Kol 4:3-4 Imádkozzatok egyúttal értünk is, hogy Isten nyissa meg nekünk az ige ajtaját, hogy szólhassuk a Krisztus titkát, amelyért fogoly vagyok, hogy tegyem világossá, amint szólnom kell.
Egy újságíró nem kéri, hogy imádkozzanak érte az olvasói, vagy a szerkesztőség, akinek dolgozik. Egy blogger – internetes naplót író személy – nem kéri, hogy imádkozzanak az olvasói, követői. Sok tanácsadó nem kéri a kuncsaftjait, hogy imádkozzanak érte, hogy jó tanácsot adhasson. Legalábbis ilyenekről nem nagyon hallottam még. Ettől függetlenül imádkozhatnak értük azok, akik hallják, olvassák a véleményüket, ha valós információt várnak.
Pál, aki a Krisztus titkát akarja hirdetni világosan, kéri az imádságot, hogy a titkot tartalmazó Ige ajtaját nyissa meg annak kijelentője, Isten. A célcsoporttól kér közbenjárást. Milyen nagyszerű hozzáállás.
Meglepődnénk, ha egy étterem reklámjában az szerepelne, hogy a vendégek imádkozzanak azért, hogy finom ételeket készíthessen a séf a szakácsokkal? Biztosan. Azt gondolnánk, hogy ezek nem értenek a dolgukhoz, nem jól tanulták meg a szakmájukat.
Nem kelt ilyen érzést az, hogy Pál imatámogatást kér az igehirdetéshez, az ige világos magyarázatához? Remélem nem. A jó igehirdetésre a hallgatónak van szüksége. Ezért érdemes úgy hozzáállni, hogy imádkozunk az igehirdetőért. Ha finom, tápláló, egészséges „ételre” vágyunk, közben kell járni. Vagy természetes, hogy az igehirdető megtanulta a szakmáját, mint a szakács és már évek óta benne van a munkában, csak nem rontja el az ételt? Ne álljunk így a dolgokhoz.
Van még egy különbség a szakácsok és az igehirdetők között. Nem rendelésre „főznek” az igehirdetők. Bár a „fogyasztók” imádkoznak értük, nem az ő rendelésüket készítik és tálalják. Nem csomagolják be a maradékot. Nem lehet visszaküldeni, ha nem ízlik. Aki imádkozva veszi a feltálalt igei táplálékot, hinnie kell, hogy a titkokat kijelentő Isten azt készíttette, amire leginkább szüksége van a „vendégnek”.
Takács Zoltán igehirdetései 