Úgy fussatok, hogy elnyerjétek!

1 Korintus 9:24-27

1)Bevezetés

Hadd legyen az üzenet bevezetője egy vers. Füle Lajos, Futás című verse.

Füle Lajos: Futás

1. Fut a gyermek a labda után

leszegett fejjel, tűzpirosan,

se lát, se hall, csak egyre rohan.

Guruló labda lett a világ,

szüntelen űzi, hajtja a vágy,

száz utcán, téren,

ezer veszélyen,

millió anyai kétségen át,

gyönyörűszépen

s balga-bután

fut a gyermek a labda után…

2. Fut az ember az élet után…

Leszegett fejjel gyötri magát

kincseit egyszer csakhogy elérje,

kergeti álma, hajtja a vére.

Kenyér gurul a lába előtt,

vagyon gurul a vágya előtt,

hírnév, dicsőség álma előtt.

Rohan utánuk éveken át,

a fogyó úton, életen át,

száz utcán, téren,

ezer veszélyen,

millió isteni bánaton át, gyönyörű szépen

s balga-bután

fut az ember az élet után…

3. Fut az ISTEN az ember után,

mert mindent lát és szánja nagyon,

guruló szívét csakhogy elérje,

hogy fut utána, hull bele vére!

Ott fut az utcán,

ott fut a téren,

egész világon,

sok ezer éven,

sok mérhetetlen,

megérthetetlen,

keresztre írott szenvedésen át,

hulló Igével,

kiontott vérrel,

viszonozatlan,

mély szerelmével

fut az ISTEN az ember után…

Azért idéztem ezt a verset, mert nagyon jól rámutat, hogy az ember mennyi mindenért fut. És miközben ezt teszi észrevétlenül fut Isten elől is. Ma azt hozza elénk Isten, hogy mit jelent a hit életet versenypályán történő futásként megélni.

2)Úgy fussatok!

Pál nem egyszeri esetben használja a futást, mint a hitéletet leíró gyakorlatot.

Gal 2:2 Kijelentés következtében mentem fel, és eléjük tártam az evangéliumot, amelyet a pogányok között hirdetek, de külön a tekintélyeseknek, hogy valami módon hiábavaló ne legyen futásom.

Fil 2:16 az élet beszédéhez ragaszkodva, hogy dicsekedhessem majd a Krisztus napján, hogy nem futottam hiába, és nem fáradtam hiába.

2Tim 4:7 Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam.

Fil 3:13-14 Testvéreim, én magamról nem gondolom, hogy már elértem volna, de egyet cselekszem: azokat, amelyek mögöttem vannak, elfelejtve, azoknak pedig, amelyek előttem vannak, nekifeszülve célegyenest futok Isten felülről való elhívásának jutalmáért, amely Krisztus Jézusban van.

Apcs 20:24 De semmivel sem gondolok, még az én életem sem drága nekem, csakhogy elvégezhessem az én futásomat örömmel, és azt a szolgálatot, melyet vettem az Úr Jézustól, hogy bizonyságot tegyek az Isten kegyelmének evangéliumáról.

De a Zsidókhoz írt levél is használja ezt a képet.

Zsid 12:1 Azért mi is, akiket a bizonyságok ily nagy fellege vesz körül, félretéve minden akadályt és a megkörnyékező bűnt, kitartással fussuk meg az előttünk levő küzdőteret.

Milyen a futó hívő élet?

Elgondolkodtató, hogy Pál miért tekint úgy a szolgálatra, a hitéletre, hogy az egy futás? Úgy látom, nem egy általános szófordulat nála, mint ahogy sokan használják egy személy munkásságának leírására a pályafutás szót. Az apostol minden bizonnyal komolyan úgy is tekintett a küldetésére, hogy az egy pályán történő futás. Mit jelenthez ez? Milyen a futásban megvalósuló hívő élet?

A futás nem magától értetődő

A gyerekek gyakran közlekednek futva, mintha ez lenne nekik a természetes, de a felnőttek számára a futás nem az alap közlekedés. Az, hogy valaki fut, az nem magától értetődő. Annak mindig valami célja van, a mögött mindig valami elhatározás húzódik meg.

  • Futunk, ha késésben vagyunk és el akarjuk érni a buszt.

  • Futunk, ha valakinek sürgősen segítségre van szüksége.

  • Futunk még, ha elhatározzuk, hogy ez lesz az egészségért felvállalt mozgásforma.

  • Én tavaly futottam egy nagyot, amikor egy nyilvános helyen otthagytam a telefonom, de később vettem észre, hogy nincs nálam.

Futásként akkor tudom a hitéletemet értelmezni, ha nem magától értetődő létformaként akarom megélni a hitet.

Akkor minősülhet futásnak a hitéletem, ha:

  • egy cél eléréséért teszek megfeszített törekvéseket

  • ha másokért való igyekezet vált ki fokozott odaszánást, erőkifejtést

  • ha tudatos elhatározás hajt, mert valamiben jobb akarok lenni, mint eddig.

Ha vállalom az erőfeszítéseket

Lehet, hogy a fenti feltételek sokak életében adottak, vagy adottak lennének, mégsem minősíthető a hitéletük futásnak, mert nem vált ki belőlük komoly erőfeszítést.

Minden hívőnek van célja – erről itt is ír Pál, amire később kitérek. Mindenkinek van küldetése a másokért való szolgálatban. Mindenki felé van Istennek fejlődési elvárása. Mégsem vált ki ez sokakból megfeszített igyekezetet.

*Tegyük fel a kérdést, milyen erőfeszítéseket teszek azért, hogy elérjem az üdvösséget, hogy megmentsek valakit a kárhozattól, hogy fejlődjek a hitéletben?

Ha csak a könnyű, nem sok erőt, elhatározást, befektetést igénylő tettek valósulnak meg ezekben a kérdésekben, akkor csak sétálgatunk az élet útján, de nem futunk a menny felé.

Erőnket megfeszítjük az egészségért, a munkáért, a jövedelemért. Ezt írta le Füle Lajos is az idézett versében. Erőfeszítésre van szükség az eredményes, a növekedést hozó lelki életért is. Elvégezni olyan dolgokat is, amiről tudom, hogy jó, hasznos, fontos, de nincs kedvem hozzá, vagy azt érzem, ehhez már nincs erőm, már nem bírom.

Néhány gyakorlati példa is hadd segítsen az átgondolásban.

  • Mennyi időt töltesz a Biblia olvasásával? Ugyanakkor mennyi időd megy el TV nézésre, Facebook görgetésre, filmezésre, játékra, úgy nevezett kikapcsolódási tevékenységekre?

  • Mennyi energiát, időt fordítasz telefonhívásokra, látogatásokra, segítségnyújtásra, beszélgetésre, mások meghallgatására? Szoktál-e ezekért lemondani más tevékenységről, feláldozni más lehetőségeket?

  • Kihasználod-e a lehetőségeket arra, hogy jelen legyél az istentiszteleteken? Nem tudom, még nem kérdeztem végig az érintetteket, hogy miért van az, hogy sokan – és úgy látom gyarapodó létszámban vannak olyanok, aki nem jönnek a délutáni istentiszteletekre. Elfogadom, hogy lehetnek, vannak indokok erre. De őszintén nézz magadba, hogy valós indokok, vagy csak kifogások azok!

    • Megjegyzem, lehetnek olyan szempontok is, melyek objektív nézőpontnak számítanak. Ilyen lehet, hogy nem felel meg az érdeklődési körömnek, a személyes beállítottságaimnak. Erre egyrészt azt mondom, hogy épp ilyenkor kezdődhet el a szükséges erőfeszítés, hogy futásként éld meg a közösséget, mint az épülés lehetőségét. Persze nem akarok senkiből aszkétát csinálni, hogy egy unalmas mexikói sorozatként szenvedje végig az istentiszteletek sorát. Vagy hívok mindenkit, hogy tegyük együtt elfogadhatóvá, minden rétegnek, korosztálynak kielégítővé az istentiszteleteket.

      • Hozzunk létre szolgáló korosztályokat, csoportokat és osszuk fel az alkalmakat és így készüljünk, tegyük eseménydússá, változatossá a programjainkat.

        • Erre is eszembe jutott a januári „Beszéljünk róla” alkalom, ahol hasonló kérdésekre elhangzott, hogy parancsra nem lehet szolgálni. Erre csak azt mondom, tessenek megkérdezni a beosztott szolgálókat – imaóra vezetőket, igehirdetőket, orgonistákat – mennyire lehet kötelezettségként helytállni egy szolgálatban.

        • Meggyőződéssel mondom, hogy az ilyen kényszerszerű, felkérésekből fakadó szolgálatok segítik előbbe a hitéletünket.

  • Megvalósul-e az életedben, hogy Istennek kedves áldozatként odaszánod magadat, testedet, hogy többet tudjon téged használni?

  • Megfeszítjük-e erőnket, hogy szeressük egymást. Azokat is, akik sok mindenben különböznek tőlünk, akik elsőre nem annyira szimpatikusak, akikkel nehezebb egyetértenünk. Eljutunk-e arra, hogy egyfajta futásként megélt erőfeszítéssel szenvedjük el egymást szeretetben, ahogy az ige kéri?

    • Ef 4:2-3 Teljes alázatossággal és szelídséggel, hosszútűréssel, elszenvedvén egymást szeretetben, Igyekezvén megtartani a Lélek egységét a békességnek kötelében.
    • Kol 3:12-13 Öltözzetek föl azért mint az Istennek választottai, szentek és szeretettek, könyörületes szívet, jóságosságot, alázatosságot, szelídséget, hosszútűrést; Elszenvedvén egymást és megbocsátván kölcsönösen egymásnak, ha valakinek valaki ellen panasza volna; miképpen a Krisztus is megbocsátott nektek, akképpen ti is;

Hogy elnyerjétek a díjat

A futásról leírt gondolatai Pálnak beékelődnek két fontos téma közé. Előtte arról ír, hogy mindent megtesz, felvállal azért, hogy némelyeket megmentsen. Utána pedig azt taglalja ószövetségi példával, hogy a nép egésze részese volt Isten hatalmas megnyilvánulásának, mégsem mindenki ért célba. Nemcsak sztorizgat Pál, hanem azt látja, hogy ez példa előttünk.

1Kor 10:11 Mindezek pedig példaképpen történtek velük, és a mi tanulságunkra írattak meg, akikhez az időknek vége elérkezett.

Ébresztőt akar fújni. Nem szabad megelégedetten hátradőlni és abban ringatni magunkat, hogy én is ugyanúgy megkeresztelkedtem, bemerítkeztem mint mások, én is ugyanazt a lelki eledelt fogyasztom mint mások, én is ugyanabból a forrásból merítek, mint mások, akkor én is ugyanúgy haladok mint bárki más. Nem. Megdöbbentő figyelmeztetés szól:

1Kor 10:5 De többségük elhullott a pusztában, mert Isten nem kedvelte őket.

A futást szükségességét tehát két szempont erősíti.

Isten használni akar minket abban, hogy elérjük azokat, akik szanaszét futkosnak a világban. A másik pedig, hogy vegyük komolyan a célt és az elérés érdekében tanúsítandó önmegtartóztatást. Ezt az utóbbit hangsúlyozza is az alapszakaszunkban Pál.

Kell tehát, egy sportolókra jellemző, önmegtartóztatással is bíró, cél felé törekvő élet. Ahogy fentebb már leírtam, ez nem magától értetődő. Ehhez döntésre és a döntés melletti kitartásra van szükség.

Egy feszültséget hordozó kérdés jutott eszembe.

Pál a Filippi levélben azt írja, semmit ne tegyetek versengésből. Itt meg azt írja, hogy úgy fussatok, mintha ti akarnátok lenni az első, aki elnyeri a díjat. Akkor most tilos versenyezni, vagy kötelező versenyként tekinteni a futásunkra? Mind a kettő igaz.

Abban a tekintetben tilos a versenyzés, hogy egymást tekintsük legyőzendő ellenfélnek, akit túl kell szárnyalni, akit le kell körözni, akinek meg kell mutatni, hogy én jobb vagyok. Aki ezt teszi, hiú dicsőség után fut. Ez helytelen.

Abban a tekintetben kötelező versenyezni, hogy jobb akarok lenni ma, mint tegnap voltam. Ma is le akarom küzdeni önmagamat, gyarlóságaimat, vágyaimat, kényelemszeretetemet, önigazságomat. Ma határozottabban szeretnék dönteni az odaszánás mellett.

3)Pál biztat és példát ad

Az apostol biztatja a gyülekezetet. A gondolatainak azzal akar súlyt adni, hogy példát mutat.

Mintha azt akarná kifejezni, hogy döntsetek bárhogy, én úgy futok, mint aki előtt világos a cél. Ahogy Józsué is felkínálta a lehetőséget a népnek.

Józs 24:14-15 Azért hát féljétek az Urat, és szolgáljatok neki tökéletesen és hűségesen. Vessétek el azokat az isteneket, akiknek atyáitok szolgáltak a folyamon túl és Egyiptomban, és szolgáljatok az Úrnak! Ha pedig rossznak látjátok azt, hogy az Úrnak szolgáljatok, válasszatok még ma, hogy kit akartok szolgálni. Akár azokat az isteneket, akiknek atyáitok szolgáltak, amíg a folyamon túl voltak, vagy az emóriak isteneit, akiknek a földjén laktok. Én azonban és az én házam népe az Úrnak szolgálunk.

Lássátok meg, én nem hozzátok viszonyítva akarok küzdeni, futni. Egyedül az foglalkoztat, hogy elérjem a célt. De te se elégedj meg kevesebbel. Te se add alább a küldetést.

Ha nem igyekszel, nem feszíted meg az erődet, nem használod ki jól a lehetőségeket, alkalmatlanná, használhatatlanná, megbízhatatlanná, méltatlanná értéktelenné, haszontalanná teszed magad. (Ilyen jelentései is vannak az eredeti szónak.) Mindez akkor is bekövetkezhet, miközben szolgálsz valamiképpen, de nem teljesül az önmegtartóztató, erőfeszítéseket is vállaló hozzáállás.

Vedd komolyan a futásodat és fuss úgy, hogy nyerd el a jutalmadat!

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s