Bár megmondtam, … nem úgy lesz

Amikor Isten is megbánásra, változtatásra kényszerül

1 Sámuel 2:27-36

1)Bevezetés

Apák napja van. Nem egy közismert ünnep.

Az Egyesült Államokból elindult ünnep, amit hivatalosan 1972-ben nyilvánítottak ünnepnek és június harmadik vasárnapján tartják. A katolikus hagyomány konkrét naphoz köti, március 19-hez, József napjához időzítik, mivel Józsefet, Jézus nevelő apját tekintik a Szent Család fejének. Ezzel együtt nem tekinthető egyházi ünnepnek, hanem a társadalom többi ünnepéhez kapcsolható, mint az anyák napja, pedagógus nap és a gyermeknap is.

Istentiszteleteken is jó témát szolgáltathat ez a nap. Rengeteg bibliai történet van, amiben apákról olvashatunk, életük példa lehet. Ma éppen nem pozitív példaként szereplő apáról olvastunk, de így is sok jó üzenet lehet előttünk ma.

A Biblia szépségét is megláthatjuk. Isten a Bibliában emberi történetekben tanít, nem száraz szabályokban. Tanít jó példákkal és negatív esetekkel egyaránt.

2)Miért jön Isten embere?

Hármas céllal érkezik Isten embere.

Emlékezteti a múltra, a kiválasztásra, a szolgálatban való indulásra Éli papot, és értékeli a jelent, amiből kiindulva előrejelzést ad a jövőre.

Az történt ugyanis, hogy Éli pap két fia, Hofni és Fineás visszaélt a szolgálatával. Ez abban mutatkozott meg, hogy amikor emberek jöttek áldozatot bemutatni, önkényesen és túlzásokba esve követeltek az áldozatból maguknak húst.

Nemcsak az volt a baj, hogy visszaéltek a szolgálattal, többet követeltek, mint ami járt volna – hisz Isten rendelte el, hogy a nép gondoskodjon a köztük szolgáló papokról – hanem hogy emiatt a nép megutálta az Úrnak való áldozatot. (2:17)

Ezt az állapotot Isten az apán kéri számon egy kemény kérdéssel: Miért becsülöd fiaidat többre, mint engem? Ezzel nem azt akarja kifejezni, hogy egy papként szolgáló apától azt várná, hogy zsarnoki uralommal és kegyetlen fegyelemmel nevelje gyerekeit. Inkább azt, hogy nem engedheti meg az elfogultságot velük szemben, mert az torz jellemet alakít ki bennük. Még lesz szó erről a kérdésről.

Emlékeztetés a kiválasztásra

Isten embere tehát egyrészt emlékeztet arra, hogy hogyan választotta ki Isten a lévitákat, Áron nemzetségét a papi szolgálatra és azon belül hogyan lett maga Éli is ennek a tisztségnek a hordozója. Isten kegyelmes hozzáállása engedi meg, hogy lelki vezetője legyen a kiválasztott népnek.

Isten ma is figyelmeztetni akar minden vezetőt. Az egyházban is és a társadalomban. Ne feledd el, hogy kerültél a beosztásodba! Én engedtem meg, én készítettem az utat. Ne élj vissza a helyzeteddel soha, ne vakítson el a neked adott hatalom! Maradj mindig alázatban és szolgálatkészségben!

*Mennyivel másabb lenne a társadalom és az egyház is, ha a vezetők nem veszítenék el az emlékező képességüket. Ha mindig felidéznék, hogy a szolgálat, amiben állnak az Isten kegyelméből adatott nekik. Nem uralkodásra, hanem felelősségteljes szolgálatra.

A közvetett felelősség

Mennyire kemény a számonkérés! Isten embere nem ró fel személyes konkrét bűnöket Élinek, hanem arra mutat rá, hogy közvetetten felelős a kialakult helyzetért. Amikor megtudta, hogy hogyan viselkednek a munkájukban, csak egy ártatlan kérést intéz feléjük: „Ne tegyétek, fiaim!” Nem lép fel határozottabban, nem vonja meg tőlük a lehetőséget, nem bíz rájuk más jellegű feladatot. A fiúk pedig nem jutnak maguktól más belátásra, mert már eléggé elvakította őket a szerzés vágya.

Lehet, hogy különböző módon reagálunk erre.

A szigorúbb szülők igazolva látják a figyelmeztetésben a szigort, amit gyakorolnak a gyerekeikkel szemben. Az engedékenyebb szülők pedig szörnyülködnek a keménység követelését látva.

Úgy gondolom, hogy Isten nem áll a szigorú szülők mellé, hogy megrója az engedékenyebb szülőket. Másra figyelmeztet. Azt kívánja megértetni, hogy szülőként – de bármilyen vezetőként is – az embernek mindig körültekintő határozottsággal és elfogultság nélkül az igazságra törekedve kell vezetni. Nem engedheti meg magának azt az elvet, ami ma sajnos elég erősen terjed: „Csak nekem legyen jó, más nem érdekel.” Egy apa, egy pap, egy vezető mindig figyelembe kell, hogy vegye a rábízottak érdekeit is.

Komoly figyelmeztetés ez a mai kor lelki vezetőinek is.

*Ha valaki visszaél a hatalmával, a néptől csak követel, saját anyagi előmenetelét erőlteti, könnyen okozhatja, hogy az emberek megutálják az Úrnak való szolgálatot, azaz elidegenednek az egyháztól, az egyházi közösségektől.

*Nem állítom, hogy a mai érdektelenség, amivel az egyházaknak szembe kell nézni csak emiatt van, de nekünk vezetőknek szembe kell nézni ezzel a kérdéssel is. Nem mi okozzuk, hogy elfordulnak az emberek? Nem járulunk hozzá úgy, mint ahogy Éli említi? „… hallom, hogy nem jó hírt terjesztenek rólatok az Úr népe előtt.” Amikor a vezetőkről megalapozottan rossz hírek terjednek a nép között, az sajnos visszaveti a közösség érdeklődését, elszántságát.

*Adja Isten, hogy az egyházban, a társadalomban szolgálók mindig tudnának Isten előtt állva önvizsgálatot és önkritikát gyakorolni! Nem a saját érdekeiket nézni, hanem a közösség céljait látva szolgálni!

3)Bár megmondtam, nem úgy lesz

A történet érint egy komoly teológiai témát is, ami mellet nem mehetünk el. A múlt felidézése, a jelen értékelése mellett Isten a jövőről is szól, amit különös formában tesz meg. Önmagára nézve is felidézi a múlt ígéreteit és ehhez viszonyítva fogalmazza meg a jövő tervét. A harmincadik vers közli mindezeket.

Így is összegezhetnénk: Ígértem valamit, de nem úgy lesz.

Rengeteg kérdést hoz elő ez a mondat.

• Hát van olyan, hogy Isten nem teljesíti az ígéretét?

• A változatlan Isten változtat korábbi állításán?

• Van valami, amit Isten megbán a korábbi döntéseiből, elhatározásaiból?

Ha most ezeket a kérdéseket csak úgy általában tettem volna fel, mindegyikre nemmel válaszolhatnánk, mert az a kép van bennünk – amit sok igevers is erősít – hogy Isten minden ígéretet teljesít, Istenben nincs változás, ezért nem változtat állításain, és soha nem bánja meg a döntéseit, tetteit. Mivel egy konkrét mondat van előttünk, ami mást mutat, elbizonytalanodtuk. Zavaró ellentmondásokra bukkanunk, ha alaposabban vizsgálódunk. Lássunk néhány igét, ami tovább mélyíti a kérdést és a vizsgálódás kényszerét!

1Móz 6:6 HUN Megbáná azért az Úr, hogy teremtette az embert a földön, és bánkódék az ő szívében.

 

1Sám 15:11 HUN Megbántam, hogy Sault királlyá tettem, mert eltávozott tőlem, és beszédeimet nem tartotta meg. Sámuel pedig felháborodék és kiálta az Úrhoz egész éjszaka.

1Sám 15:29 HUN Izraelnek erőssége pedig nem hazudik, és semmit meg nem bán, mert nem ember ő, hogy valamit megbánjon.

1Sám 15:35 HUN És Sámuel nem látogatá meg többé Sault egész halálának idejéig; de bánkódék Sámuel Saul miatt. Az Úr pedig megbánta, hogy királlyá tette Sault Izrael felett.

 

Jer 4:28 Azért gyászol a föld, és homályosodik el oda fenn az ég, mert szólottam, határoztam, és meg nem bánom és el nem térek attól.

 

Jer 18:8 HUN De megtér az a nép az ő gonoszságából, amely ellen szólottam: én is megbánom a gonoszt, amelyet rajta véghezvinni gondoltam.

Jer 18:10 HUN De a gonoszt cselekszi előttem, és nem hallgat az én szómra: akkor megbánom a jót, amellyel vele jót tenni akartam.

 

Jer 26:3 HUN Hátha szót fogadnak, és mindenki megtér az ő gonosz útjától, akkor megbánom a veszedelmet, amelyet nekik okozni gondoltam az ő cselekedeteik gonoszsága miatt.

Jer 26:13 HUN Most azért jobbítsátok meg a ti utaitokat és cselekedeteiteket, és hallgassatok az Úrnak, a ti Isteneteknek szavára, és az Úr megbánja a veszedelmet, amellyel fenyegetett titeket.

Jer 26:19 HUN Megölte-e [azért] őt Ezékiás, Júdának királya és az egész Júda? Nem félte-e az Urat? Nem könyörgött-e az Úrnak? És nem megbánta-e az Úr a veszedelmet, amellyel fenyegette őket? És mi [olyan] nagy veszedelmet vonnánk a mi lelkünkre?

 

Jer 42:10 HUN Ha állandóan megmaradtok e földön, felépítlek titeket és el nem rontlak, és elplántállak titeket és ki nem gyomlállak: mert megbántam a gonoszt, amit cselekedtem veletek.

 

Jóel 2:14 HUN Ki tudja, hátha visszatér és megbánja, és áldást hagy maga után; étel- és italáldozatot az Úrnak, a ti Isteneteknek?!

Jón 3:10 HUN És látá Isten az ő cselekedeteiket, hogy megtértek az ő gonosz útjukról: és megbáná az Isten azt a gonoszt, amelyről mondá, hogy végrehajtja rajtuk, és nem hajtá végre.

Vannak kategorikus állítások, melyek szerint Isten nem bán meg semmit és nem változtat semmin. Ugyanakkor vannak olyan állítások, amikor maga Isten mutat rá, hogy kész a változtatásra, a kijelentett tervek megbánására, visszavonására.

Mély teológia téma ez, amit most nem tudok teljes részletességgel kibontani. Leegyszerűsített következtetést szeretnék megfogalmazni.

• Isten a saját személyét tekintve nem akar visszavonni semmit, mert nem bizonytalanságban hozta meg döntéseit, közölte terveit.

• Azonban, ha a szabad akarattal rendelkező ember az eseményeket úgy alakítja akkor Isten kész igazságossága vagy kegyelme alapján változtatni a hozzáállásán.

  • Ha az ember az Isten jó terve és ígérete ellenére rossz döntéseket hoz, rossz eseményeket idéz elő, Isten igazságos lépésekre kényszerül és változtat a korábbi tervén. Lásd, megbánta, hogy embert teremtett, vagy Sault királlyá tette.

  • Ha az ember Isten fenyegető ígéretére megtéréssel, bűnbánattal felel, akkor kész az előirányzott büntetést visszavonni és kegyelemmel viszonyulni a megtérőhöz.

Következtetés

• Isten nem egy rugalmatlan, könyörtelen, a kijelentéseihez görcsösen ragaszkodó Úr, hanem olyan Atya, aki a gyermekei, népe érdekében tud és akar alkalmazkodni a kialakult helyzetekhez.

• Ha Isten ilyen, nekünk is tanulni kell ezt a hozzáállást.

*Megvallhatjuk, hogy mi sokkal görcsösebben tudunk ragaszkodni szabályokhoz, állításokhoz, mint Isten. Bár ebben nem vagyunk következetesek. Ha a korábbi döntések közelebb állnak hozzánk, tiltakozunk a változáson. Ha az új hozzáállás elfogadhatóbb, tiltakozunk a ragaszkodás ellen.

Visszatérve a történethez. Isten egy messze mutató ígéretet tett Éli szolgálatára nézve, illetve a Léviták papi szolgálatát tekintve, de ez nem azt jelenti, hogy bármilyen körülmények között ezt fenntartja Isten, mert megmondta. Az ígérettel azt fejezi ki, hogy rajtam nem múlik, hogy örökké ti legyetek a papság képviselői. A helyzet viszont rámutat arra, hogy Isten olykor kénytelen a személyes, eltervezett hozzáállásán változtatni, ha az emberi életvitel erre kényszeríti.

Hadd érintsünk a téma okán még egy kérdést!

Hívő körökben gyakran idézzük Jézus egy mondását, amivel a változatlanságot, a ragaszkodást akarjuk igazolni.

Máté 5:37 HUN Hanem legyen a ti beszédetek: Úgy úgy; nem nem; ami pedig ezeken felül vagyon, a gonosztól vagyon.

Máté 5:37 H Karoli rev 2011 hanem beszédetekben az igen igen, a nem nem legyen, mert ami ennél több, az a gonosztól van.

Máté 5:37 Rev Ufo Ellenben ha igent mondotok, az legyen igen, ha pedig nemet, az legyen nem, minden további szó a gonosztól van.

Ezt erősíti egy apostoli levél részlet is:

Jak 5:12 Mindenekelőtt pedig, testvéreim, ne esküdjetek se az égre, se a földre, se semmi más esküvéssel, hanem legyen a ti igenetek igen, és a ti nemetek nem, hogy ne essetek ítélet alá.

Ez az utóbb idézett igevers rámutat arra, ahogy Jézus is alkalmazta. Nem azt követelte, hogy ne változtassunk a hozzáállásunkon, hanem ne esküdözve szerezzünk hitelt a szavunknak.

A változtatás – főleg, ha jó irányba mutat – nem bűnös, és nem káros.

Jusson csak eszünkbe egy példázat, amit Jézus mondott!

Máté 21:28-31 De mi a véleményetek erről? Egy embernek két fia volt. Odament az elsőhöz, és azt mondta neki: Eredj, fiam, dolgozz ma a szőlőmben. Az pedig így felelt: Nem megyek, de azután meggondolta magát, és elment. A másikhoz is odament, és hasonlóképpen szólt. Az így válaszolt: Megyek, uram, de nem ment el. E kettő közül melyik teljesítette az apja akaratát? Így feleltek: Az első. Jézus erre azt mondta: Bizony mondom nektek: a vámszedők és a parázna nők megelőznek titeket az Isten országában.

A Jézus tanítása tehát nem a változtatástól akar óvni, hanem attól, hogy esküvel építsük fel a szavahihetőségünket.

4)Összegzés

• A Biblia számos emberi példán keresztül tanít minket

• Isten azt szeretné, hogy soha ne feledjük el, honnan jöttünk és hogy kegyelemből vagyunk ott, ahol állunk.

• Figyelmeztet az Úr, hogy nemcsak személyes érdekek számítanak, hanem a közösség érdekei is fontosak

• Ha vannak is Istennek ígéretei, örök érvényű tervei, az nem azt jelenti, hogy bármit is csinálunk, bárhogy is élünk, az mindig érvényesül.

• Ha tetteink megkövetelik, Isten kész az ígéreteihez képest változtatni. Vagy igazsága révén figyelmeztetni, vagy kegyelme révén könyörülni.

• Tőlünk sem azt várja, hogy görcsösen ragaszkodjunk régi elvekhez, hanem tudjunk alkalmazkodni a kialakult helyzethez

Hírdetés