Taníts minket imádkozni!

Lukács 11:1-13

1)Bevezetés

Jézus Krisztus a feltámadása után Galileában egy hegyen fontos parancsot bízott az apostolokra. Ezt „misszióparancs” néven is emlegetjük. Milyen utasítást is adott ott az Úr? Elmenve, tegyenek tanítvánnyá minden népet. A küldetés lényege, hogy az elveszett emberekből megmentésük által tanítványokat indítsanak útra.

Aki újjászületett, Isten gyermekévé vált, egyben Krisztus tanítványa is lett. Tanítványként rengeteg területen kell a tanulás által fejlődni, előre haladni. Ma leginkább egy területről, az imádságról lesz szó.

2)Tanítvány vagy-e?

Nagyon örömteli szituáció lehetett Jézus számára, amikor a személyes példát látták a tanítványok, és egyik odament azzal a kéréssel, hogy taníts minket imádkozni. Egy tanító legboldogabb élethelyzete, ha a tanítvány igényli, kéri a a tanítást.

Ez a helyzet felhozott bennem egy kérdést. Bizonyítja-e a tanítványi szerepemet, állapotomat, hogy igénylem a tanítást? Rámutat-e ez arra, hogy akarok a hitélet számos területén többet tudni, a tennivalókat jobban végezni?

Persze ezt megelőzi az is, hogy volt-e már tanítványként történő csatlakozásom Jézushoz? Enélkül csak egy külső szemlélő, érdeklődő, modern kifejezéssel élve egy fakultatív behallgató vagyok csak az oktatásba. Nem elég elköteleződés nélkül behallgatni, elméleti ismereteket gyűjteni, hanem odaszánt követővé kell válni. Ennek útja a megváltás elfogadása.

  • *Elfogadtad már a tanítványságba hívó kegyelmet?

  • Ha már elkötelezted magad, él a tanulás rendíthetetlen vágya?

  • Mered kijelenteni, hogy még semmit nem tudsz úgy, ahogy kellene, ahogy az Úr szeretné azt, hogy tudjad? Talán ez a legnagyobb kihívás a tanítványi állapotban.

*Jézus hív ma is, vár most is mindenkit a tanítványi körébe. Ne utasítsd el e hívást, a lehetőséget!

3)Tudsz-e imádkozni?

Ha jobban belegondolunk, különös, hogy épp az imádkozáshoz kértek segítséget Jézus követői. Nem olvasunk más történetet, ahol a tanítványok ilyen közvetlenséggel kérték volna a tanítást Jézustól.

Miért meglepő, hogy az imádkozásban kérik a tanítást? Mert azt gondolhatnánk, hogy ezt nem kell tanítani. Az imádkozás egy magától értetődő tevékenység – gondolják sokan. Ez a történet hadd világítson rá, hogy ez nem feltétlenül így van. Az imádkozás is – ahogy sok más tevékenység a kegyességi életben – egy olyan részlete a hitéletnek, amiben lehet és kell tanulni.

Tudom, vannak olyan nézőpontok, amiből kiindulva valóban úgy tűnhet, hogy az imádság egy természetes folyamat, ami zajlik a hívő emberben. Például, ha azt mondjuk, hogy az imádság a lélek lélegzetvétele. A légzést nem kell tanulni, az egy természetes reflexe a testünknek. Ha azonban valaki szeretne énekelni, hangszeren játszani, úszni, ahol a légzésnek nagy jelentősége van, akkor el kell kezdeni odafigyelnie a légzésére és tanulnia jó technikákat, hogy fejlődni tudjon a légzése és ezáltal az éneke, zenei játéka vagy akár a sport teljesítménye is.

Ne elégedjünk meg a napi kettő imával, az étkezések előtti rövid imával, a gyülekezeti áhítat néhány mondatos imádságaival! Legyen vágyunk – bennem legalábbis ez bontakozik ki – hogy időnként elmenjünk magányosan egy helyre és ott imádkozzunk, ahogy Jézus is gyakorolta. Úgy érzem, ezen a területen lehetne fejlődni.

Ebből a példából azt is mondhatnánk, ha valaki egy ösztönszerű imaéletet kíván csupán magának, akkor nem kell tudatosságra figyelni, nem kell tanulásba kezdeni. Ha többet szeretne ezen a területen is, akkor viszont be kell látni, hogy oda kell figyelni és tanulni is szükséges.

*Hogy állsz az imádsággal? Elégedett vagy az éppen gyakorolt szinttel, vagy szeretnél fejlődni? Él benned a vágy, hogy az imádságban is tanulj, fejlődj?

Érvek, miért érdemes tanulni az imádságot is:

  • Könnyen egy felszínes szokássá alakul az életünkben. Miközben bíráljuk más felekezet tagjait, hogy megtanult imádságokat ismételgetnek, nekünk is kialakulnak megszokott, sokszor ismételt mondataink, szófordulataink az imádságban.

  • Azért is érdemes tanulni, mert könnyen kialakul a képmutatás ebben a kérdésben is. Mivel szoktunk hangosan is imádkozni közösségben, előfordulhat, hogy nem is Istenhez beszélünk, hanem a körülöttünk lévő embereknek mutatjuk meg, hogy tudunk imádkozni.

4)Mit tanít Jézus itt az imádságról?

A kérdés az imádkozásról szól, a kérés magára az imádkozásra irányul, Jézus pedig az Atyáról és az imádkozó emberről kezd tanítani. Előtte megmutat egy imádkozási mintát, azt követően pedig az Atya hozzáállásáról, és a mi emberi jellemzőinkről beszél.

Isten nem a kapcsolatért, hanem a hozzáállásért hallgat meg és cselekszik

A tanító történet érdekes igazságokat mutat meg. Két barátot ábrázol. Egyik a másikra szoruló állapotban segítséget kér. A kérés időpontja alkalmatlan a segítségnyújtásra. Mégis megadja, amit a bajban lévő kér. Nem a kapcsolat minőségéért, hanem az alkalmatlankodó zavarásért.

A mi Atyánk nemcsak azért hallgat meg minket, mert olyan minőségű a kapcsolat, hogy arra épít. Azért is, mert tolakodó a keresés. Kapunk egy érdekes bátorítást ebben a példázatban. Szabad tolakodó módon menni Istenhez a kéréseinkkel.

Ez így önmagában kicsit furcsa tanítás. Ha kiegészítjük egy másik példázattal, akkor jobban értjük, milyen buzdítást adott az Úr. Lukács 18 elején egy másik imádkozásra buzdító történetet mond Jézus. Abban az ismételt tolakodásról beszél, amivel a kérő terhére van a bírónak, akitől segítséget kér. Azáltal válik terhére, hogy állandóan zaklatja a kéréssel. Ezt a bevezető sor is előkészíti.

Ha mi kitartóan imádkozunk, várhatjuk a segítséget az Atyától.

Kérni, keresni, zörgetni kell

Az imádkozás hármas lehetőségét is bemutatja Jézus. Kérhetünk, kereshetünk, zörgethetünk.

Ez a hármas lehetőség rámutat, hogy nem csupán igények, vágyak teljesüléséről szól az imádkozás, hanem a kapcsolatról. Ha az imádkozást keresésként fogjuk fel, akkor az Atyát magát és az Ő jelenlétét keressük. Ha zörgetünk, nála kérünk bebocsátást.

Az imádkozás nem egy hivatalnokkal való ügyintézéshez hasonlít. Az imádkozás egy kapcsolatépítés. Nem annyi a lényeg, hogy benyújtom az igényemet, és várom, hogy teljesüljön. Esetleg megköszönöm a juttatást és tovább állok. Az imádkozással az ember keresi Isten jelenlétét és kéri az Isten színe elé jutás alkalmát.

A gonosz ember is tud jót adni

Rólunk emberekről is ad egy tanítást Jézus. Azért beszél az emberről, hogy egy összehasonlításban adjon bátorítást arra, hogy Isten biztosan segít ha imádkozunk.

A lényeg az, ha a gonosznak mondható ember nem tejesíti a gyermeke kérését gonosz, kártékony módon, Isten még inkább jó dolgokat ad a gyermekeinek.

Ezzel egy nagyon fontos tényt megtanulhatunk. Isten szemében a megváltásra szoruló gonosz állapot az nem attól függ, hogy valaki tud-e jót tenni vagy nem. Minden gonosz emberben van jóra hajlandóság, segítőkészség. Ez a jóságra irányuló igyekezet még nem biztosít üdvösséget senkinek.

Ezzel a részlettel érthetjük meg jobban, amit Pál leírt az Efézus 2:8-9-ben. Nem cselekedetekből van az üdvösség. Kegyelemből kapjuk. Bár tudnánk jó cselekedeteket felmutatni, nem ezt díjazza Isten, hanem a megváltás alapján adja nekünk.

5)Összegzés

  • A tanítvány legfontosabb jellemzője a tanulási igénye, vágya.

  • A tanulni akaró tanítvány örömet szerez a tanítójának.

  • Jézus hív, vár mindenkit a tanítványi körébe

  • Mivel nem vagyunk tökéletesek, az imádkozásban is tanulni kell, fejlődni lehet.

  • Bátran tolakodhatunk az Atyánál, nem zavar el, teljesíti a kérésünket.

  • Nemcsak igényekről szól az imádkozás, hanem kapcsolatról.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s