Jeremiás 17:5-10
1)Bevezetés
Egy érdekes sorozatot élhetünk meg a mai igékkel.
Imaóra: Vizsgáld meg szívemet! – szólt a zsoltár kérése.
Délelőtti istentisztelet: Mindennél jobban óvd a szívedet!
Most: A szív csalárd, javíthatatlan.
Felfoghatjuk úgy ezt a három egymást követő téma utolsó részét, hogy egy jó indoklást kapunk az első kettő szükségességére. Azért kell Isten elé vinni, hogy vizsgálja meg, mert csalárd, tehát minket is kész félrevezetni. Azért kell vigyázni rá és óvni, mert benne van a hajlam a csalárdságra, mi által könnyen rossz útra térhet.
2)A csalárd szív és a helytelen bizalom
A felolvasott szakaszunk két témát érint. A bizalom kérdését és a szív minőségének kérdését. Felvetődhet a kérdés, hogy ezt most kell-e együtt vizsgálni, vagy hiba volt egybe vonni a két szakaszt?
Úgy látom, hogy a szívünk csalárd jellege okozza, hogy tudunk emberekben, akár magunkban is bízni. A szív csalóka jellege vezet oda, hogy elhisszük, mi is elég jók vagyunk ahhoz, hogy jók legyünk. A csalárd szív hiszi azt el, hogy emberek is tudják nekünk azt biztosítani, amit egyedül Isten tud adni.
Ne értsük félre a gondolatot és az igét! Isten nem egymás iránti bizalmatlanságra akar rábírni. A bizalom elengedhetetlen a kapcsolatainkban. Itt arról van szó, hogy a nehéz kérdésekben, a bonyolult döntésekben, a komoly erőfeszítésekben, a nagy horderejű ügyek intézésében, egy válság megoldásában, ne emberektől várjuk a segítséget, hanem az Úrban bízzunk.
-
Egy járványhelyzetet nem a kormány fog megoldani, bármennyire is igyekszik arra.
-
Egy egészségügyi problémát nem önmagában az orvos old meg, bár kell hozzá a szaktudása.
-
Egy hivatali ügy sikerét nem az ismeretségi körünktől kell várni, bár használhatjuk, ha van ilyen.
Mindezek eszközök, melyek Isten kezében futnak össze. Benne kell bízni.
Ettől már csak az a rosszabb, ha valaki azt gondolja, hogy ezekre sincs szüksége, mindent el tud maga intézni. Van elég pénze, van elég jó kapcsolatrendszere, amire építheti az ügyei bonyolítását.
Helyes egyensúlyra van szükség.
Tedd meg, amire képes vagy, hogy Isten is megtehesse, amire nem vagy már képes!
3)Mit takar az, hogy a szív mindennél csalárdabb?
Nem csupán egy állapotot kell megérteni, hanem tüneteket kell felismerni.
Helytelen önismeret alakul ki
Valaki azt mondja magáról: Jól ismerem magam.
Mások pedig azt állítják: Nem látja reálisan önmagát.
Ehhez még feltehetjük a kérdést: Vajon Isten milyennek látja őt?
Van, egy általam sokat idézett igevers.
Péld 21:2 Az ember minden útja helyes a maga szemében, de az ÚR a szívek vizsgálója.
A csalárd szív egyik hatása, hogy helytelen önismeretet alakít ki. Ráadásul megnyugtat, hogy ez a tévhit még helyes is. Képes akkor is fennmaradni, ha úgy tűnik, mindenki mást mond. Meggyőződéssel vallja az ilyen ember, hogy mindenki téved.
*Mit gondolsz az önismeretedről? Mennyire helyes az? Mennyire mered alávetni a környezeted értékelésének? Mennyire akarod Isten vizsgálódására bízni?
Egyszer egy csoportban azt csináltuk, hogy mindenkiről egymás után mondott a többi jelenlévő elismerő véleményeket Ezek után önmagáról kellett hiányosságokra mutató önértékelést végezni.
Ez egy fordított helyzetet teremtett, mint ami az életben előfordul. Általában mások kritizálnak minket, mi pedig fényezzük magunkat.
Jó gyakorlat lehet, ha így közelítünk magunkhoz és egymáshoz.
Fogadjuk el az önismeret vonatkozásában az igének egy markáns állítását, miszerint töredékes az ismeretünk. Ezen túl lássuk meg abban az igeversben a változás lehetőségét, ajándékát.
1Kor 13:12 Mert most tükör által homályosan látunk, akkor pedig színről színre; most töredékes az ismeretem, akkor pedig úgy ismerek majd, ahogy én is megismertettem.
Isten tökéletesen ismer már most. Amikor elérkezem az üdvösségbe, már én is úgy fogom ismerni magam, ahogy Ő megismert. A kérdés az, hogy addig közeledhet az önismeretem a benne megvalósuló ismerethez? Szerintem igen. Ha az életben egyre inkább hasonlíthatunk hozzá, akkor az önismeretünk is fejlődhet a szerinte való ismerethez.
Téves megnyugvást, túlzott önmarcangolást eredményez
A csalárd szív két ellentétes hatása mutatkozhat. Nem feltétlenül egy személyben, illetve egy témában egyszerre. Van, hogy személyenként más a jelenség, vagy egy személynél különböző területeken.
Préd 8:11 Mivel nem hajtják végre mindjárt az ítéletet a gonosz cselekedetek fölött, az emberek teljesen a gonosz cselekvésére adják szívüket.
Az ember a lelkiismerete által is érzi, ha valami rosszat tesz. Talán várja is az arra jogos büntetést. Viszont ez sok esetben nem jön azonnal. Nincs kár, nincs baj. Emiatt könnyen kialakulhat az a hozzáállás, hogy nyugodtan lehet folytatni, nem lesz ebből baj. A szív csalárdsága okozza ezt is. Pedig tudja, hogy nem jó, mégis elcsábul, elferdül és rossz irányban halad tovább.
*Ne aszerint mérd tetteid, életed helyességét, hogy milyen következményei vannak. Sajnos a gonoszt nagyon sokáig lehet büntetlenül végezni. Ez nem lehet jó alap arra, hogy helyes életet élj.
A másik véglet ebben a tekintetben, hogy az ember állandó önmarcangolásban van. Ennek oka, hogy mindig attól fél, amit tett, ahogy szólt, az nem helyes. Ezt is a csalárd szív okozza. Megtévedt állapota ez a szívnek. Ez látszólag az egyénnek az önmagával szemben megélt elégedetlenségéből fakad, de sajnos sok esetben mögötte a környezet folyamatos elégedetlensége áll. Az állandó kritika, a dicséret, elismerés nélküli hozzáállás, a folyamatos leértékelő megjegyzések.
A szív elhiszi, hogy helyesek a környezettől érkező vélemények.
*Ha valaki ilyesmivel küzd, imádkozzon, hogy ki tudjon jönni ebből a hálóból! Ha tudunk valakiről, segítsünk kijönni a nyomasztó megfelelési kényszerből.
Ítélkezővé tesz
A csalárd szív eredménye az is, hogy az elhallgatott, megtűrt, kimagyarázott bűnökkel terhelve másoknál kezdi számonkérni az önmagában zajló rossz dolgokat.
Róm 2:1 Azért nincs mentség számodra, ó, ember, bárki légy, aki ítélkezel, mert amiben a másikat megítéled, abban önmagadat ítéled el, hiszen ugyanazokat teszed te is, aki ítélkezel.
A csalárd szív, miközben megnyugtatja magát, mégis nyugtalan marad, de egy könnyebb utat választ. Nem önmagát ítéli meg, hanem másokat.
Erről egy cikk részlete ezt közli:
Nem puszta passzióból gyakorolják olyan sokan. Azért csinálják, mert jó érzéseket generál, de legalábbis csökkenti a rosszakat. A pszichológia projekciónak, kivetítésnek nevezi ezt a jelenséget. A projekció egy elhárító mechanizmus. Ennek a tudattalan lelki működésnek a feladata, hogy fenntartsa a pszichés egyensúlyt, megvédje az ént az elfogadhatatlan, kínos vagy nem realizálható késztetésektől. Mindenkinek vannak nemszeretem tulajdonságai, nehezen elfogadható késztetései, elnyomott vágyai. Ezekkel valamit kezdeni kell, mert igen nagy feszültségeket képesek generálni a lélek mélyén. Ezért a legegyszerűbb rávetíteni valaki másra mindazt, amit nem tud magában elfogadni az ember, és máris csökken a belső nyomás. Amíg mások felett ítélkezik ilyen-olyan tulajdonságok, viselkedések, érzések kapcsán, addig mentesül a kínzó bűntudat alól, amíg máson köszörüli a nyelvét, nem kell szembenéznie saját elfogadhatatlannak tartott belső tartalmaival.1
A csalárd szív nem a helyes megnyugvást keresi és munkálja, hanem ilyen önámító pótszert indít el bennünk. A helyes út az lenne, ha megítélnénk a bennünk lévő rosszat. Ha nem tesszük, találunk nálunk „bűnösebb”, „ítéletre méltóbb” személyt, akit méltán kritizálunk.
*Ne másokat ítéljünk, hanem magunkat. Ehhez van teljes jogunk.
1Kor 11:31 Mert ha mi magunk elítélnénk magunkat, nem esnénk ítélet alá
Róm 14:4 Ki vagy te, hogy más szolgája felett ítélkezel?
Róm 14:12-13 Tehát mindegyikünk maga fog számot adni magáról Istennek. Azért egymást többé ne ítélgessük, hanem inkább azon legyetek, hogy testvéreteknek ne okozzatok megütközést vagy megbotránkozást.
Takács Zoltán igehirdetései 