Megbánni a szabadságot?

2 Mózes 13:17-22

1)Bevezetés

Ritkán van olyan, hogy egy hét alatt két különböző forrásból ugyanazzal az igével találkozzak. Ha ez így van, mindenki elgondolkodik, hogy vajon miért jött elő ilyen egybeeséssel az adott igeszakasz.

A mai igével így jártam. Két közeli időpontban, két egymástól független személy tanulmányának alapjaként jött elém.

Mindezek alapján úgy láttam, hogy egy jó adventi üzenetet kaphatunk ezen a történeten keresztül.

2)Isten mindig jövőcentrikus

Isten a történelem ura is – állíthatjuk joggal. Viszont kicsit zavaró fogalom ez, mert Isten nincs az idő korlátai között. Előtte az események nem ködbe burkolózó talányok. Ő a Vagyok, így neki a jövő is olyan, mint a jelen.

Mégis azt látjuk, hogy emberi helyzetünkhöz igazodva nyilatkozik meg sokszor és értésünkre adja, hogy neki a jövő a fontos. Ő mindig azt szeretné, ha a jelent a jó jövő érdekében használnánk ki.

A történet arról ad beszámolót, hogy elérkezett a szabadulás lehetősége. Addig, míg egymás után következtek a fáraót formáló csapások, maga az elbocsátás volt a várva várt jövő. Most, hogy bekövetkezett, amit vártak, az út és a cél, azaz Kánaán lett a kitűzhető jövő. Ebből megtanulhatunk egy fontos dolgot. Ebben a földi életünkben egyetlen egy elért cél sem végső cél. Minden eredmény, minden siker, minden győzelem csak része a folyamatnak. Előbbre visznek, újabb teret nyitnak, újabb utakat mutatnak, újabb célokat vetítenek elénk.

Úgy érzem, ez fiatalabb korban szinte magától értetődő. Az óvoda befejezését azért várja a gyerek és a szülő, hogy elkezdődhessen az iskola. A nyolcadikos ballagás azért is izgalmas, mert utána jön a középiskola. Az érettségi ma sokaknak az egyetem új kihívásait nyitja meg, másoknál a munkahelykeresés lehetőségét indítja el. A diploma megszerzésével pedig elindul a szakmai kihívások időszaka.

Családi, anyagi szempontból is előnyben vannak a fiatalok. A házasságkötés egy cél, amivel a házastársi élet lehetőségei és kihívásai nyílnak meg. Ha éppen nincs saját, közös lakás, annak megszerzése a cél. A gyerekek születése, majd nevelése újabb perspektívát nyitnak.

Az idősödéssel ezek természetszerűen elmúlnak és könnyen kialakul az a gondolkodás, hogy „nekem már minden jó úgy, ahogy van”. Ez lehet egy pozitív megelégedettség jele is, de sajnos a céltalanság megnyilvánulása is.

A lényeg, hogy sajátítsuk el az Isten jellemzőjét, azaz legyünk mi is jövőcentrikusak. Persze ezt ne csak a fizikai világ vonatkozásában éljük meg, ne csak anyagi értelemben érjük el, hanem lelkiekben is.

3)Fél az Isten?

Isten tehát látja a jövőt, látja a szabadulással nyílt elindulás kihívásait. Látja, hogy a közel négy évszázados Egyiptomban tartózkodás alatt a közösség elszokott a hosszú úttól, a pusztai lét már teljesen idegen neki. Egy erős hatalom védelmében éltek, ahol nem nagyon volt részük a harcokban.

Isten ezeket tudva a népet nem a legrövidebb és leggyakrabban használt úton indítja el népét, hanem kerülő úton. Az alábbi kép jól mutatja, hogy a tenger partján végig haladva közel van az ígéret földje, de az a filiszteusok felé vezető út.

A kerülő út melletti döntés magyarázata logikus, de érdekes is. A logikusság abban van, hogy Isten nem szeretné, ha hamar csatába keverednének. Valószínű, hogy ez a legforgalmasabb karavánúton hamar kialakult volna. De a gyors megérkezés által a filiszteusokkal is hamarabb szembe találták volna magukat.

Az érdekesség viszont abból adódik, hogy Isten megfogalmazza a félelmét az út kudarcával kapcsolatban. Hátha megbánja a nép és visszatér Egyiptomba. Mennyi mindent állít ez a rövid isteni megnyilvánulás.

• Isten legmélyebb félelme azokkal kapcsolatban, akik megszabadultak, elnyerték a megváltást, elindultak az üdvösség útján, hogy nehogy megbánják és visszatérjenek oda, ahonnan szabadultak.
• A hitélet kihívásai, az élet harcai valóságos nehézségeket jelentenek, ami közben az emberben megszülethet a feladás, a megbánás, a visszafordulás érzése. Isten ezeket előre tudja. Jézus is figyelmeztet ilyenre.
  • Luk 21:34-35 De vigyázzatok magatokra, hogy meg ne nehezedjék a szívetek tobzódás, részegség és ez élet gondjai miatt, hogy váratlanul ne érjen benneteket az a nap, amely mint egy csapda, úgy lep meg mindenkit, aki az egész föld színén lakik.
• A szabad élet kihívásai olykor nehezebbek, mint a kiszolgáltatott élet körülményei. A szabad élet felelősséget, döntéseket, erőfeszítést igényel. Egyébként a bűnös élet is, csak abban nyer az ember egy hamis biztonságtudatot.
• Bármekkora hatalma van Istennek, a bánatos, levert, valamit megbánó ember irányítása még neki is nehéz. Az ilyen egyént nagyon nehéz a megrögzött elképzeléséből, mindent feladni készülő terveiből kibillenteni.

Tehát!

• Megtértél? Szabad vagy? Haladsz az üdvösség útján? Jusson eszedbe, hogy mi a legfélelmetesebb ezen az úton! Nem a veszélyek, a kihívások. Az, amitől Isten is fél és félt téged. Ez pedig a visszafordulás. Ettől félj a legjobban!
• Küzdelmeid vannak, harcolsz? Isten ezeket ismeri. Vigyázz, hogy ezek miatt el ne nehezedjen a szíved. Nehogy elkezd magad sajnálni, a régi dolgokon merengeni. Ezek nem előre segítenek, hanem akadályozni fognak.
• Úgy érzed, könnyebb volt az élet, míg nem voltál hívő? Ez bizonyos értelemben igaz. De ne feledd, hogy a cél sem volt olyan értékes és fontos.
• Kerülget az a gondolat, hogy megállsz, vissza fordulsz? Vagy csak annyi, hogy ezt nem tudod így tovább csinálni? Hidd el, van megoldás. Ne engedd, hogy ez az érzés hatalmába kerítsen!
  • Vigyázz! Most ez a bezártságot jelentő időszak nehezíti az helyzetedet, ha kerülget az ilyen gondolat. Amikor egyedül vagy, az önsajnálat érzései mélyebbek tudnak lenni.
  • Ezeket átélem én is. Ha a héten nem lettek volna találkozások, telefonhívások, nem is tudom, milyen érzések kerítettek volna hatalmukba.

4)A félelem jogos

Egy rövid gondolat erejéig érdemes megállni, hogy lássuk, Isten félelme jogos volt. Annak ellenére, hogy kerülő úton indultak, kialakult a visszatérés vágya a nép szívében.

2Móz 14:11 Ezt mondták Mózesnek: Hát nincsenek Egyiptomban sírok, hogy ide, a pusztába hoztál minket meghalni? Mit cselekedtél velünk, hogy kihoztál minket Egyiptomból?

2Móz 16:3 Azt mondták nekik Izráel fiai: Bár meghaltunk volna az ÚR keze által Egyiptom földjén, amikor a húsosfazék mellett ültünk, amikor jóllakhattunk kenyérrel; hát azért hoztatok ki minket ebbe a pusztába, hogy ezt az egész sokaságot éhséggel öljétek meg?

2Móz 17:3 De a nép szomjazott, és így zúgolódott Mózes ellen: Miért hoztál ki minket Egyiptomból? Hogy szomjúsággal ölj meg minket, gyermekeinket és jószágainkat?

4Móz 11:4-5 De a közöttük levő gyülevész nép kívánságba esett, és Izráel fiai is újra siránkozni kezdtek, és azt mondták: Ki ad nekünk húst, hogy együnk? Emlékezünk, hogy a halat Egyiptomban ingyen ettük, meg az uborkát, a dinnyét, a póréhagymát, a vöröshagymát és a fokhagymát.

4Móz 11:6 Most pedig eleped a lelkünk, mert mindez hiányzik. Szemünk előtt nincs más, mint manna.

4Móz 20:4-5 Miért hoztátok az ÚR gyülekezetét e pusztába, hogy itt haljunk meg állatainkkal együtt? Miért hoztatok ki minket Egyiptomból, és miért vezettetek erre a rossz helyre, ahol nincs vetés, sem füge, sem szőlő, sem gránátalma, és inni való víz sincsen?

4Móz 21:5 és így beszéltek Isten és Mózes ellen: Miért hoztatok ki minket Egyiptomból? Hogy meghaljunk e pusztában? Mert nincs kenyér, víz sincs, és e hitvány eledelt utálja a lelkünk.

Az embernek lehet egy rossz jellemzője. Egy gondolat, gondolkodási forma, ami így összegezhető: Minden jobb, mint ami most van. Ez irányulhat a régi, nehezebb élet visszasírására is. Tudjuk, idővel az emlékek megszépülnek.

De ez egy szűk látókörű hozzáállás.

Vajon a szabadulás után Egyiptomban naponta főzték nagy fazekakkal a húst, hogyha netán visszatér a zsidó nép, legyen mit enni? Az ízletes zöldségeket azért takarították be, hogy legyen mivel kínálni őket, ha megérkeznek?

Lehet, hogy megérezték a rabszolgák hiányát és tudtak volna nekik feladatot adni, de ezt nem szívélyes vendégfogadással tették volna.

Az ördög kecsegtet, csalogat. Szépnek és jónak mutatja az elhagyott múltat. Azt pedig eltitkolja, hogy ha valaki visszatér, sokkal erősebb szolgasággal, rabsággal, kötelékekkel fogja leigázni az embert. Ne dőlj be soha a csábításainak.

5)Egy „múmia” gondolatformáló hatása

Van a történetnek egy érdekes részlete. A nép magával viszi József földi maradványait. Van ennek valami értelme?

József, aki által került Jákób családja Egyiptomba és ezáltal megmenekültek az éhhaláltól, egy Ábrahámnak tett ígéretre építve azt kérte a családjától, ha Isten rájuk tekint, és elmehetnek onnan, vigyék magukkal a holttestét.

Ezzel a kéréssel nem mást bizonyít, minthogy hisz az ígéretben és komolyan veszi azt. Igaz, a testének már mindegy, hol nyugszik, a kérés mégis egy példa arra, hogy lehet egy hívőnek gondolkodnia a ígéretekről.

Ilyen formában az egyiptomi hagyományok által bebalzsamozott testet is viszi a nép, mint a hit, a remény, az előretekintés bizonyítékát. Az Egyiptomba visszavágyó népnek példa József, hogy amikor jólétben van, akkor is az ígéret földjére vágyik.

Hírdetés