Jézus nem igények kielégítéséért jött

Márk 1:32-39

1)Bevezetés

Ha nyitott szemmel járunk, figyelünk, észre vehetjük, hogy hogyan reagálnak emberek, ha olyan személy közelébe kerülnek, akinek beosztásánál fogva van hatalma, esetleg elérhető pénzforrások fölött van rendelkezési joga. Elkezdenek körülötte forgolódni, keresve az alkalmat arra, hogy feltárják igényeiket, elmondják terveiket, amihez kérik a támogatást.

Mi emberek, sajnos ilyenek vagyunk. Könnyen kialakul az a gondolkodás bennünk, hogy akinek van, akire bízatott valami, annak kötelessége adni, feladata az igényeket kielégíteni.

Az a baj, hogy ez az elvárás könnyen megszületik Jézus Krisztussal kapcsolatban is. Övé minden hatalom. Ha az Ő közelébe kerülünk, akkor elmondhatjuk igényeinket neki és Ő majd teljesíteni fogja. Helyes hozzáállás ez? Jézus azért jött, hogy az emberben feltámadjon az igénylés igyekezete és az elvárások követelése? Jézus egy igényteljesítő hatalom?

Gondolkodjunk ma ezen!

2)Azért jöttem – mondta Jézus

A mai történetünkben is elhangzik Jézus szájából a konkrét kijelentés, hogy miért jött. Ilyen kijelentése van több is az evangéliumokban. Ezekből megismerhető, hogy milyen küldetéstudata volt a Megváltónknak. Jézus tudta miért jött. Tudta, mi a cél, tudta, mi a célhoz vezető úton a feladat.

Azzal, hogy ezeket látjuk, több dolgot megérthetünk.

Jézus földi léte nem véletlenek sorozata volt, hanem egy céltudatos szolgálat. A célokat nem az emberek igényei irányították, hanem az Atya akarata.

Ezt nagyon jó megjegyezni, hogy Jézussal szemben ne váljunk követelőzővé, várva, hogy az igényeinket kötelességszerűen teljesítse. De azért is fontos ezt a jellemzőt látni, ismerni, hogy példát vegyünk Jézusról. Bár mindig érzékeny volt a környezetében lévő emberek szükségeire, állapotára, a tetteit nem kizárólag a rászoruló ember igényei irányították, hanem az Őt küldő Atya akarata. Úgy gondolom, hogy ebben a kettősségben kell élni a tanítványainak is. Nagy fokú érzékenységgel kell élni az emberek között, figyelve a szükségeikre, de nem feltétlenül igényeket kell kielégíteni, hanem minden helyzettel kapcsolatban, minden egyénre nézve, meg kell ismerni Isten akaratát és azt kell teljesíteni. Ez nehéz küldetés. Az igénykielégítés olcsó népszerűséget hozhat. Az Isten akaratának követése akár konfliktust is teremthet.

*Nem tudom, ki milyen stádiumban van a Jézussal való kapcsolatban? Sokan vannak, akik még ahhoz a tömeghez tartoznak, akik igényeikkel jönnek Jézushoz és várják azok teljesülését.

*Kívánom, hogy ne maradj ezen az oldalon! Ne elégedj meg azzal, hogy állandóan kérj! Fogadd el a megváltást és légy te is küldött, aki küldetést teljesítővé válhat!

*Többen már elérték azt, hogy nemcsak az igényeik miatt mentek Jézushoz, hanem elfogadták a legszükségesebb segítséget, a megváltást és követői lettek Jézusnak. Ha követjük Őt, akkor is kérhetünk tőle sok mindent, tehát nem veszítjük el a könyörgés nagy lehetőségét, viszont már képviselők is vagyunk. Ha már tanítványaként élünk, mennyire vesszük komolyan ezt a két oldalú példát? Figyelni az emberek szükségeire, de követni mindenkivel kapcsolatban az Isten akaratát. Hatalmas kihívás és küldetés ez.

A mai történetünk kicsit segít megérteni, hogyan valósítható meg ez a küldetés.

3)Azért jöttem, hogy hirdessem az igét

A történet végén kezdjük a gondolkodást. Jézus tesz egy komoly kijelentést. Nem akar tovább maradni Kapernaumban – itt voltak éppen a tanítványokkal – hanem tovább akart menni, hogy hirdesse az evangéliumot, hirdesse Isten igéjét.

Ahogy mondtam utaltam rá, több ilyen kijelentése van Jézusnak, amiben megfogalmazza, miért jött. Több, mint húsz esetben mondja konkrétan a küldetését ilyen formában. Ezek közül egy az, hogy hirdetnie kell az igét.

Kettős üzenete lehet ennek felénk.

*Akik szeretnek az igéről beszélni, tanulják meg Jézustól, hogy nem csak ez az egyetlen teljesítendő feladat van a küldetésben. Isten összetettebb szolgálatot vár tőlünk. Azért mondom, mert sajnos látok olyanokat, akik beszélni nagyon szeretnek, de más szolgálatban kevésbé állnak helyt.

*Jézus ezen példája ugyanúgy szól azoknak, akik viszont talán a szociális jellegű szolgálatokban érzik jól magukat. Ők sem feledkezhetnek meg arról, hogy Jézus képviseletében az ige továbbítása is feladat. Ilyen követői is vannak az Úrnak, akik szívesen dolgoznak, de mentegetőznek, hogy ők nem tudnak beszélni.

A két irányú következtetés rámutat arra, hogy nem vagyunk egyformák. Van akinek a közlés a könnyebb és azt szereti, így ezt részesíti előnyben, de a munka nehezebbem megy, ezért ezt ha nem is kerüli, de nem szorgalmas művelője. Aki pedig a kétkezi segítségnyújtás embere, úgy gondolja, szavak nélkül is elégséges ez. Ne magunktól döntsük ezt el, hanem Jézus példájából tanuljunk. Ne csak a nekünk kényelmes, könnyen kivitelezhető, kedvelt tevékenységekre legyünk készek.

A megváltás tökéletes és elégséges lett volna akkor is, ha Jézus egy napra jön el és szó nélkül végigcsinálja nagypéntek eseményeit. Mégsem így történt. Nagyon sokat jelentett, hogy hirdette az igét.

*Bátorítok mindenkit, hogy igyekezzünk fejlődni azokon a területeken is, ami nem annyira megy könnyen nekünk!

4)Jézus nem a népszerűséget kereste

Események sorozatából születnek a kijelentések

Hogy is jutott el idáig Jézus, hogy megfogalmazta ezt a küldetési célt? Természetesen ez is egy eseménysorba kapcsolódik, folyamatosan formálódott ki a helyzet.

*Már ez maga is egy példa nekünk. Számunkra is szükség van arra, hogy a megélt események között figyeljünk arra, mi zajlik körülöttünk és arra is, hogy mi zajlik bennünk. Eközben kell eljutni a felismerésekre és a megértett dolgok megfogalmazására.

*Nem szabad úgy felfogni a hívő életet, hogy van nálunk néhány borítékolt gondolat és minden helyzetben, minden egyénnel kapcsolatban azt húzzuk elő és azzal bombázzuk a környezetünket. Ahogy mondtam, a szolgálat közben figyelni kell az emberekre, figyelni kell Istenre és még figyelni kell a bennünk zajló folyamatokra, hogy fejlődni tudjunk.

Történt velem egyszer, hogy valaki azt kérte, üljünk már le és meséljek arról, mi a helyet velünk, hogy vagyunk. Örültem, hogy megoszthatom a gondolataimat, érzéseimet. Elmondtam néhány mondatot, amire az illető reagált és elkezdte a saját történetét, gondjait, kérdéseit megosztani. Megvallom őszintén, először bosszantott a helyzet. Nem erről volt szó. Közben megértettem, hogy van, lehetnek olyanok, akik nem merik nyíltan előre kifejezni, hogy segítségre van szükségük, csak egy beszélgetést kezdeményeznek és kihasználják a lehetőséget. Azt is megtanultam, hogy mindig lehetnek olyanok, akiknek éppen több problémájuk van, mint éppen nekem. Lehet, hogy úgy érzem, most épp az lenne jó, ha én beszélhetném ki magam, és most senki ne keressen a személyes gondjaival, az enyém most mindennél nagyobb, de belátom, csak én nagyítom fel. Mások nagyobb problémákkal küzdenek.

Ezeket a tudnivalókat egy könyvben is elolvashattam volna, de így az események sorozatában sokkal mélyebb tudást, gyakorlatot formált ki bennem.

Nemcsak a jelen lehetőségei és kényelme fontos

Úgy gondolhatnánk, hogy teljesen kézenfekvő volt, hogy Jézusnak mit kell csinálnia. Adott volt számára a feladat. Miután meggyógyította Simon Péter anyósát, sok beteget hoztak hozzá. Késő estig velük foglalkozott. Másnap reggel is adott volt ez a munka, hisz sokan várták Őt. Ő mégsem maradt, nem folytatta a gyógyítást, hanem tovább ment igét hirdetni.

Könnyen megtörténhetett volna, hogy Jézus Kapernaumban megnyitja a magánrendelőjét és elterjed a hír, hogy ott él a csodatevő próféta és özönlöttek volna hozzá az emberek. Könnyen kialakíthatta volna ott a kényelmes praxisát, létrehozta volna a rendelési időt, hogy ne kelljen éjjel nappal gyógyítani. Véget érhetett volna a vándorlás, a kiszolgáltatottság, a mindennapok kiszámíthatatlansága, amit a vándortanítói szolgálat jelentett. Jézus mégsem ezt a kényelmes utat választotta. Mivel az imádkozásban megkaphatta erre az útmutatást, ezért indultak tovább a többi faluba, városba. Tudta Jézus, hogy a küldetésében nemcsak az itt és a most számít, hanem előre tekintett.

Ez is egy újabb példa.

Minket is könnyen hatalmába kerít az, hogy belekényelmesedünk az éppen most folytatott tevékenységeinkbe. Túlságosan belemélyedünk az éppen jól zajló feladatainkba, szolgálatainkba és azt gondoljuk, hogy egész életünkbe ezt fogjuk csinálni. Már nem is keressük Isten akaratát, nem kutatjuk a vezetését. Elmegyünk egészen addig ebben az állapotban, hogy minden új feladatot, szolgálati lehetőséget eretnek gondolatnak tartunk, mert attól félünk, hogy a hűtlenség vádjával leszünk illethetők, ha valamit abbahagyunk és újat indítunk.

Be kell látni, hogy ez nem feltétlenül probléma. A veszély az, ha nem akarunk tovább lépni, mert a már kialakult gyakorlat bevált. Sokszor csak kényszer mozdít ki bennünket a megszokott dolgokból.

*Be kell ismerni, hogy ez a hajlam kísérthet mindenkit. Lehet, hogy nem egyforma mértékben mindenkit, de valóság ez minden emberre nézve. Valamit megtanultunk, begyakoroltunk, már becsukott szemmel is elvégezzük. Igazából már nem is igényel figyelmet, erőt, befektetést. Ösztönös cselekvéssé vált. Kényelmetlenül érezzük magunkat és bosszankodunk, ha valamit újra kell gondolni, át kell szervezni, meg kell változtatni.

• Modernizáltak egy ének szöveget és nem figyelünk az írásra, hanem mondjuk a megszokott módon.
• A vasárnapi iskolai szolgálat nem mehet tovább úgy mint eddig, mert felnőttek a gyerekek. Hoppá. Ki gondolta volna, hogy nem lesznek mindig ovisok?
• Nem tudjuk a megszokott módon készíteni a szívpárnákat, mert a felújítás miatt másképp van berendezve a közösségi ház.
• Bár nem valósult meg, de a fejtörést okozó helyzet megjelent, hogy nem elég egy tábort szervezni, mert eltolódott a célcsoport életkora.
• A fenti példákra azt a hajmeresztő kérdést is fel lehet tenni, hogy az örök életig fogunk tábort szervezni vagy szívpárnát készíteni? Nem tudjuk, de nem biztos.

Meg kell tanulni, hogy a Jézus követésében nemcsak a jelen lehetőségei és a jelen kényelmes gyakorlata a fontos. A jövőt is látni kell, és kutatni azt, és engedni kell a küldetésnek, ha Istentől jön.

Ezen a területen is van másik oldala az érmének. Van olyan személy, aki nem szeret kétszer ugyanúgy csinálni valamit, állandóan újításokon gondolkodik. Ez sem jó hozzáállás.

Szükség van félrevonulásra

Még egy részletet hadd érintsek a témával kapcsolatban. Engem annyira megindít, ahogy Jézus betöltötte a küldetését, és végrehajtotta azt, amiért jött. Ennek kivitelezésében komoly eszköz volt az életében az imádság. Lételeme volt ez az életének. Ezért is tudott korán felkelni és mindenkitől félre vonulni. Beszélgetni akart az Atyával.

Ez a részlet most új információkat adott nekem.

Jézus, amikor ember lett, megüresítette magát. Ez azt is jelenti, hogy nem mindig és mindenhol rendelkezett azzal a hatalommal, amivel egy isteni személy rendelkezik. Ez nem jelentett neki akadályt abban, hogy kapcsolatban legyen az Atyával. A földi lét, az emberek közötti szolgálat, a tér és idő adta korlátok nem teremtettek ellehetetlenítő állapotot abban, hogy beszélgetni tudjon Istennel.

Más szempontból alázattal élte meg, hogy a földi lét állapotában nem tudhat mindent. Viszont amit tudnia kellett, azt alázattal kereste.

*Elgondolkodtam azon, hogy nekünk mennyivel töredékesebb az ismeretünk mindenről. Nem beszélve a küldetésünkről. Mi a dolgunk, mi a célja Istennek velünk egyénileg és a gyülekezetben? Ha Jézus ilyen alázattal, mégis nagy hangsúlyt fektetve kereste a vezetést, amit végig kell járnia a három éves szolgálatában, mennyivel inkább kell ezt nekünk gyakorolni.

*Másik gondolat, hogy milyen fontos, hogy az imádkozás, az ne csak a problémák feltárása, a kérések megfogalmazása lenne, hanem alázatos útkeresés is az életünkben. Azt érzékelem, hogy járjuk az útjainkat és a közben keletkező kihívásokra, problémákra nézve fordulunk Istenhez, és olyan ritkán kérdezzük meg, hogy egyáltalán merre kell menni. Nem akarok mestersége útkereszteződéseket építeni senki életében, de azon gondolkodjunk el, hogy nem hajtottunk át észrevétlenül már sok kereszteződésen úgy, hogy vitt a lendület, pedig nem is biztos, hogy egyenesen kellett tovább menni.

5)Összegzés

• Jézus tudta miért jött. A fő cél a mi megváltásunk volt. Ezt egy nagyon összetett szolgálatban végezte el, aminek része volt az ige hirdetése is.
• A néhány órás haláltusát, amit a kereszten szenvedett el, három éves munkával készítette elő. Példa ez is nekünk a küldetés teljesítésében.
• Jézus érzékenyen figyelt az emberek problémájára, de soha nem akart olcsó népszerűséget azáltal, hogy kielégíti az igényeket.
• Nem ragadt le a jól felépített, kényelmesen végezhető, sikeres szolgálat mellett. Felvállalta a váltást hozó lépéseket is.
• Az emberi létforma egy alázattal megélt helyzet volt neki, amiben töretlenül kereste az útját, az Atya vezetését.

Hírdetés