Gondolkodj Róla felnőtt módon
Zsidók 5:8-14
1)Bevezetés
Déri Miksa, Bláthy Ottó, Zipernowsky Károly, Bánki Donát, Jendrassik György. Mennyire ismert személyek ők? Talán nem sokan ismerik őket. Azt, amit alkottak, azt minden nap élvezzük, alkalmazzuk. A transzformátor, a gőzturbina, a tovább fejlesztett dízel motor.
Munkásságuk eredményeit, gyümölcsét sokan élvezik anélkül, hogy róluk bármit is tudnának. A találmány, a fejlesztés alkalmazásban van, a feltaláló, a fejlesztő ismeretlen.
Azért hoztam ezeket a példákat, mert ma hasonló formában gondolkodhatunk. Az örök üdvösségről kapunk tanítást, de annak szerzőjéről, az üdvösség ajándékozójáról is, akiről nem lehetünk tudatlanságban.
2)Az örök üdvösség
Van egy név ezen a világon, ami minden névnél nagyobb. Van mögötte egy személy, aki mindenkinél többet tett az emberiségért. Nem tüntették ki a béke Nobel díjjal, bár Ő hozta a legnagyobb békességet ennek a világnak.
Jézusról van szó, aki emberi formában szolgálva szerezte meg az üdvösséget mindenkinek. Hogyan? Szenvedések árán. Nem valami feleslegből vetett morzsákat a földre a kegyelemből, hanem saját életével fizetett azért, hogy biztosítsa az embereknek az örök életet.
Bár Isten Fia, szenvedések árán tanulta az engedelmességet. Tökéletesen vizsgázott. Ezzel a földi életúttal szerezte meg az üdvösség, azaz az örök élet lehetőségét az embereknek.
De mit is értsünk ezek alatt? Miért kellett szenvedés az üdvösséghez? Miért kellett épp Jézusnak szenvednie a mi üdvösségünkhöz?
Mindenki vétkezett
A kiinduló pont az ember bűne. Nincs kivétel, mindenki vétkezett. Mindenkinek elengedhetetlenül szükséges a kegyelem.
Róm 3:22-24 Istennek ez az igazsága pedig a Jézus Krisztusban való hit által lesz mindazoké, akik hisznek. Mert nincs különbség, mindnyájan vétkeztek, és szűkölködnek Isten dicsősége nélkül, és az ő kegyelméből ingyen igazulnak meg a Krisztus Jézusban való váltság által.
*Ne hárítsd ezt az igazságot! Bűnös vagy, megváltásra szorulsz!
Vér nélkül nincs bűnbocsánat
Isten azon túl, hogy megbocsátó, kegyelmes Úr, igazságos is. Nála nincs kiegyenlítetlen számla. Nem tud semmisnek tekinteni semmit, ami valaha megtörtént. Nála a megbocsátás mögött fizetség is áll.
Zsid 9:22 És a törvény szerint csaknem mindent vérrel tisztítanak meg, és vérontás nélkül nincs bűnbocsánat.
Zsid 9:27 És amiképpen elvégzett dolog, hogy az emberek egyszer meghaljanak, és azután lesz az ítélet, úgy Krisztus is egyszer áldoztatott fel, hogy sokak bűnét eltörölje, másodszor pedig bűn hordozása nélkül jelenik meg azoknak, akik várják őt üdvösségükre.
*Vállalnád a halált magadért? Vagy kit kérnél meg szeretteid közül, hogy haljon meg az üdvösségedért, kit áldoznál fel azért, hogy te élhess? Isten ezt megtette a Fiával.
*Ha nem fogadod el Jézus helyettesítő fizetségét, te fogod kifizetni a tartozásodat.
Azoknak, akik engedelmeskednek neki
Még egy kitétel. Azoknak szerezte ezt az üdvösséget, akik engedelmeskednek neki. Mit jelent ez? Hát nem ajándék az üdvösség? Miért kell az engedelmesség feltételként?
Ebben a kérdésben nem egy parancsot teljesítő katonát kell csak látni, hanem egy olyan személyt, akit a Megváltó szeretne megszabadítani a bűneitől, de nem engedi meg ezt neki. Mintha lenne rajta egy kabát, amit magától nem tud levenni, de arra pedig nem hajlandó, hogy aki tudna segíteni, annak megengedje, hogy levegye.
Fájdalmas, hogy emberek mennyire tudnak ragaszkodni a bűnhöz, ugyanakkor meg sírva sajnálják magukat, hogy milyen szerencsétlen az életük.
Mindezeket végiggondolva, mérd fel a helyzetedet és tedd mérlegre Jézus üdvösség szerző szenvedését!
*Volt már igazi felismerésed arra nézve, hogy bűnös vagy és ez az állapot kizár téged az örök életből?
*Birkóztál már a bűnökkel, ami után kimerülten feladtad, mert rájöttél, nem tudsz megszabadulni a bűneidtől?
*Vágysz már annyira az örök életre, hogy megadod magad a bűnbocsánat kegyelmének?
*Engedelmeskedj a szenvedések árán engedelmeskedő Jézus szabadító kegyelmének, hogy üdvösséged legyen!
3)Akiről sok mondanivaló lenne
Ez a Jézus egy főpap. Nem a kiválasztott Áron családjából származó főpap, hanem egy titokzatos származású, eredetű papi rendből való. Melkisédeknek nevezi a Biblia.
Vele kapcsolatban az alábbi információt olvashatjuk:
1Móz 14:17-19 Miután pedig visszatért Kedorláómer és a vele levő királyok megveréséből, kiment elébe Sodoma királya a Sávé völgyébe, azaz a Király-völgybe. Melkisédek, Sálem királya pedig kenyeret és bort hozott. Ő a magasságos Isten papja volt. Megáldotta őt, és azt mondta: Áldott legyen Abrám a magasságos Istentől, az ég és föld teremtőjétől.
Azt írja vele kapcsolatban a levél szerzője, hogy sok mondanivaló lenne róla, de akadályokba ütközik ennek átadása. Nem azért, mert ő nem tudja megmagyarázni, hanem azért, mert a hallgatóságnak tompult el a halása. Emögött pedig a fejlődésben való megtorpanás áll, amit pedig az okoz, hogy nem elég nyitottak és fogékonyak az Ige keményebb részeinek a befogadására.
Bátor minősítés
Azon gondolkodtam, milyen kemény minősítést fogalmazott meg az író itt. Hogy bátorkodott a címzettekről ilyen kemény megállapítást kijelenteni, hogy lusták a hallásra (Károli fordítás), hogy nem képesek fejlődni, még mindig tejjel kell őket táplálni, mert nem érettek a kemény táplálékra?
A másik gondolat, hogy vajon hogy fogadta ezt a közösség, akiről szól mindez, akik kapták ezeket a véleményeket? Mert valljuk meg, nagyon rossz azt hallani magunkról, hogy azt állítják, már sokkal több tudással kellene rendelkezned, mint amit valóságosan tudsz. Már sokkal előrébb kellene lenned az ismeretekben, az érettségben, mint ahol tartasz valójában.
Több gondolatot is szeretnék ehhez fűzni.
Jézus és Pál is alkalmazta ezt a minősítő kijelentést.
Ján 16:12 Még sok mondanivalóm van, de most nem tudnátok elhordozni,
1Kor 3:1-3 Testvéreim, én azonban nem beszélhettem veletek úgy, mint lelkiekkel, csak mint testiekkel, mint Krisztusban kisdedekkel. Tejet adtam nektek, nem pedig kemény eledelt, mert még nem bírtátok volna el, sőt még most sem bírjátok el, mert még testiek vagytok.
Jézus úgy látta, hogy a kiválasztott tanítványai nem bírják még el az információkat, ezért majd a Szentlélek fogja folytatni a tanító, igazságra vezető munkát.
Pál Korintusban felismerte, hogy a gyülekezettel nem lehet érett módon beszélni, mert nem bírják el a komoly tanításokat.
El kell fogadni, hogy néha szükség van ilyen értékelő megállapításokra. De nem úgy, hogy azt gondoljuk, végre valaki tájékoztassa már a többieket, hogy lemaradtak tőlem. Ezt személyesen kell elfogadni önmagunkra nézve.
Nem lexikális tudásban kell gyarapodni
Fontos látni, hogy nem a lexikáis tudásban kell gyarapodni, azaz nem az a cél egyedül, hogy kívülről megtanuljuk a Bibliát – bár ez nem bűnös cél – hanem az, hogy amit már tud az egyén, a közösség, azt érett módon alkalmazza is. Nem azt jelenti, hogy mindenkinek teológiára kell járni és diplomát kell szerezni, hanem azt, hogy kész legyen élni a megértett igazságok szerint.
Most két ige hadd támassza alá ezt az igazságot!
Ef 4:11-14 És ő adott némelyeket apostolokul, némelyeket prófétákul, némelyeket evangélistákul, némelyeket pedig pásztorokul és tanítókul, hogy felkészítse a szenteket a szolgálat munkájára, a Krisztus testének építésére, míg mindnyájan eljutunk a hitnek és az Isten Fia megismerésének az egységére, az érett férfiúságra, a Krisztus teljessége szerinti nagykorúságra, hogy többé ne legyünk kiskorúak, akiket ide-oda dobál és hajt bármiféle tanítás szele az emberek megtévesztése és a tévelygés ravaszsága és csalárdsága által.
Azért vannak némelyek kiválasztva, hogy a szolgálatra felkészítsék a szenteket, a kiválasztottakat. A tanítás, a tanulás lényege tehát a megtanult igazságok szolgálatba állítása.
Fil 3:13-17 Testvéreim, én magamról nem gondolom, hogy már elértem volna, de egyet cselekszem: azokat, amelyek mögöttem vannak, elfelejtve, azoknak pedig, amelyek előttem vannak, nekifeszülve célegyenest futok Isten felülről való elhívásának jutalmáért, amely Krisztus Jézusban van. Akik tehát tökéletesek, azoknak így kell gondolkozniuk, de ha ti valamiben másként gondolkoztok, Isten azt is ki fogja jelenteni nektek. Csakhogy amire eljutottunk, aszerint járjunk. Legyetek követőim, testvéreim, és figyeljetek azokra, akik úgy járnak, ahogy mi példát adtunk nektek.
A tökéletesség egyik jelzője, hogy az ember tud előre tekinteni. Ennek pedig a gyakorlati alapja az, hogy amit megszerzett az ember elméletileg, az épüljön be a viselkedésébe is.
*Testvérem! Kész vagy fejlődni és felkészültséget szerezni a szolgálatra? Egyaránt tudsz imaházat takarítani és bizonyságot tenni?
*Tudod az érettségedet abban is megélni, hogy előre tekintesz? Hogy a megértett igazságokat megéled?
Kik a kiskorúak?
Van tehát egy komoly értékelés a címzettek felé.
Azt állítja, hogy idő múlása alapján, azaz amióta hívők lettek, már olyan szinten kellene állni a hitben, hogy példájukkal, szolgálatukkal másokat tanítsanak, ehelyett még mindig őket kell tanítani. Megrekedtek valahol a fejlődés útján.
Mit érthetünk ezalatt az értékelés alatt, milyen lehet ez az állapot, amit megfogalmaz az író?
Járatlanok az igazság igéjében
Nehezen megragadható, megérthető megállapítás ez. A fentieket tudom ismételni. Nincs olyan szintű gyarapodás az ige-ismeretben, ami életváltozást is hozna.
Emögött pedig az állhat, hogy nincs készség az ige elmélyült, kitartó tanulmányozására.
*Csak hangosan gondolkodva kérdezem meg, miért vagyunk csütörtökönként olyan kevesen a bibliaórán, ahol másfél óra alatt négy igeverset beszéltünk meg az elmúlt alkalommal is? Biztos sok indok van arra, hogy ki, miért nem jön. Ebben vannak komoly akadályok is, tudom. De mindenkinél? Vagy nem kívánatos ez a fárasztó igetanulmányozás?
Pál értékelése szerint
A fentebb idézett ige folytatásában ezt látjuk:
1Kor 3:3 mert még testiek vagytok. Mert amikor irigykedés, versengés van közöttetek, vajon nem testiek vagytok-e, és nem emberi módon viselkedtek-e?
Második levelében is még ilyeneket fogalmaz meg:
2Kor 12:20 Mert attól félek, hogy amikor megérkezem, nem olyannak talállak majd titeket, amilyennek szeretnélek, és engem pedig olyannak találtok, amilyennek nem szeretnétek, és majd viszály, irigység, harag, önzés, rágalmazás, pletykálkodás, felfuvalkodás, zűrzavar lesz közöttetek.
A kiskorúság életvitelben, magatartásban, tettekben nyilvánul meg. Ahol ilyen lelkületű megnyilvánulások vannak, akik ilyenekben élnek, kiskorúak a hitben. Lehet, hogy lexikálisan viszonylag nagy tudással bírnak, tettekben mégis kiskorúak.
4)Összegzés
Emlékezzünk a tanítás elejére! Jézus minek az árán tanulta az engedelmességet? Szenvedések árán. Úgy látom, az okozza a hitben, ismeretben, lélekben való növekedést az életünkben, hogy nem vagyunk hajlandóak megfizetni az árát. Nem vagyunk hajlandók szenvedni a kemény igék feldolgozásáért, az Isten szerinti önismeret megszerzéséért, a szolgálatra való felkészültség eléréséért. Ezek nélkül gyermekek maradunk.
Takács Zoltán igehirdetései 