Sietteted, vagy fékeznéd?

2 Péter 3:1-16

1)Bevezetés

Különös heteket élünk mostanában. Ez most nekem nemcsak amiatt igaz, mert a COVID járvány okán korlátozásokat élünk meg. Az is okozza, hogy még többet töprengek azon, mi lehet a vasárnapi üzenet, amire szüksége lehet a gyülekezetnek.

Ezen tűnődve az jutott eszembe, hogy a bibliai történetek alapján a nagy, életeke formáló prédikációk mindig egy adott élethelyzetből indultak ki, a hallgatóság aktuális élethelyzetére reagáltak és adtak bátorítást, útmutatást. Ez igaz Jézus Krisztusra, de az apostolokra is. Ahogy Jézus elmondta a Hegyi beszédet, Péter megtartotta a pünkösdi prédikációját, István elmondta hatalmas bizonyságtételét a kivégzése előtt, vagy ahogy Pál éjfélig prédikált Troászban a tovább indulása előtt. Nem egy ószövetségi igéből kiindulva hirdettek igét, hanem a hallgatóság életkérdéseire keresve választ, illetve a megtérés evangéliumát közvetítve. Ma miről lehetne beszélni? Uniós költségvetésről, vakcina kérdésről, az idei ünnep sajátosságairól, a megváltozott kapcsolatokról, Szájer ügyről, az elmaradó szilveszterezés okozta feszültségről? Vagy jöhet egy ige és abból keressük az üzenetet, bízva Isten bölcsességében? Ez a gondolat indított arra, hogy utána járjak, honnan eredhet az a gyakorlat, amit mi gyakorlunk.

A keresésem alapján azt figyeltem meg, hogy a Bibliában tizenhárom olyan igerész van, ami utal arra, hogy a tanítás a törvény és a próféták felolvasása után történt. Így tett bizonyságot Jézus a messiási küldetéséről Názáretben (Lukács 4:16). Pál a fiatal szolgatársának tanácsot adva írta, hogy legyen gondod a felolvasásra, intésre és tanításra. (1Tim 4:13)

Talán furcsa, hogy közel huszonöt év igei szolgálat után ilyeneken dilemmázok. Azzal, hogy elmondtam, arra is rá szerettem volna világítani, hogy nem mindig megy az életünkben a hitélet gyakorlati megvalósítása ösztönös mechanizmussal. Vannak olyan helyzetek, amikor jönnek kérdések, felmerülnek még kétségek is. Ezek hasznosak is lehetnek és a növekedésünket hozhatják, ha helyesen kezeljük az ilyen állapotot. Sőt azt is merem állítani, hogy a gondolkodó hívő életben kikerülhetetlen az ilyen helyzet. Az ösztönös mechanizmussal megélt hívő élet sekélyes és felületes lehet. Igaz, hogy nincsenek harcok, de fejlődés sem nagyon.

Egy sokrétű igeszakasz van előttünk, amit nem fogok tételesen elemezni, csak néhány részletet kiemelve közvetíteni Isten üzenetét. Két témát szeretnék megragadni. Az egyik, hogy az egész életünkre milyen fontos hatást gyakorolhat az Ige, a másik pedig az Úr napjára történő várakozás.

2)Isten szavának jelentősége

Tudjuk jól, hogy a várakozás nem a legegyszerűbb élethelyzet. Az egyik nehézsége, vagy akár veszélynek is mondható, hogy ha túl sokáig kell várni valamire, már el is felejthetjük, hogy egykor volt valami, amit szerettünk volna, amire vágytunk, amire várakozással gondoltunk.

Épp az elmúlt hetek alatt történt meg velem, hogy valakinek, akivel már nagyon régen találkoztam, írtam egy emailt. Egy olyan címre, amit régebben használt az illető, így nem tudtam, hogy él-e még. Mivel többször eszembe jutott, nem akartam túllépni ezen a helyzeten, néhány sorral érdeklődtem felőle. Két hét elteltével jött tőle válasz, amit úgy kezdett, hogy arra utalt, hogy már le is tettem arról, hogy választ kapok, mivel két hét is eltelt a levelem küldése óta. Válaszlevelemben beismertem, hogy nem vártam minden nap a levelet, fel sem tűnt, hogy már két hét el is telt.

Vannak hát ilyen helyzeteink. De mi van akkor, ha egy előre jelzett esemény generációkon át nem következik be? Ha már évezredek is elteltek azóta, hogy beszéltek egy valamikor bekövetkező ígéretről, tudunk még várni?

Most egy ilyen kérdés, egy ilyen helyzet van előttünk Péter írása alapján. A levelének címzettjeit emlékeztetni szeretné arra, amivel kapcsolatban erősen kétségbe eshettek. Ez a helyzet nem más, mint az Úr napja, ami rendkívüli körülmények között fog elérkezni. Erről majd később részletesen szólok, most az emlékeztetés módszeréről szeretnék említést tenni.

Nem tudom, felfigyeltünk-e rá, hogy milyen sokszor utal Péter az általa fontosnak tartott emlékeztetés közben az Isten szavára. Ilyeneket mond:

• Eszetekbe jussanak a próféták előre megmondott szavai és az apostolainak az Úrtól vett parancsolatai.
• El van rejtve előlük, hogy a világ Isten szava által állt elő.
• Az isteni szó által az akkori világ özönvízzel elárasztva elpusztult.
• A mostani ég és föld Isten szava által megkímélve megmaradtak.

Az ígéretek a próféták által közölt isteni kijelentésben szóltak, erre emlékeztet, ugyanakkor maguk az események, amelyeket felidéz azt mutatják, hogy miden korábbi nagy horderejű változás Isten szava által történt.

Mekkora jelentősége van ennek!

• Isten valóban szava által teremtett. A teremtés történetben megfigyelhetjük, hogy minden úgy jött létre, hogy Isten azt mondta, hogy legyen.
• Az özönvíz történetében konkrétan nem olvassuk, hogy Isten szava indította el az özönvizet, csak azt, hogy felfakadtak a vizek. Azt viszont közli az Ige más helyen, hogy ez is Isten parancsára történhet.
  • Zsolt 78:23 Akkor parancsolt a felhőknek odafönn, és megnyitotta az ég kapuit.
• Az özönvíz után újra szólt Isten és mondta, hogy többé nem átkozom meg a földet az ember miatt és nem pusztítom el az élőlényeket. (1 Mózes 8:21)

Az Isten szava teremt, életet ad, ítél és pusztít, ugyanakkor megtart és megvéd. Ez nemcsak ilyen régi történetekben igazolódik, hanem újszövetségi bibliai részletekben is.

Jézus három esetben járt közben halottak feltámadásában. Mindháromban egyszerűen a szava hozta vissza az elhunytakat a halálból.

• Jairus lányának:
  • Márk 5:41 Majd megfogva a gyermek kezét, azt mondta neki: „Tálitá, kúmi!”, amely azt jelenti: „Leányka, neked mondom, kelj föl!”
• A naini fiatalembernek:
  • Luk 7:14 Odament, megérintette a koporsót, az azt hordozók pedig megálltak. Ő pedig így szólt: Ifjú, neked mondom, kelj fel!
• Lázárnak:
  • Ján 11:43 Miután ezeket mondta, hangosan kiáltott: Lázár, jöjj ki!

De megemlíthetnénk a sok gyógyulást is, amikor Jézus utasított, parancsolt és betegek gyógyultak meg. Még a köznyelvben is ismerős az a mondás, hogy „Kelj fel és járj!”

Ezek nem csupán önmagukért bírnak nagy jelentőséggel, hanem egy komoly megerősítő bizonyítékok arra nézve, hogy Isten szava életet adó erő.

Erről Jézus egy külön tanításában is szól. Egy nagyon komoly gondolatmenetben beszélt a korabeli lehetőségről és az utolsó napon kikerülhetetlen

Ján 5:25 Bizony, bizony mondom nektek, hogy eljön az óra, és az most van, amikor a halottak hallják az Isten Fiának hangját, és akik hallják, élni fognak.

Akik hallják most, Isten Fiának hangját, feltámadnak a lelki halálból. Akik készek figyelni az újjászülő Igére, azok átmehetnek a halálból az életbe. Ez most egy felkínált lehetőség. Nem következik be kikerülhetetlenül, csak ha az egyén figyel, meghall és igent mond.

Ján 5:28-29 Ne csodálkozzatok ezen, mert eljön az óra, amelyben mindazok, akik a sírban vannak, meghallják az ő hangját, és kijönnek. Akik a jót cselekedték, feltámadnak az életre, akik pedig a gonoszt művelték, feltámadnak az ítéletre.

Mindenki hallja és kijön a sírból. Amikor Jézus visszatér, nem lesz lehetősége a holtaknak, hogy mérlegeljenek, mindenki ellentmondás nélkül kijön a sírból. Nem tiltakozhatnak a kárhozatra valók, hogy nekik jobb a sírban, hagyja őket békén Isten. Fel fognak támadni Isten szavára.

Aki nem hallgat most az elfogadásra felkínált újjászülő Igére, annak keserves lesz engedni az ítéletkor megszólaló hangnak.

Ugyanaz az Ige, amit elutasít ma az ember, az fogja számonkérni, elítélni az ítéletkor.

Ján 12:47-50 Ha valaki hallja az én beszédemet, és nem tartja meg, én nem ítélem el, mert nem azért jöttem, hogy elítéljem a világot, hanem hogy megmentsem. Aki megvet engem, és nem fogadja be az én beszédeimet, van annak ítélőbírája: az a beszéd, amelyet szóltam, az ítéli el majd az utolsó napon. Mert én nem magamtól szóltam, hanem az Atya, aki elküldött engem, ő parancsolta nekem, hogy mit mondjak, és mit szóljak. Én pedig tudom, hogy az ő parancsolata örök élet. Amit mondok, tehát úgy mondom, ahogyan az Atya mondta nekem.

Ma lehet nemet mondani Isten szavára. El lehet utasítani, félre lehet tenni, ki lehet magyarázni, el lehet ferdíteni, idejét múltnak lehet minősíteni, ki lehet gúnyolni. És ez látszólag semmit nem fog okozni az így viselkedő ember életében. Miért? Mert most nem ítél. Majd, viszont amikor visszajön Jézus, ezek a beszédek fognak számonkérni, elítélni.

Milyen haszna van ennek a hosszú gondolatmenetnek most 2020. negyedik adventi vasárnapján? Az, hogy figyelmeztetést vegyünk, mennyire fontos Isten szava nekünk. Ez a megerősítő üzenet is komoly választ volt a bevezetőben elmondott dilemmámra is.

• Ez emlékeztet a régi ígéretekre, régi történetekre, amikor Jézus visszajövetelét várjuk.
• Ez juttatja eszünkbe azt az erőt és hatalmat, amivel bír Isten szava.
• Ez gondolkodtathat el, hogy Isten a szavával akar ma is életet adni.
• Ez vezet rá, ha más nem lenne elérhető, csak a Biblia, az is elég lenne a teljes élethez.
• Ez ad figyelmeztetést, hogy a nekünk szánt, de figyelmen kívül hagyott Ige számonkér majd minket.

3)Várjátok és siettetitek az Isten napjának eljövetelét

Térjünk mai második témánkra. Ki merem jelenteni, hogy visszafordíthatatlanul és felgyorsult tempóban közeledik az Úr napja. Úgy érzem, ma is igaz, amit Péter leírt az emberek hozzáállását tekintve. Vannak, akik gúnyolódnak ebben a kérdésben. Vannak, akik nem akarnak ezzel foglalkozni. Vannak, akik szándékosan figyelmen kívül hagyják az ezzel kapcsolatos bibliai utalásokat. Azzal végképp kevesen foglalkoznak, hogy az a nap az ítélet napját is jelenti. Olyanok is vannak, akik túlzásba menően elemezgetik az idők kérdését és találgató tanulmányokat közölnek erre nézve. Mindez úgy történik, mintha egy történelmi eseményről kellene beszélgetni, mintha egy elvi kérdést kellene megvitatni. Nincs benne az a kérdés, hogy ezt mennyire várják.

Nem tudom, Péter egy általános feltételezés alapján, vagy konkrét ismeretek alapján, esetleg egy ébresztő provokáció végett írta, hogy az olvasói várják és siettetik az Isten napjának eljövetelét. Hogy mire építve írta, nem tudom, de nagyon jó, hogy leírta. Mert szembesít egy fontos kérdéssel. Én, mi várakozási szempontból hogy állunk az Úr napjához?

Az igazat megvallva azt látom, hogy nagyon kevés szó esik arról, hogy várjuk azt a napot. Azt pedig, hogy valaki siettetve, türelmetlenül várná, még soha nem hallottam.

Talán egy régóta betegségben szenvedő ember már várja a végét a harcának, a küzdelmének, és szeretne végre az Úrhoz menni, de ez még nem az Úr napjának várása. Az szép ebben, hogy várja a személyes találkozást, de az Úr visszajövetelét még nem, mert hát – gondolhatja – a fiatalok még hadd éljenek, még ne legyen vége ennek a világnak.

Felmerült bennem a kérdés, hogy lehet-e egyáltalán siettetni az Úr napjának eljövetelét? Hiszen a mennybemenetel előtt azt mondta Jézus az apostoloknak, hogy az Úr napjának időpontjával kapcsolatban egyedül az Atya dönt, ez teljes mértékben az Ő hatásköre. Ha a levél olvasói siettették mégis, ez mit jelentett gyakorlatilag?

• Minden nap ismételgették a vágyukat, hogy bárcsak visszajönne már az Úr?
• Szüntelen imádkoztak érte, hogy hamar érkezzen Jézus vissza?
• Vagy szenvedéseik miatt fogalmazták meg a vágyukat, hogy jöjjön az Úr, mert olyan nehéz már megállni ezen a gonosz világon?
• Esetleg hatalmas lendülettel hirdették az evangéliumot és ezzel siettették, mert Jézus azt mondta, amikor mindenhol hirdetik az evangéliumot, akkor jön el a vég?
• Vagy egyre inkább törekedtek a szent életre, hogy felkészítve állhassanak minél hamarabb az Úr elé?
  • Ezt a Péter által megfogalmazott tanács alapján gondolom egy lehetőségnek. A várakozást tekintve ugyanis arra fordította a figyelmet, hogy milyen szentnek kell lenni, és igyekezni kell, hogy feddhetetlenek találja őket az Úr, amikor megérkezik.

Nem tudjuk, miben állt a siettetés. A felsorolt lehetőségek logikus lépések lehetnek. Hadd fogalmazzam meg a felismerést. Ezek a hozzáállásbeli jellemzők egyike sem igaz rám. Ilyen formában én nem siettetem az Úr visszajövetelét.

Ami változott ebben az évben, hogy többet beszélek róla, és komolyabban fogalmazom meg a figyelmeztetést arra nézve, hogy vegyék észre az emberek, hogy közel van. Ezzel egy kicsit fokozódott a témával való törődésem, a róla való gondolkodásom, de nem lett napi könyörgési témám, hogy Uram gyere már.

És végül még egy kérdés a témához. Egyáltalán jó siettetni az Úr napját? Ez helyes hozzáállás? Úgy érzem, nem lehet bűnös gondolat és törekvés. Hiszen, ha valaki nagyon várja, amit egyszer Isten megígért, és azt még sietteti is, az nem bűnös vágyat mutat, inkább hitet és bizalmat az ígéret kijelentőjével szemben. Főleg, ha társul ehhez a szentségben, feddhetetlenségben való növekedése is.

4)Összegzés

Az idei év utolsó adventi vasárnapja van. Erősödjön meg bennünk, hogy Isten szava egy mindenek felett álló kincs, életet formáló erő, ami segít emlékezni az Úr hatalmára.

Öt nap és itt a Karácsony. Ezt biztos várja már mindenki, még ha kissé szokatlan is lesz ez az ünnep. Azt nem tudjuk, hány nap múlva jön az Úr. Viszont ne közömbös érzelmi állapotban gondoljunk rá, hanem hagyjuk, hogy Isten ebben is formáljon minket.

Hírdetés