Így advent idején legtöbbet a várakozásról gondolkodunk. Ezt a témát több oldalról végigjárjuk. Vajon a kapcsolatokban is megtesszük? Lehet, hogy elvárások szintjén jön elő. Várom, hogy megértsenek, várom, hogy szeressenek, várom, hogy érdeklődjenek felőlem.
Belém hasított egy kérdés. Tudok várni, hogy az, akinek éppen modok valamit, megértse amit közlök vele? Meg tudom várni, hogy az elmondottakat feldolgozza, összerekja és értelmezze? Vagyok elég türelmes ahhoz, hogy hagyjak időt erre? Ha kell tudom újra, más oldalról elmondani, amit akarok? Vagy értetlenül állok, és indulatosan kicsattanok, mert nem értem, miért nem érti?
Sajnos ez egy nagyon gyakori hétköznapi probléma. Pedig mennyire fontos, hogy értsük egymást.
A megértésnek amúgy is számos akadálya van. Például a feltételezés. Azt hiszem, értem mit mondott a másik. Azt hiszem érti a mondandómat, akivel közöltem valamit. Aztán kis idő múlva kiderül, hogy nem történt megértés, inkább félreértés, pedig akkor és ott, amikor a beszélgetés történt, mindenki azt hitte, hogy jól értik a dolgokat.
Mennyire fokozódik a megértés hiánya és az abból következő félreértés, ha nem hagyunk időt egymásnak a megértésre. Ha nem vagyok kész alaposabban elmagyarázni, amit gondolok, érzek.
Úgy látom, ebben is tanulhatunk Istentől. Ő elég türelmes megismételni dolgokat, hogy megértsük Őt. Ő – bizonyos határok között – meg tudja várni, hogy megértsük a kijelentését és akaratát. Egy biztos, hogy Ő jól ért minket, nekünk van szükség időre, hogy jól értsük Őt.
Takács Zoltán igehirdetései 