Jób 14
1)Bevezetés
A Húsvét életbe vágó kérdés. Jézus feltámadása életünk elválaszthatatlan része. Miért? Mert ránk is vár a halál, az elmúlás és nagy kérdés, utána mi történik velünk. Jézus feltámadását ennek a ténynek a szempontjából is érdemes átgondolni.
Tegyük ezt most úgy, hogy egy sokat szenvedő ember életről, halálról szóló gondolatait tanulmányozzuk! Jób, aki Isten engedelmével sok testi szenvedést élt meg, többször is elgondolkodott a halál kérdésén. Az egyik ilyen elmélkedése ebben a szakaszban olvasható.
Van egy nagy kérdése a14. versben.
„Ha meghal a férfiú, életre tud-e kelni?” A Károli fordítás szerint: „Ha meghal az ember, vajon feltámad-e?”
*Gondolkodtál már ezen a kérdésen? Volt az életednek olyan mozzanata, élménye, hogy kénytelen voltál elgondolkodni a halál utáni kérdésen?
Tudom, nem szeretnek erről gondolkodni, beszélni az emberek, de a Húsvét erre is késztet minket.
2)A megpróbáltatás felhozza a kérdést
Ki törődik a halál és az utána való dolgokkal? Kit foglalkoztat ez a kérdés? Lehet, jó módosítani úgy a kérdést, hogy mikor ébred fel az emberben ez a kérdés? Milyen körülmények kényszerítik rá, hogy ezen gondolkodjon?
Szerintem előbb-utóbb mindenkiben felmerül a téma. Mindenkinek eljön az életében, hogy elveszti egy családtagját, közelről tapasztalja meg a halál tényét. Igaz, manapság távolodik ennek személyes élménye. Amióta inkább kórházban, idősek otthonában éri a halál a szeretteinket, nincs olyan személyes átélés ebben a témában. Úgy érzem ezt a távolodást fokozza, hogy egyre többen választják a hamvasztásos búcsúztatást, ami tovább fokozza a távolodást és teszi egyre semlegesebbé a témát.
A másik élethelyzet, ami felhozhatja a témát, az a nehéz megpróbáltatás az életünkben. Erre látunk példát az előttünk lévő történetben.
Jób, aki egy tehetős, tekintélyes gazdag ember volt, nagy családdal és komoly anyagiakkal rendelkezett átélt egy nagy fordulatot és mélyre került. Ma úgy mondanánk, hogy sikeres, befutott ember volt, boldog családdal, tíz gyermekkel, istenfélelemben élt, de jött egy nem várt változás az életében.
Egy nap leforgása alatt történtek katasztrófák melyek miatt elvesztette a tíz gyermekét és a teljes vagyonát. (1:13-20) Nem sokkal ezután egy súlyos betegség támadta meg, ami hatalmas szenvedést okozott neki. (2:7-8)
Ilyen körülmények között ébred rengeteg gondolat és kérdés az emberben.
*Mivel kevés emberrel áll módomban találkozni most, amikor négy hete rendkívüli állapotokat élünk meg, nem tudom mennyire okoz megpróbáltatást az emberek életében ez a helyzet.
*Az viszont biztos, hogy már 99 személy halála köthető a járványhoz. Az is igaz, hogy sokaknak megszűnt a munkahelye, ami fokozhatja a kilátástalanságot. Az sem véletlen, hogy szombaton indult egy ökumenikus telefonos lelkisegély szolgálat. Bizonyára nem véletlenül látták úgy a szakemberek, hogy erre szükség lehet. Vannak hírek, mennyire megpróbálja és leterheli az egészségügyben dolgozókat a fokozott igénybevétel, vagy esetenként, hogy még családjukkal sem találkozhatnak.
*Van, akit már-már elviselhetetlen teherként nyom, hogy nem mozoghat szabadon, nem találkozhat családtagjaival.
*Van, akinek az okoz csalódást, hogy évek óta készült egy sportversenyre, ami élete legnagyobb kihívása és próbatétele lett volna, ahol talán jó eredménnyel szerepelhetett volna és az elmarad. A csalódás, a kudarc, a motiváció nélküliség nyomasztja ezekben a hetekben.
Ezek mély lelki leterhelődést tudnak okozni. Sok minden eszébe jut ilyenkor az embernek.
Jób életében annyira kemény volt a helyzet, hogy arra a szintre jutott, hogy talán már jobb lenne meghalni. Ezt egy korábbi szakaszban fogalmazta meg. Utána pedig jön ez a téma, de mi lesz velem azután.
*Kedves igehallgató! Vannak nehézségeid? Fel-fel villan ezek között rémisztő, nehéz gondolat is benned? Rád borul olykor a ború, a kilátástalanság érzése? Ne keseredj el! Van segítség, van remény!
3)A természet megújul. Az ember is?
Jób nagyon értelmesen szemlélte a természetet, amit Isten alkotott. Felismerte benne a Teremtő jelenlétét, ezen keresztül az életerőt. Azt az erőt, ami a látszólag halott növényeknek is új életet képes adni.
Jób 14:7-9 Mert a fának is van reménysége; ha levágják, ismét kihajt, és nem fogynak el hajtásai. Még ha elvénül is a földben a gyökere, és ha elhal is a porban a csonkja, a víz nedvességétől kivirágzik, ágakat hajt, mint a csemete.
Sajnos ez nem örömteli kép a szenvedő Jóbnak, inkább elkeserítő ellenpélda. Ugyanis az emberrel kapcsolatban azt figyelte meg, hogy ha meghal, nincs tovább. Ha az ember meghal, többé nem kel föl.
*Kedves Testvérem! Most tavasz van. Milyen érzést kelt benned, ha látod a rügyező fákat, a sok virágzó növényt? Tudom, most ez kettős kérdés, mert lehet örülnénk, de épp az a baj, hogy nem élvezhetjük. Azt érezzük elmúlik úgy a tavasz, hogy semmit nem nyerünk belőle.
*Hallottad azt a megközelítést, hogy most, amikor ilyen szintű leállás történik a világon, a Föld, a természet egy csodás fellélegzést él meg? Amíg mi jól éreztük magunkat, nagy szabadságunkban minden lehetőséget kihasználtunk, a teremtett világ nyögte a mi életvitelünket. Most mi szenvedünk egy kicsit, és a Föld tisztul kicsit. Ez csak egy kis figyelemfelkeltés, hogy az élethelyzeteket nem elég csak a személyes élvezetünk szempontjából vizsgálni, vannak más nézőpontok is.
Van az elmélkedésében egy önmagához képest prófétikus meglátása Jóbnak. Azt mondja, hogy az elhunyt emberek az egek elmúltáig sem ébrednek föl. Igen, addig nem látunk ilyet, de amikor az ég és a föld eléri a végét, akkor a feltámadás is megtörténik.
Péter így láttatja ezt a véget:
2Pét 3:10-13 Az Úr napja pedig úgy jön majd el, mint a tolvaj, amikor az egek ropogva elmúlnak, az elemek pedig égve felbomlanak, és a föld és a rajta levő dolgok is megégnek. Mivelhogy azért mindezek felbomlanak, milyennek kell lennetek nektek szent életben és kegyességben, akik várjátok és siettetnétek az Isten napjának eljövetelét, amikor az egek tűzbe borulva felbomlanak, és az elemek égve megolvadnak! De új eget és új földet várunk az ő ígérete szerint, amelyben igazság lakozik.
Bár nem mondja itt ki, de amiatt van nagy jelentősége, egyáltalán értelme az új égnek és új földnek, mert lesz az embereknek is megújulása, feltámadása.
Tehát az egek elmúlásáig nem ébred fel az ember, de akkor igen. Mindenki. Ezt egy másik apostol, Pál írta le:
1Kor 15:50-53 Azt pedig állítom, testvéreim, hogy test és vér nem örökölheti Isten országát, sem a romlandóság nem örökli a romolhatatlanságot. Íme, titkot mondok nektek. Mindnyájan ugyan nem alszunk el, de mindnyájan elváltozunk. Nagy hirtelen, egy szempillantásban, az utolsó trombitaszóra, mert trombita fog szólni, és a halottak feltámadnak romolhatatlanságban, és mi elváltozunk. Mert szükség, hogy ez a romlandó test romolhatatlanságot öltsön magára, és ez a halandó test halhatatlanságot öltsön magára.
*Tehát ne egy elszomorító kontrasztot lássunk a megújuló természetben, hogy bezzeg ott történik feléledés, az ember viszont nem kel többé életre, ha meghalt. Inkább emlékeztessen a mindig tavasszal ünnepelt Húsvét, hogy nekünk is lesz feltámadásunk.
4)A feltámadás reménysége erőt ad a próbához
Jób egy mélyen gondolkodó ember volt. Már az előbb említett prófétikus gondolat is ezt bizonyítja. A folytatásban is látunk hasonlót.
Egy, az ő életében feltételezésként megfogalmazott gondolat úgy jön elő, mint amiből reményt tudna meríteni. A 13-14. versek közlik ezt az elmélkedését.
Egy látszólag válasz nélkül hagyott kérdés, amire egy reménységet megfogalmazó feltételezés ad választ.
Így adhatjuk vissza ezt a gondolatmenetet:
Ha életre tudna kelni a férfi, ha meghalt, akkor egész küzdelmes életemen át is tudnék várni, míg csak be nem következnék a fordulat.
Mivel semmit nem tud megragadni a személyes harcaiban, azt véli, hogy ha legalább lenne feltámadás, akkor ezt a sok próbát is könnyebb lenne elviselni.
Nekünk már nem kell ezen a feltételezésen gondolkodni. Mi már azt mondhatjuk, hogy mivel van feltámadás, így könnyebb a próbák között is várni. Mivel van élet az elmúlás után, így elviselhetőbb minden nehézség a földön, mert tudjuk, nem hozhatnak végzetes állapotot, minden csak átmeneti ebben az életben.
*Mibe kapaszkodsz, amikor igazán nehéz az élet? Mi ad támaszt, amikor totálisnak tűnik a kilátástalanság? Él már benned Jézus feltámadása nyomán a te személyes feltámadásod reménysége is. El tudod már mondani, hogy az ebben való meggyőződés segít minden harcot megvívni az életben?
Vannak, akik erre az eszmefuttatásra keményen visszavágnak: Micsoda biztatás ez? Hogy segíthet a mostani nehézségek elviselésében az, ha elfogadom a halált és hiszek a feltámadásban? Az mit old meg a mostani problémákból?
Belátom, nehéz tudományos szintű, logikus magyarázatot adni. Ha mégis megpróbálom, ezt így tudom tenni.
Az élet küzdelmeiben, harcaiban nem maga a probléma, a megoldandó feladat, vagy a betegség jelenti a nehézséget, hanem a lelki folyamatok. Ezt most egy szóval tudnám leírni: az aggodalmaskodás. Nem véletlenül tette fel Jézus is a kérdést, kicsoda tudná életét meghosszabbítani az aggodalmaskodással. Az aggodalmaskodás mélyén pedig az, a sokszor ki nem mondott, de mégis szörnyen leterhelő érzés bújik meg: Ha nem oldódik meg a baj, mi lesz velem? Tehát az ember titkon számol a legrosszabbal is, és arra nézve nincs forgatókönyve, hogy akkor mi lesz, ha ez következik be. Na ilyenkor nyeri el értelmét az, ha valaki már tudja hinni, hogy Jézus Krisztusban örök életem van. Ekkor már működik a Jób feltételezése: egész küzdelmes életemen át is tudok várni.
*Érted már? Ha csak a földi lét távlataiban gondolkodsz és keresel mindenre megoldást, rengeteg gyötrődés vár még rád. Ha pedig megtértél elfogadva Jézus halálának megváltó ajándékát és hiszel az örök életben, az egy hatalmas enyhülést ad az aggódásaidra.
5)Összegzés
-
Hogy gondolkodtál eddig? Van reménység a halál után?
-
Tudsz teret engedni a Húsvét ide vágó üzenetének? Jézus nemcsak azért támadt fel, hogy egymaga megmeneküljön a halálból, hanem azért, hogy ezzel lehetőséget nyisson mindenkinek erre.
-
Jézus többször mondta: Kövess engem! Most vedd ezt a felszólítást komolyan ebben az értelemben is. Kövess engem az örök életbe! Ne dobd el a lehetőséget, inkább fogadd el az