Máté 22:1-14
1)Bevezetés
Ebben az évben november 21–22. között szervezték meg a G20-ak csúcstalálkozóját. Ez egy olyan esemény, amire a világ több, mint hét milliárd lakója közül nagyon kevesen juthattak el.
Vagy gondoljunk az idénre tervezett, de a járvány miatt elmaradt Eucharisztikus konferenciára. Az események néhány programját a Puskás Ferenc stadionban tartották volna. Oda 67 155 fő fér be. A résztvevők körét valószínűleg a katolikus vallásúak teszik ki. Sokan lettek volna – vagy lesznek jövőre – de nem lett volna ott mindenki.
Vagy gondoljunk egy falusi lakodalomra. Rokonok, ismerősök, barátok ünnepelnek együtt a fiatal párral, de nincs ott mindenki a faluból.
Ha egy község szeretett polgármestere meghal, még az ő temetésén sem jelenik meg mindenki.
A világ eseményei ilyenek. Vannak résztvevők és kimaradók.
Sajnos ilyen lesz a példázatban említett királyi menyegző is. Lesznek résztvevők, és olyanok, akik kimaradnak. De hadd mondjam el, hogy mindenki meghívót kap erre az alkalomra és az azt követő örök életre. Nem a szervező Isten diszkriminatív, azaz kizáróan megkülönböztető hozzáállása zár ki bárkit is.
Felfoghatjuk ezt a mai üzenetet is egy meghívónak.
2)Jézus segítő példázatai
Lássunk egy kis történeti megközelítést a példázat átgondolása előtt. Az evangélium beszámolója szerint az események Jézus utolsó hetében történnek, miután ünneplő tömegtől kísérve bevonult Jeruzsálembe és mielőtt nagypénteken kivégezték. Az ellenségei szemszögéből szorul a hurok Jézus körül. Más szemszögből épp az ellene forduló írástudók és farizeusok számára egyre kellemetlenebb a légkör. A megelőző versek (21:45-46) rámutat, hogy megértik, hogy a példázatok róluk szólnak. Ez nekik egyre kényelmetlenebb. Szembesülnek a jellemükkel, kapnak egy tökéletes értékelést.
Ezt nagyon sokan nehezen viselik. Többségében úgy reagálnának az emberek ma is, ahogy a Jézus ellenségei reagáltak. Valahogy meg kell szüntetni ezt a kellemetlen állapotot. De nem ám úgy, hogy megváltoznak, hogy ne kelljen az Isten Fiának negatív értékelést mondani, hanem úgy, hogy a kritikust állítják félre.
Pedig Jézus példázatai – bár kellemetlenek – nem ártani akarnak, hanem segíteni. A történetekkel Jézus rá szeretné ébreszteni a hallgatóit arra, hogy nem jó úton járnak, nem jó logika szerint gondolkodnak, nem megfelelő cél felé haladnak. A történet szempontjából nincsenek azok között, akik bemennek Isten országába.
Tudom, ez csak annak fontos, aki oda akar jutni. De úgy gondolom, ezt a vágyat is fel akarta ébreszteni Jézus a vele kapcsolatba kerülő, tanításait hallgató emberekben.
*Testvérem, hallgatóm! Hogy állsz a kérdéssel? Kíváncsi vagy már Isten országára? Szeretnél a királyi menyegzőn ott lenni? Meghallgatod értelmesen a Mindenható Isten jellemzését, melyet rólad mond ebből a nézőpontból? Ha éles kritikát fogalmaz meg, mit teszel?
Vannak kérdések, amelyeket érdemes átgondolni. Én azt szeretném, ha felébredne a vágy, vagy ha már megvan, fokozódna az a királyi menyegzőn való részvételre. Ne csak egy történetet lássunk magunk előtt, ne egy szöveget elemezzünk, ne csupán talányokat fejtegessünk! Induljunk, haladjunk, közeledjünk!
3)A menyegző érintettjei
Jézus tehát elmond egy történetet, amiben résztvevő csoportokat nevez meg azért, hogy a hallgatóság elgondolkodjon azon, vajon hová tartozik. Ad egy kis segítséget ahhoz, hogy beazonosítsák magukat, s ha nem megfelelő a helyzetük, igyekezzenek változtatni azon.
Ha meg kellene nevezni a menyegző résztvevőinek csoportjait, a következőket mondhatjuk. Voltak a hivatalosak, aki nem jöttek el. Aztán az újonnan meghívottak, őket választottaknak is nevezhetjük. Ők voltak akik végül is jelen voltak és megtöltötték a termet. Ezen a csoporton belül volt egy személy, aki az öltözete miatt kilógott a sorból. Őt most alul öltözött résztvevőnek nevezném. De hogy is értelmezzük ezeket a csoportokat?
A korabeli hallgatók szemszögéből
Jézust körülveszik a zsidók. Ők Isten kiválasztott népe, akikkel szövetséget kötött. (A kiválasztott fogalom zavaró lehet, de a Biblia sok helyen így nevezi őket.) Tulajdonképpen ők a meghívottak, azaz a hivatalosak a menyezőre. Ők kapták meg leghamarabb a meghívót erre az eseményre.
Amikor Jézus és az ő elő hírnöke keresztelő János megjelent, hirdették, hogy elközelített Isten országa. Sokan kíváncsiak lettek, és némelyek fenntartással fogadták ezt a hírt. A zsidó nép vallási vezetői nem tanúsítottak nagy érdeklődést és nem mutattak komoly igyekezetet, hogy megtérve, bemenjenek Isten országába. Viselkedésükkel azt fejezték ki, hogy nem tartanak igényt a meghívásra. Bár az is lehet, hogy azt gondolták, ez nem az, amit ők vártak, nem az a program, ahova ők szeretnének bejutni.
A lényeg, hogy meghívó ellenére vagy kemény elutasítással (nem akartak elmenni) vagy kibúvót keresve (elmentek a földjükre vagy kereskedésükbe) maradnak ki a felkínált lehetőség megragadásából.
Elsődleges értelmezésben minden bizonnyal a zsidó nép elutasító rétegére akart rávilágítani. Ők a hivatalosak, de nem élnek ezzel, sőt kemény, kritikus ellenállást tanúsítanak.
Az útkereszteződéseken meghívottak és összegyűjtöttek pedig a korabeli nép azon tagjai, akik hallották az evangéliumot és megértették belőle, hogy elközelített Isten országa. A megértésből vágy lett, a vágy pedig csatlakozásra indította őket. Ők az ünneplő sokaság tagjai. Ők is az úgymond kiválasztott zsidó nép tagjai, de vallási szempontból nem ugyanolyan kategóriát alkotnak, mint az előzőek. Fontosnak érzem a további gondolkodás szempontjából ezt a vallási szempontot.
Aztán van még egy csoport, pontosabban egy személy, aki az összegyűjtött csoportban kilóg a sorból. Egy illető, akin nincs menyegzői ruha. Mit értsünk ezen a személyen?
A mi kultúránk szerint ez egy érthetetlen részlet. Meghívnak embereket az utakról és utána valakit azért büntetnek meg, mert nem megfelelő ruha volt rajta. Akkoriban viszont a menyegzőre érkezők a házigazdától kaptak egy alkalmi ünnepi ruhát. Valószínű, hogy az illető sodródva a tömeggel, nem vette át ezt a ruhát. Természetesen ennek van lelki értelme is.
A menyegzőn való részvételhez szükséges feltételeket nem a behívott vendég produkálja saját erőből, hanem a meghívó Isten. Az ünnepléshez senki nem tud elfogadható állapotba kerülni, csak a meghívó Úr tud megajándékozni kegyelemmel mindenkit. Hadd álljon itt néhány magyarázó ige.
A Jelenése könyvében a Laodiceai gyülekezetnek írt levélben ez áll:
Jel 3:17-18 Mivel ezt mondod: Gazdag vagyok, és meggazdagodtam és semmire nincs szükségem; és nem tudod, hogy te vagy a nyomorult és a nyavalyás és szegény és vak és mezítelen: Azt tanácslom neked, hogy végy tőlem tűzben megpróbált aranyat, hogy gazdaggá légy; és fehér ruhákat, hogy öltözeted legyen, és ne láttassék ki a te mezítelenségednek rútsága; és szemgyógyító írral kend meg a te szemeidet, hogy láss.
Jézus ajánlja a gyülekezetnek, hogy a szükséges fehér ruhát tőle vegyék át.
Ugyancsak a Jelenések könyvében olvasunk egy történetet:
Jel 7:13-14 Akkor megszólalt egy a vének közül, és azt kérdezte tőlem: Kik ezek a fehér ruhába öltözöttek, és honnan jöttek? Azt mondtam neki: Uram, te tudod. Mire ő így szólt hozzám: Ezek azok, akik a nagy nyomorúságból jöttek, és megmosták és megfehérítették ruháikat a Bárány vérében.
A fehér ruha garantálója Jézus, aki a vérét adta értük.
Végül még egy Jelenések könyvéből idézett rész, ami a Bárány menyegzőjéről szól.
Jel 19:7-8 Örüljünk, ujjongjunk, és dicsőítsük őt, mert eljött a Bárány menyegzője, és felesége felkészült, és megadatott neki, hogy felöltözzék ragyogó, tiszta gyolcsba, mert a gyolcs a szentek igazságos tetteit jelenti.
Először is azt jó látni, hogy megadatott a menyasszonynak, hogy felöltözzön a fehér ruhába.
Talán zavaró lehet, hogy itt nem vendég seregről van szó, hanem menyasszonyról. Lehet mégis összeegyeztetni a két képet? Igen. Jézus még nem beszélt arról, hogy a megváltását elfogadók közössége, az egyház tulajdonképpen az Ő menyasszonya. Ez a későbbi levelekben, illetve a Jelenések könyvében bontakozik ki. Valószínű ezt a képet a Jézus hallgatói nem értették volna akkor, ezért inkább a vendégsereggel azonosította őket. Példázatokban ugyan utalt rá, például a tíz szűz példájában.
A lényeg tehát, hogy az az egy személy, aki nem illett a többiek közé nem érvényesítette magára a felkínált kegyelmet, csak ment a többiek után.
Van tehát a részvételt megtagadó hivatalos közösség ami azonos a zsidó nép vallási csoportjával. Van az útkereszteződésről behívottak csoportja, akik a meghirdetett evangélium elfogadói. Ezen belül van olyan, aki talán tömeghatás miatt van jelen, de nem fogadta el a kegyelmet.
Lehetséges mai értelmezés
Úgy érzem, ennek a példázatnak van egy mai értelmezési lehetősége is. Ahogy korábban jeleztem, fontosnak tartom a vallási szempontú megkülönböztetést a hivatalosak és az összegyűjtöttek vonatkozásában.
El tudom képzelni, hogy Jézus úgy fogalmazott, hogy az a korabeli viszonyokra is érvényes legyen, de a mi korunkra is, amikor az egyház, a keresztyén vallás már kétezer éves.
Ma a hivatalosak az egyház, egyházak tagjai. Azok, akik valamilyen adminisztratív alapokon meghívottak a menyegzőre. Minden bizonnyal közöttük is akad olyan – lehet elég sokan – akik a meghívást elutasítják.
Az útkereszteződéseken összegyűjtött személyek azok, akik nem kötődnek valláshoz, de az evangélium megragadta őket, így bementek az ünnepi közösségbe. A vallásokhoz nem kötődők egyre többen vannak a mai időben országunkban.
A nem megfelelő ruhában lévő vagy lévők azok, akik sodródtak a tömeggel, követve valamilyen divatosnak tűnő irányzatot az evangéliumi közösségekkel, de nem volt az életükben megtérés, nem fogadták el a felajánlott fehér ruhát.
*Gondold végig a helyzeted, értékeld a „hovatartozásod”!
- Tartozol egy valláshoz, de elutasítod a meghívást? A meghívást a nyugalom nap megtartására, a szeretet megélésére, a Jézus megvallására, a rászorulók támogatására, a közösség megélésére? Ha hív az Úr szolgálatra, hitvallásra, alázatra, azt elutasítod, és mégis azt gondolod, te részese leszel a menyegzőnek? Nem biztos.
- Nem tartozol nagy egyházhoz, hanem kis evangéliumi közösséghez, mert megragadott a hirdetett üzenet? Nagyszerű. De vizsgáld meg, hogy megtéréssel léptél be, vagy csak szimpatizánsként! Elkötelezett újjászületett vagy, vagy olyan, akit megragad a modernitás, az újszerű liturgia, énekek, lazább hozzáállás? Ilyen esetben lehet, hogy még nem a megfelelő ruhában vagy.