava üres fecsegés. A küldetést tejesítő hírhozók beszéde értéktelen csacsogás. Meg is kapták ezért a közöttük megjelenő Jézustól a dorgálást ezért:

Márk 16:14 Azután, amikor asztalnál ültek, megjelent magának a tizenegynek, és szemükre vetette hitetlenségüket és keményszívűségüket, hogy nem hittek azoknak, akik feltámadása után látták őt.

Kemény dolgokra figyelmeztet ez a részlet minket.

Mi midig csak neves, elismert szakemberektől fogadunk el kijelentéseket, állításokat. Legtöbbször nagynevű, ismert felkapott igehirdetőktől várjuk a nagy üzeneteket. S ha nem ilyen személyek szólnak, nem tudjuk értékelni. Lehet, hogy nem mondjuk ki, de üres fecsegésnek tartjuk a mondanivalóját. Tudom, van sok üres fecsegés az emberek beszédében, sokszor a bizonyságtételnek mondott megszólalásokban is. Mégis tanuljunk ebből a történetből, hogy soha ne előítélettel hallgassunk másokat, mert mindenkitől jöhet üzenet, mindenkit használhat Isten küldöttként felénk.

4)Találkozás a küldetés igyekezetében

Mindez, ami eddig történt, nem zárják ki, hogy találkozás is lehet a feltámadt Jézussal. Ezt azonban nem a kereső irányítja. Nem tudják az asszonyok diktálni a folyamatokat.

Ma sem lehet sürgetni a bennünk zajló lelki folyamatot, a Krisztussal való találkozást. Nem mi diktáljuk a tempót, a lépéseket. Ez azonban nem azt jelenti, hogy egy passzív, tétlen szemlélődés, várakozás kell, mert úgyis Isten irányít mindent. Azzal együtt, hogy Istennél van minden irányítás, nekünk is meg kell tenni az éppen soron következő lépéseket. Ahogy az asszonyok is sietnek az apostolokhoz.

*Emlékszem, mennyire sürgettem a keresési időszakban a megtérés folyamatát. Türelmetlenül kérdezgettem már megtérteket, jelzéseket, bizonyítékokat vártam, honnan tudja az ember, ha megtért. Akkor éppen Wilhelm Busch, Jézus a mi sorsunk könyvét olvastam. A legintenzívebb türelmetlenségi időszakban érkeztem ahhoz a részhez, ami azt magyarázta, hogy nem szabad siettetni a megtérést. Hiába szembesített azzal, hogy rosszul állok a dolgokhoz, egy megnyugvást adott. Megértettem, ha én siettettem akkor az én módszereim kerülnek előtérbe, amik nem biztos, hogy eredményt hoznak. Ha Jézus útmutatásai érvényesülnek, hamarabb érhetek célba.

*Kedves Hallgató! Keresed Jézust? Vágysz a vele való találkozásra? Ne a magad esze után menj, hanem engedj a vezetésnek! Hidd el, ez jobb és gyorsabb utat eredményez. De vigyázz, nehogy egy tétlen várakozásba ess. Figyelj és haladj tovább!

Az asszonyok, távozva a sírtól már lehet, nem is számítanak arra, hogy épp most találkozás lesz. És mégis.

Mennyi csodás találkozás történik ma is olyan körülmények között, amikor emberek nem is számítanak rá. Nagyon jól megírta Kovács Ákos is ezt a lehetőséget egyik énekében. Az Igazán című ének egyik ide vágó részlete, amiben Jézusról beszél, így szól:

„A szemnek láthatatlan,

De száz meg száz alakban érzékelhető.

Az eltűnő időben is ott van ő.”

Azt is megfogalmazta, hogy lehetséges észrevenni és akkor lehet találkozás, történik megjelenés. Ez egy belső folyamat és állapot. Amikor ez megtörténik, hatalmas változás zajlik le az emberben.

„A véges nézi a végtelent

Találgatja, hogy mit jelent

De káoszból rend

Gyilkosból szent

Nem lesz, csak akkor

Ha Ő

Benned is megjelent”

Mekkora igazságot közöl! Ja, elfogadod, hogy így ez az énekes is lehet feléd egy küldött?

Keménynek tűnik a változás, amit leír, de igaz. Végletekben gondolkodva közli, hogy gyilkosból szent is lehet az ember, ha megjelenik neki Jézus, ha lesz találkozás. A másik elfogadhatóbb és élet közelibb leírás, hogy káoszból rend lesz, ha Jézus bennem van. Igen, mennyi összevissza gondolat, érzés kavarog sokszor az emberekben. Jézus jelenléte rendezi ezeket.

5)Összegzés

• Mit hozhat ez a furcsa ünnep?

• Válhat-e emlékezetessé azon túl, hogy üres imaházzal voltunk kénytelenek ünnepelni?

• Hoz-e személyes találkozást és munkál-e káoszból rendet ez a találkozás?

Hírdetés