Vasárnap arról szóltam az igehirdetésemben (itt elolvasható, itt pedig meghallgatható), hogy az elhívott tanítvány a szolgálat közben eljuthat arra a meggyőződésre, hogy kész feláldozni életét, ha azzal előbbre jut Isten terve. Ezt a hétköznapi gondolkodás nem erősíti, mert azt látjuk és halljuk lépten-nyomon, hogy élni kell minden áron.
Ezen töprengve továbbra is, egy cikkbe “botlottam”, ami ezt tovább erősíti. (Itt elolvasható) Izraei egyetemek kutatói munkája arra irányult, hogyan lehet lassítani az öröegedést. Az az újságírás érdekessége, hogy a cikk tartalma a lassításról szól, de a cím a figyelemmegragadás taktikája miatt az öregedés visszafordítását említi meg. Ironikusan megközelítve, akár lehetnék újra középiskolás is, hogy jobban sikerüljön az érettségim?
Természetesen nem a kutatás fizikai, biológiai hatásaival akarok elmélyülten foglakozni, inkább azt a kérdést kívánom érinteni, hogy mi a fontos az életünkben. Az élet időtartama, vagy annak tartalma?
Egy bölcsesség a Bibliából ezt mondja:
Ha száz gyermeke születik is valakinek, és sok évig él, magas kort ér meg, de lelke nem elégszik meg javaival, és méltó temetése sem lesz: azt mondom, hogy jobb az elvetélt gyermeknek, mint neki.
Prédkátor 6:3
Önmagában az, hogy meddig tart az élet, nem jelent semmit. Ellenben az, hogy milyen tartalom jelenik meg, az fontosabb. Nem az a kérdés, hogy meddig tart az élet, hanem az, hogy hogyan telik. Viszont vigyázzunk, hogy ez ne azt szűlje bennünk, hogy akkor ki kell élvezni az életet, amíg tart, hanem arra ösztönözzön, hogy hasznosak legyünk Isten kegyelméből.
Takács Zoltán igehirdetései 