Engedelmesség és odaszánás

Filippi 2:12-18

1)Bevezetés

Van egy fontos kapcsolati tanács a Bibliában. Örüljetek az örülőkkel, sírjatok a sírókkal. Jó gyakorolni ezt az elvet, és megerősödni általa a kapcsolatainkban.

De mi van akkor, ha valaki olyan dolognak örül, amivel nehéz azonosulni, ezáltal nehéz vele együtt örülni? Mit tegyünk, ha erre nézve felkér, hogy együtt örüljünk vele?

Pál örül annak, ha személye, teste feláldoztatik italáldozatként és ehhez kéri a filippiek csatlakozását.

Mi állhat az öröme mögött? Hogy viszonyuljunk a személyes áldozat témájához?

2)Örömmel szembe nézni a halál lehetőségével

A börtönből levelet író Pál – bár van reménysége, hogy kiszabadul (1:25) –

nem fél az esetleges kivégzéstől, sőt örül, hogy ilyen véget kell megélnie a szolgálatában. Az esetleges halált úgy fogja fel, mint italáldozatul történő kiöntést. Ez a gondolat fűzi össze a mai két igét, a délelőtti és délutáni vallomásokat.

Hogyan érhető el, hogy valaki így tekintsen a hitéért kilátásba helyezett halálára?

Nem természetes ez. Az ember ugyanis a hit dolgairól tud legkönnyebben lemondani, ha valamilyen probléma adódik. Ha ráadásul ezzel megmentheti az életét, akkor még inkább feszíti a kényszer.

Nehéz tökéletes példát hozni, hogy ezt belássuk. Vannak olyan élethelyzetek, ami arra mutat, hogy a hit dolgait könnyebben háttérbe helyezzük, mint az élet, a megélhetés lehetőségeit.

Azzal tudjuk igazán lemérni ezt a kérdést, ha azt nézzük meg, milyen döntést hoznánk, amikor választási lehetőségünk van a személyes érdekek, vagy a hit dolgai, a szolgálat között. Lehetséges, hogy teljesülnek az alábbi szempontok?

• Olykor inkább választjuk a pihenést, mint a szolgálatot.

• Van, amikor inkább költünk egy nyaralásra, mint egy továbbképző tanfolyamra.

• Olykor szívesebben olvasunk egy jó regényt, vagy újságot, esetleg internetes bejegyzéseket, mint a Bibliát.

A fenti lehetőségek, nem bűnös dolgok. Valóságos szükségletek is lehetnek. Éppen ezért jelent nagy kihívást, hogy mit válasszunk. Vannak helyzetek, amikor jobb a pihenés, kell a nyaralás, és hasznos egy regény olvasása is. Azonban nem mindegy, hogy alapvetően mi jellemzi a döntéseinket. Minek a lehetőségében látunk nagyobb örömet?

*Bárcsak eljutnánk arra a szintre, hogy a szolgálat, a hitélet kihívásai, az Isten országáért történő munka, fáradtság jelentené az öröm forrását!

*Tudnánk örülni az ilyen munkában átélt megpróbáltatásoknak, veszélynek.

*Tudnánk azokkal örülni – nemcsak irigykedve, netán kétkedve figyelni – azokat, akik örülnek a hitük miatt átélt megpróbáltatásoknak.

A gyülekezetnek adott tanácsok segíthetnek megérteni, mi segíti ennek a lelkületnek a kifejlődését.

3)Engedelmesség akkor is, ha nem lát senki

Pál a bizalom köntösébe öltözteti a kérését. Úgy tanácsolja őket, hogy kifejezi bizalmát arra nézve, hogy nemcsak a jelenlétében engedelmeskednek, hanem távollétében is.

A hitben való fejlődést, a szolgálatban való helytállást, az esetleges megpróbáltatások elfogadását segíti, ha abban a tudatban vagyunk, hogy nem embereknek, vezetőknek, lelkipásztornak kell megfelelni, hanem Isten előtt kell megállni.

Ha a hitélet kihívásaiban való helytállást nem elvárt teljesítményként fogjuk fel, hanem hálánk kifejezéseként. Ha nem emberi elvárásokat akarok teljesíteni, hanem az Istentől kapott lehetőségeket megragadni.

Hogy tekintesz a hitélet tevékenységeire? Kötelesség, elvárás, vagy lehetőség?

• Bibliaolvasás

• Imádkozás

• Istentisztelet

• Szolgálatok

• Beteglátogatás

• Bátorítás

• Adakozás

*Tudod-e ezeket ajándékba kapott lehetőségként megélni, aminek kihasználásáért mindent megteszel, vagy nehéz teherként viselt elvárások ezek?

A szempont jó egyéni életre, de közösségi életre vonatkoztatva is.

Hadd érzékeltessem egy példával. A gyülekezetek történeteit tanulmányozva azt láttam, hogy az 50-es, 60-as években voltak olyan körzetek, melyek 20 gyülekezetből is álltak és egy 100 km átmérőjű körben helyezkedtek el ezek. A lelkipásztor havonta egyszer érkezett egy-egy gyülekezetbe. Ennek ellenére a gyülekezetek gyarapodtak. Vajon csak a lelkipásztor jelenlétében folyt a lelkiismeretes hitélet, vagy a távollétében is.

Tudom, sok minden megváltozott. De a lelkületet vizsgálhatjuk. Ha a gyülekezetben havonta egyszer jelenne meg a lelkipásztor, milyen hitélet, és szolgálat folyna?

4)Rettegéssel és félelemmel érjétek el az üdvösségeteket!

A másik elv, amit Pál kér, de biztosak lehetünk, ő is gyakorolt, hogy az üdvösségre úgy tekintsenek, mint aminek eléréséért félve és rettegve kell dolgozni.

Sok kérdést vet fel ez az igevers. Nem kívánok teljes mélységében elemzésbe bocsátkozni.

Abból a szempontból értelmezzük, hogy kapcsolódik ez az örömmel megélt megpróbáltatásokhoz. Hogyan szolgálja a hitért megélt nehézségek örömmel fogadását.

Az üdvösség Isten ajándéka Jézus Krisztusban. Ingyen, kegyelemből kapja meg, aki bűneit megbánva elfogadja Jézus Krisztus megbocsátó kegyelmét. Mivel azonban nem kerülünk azonnal a mennybe, ezért rengeteg veszély fenyeget minket abban, hogy megállítson a cél előtt, vagy elfordítson a céltól. Emiatt van létjogosultsága az ilyen figyelmeztetéseknek. Az üdvösség bár ajándék, de még nem biztos a célba érkezés.

A kérdés az, hogy tudunk-e a mindennapi életben úgy tekinteni erre az ajándékra és a célra, amit tartogat nekünk, mint amire félve és remegve kell vigyázni?

• Sokan félve és remegve végzik a munkájukat, nehogy elveszítsék a munkahelyet.

• Vannak, akik félve és remegve gondoskodnak gyermekeikről, nehogy elveszítsék őket.

• Némelyek félve és remegve őrzik megszerzett értékeiket, nehogy ellopják tőlük.

És mi a helyzet az üdvösséggel? Könnyen jött, könnyen megy?

Isten óvjon attól, hogy így gondoljunk rá!

5)Zúgolódás és vonakodás nélküli tevékenység

Egy újabb személyes gyakorlatból ajánlott tanács.

A hívő ember előtt rengeteg feladat sorakozik. Ezek nem mind könnyűek, nem mind felemelő. Vannak nehéz, már-már egészen alantasnak tűnő feladatok is.

Ahhoz, hogy az üdvösség felé haladjunk és a megpróbáltatásokban is örüljünk, mindent zúgolódás és vonakodás, kételkedés nélkül kell tenni. Gyülekezetben és közéletben egyaránt.

Vegyük észre, mikor alakulnak ki ezek az érzések, hozzáállások és ne engedjük, hogy eluralkodjon rajtunk.

Vigyázzunk nagyon ezekkel!

A vonakodás sokszor burkolt formában jön. Azért vonakodunk valamit megtenni, mert ezer más dolgunk van. Valójában ezek mögé bújtatjuk a vonakodásunkat.

A zúgolódás pedig azért veszélyes, mert készek vagyunk elhinni, hogy a zúgolódásban a kifinomult igazságérzetünk szólal meg. Gondoljunk csak arra, amikor a nép zúgolódott Mózes ellen, vagy épp a két testvére, Áron és Mirjám. A számonkérő zúgolódásban jogosnak vélt igények fogalmazódtak meg.

6)Feddhetetlenek és romlatlanok legyetek

Minden tevékenység, munka, szolgálat mellett a tisztaság is nagyon fontos kérdés.

Nem véletlenül szólnak a figyelmeztetések:

1Kor 15:50 Azt pedig állítom, testvéreim, hogy test és vér nem örökölheti Isten országát, sem a romlandóság nem örökli a romolhatatlanságot.

Jel 21:7-8 Aki győz, örökölni fogja mindezt, és annak Istene leszek, és az fiam lesz nekem. A gyáváknak és hitetleneknek, az utálatosoknak és gyilkosoknak, a paráznáknak és varázslóknak, a bálványimádóknak és minden hazugnak osztályrésze a tűzzel és kénkővel égő tóban lesz; ez a második halál.

Jel 21:27 és nem megy be abba semmi tisztátalan, sem aki utálatosságot és hazugságot cselekszik, hanem csak azok, akik beírattak az élet könyvébe, amely a Bárányé.

Az üdvösség igazi értékelése ad erőt arra, hogy feddhetetlen és romlatlan életet éljünk. Ugyanakkor a feddhetetlen és tiszta élet segít még inkább nagyra értékelni az üdvösséget.

Ez nemcsak ebből a szempontból fontos.

A missziónak is fontos feltétele ez. Itt is arra nézve kéri Pál ezt, hogy tudjanak ragyogni az elfajult nemzedék között, mint csillagok. Ezt teljes mértékben tiszta, és feddhetetlen élettel tudjuk elérni.

Következetlen és hitelt vesztett élettel nem tudjuk betölteni ezt a szerepet.

Hírdetés