Az apostol örömének forrása

Filippi 2:1-5

1)Bevezetés

Az öröm egy kívánatos állapot az életünkben. Mindenki keresi és munkálja az örömet. Persze fontos látni, hogy öröm források között különbség van, így nem mindegy miben keresi az ember az örömöt. Még a látszólag nagyon jó megtapasztalásokban is megfontoltnak kell lenni. Jusson eszünkbe, Jézus mit mondott a küldetésből visszatérő apostoloknak, amikor nagy örömmel számoltak be az átélésekről!

Luk 10:20 De ne azon örüljetek, hogy a lelkek engednek nektek, hanem inkább azon örüljetek, hogy neveitek fel vannak írva a mennyben.

Sok örömforrás van tehát, és minden örömforrástól van jobb. Jó, ha mindig megtaláljuk a jobb örömforrást az életünkben.

Pál is szeretne örülni. Ehhez kéri a Filippiben élő testvérek segítségét.

Épp abban a levélben fogalmazza ezt meg, amelyikben azt is leírta, hogy örüljetek az Úrban mindenkor! Bár ez egy alapvető örömforrás, erre lehet apró örömöket is építeni.

2)Aminek már lehet örülni

Előfordul, hogy úgy keresi valaki az örömet, hogy amiben éppen van abban semminek nem tud örülni. Mindent leír, kritizál, és el nem ért álmokhoz köti az örömét. Nem jó az ország, ahol él, kibírhatatlan hely a város, ahol lakik, elviselhetetlen a munkahely, ahol dolgozik. Máshol biztos jobb lenne – gondolja az ilyen ember.

Van olyan is, aki annak, amije van, nem örül, ugyanakkor azt gondolja, ha azzal rendelkezne, ami az ismerőseinek van, biztos örömtelibb lenne az élete. Erre csak egy régen látott karikatúrát idézek fel, amit egy újságban láttam. Két gyerek ül egy homokozóban. Az egyik gyerek körül rengeteg játék van. Tőle nem messze egy másik gyerek játszik örömmel egy darab bottal a kezében. A sok játékkal körülvett gyerek sírva könyörög az édesanyjának: Anya, vegyél nekem botot!

*Már ez a bevezető kép is elgondolkodásra biztat minket. Tudunk-e örülni annak és abban, amiben vagyunk? Tudunk-e hálásak lenni azért, amivel rendelkezünk, ami körül vesz minket? Nemcsak a magánéletben, hanem a gyülekezetben is.

Pál apostol nem a fenti lelkülettel áll a helyzetéhez, a munkájához, a gyülekezetekhez. Ezt egy későbbi része is igazolja a levélnek.

Fil 2:17 De ha kiontatom is italáldozatként hitetek áldozatában és szolgálatában, örülök, együtt örülök mindnyájatokkal

Éppen börtönben van, mégsem panaszkodik, hanem az öröm fakad fel belőle.

Az alapigénk is ezt az örömöt mutatja, bár kicsit burkoltan.

A második versben megfogalmazott kérés tejességre jutó, kiteljesedés előtt álló örömmel kapcsolatban kéri a testvérek hozzáállását.

Pál sok mindennek örül. Ezeket már tényként említi és erre építi az örömének növekedését.

Négy gyakorlat már működik a közösségben.

  • Vigasztalás Krisztusban

  • Szeretetből fakadó figyelmeztetés

  • Közösség a Lélekben

  • Irgalom és könyörület

A Károli fordítás betoldása mélyíti a felsorolás jelentőségét. Ha helye van – így kezdi a pontokat ez a fordítás. Filipiben tehát már van helye, alkalmazásra kerülhet ez a négy gyakorlat.

Gondoljuk át most ezt a négy pontot kétoldalú szemlélettel! Adó-vevő szerepben vizsgáljuk a négy lelkiség meglétét!

  • Vigasztalás Krisztusban

    • Tudok, és igyekszem Krisztusban vigasztalni a testvéreimet, ha ennek látom szükségét?

      • Ehhez megvan bennem az érzékenység, hogy észre vegyem a vigasztalásra szükséges helyzetet?

      • Akarok őszinte vigasztalással segíteni, vagy a saját bajomhoz képest kicsinek minősítem a másikét, így megbántom azzal, hogy nem is olyan nagy baj, ami miatt szomorkodik?

    • Tudom fogadni és alkalmazni a testvéreimtől a Krisztusban elérhető vigasztaló szavakat?

      • Meghallgatom a vigasztalót, és keresem benne a bátorító szavakat, és nem elutasítom azzal, hogy te könnyen beszélsz, nem vagy olyan helyzetben, mint én.

  • Szeretetből fakadó figyelmeztetés

    • Tudom az észrevételeimet, véleményemet, figyelmeztető gondolataimat szeretettel megfogalmazni és elmondani?

      • Vagy csak az érintett háta mögött mondom el a véleményemet?

      • Ha mégis neki mondom, akkor nyers, kioktató kritikát fogalmazok meg?

    • Tudom-e a szeretettel megfogalmazott figyelmeztetéseket átgondolni és a szükséges változásokat végrehajtani?

      • Van helye az életünkben a másoktól jövő figyelmeztetéseknek? Vagy annyira hibátlanok vagyunk, hogy azt gondoljuk, nincs szükség a figyelmeztetésre?

      • Esetleg a leggyakoribb reakcióm a figyelmeztetésekre a sértődés?

  • Közösség a Lélekben

    • Keresem a közösség lehetőségeit, mivel ugyanazon Lélekkel vagyok én is betöltekezve? (1Kor 12:13)

      • Vagy működik bennem is az utolsó idők romboló folyamata, miszerint a gonoszság megsokasodik, és emiatt a szeretet meghidegül?

      • Nincs szükségem a közösségre, mert ott már nem kapok semmit, mert én mindenkinél mindent jobban tudok?

    • Elfogadom a mások felém irányuló közösség igényét, és tudom mondani, hogy számíthatsz rám, mert egy test vagyunk?

      • Ehhez egy példát említek. Volt egy testvér, aki rendezni szeretett volna egy régi problémát, és megszólította az érintett testvérét: „Beszélnünk kellene egymással.” A válasz az volt: „Nekünk nincs mit beszélni.”

  • Irgalom és könyörület

    • Tudok irgalmas és könyörületes lenni mindazok felé, akik bajban vannak? Tudok megbocsátani azoknak, akik ártottak, megbántottak és bocsánatot kértek?

    • Tudok irgalmat és könyörületességet elfogadni, belátva, hogy erre van szükségem? Tudok bocsánatot kérni, ha megbántok valakit? Tudok segítséget kérni, amikor nem boldogulok valamivel?

*Keressük örömünket a gyülekezetben is! Ehhez pedig törekedjünk arra, hogy működjenek ezek a gyakorlatok közöttünk is!

3)Tegyétek teljessé az örömömet!

Nem telhetetlenségből folytatja Pál kéréssel a gondolatait, hanem azért, mert tudja, semmilyen elért állapot nem adhat alapot az elbizakodott hátradőlésre. Mindig van miben fejlődni, mindig van mi ellen harcolni.

A Filippibeli gyülekezet életében van még valami hiányosság. Röviden én ezt úgy tudnám fogalmazni, hogy az egység önzetlen munkálása.

Ugyanazt akarjátok…

Aminek Pál örülne, az az egység. Ezt úgy fejezi ki, hogy azt kéri, legyenek ugyanazon az akaraton, ugyanazzal a szeretettel és ugyanarra a célra törekedve. Ez egy szép elképzelés, szép célkitűzés. Ez a 133. zsoltár alapján az áldások alapja.

De melyik akarat, melyik cél legyen az, amit mindenkinek követni kell? Igen, tudom, mindenki az Isten akaratát válaszolja. Ha ez ilyen egyszerű, akkor miért van sokszor annyi nézeteltérés, akarat különbség még úgy is, hogy mindenki azt vallja, hogy én Isten akaratát követem.

A magyarázat az lehet, hogy van elméleti tudás – egységben kell lenni, egy akaratra kell törekedni – de nincs készség ennek megvalósítására. Amikor le kell mondani a személyes akaratról, azt nem tudjuk megtenni. Amikor formálni kell az egyéni elképzelést a célok tekintetében, nem tudunk engedni a kialakult hozzáállásból. Könnyen kialakul az, hogy akkor lesz egység, ha mindenki azt és úgy akarja, ahogy én.

*Csak elméletben van meg az egység vágyunk, vagy gyakorlatban is törekszünk erre?

Akadályozó tényezők

Két oka van, ha az egységre törekvés nem tud megvalósulni. Ez az önzés, a dicsőségvágy. De van egy ellenszere, mégpedig az alázat.

​Önzés

Az a lelkület, hozzáállás, amikor gondolataimnak, terveimnek, céljaimnak, tetteimnek saját érdekeim a mozgatórugója. Ez sokszor rejtett formában jön elő. Sokszor akkor derül ki az önzés megléte, amikor a vágyak nem teljesülnek és az érintett személy felháborodva, indulattal fogadja, hogy nem az ő javaslata, terve valósul meg.

​Hiú dicsőségvágy

Az előző járulékos jelensége lehet. Amikor a motivációk között ott van, hogy az illető vágyik a nyilvános elismerésre, jutalomra, kiemelésre. Enélkül ugyancsak a sértődés lesz úrrá rajta.

Alázattal, egymást többnek tartva magatoknál

4)Ami az én örömömet kiteljesíti

  • Örülnék, ha a meglátásokat, véleményeket mindenki az érintett személlyel beszélné meg, nem másokkal az illető háta mögött. Sajnos sok véleményt, ami velem kapcsolatos – de más jellegűeket is – csak közvetetten másoktól hallom meg.

  • Örülnék, ha mindenki úgy állna a feladatokhoz, szolgálatokhoz, hogy azt keresné, mi az amit még megcsinálhatok és nem úgy, hogy meddig terjed az én megbízatásom, és azt egy centivel át nem kívánom lépni.

  • Örülnék annak is, ha valaki tudja, hogy nem tud részt venni a közösség programjain, azt közölné a vezetőség valamelyik tagjával. Jó lenne, ha élne ez a tájékoztatási igyekezet és nem egy vizsgáztató várakozással figyelné a közösséget, hogy na ki fog utánam érdeklődni és mikor.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s