A szent életről

1 Péter 1:13-25

1)Bevezetés

A hét igéi egy fontos kérdést járnak körül. Miért oly drága Krisztus vére? A mai igénk egy részlete is erre ad választ. Most én nem csupán ezzel a részlettel szeretnék foglalkozni, hanem az egész szakasszal, ami a szent életre nézve ad útmutatást.

2)Legyetek szentek, mert én szent vagyok!

A szentség kiindulópontja több tekintetben maga Isten.

• A szent életet nem mi találtuk ki. Isten különleges jellemzője ez. A szent éltere törekvést úgy is megfogalmazhatjuk, hogy olyan akarok lenni, mint Isten. Ezt így kimondva, leírva egy lehetetlennek tűnő célt fogalmaztunk meg. Amit most a félelmetes kihívásból szeretnék kiemelni az az, hogy nem attól leszek szent, hogy elképzelek egy életformát, amit megpróbálok megvalósítani, hanem hogy egyre jobban megismerem Istent és igyekszem olyan lenni mint Ő.

• A szentté válást Isten kéri tőlünk. Az, hogy szent életet éljek, Isten kéréseként kell felfogni. A szent életre törekvés egyfajta engedelmességi kérdés is. Nem csupán egy jellembeli szempont, hanem engedelmességet is minősítő állapot. Az, hogy növekszem-e szentségben, azt is megmutatja, hogy fejlődök-e az engedelmességben.

• Bár felszólítást kapunk rá, nem magunk válunk szentté, nem magunkat szenteljük meg, hanem ez Isten munkája. Úgy is felfoghatjuk, hogy alárendelem magam Isten megszentelő munkájának.

  • Jézus így imádkozott:

    • Ján 17:17 Szenteld meg őket az igazsággal: a te igéd igazság.
    • Ján 17:19 Én odaszentelem magamat értük, hogy ők is megszenteltekké legyenek az igazságban.

  • Pál így fogalmazza meg közbenjáró kérését:

    • 1Thess 5:23 Maga pedig a békesség Istene szenteljen meg titeket mindenestül, és őrizze meg a ti egész valótokat, mind lelketeket, mind testeteket feddhetetlenül a mi Urunk Jézus Krisztus eljövetelére.

• A szentség célja az Istennel való zavartalan kapcsolat. A szent és a szentségtelen nem fér meg egymás mellett. A Szent közelében a szentségtelen nem fogja jól érezni magát.

*Közelítsd meg a szent életet ezen szempontok alapján! Fogd fel úgy, hogy Istennel való kapcsolatod elmélyítését segítő folyamat a megszentelődésed!

3)Lépések a szentség útján

A felolvasott szakaszban néhány cselekvési parancsot fogalmaz meg az ige, melyeket így is leírhatnánk, hogy lépések, melyeket meg kell tenni a szentség útján.

Teljes bizonyossággal reménykedjetek a kegyelemben, amit Jézus megjelenésekor kaptok!

Része lehet a szent életnek az, hogy reménykednem kell a kegyelemben? Ráadásul abban a kegyelemben, amit majd Jézus megjelenésekor kapok?

Nagyon hosszú fejtegetést lehetne elindítani a témában. Én most egy nézőpont szerinti választ szeretnék adni a kérdésekre.

Úgy érzem arra akar figyelmeztetni Isten minket, hogy a megszentelődés folyamatát ne a személyes képességeinkre, egyéni teljesítményünkre építsük, hanem az Isten életet formáló kegyelmére.

Ha valaki nem számol a mindennapos kegyelemmel és az eljövendő ítéletkor is érvényesülő kegyelemmel, azt hiheti, hogy magától kell megfelelni az Isten szerinti élet szabályainak. Ez egy nyomasztó terhet jelent.

Másrészt a kegyelem figyelmen kívül hagyása eredményezhet egy félelemtől bénult hozzáállást is, mivel mindenki tudja, hogy semmit nem tud tökéletesen elvégezni. Ha így van, akkor félelmetes bármibe is belefogni, mert biztos lesz benne hiba. Ha van hiba, akkor várható az ítélet is. Nem így van. Bár buzdít az ige minket a tökéletességre igyekvő életre, de nem a tökéletesség mércéje alapján fog számonkérni.

A megszentelődésben haladni – bármennyire is vannak személyes odaszánást igénylő tényezői is – csak a kegyelemre építhetjük. Ha ezt a Jézus megjelenésekor megjelenő kegyelemben bízva tesszük, azt jelenti, hogy tudom, vár engem egy csodálatos, felemelő, hatalmas értéket rejtegető kegyelem, amivel nem élhetek vissza.

*Adj hálát, ha a mindenki számára megjelent kegyelmet személyesen is elfogadtad! Imádkozz azért, hogy az egykor megjelenő kegyelemben legyen teljes bizalmad egész életedben!

Ne igazodjatok korábbi vágyaitokhoz!

Következő lépés a megszentelődésben, a vágyakhoz való helyes viszonyulás. Péter úgy fogalmaz, hogy ne igazodjunk azokhoz a vágyakhoz, amelyek tudatlanságunk idején voltak bennünk. Első hallásra olyan kívánságoktól óv, ami már nincs, amennyiben már nem vagyunk a tudatlanság állapotában. Ha nem lenne nem kellene figyelni arra, hogy ne ezek irányítsanak minket.

Egy fontos megállapítás. Attól, hogy valakinek az élete megváltozott, újjászületés által új alapokra helyeződött, az nem azt jelenti, hogy mentesül minden kívánságtól, ami korábban működött benne. A kívánságok ugyanúgy képesek felébredni, irányítani. Az újjászületett ember képes már arra, hogy ezeknek ellent mondjon, ezeket elutasítsa.

A vágyak sokrétűek lehetnek. A Galata 5:19-21 szakaszt vizsgálva kategóriákat állíthatunk fel.

• Erkölcsi területet érintő, nemiségünkből fakadó vágyak, bűnök.

  • paráznaság, tisztátalanság, bujálkodás,

    • Modern változatok: házasságon kívüli testi kapcsolatok, pornó függőség,

• Féktelen élvezetek hajszolásából fakadó vágyak, bűnök.

  • részegeskedés, tobzódás

    • Modern változatok: Függőségek (játék, TV, internet, kábítószer), állandó mulatozás, szórakozó helyekre járás

• Spirituális, lelki jellegű vágyak, bűnök

  • bálványimádás, varázslás,

    • Modern változatok: keleti módszerek, gyakorlatok, melyek komoly szellemi háttérrel rendelkeznek. Jóga, Feng shui, agykontroll, jóslás, horoszkóp függőség,

• Kapcsolatokra nézve káros vágyak, bűnök

  • ellenségeskedés, versengés, féltékenység, harag, önzés, széthúzás, pártoskodás, irigység

    • Modern változatok: hatalomvágy, tévedhetetlenség és sérthetetlenség tudata,

Biztosan lehetne másképp is csoportosítani ezeket. Lehet kiegészíteni az egyes területek modern veszélyeivel. Ami biztos, hogy ezek most is akarnak minket irányítani.

*Ne tagadd le a vágyaidat! Nem ez a megoldás. Arra törekedj, hogy ne ezek uralkodjanak benned, ne jussanak vezető szerephez!

Félelemmel töltsétek jövevénységetek idejét!

A félelem az általános felfogásban kerülendő állapot. A félelem káros hatásokat okoz az emberek életében. A félelmet emiatt kerülni akarjuk, a félelmet okozó hatásokat csökkenteni kívánjuk.

Hogy lehet, hogy a Biblia mégis a félelmet elengedhetetlen kelléknek mutatja? Nem a hitetlenek életére jellemző állapotnak mutatja, ami kikerülhetetlen a kárhozat fenyegető közeledése miatt, hanem a hívőknek, akik már megmenekültek a kárhoztató ítélet elől. Miért kell félelemmel megélni a jövevénységet? Miért kell félelemmel munkálni az üdvösséget? (Filippi 2:12)

Az igék kijelentése alapján azt látom, hogy ez a félelem az Istentől, méltatlanságunk ellenére megkapott helyzetből adódik. Ahogy itt is fogalmaz Péter, ha már Atyának hívjuk a mindenkit ítélő Urat, ha mindennél értékesebb áldozattal váltott meg az atyáinktól örökölt hiábavaló élettől, akkor ezt a különleges helyzetet nem élhetjük meg könnyelműséggel. A kapott meggyőződést, reménységet, örökséget, szolgálatot, felhatalmazást egyfajta félelemmel kell hordozni és végezni.

A félelemben nem menekülő rettegés valósul meg, hanem a

• méltatlanság ellenére kapott felhatalmazásból származó hála,

• a gyengeség és alkalmatlanság ellenére kapott szolgálat ellátásáért való felelősség,

• a szerető Atya iránti szeretet, és az érdem nélkül nyert rengeteg testvérért való aggódó szeretet.

*Tudod, hogy újjászületve jövevény vagy ezen a világon? Olyan személy, aki még itt él, itt szolgál, de már nem ide tartozik? Érzed, hogy ezt az állapotot nem élheted könnyelműen? Szabad vagy ugyan, de a szabadság korlátlanságát a benned élő félelemmel kell ellensúlyozni.

*Mit tennél, ha valakitől, aki neked semmivel nem tartozik, hatalmas áldozattal biztosítana életed végéig lakást, megélhetést, biztonságot? Hogy viszonyulnál a helyzethez és az adományozóhoz? Az egészséges lelkületű ember egy örökké tartó hála kifejezésére törekedne.

Manapság sokan elfelejtik ezt a magatartást.

• Gyakran érezhető, hogy azok, akiket kisegítenek a bajból, úgy fogják fel az egészet, hogy akik ezt megtehették, az nekik kötelességük volt. Nem tartoznak köszönettel és hálával.

• A hitéletben is könnyen kialakul az a nézet, hogy a kárhozatból való megmentés, a bűnből való szabadítás az Isten kötelessége volt, ezért nem tartozunk hálával, köszönettel, odaadó szolgálattal.

Ez így hatalmas tévedés és önbecsapás. Istennek végtelen hálával tartozunk azért, amit nem volt köteles megtenni: Krisztusnak a vérén váltott meg minket.

Tisztítsátok meg lelketeket képmutatás nélküli testvérszeretetre!

Még egy lépés, amit a szentség útján meg kell tenni. Nem egy mellékes utolsó lépés, hanem a legfontosabb. Olyan részlet, ami nélkül az eddigiek nem érnek semmit.

Pál fogalmaz egy levelében nagyon sokatmondó módon a mindenek felett szükséges szeretetről:

Kol 3:12-14 Öltsetek magatokra azért – mint Isten választottai, szentek és szeretettek – könyörületes szívet, jóságosságot, alázatosságot, szelídséget, türelmet, elszenvedve egymást és kölcsönösen megbocsátva egymásnak, ha valakinek valaki ellen panasza volna – amint Krisztus is megbocsátott nektek, ti is úgy tegyetek. Mindezek fölé pedig öltsétek fel a szeretetet, amely a tökéletesség köteléke.

A szeretet a tökéletesség köteléke. Nem lehet tökéletes egy egyén, akit a szeretet köteléke nem kapcsol másokhoz.

A felszólítás leleplezést is végez.

• A hívő embernek sem makulátlan a lelke, a szíve, az érzései. Szükséges azt tisztogatni.

• A lélek tisztaságának célja nem más, mint a szeretet. Aki nem tud szeretni, annak a lelke tisztaságával kell először foglalkoznia. A szeretet hiánya a lélek problémáira utal.

• A szeretetet nem elegendő képmutató módon, magunkat megerőltetve, másokat és magunkat is becsapva színlelni. Mert lehet ezt is kivitelezni. Bár lehet, hogy az önbecsapás erősebb, mint azok becsapása, akik felé ezt gyakoroljuk. A szeretet akkor igazi, ha nem képmutató.

Érdekes az, hogy az egykori gyülekezeteket – a különböző vidékeken szórványban lévő közösségeknek írta a levelet – és minket erre ilyen formában kell figyelmeztetni? Hát nem magától értetődő és megvalósuló, hogy egymást kitartóan és tiszta szívből szeretjük? Sajnos nem. Isten nem tud nem szeretni, mert Ő a szeretet. Mi tudunk nem szeretni. Ezért kell a felszólítás, a parancs. A teljesítéshez pedig az igyekezet, aminek indító fázisa, hogy a lelkünket tisztítsuk meg.

Ez a felszólítás tehát segít abban is, hogy amikor nem tudok valakit szeretni, akkor lehet, hogy a lelkem tisztaságával is van valami hiba. A szeretet helyreállításához a lelki tisztítási folyamatot kell végrehajtani, hogy újra tiszta szívből tudjak szeretni.

Mindenki tudja, hogy jó szeretve lenni és jó szeretni. A szeretet mégis egy küzdelmekkel kivitelezhető, megvalósítható életvitel. De nincs más. A szeretet a régi és az új parancs. A szeretet az egész törvényt betöltését eredményező engedelmességi forma.

Hidd el! A szentséged nem egy mindenki fölé emelkedő állapot, ahol megközelíthetetlen távolságba kerülsz az emberektől. A szentség az, amikor önzetlenül szeretsz és téged is így szeretnek.

Hírdetés