Szenvedésre készülve

Márk 9:30-32

1)Bevezetés

Vállalok-e valamiért is önként szenvedést? Mi lehet az a cél, amiért kész vagyok tudatosan szenvedni is? Lehet-e személyes érdekeken túl is vállalni szenvedést? Tudnám-e azoktól az emberektől elfogadni a megpróbáltatás hatásait, akiket nagyon szeretek, és akikért mindenre képes lennék?

Nagyon sokféle válasz születik meg bennünk ezekre a kérdésekre. Jézus számára ezek nem voltak kérdések, vagy úgy is mondhatnánk, hogy mindre igennel felelt.

Az Ő szenvedése önkéntes volt, nem kényszerítette rá senki.

Az Ő szenvedése nem személyes érdekeket szolgált.

Az Ő szenvedését azok okozták, akikért mindenre képes volt. Épp a szenvedéssel bizonyította ezt.

Ő nem azért vállalt szenvedést a konditeremben, hogy jobb alakot érjen el.

Ő nem azért vállalt szenvedést a plasztikai sebészeten, hogy előnyösebb külsőt érjen el.

Ő nem azért vállalt szenvedést az éjt nappallá tevő munkában, hogy egzotikus helyeken nyaraljon.

Ő nem azokért vállalt szenvedést, akik jóságuk miatt megérdemelték. Nem azokért szenvedett, akik vele jót tettek.

Milyen lehetett így élni, tanítani, szolgálni, hogy mindig tudta, mi vár rá? Miért osztotta ezt meg az apostolokkal? Miért ismételte háromszor ennek kijelentését? Gondolkodjunk ma erről!

2)Csak a tanítványoknak mondja

Jézus nem tartotta titokban a küldetésének a célját, folyamatát. Rengeteg olyan kijelentést tett, amiben erről beszélt. Több mondat található az evangéliumokban, ami úgy szól, hogy ezért jöttem, vagy azért jött az Emberfia. Ezek leginkább a célokat mutatják meg, miért vállalta Ő, hogy emberként születik.

Amikor a rá váró megpróbáltatásról, halálának körülményeiről beszél, akkor nemcsak célt fogalmaz meg, hanem a cél elérésének a módját tárja fel. Ezt háromszor teszi meg és mindhárom esetben a szűk tanítványi körben hangzik el.

Van ennek az apró részletnek is egy fontos tanulsága. Jézus nem kürtöli szét az egész világ előtt, hogy mi vár rá. Csak annak a kiválasztott csoportnak mondja el, akik vállalták, hogy követik és akik majd hirdetői lesznek a mindenki számára elérkezett örömhírnek. Ennek a közlésnek bizonyára tudatosan lettek csak az apostolok a részesei. Miközben Jézus készül, készíti a követőit is. És milyen érdekes, hogy annak ellenére, hogy háromszor is közli ezt, értetlenül fogadják a nagypéntek eseményeit és félelemtől bezárkózva, reménytelen kétségbeeséssel élik meg a feltámadás napját. Mi lett volna, ha nem is beszél erről nekik Jézus? Most ezt nem kívánom tovább boncolgatni, inkább magáról a közlésről szólnék.

Tehát, csak a tizenkettőnek mondja el, mi van előtte. Azzal, a hozzá közel álló csoporttal osztja meg, akiknek meglátása szerint szükségük van erre az ismeretre. Az apostoloknak szükségük van arra, hogy hallják, mi fog történni a Mesterükkel. Talán furcsa ez az állítás. Lehet valakinek szüksége arra, hogy tudja mekkora megpróbáltatások várnak egy általa tisztelt, nagyra becsült, szeretett személyre? Igen. Szükségük van egy előre jelzésre, hogy amikor bekövetkezik – vagy akár utána is – belássák, hogy nem véletlen sorozatok történtek egymás után, hanem Isten előre eltervezett váltság munkája. Ezt a hozzáállást bizonyíthatja egy hasonló előrejelzése és az ahhoz fűzött kiegészítése is.

Ján 13:18-19 Nem mindnyájatokról szólok, hisz tudom, kiket választottam, hanem hogy beteljesedjék az Írás: Aki a kenyeremet eszi, a sarkát emelte fel ellenem. Most megmondom nektek, mielőtt meglenne, hogy amikor meglesz, higgyétek majd, hogy én vagyok.

Továbbá azt is érzékeltetni akarta Jézus, hogy mennyire fontosak neki. Azzal, hogy megosztja a rá váró harcokat, rámutat arra, hogy bizalmasan kezeli az apostolokat. Mert ugye nem osztunk meg problémákat, harcokat, küzdelmeket bárkivel?

Mindennek van egy közvetett üzenete is nekünk, Krisztus követő egyéneknek. Ha Jézus megosztotta kiválasztott tanítványaival a rá váró megpróbáltatásokat, akkor mi is követhetjük ezt a példát.

Nem kell titkolni a küzdelmeinket. Nem kell elrejteni a harcainkat, szenvedéseinket, megoszthatjuk azt segítőkész testvérekkel. Arra pedig végképp nincs szükség, hogy eltitkolva a mi megpróbáltatásainkat, sok küzdelmet és fáradtságot vállalva végezzük a szolgálatot, és amikor már betelt a pohár, akkor kimerülten kiborulunk, és számonkérjük a gyülekezetünket, miért nem vették észre mennyit szenvedünk értük. Az ilyeneket úgy nevezem, hogy önmártír.

Olyan helyzet is előállhat, amikor valamilyen testi betegség okoz szenvedést, vagy valamilyen lelki nehézség teremt nyomasztó állapotot. Eltitkoljuk, aztán egyszer csak kibuggyan belőlünk, de akkor már mint a láva egy vulkánból, és megégeti azokat, akik nem is tehetnek róla, de mi rájuk zúdítjuk.

A Krisztus testének egyik küldetése, hogy kölcsönösen támogassák egymást és örüljenek egymás eredményeinek.

1Kor 12:26 Ha szenved egy tag, mindegyik tag vele szenved, ha dicsőségben részesül egy tag, mindegyik tag vele örül.

Hogy tudunk egymással szenvedni? Ha ismerjük egymás szenvedését. Hogy tudunk egymással örülni? Ha ismerjük egymás örömét.

Tanuljuk tehát Jézustól, hogy az aktuális nehézségeket, vagy a ránk váró megpróbáltatásokat meg szabad osztani egymással.

3)Emberek kezébe adatik

Jézus tehát megosztja a jövő szenvedéseit a tanítványokkal. Nézzük most, mit is jelent ki nekik!

Azzal kezdi, hogy az emberek kezébe adatik. Azaz elszenvedi azt, hogy emberek kezébe kerül, hogy elfogják, megkötözik. De ki adja őt emberek kezébe? Ki által adatik át az embereknek? Júdás által a Főpapnak? A főpap által Pilátusnak? Pilátus által Heródesnek aztán viszont? Pilátustól a katonák kezébe kerül? Ez mind igaz, de hogy indul ez el?

Nem Júdás a kiinduló pont. Az Atya, Isten az, aki mindezt megengedi, elrendeli. A felsorolt emberek közül senki nem tehetett volna semmit, ha nem kap rá engedélyt, ha nem adatik meg neki ez a lehetőség.

Az Atya átadja a Fiút az emberek kezébe, hogy az emberek bűneiért végezze el a megváltás munkáját. Hogy is szól a legismertebb bibliai részlet?

Ján 3:16 Mert úgy szerette Isten a világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.

Ha valaki megajándékozza azt, akit szeret, akkor anyagi, időbeli ráfordítással elkészíti az ajándékot, vagy egyszerűen megveszi, amit át szeretne adni. Az ajándékozottnak csak annyi része van, hogy elvegye.

Isten nekünk ajándékozza az örök életet. Ez is egy olyan ajándék, amit Ő szerzett nekünk, amiért Ő fizetett mindent.

Nem régen szólt egy üzenet egy próféciából, amit most ide tudok idézni:

Ézs 53:5 jóllehet a mi bűneinkért kapott sebeket, a mi vétkeinkért törték össze. Őt érte a büntetés, hogy nekünk békességünk legyen, és az ő sebei árán gyógyultunk meg.

Jézus fizetett az ajándékért. De nemcsak egy ajándékért fizetett, hanem egyben tartozásért is. A szenvedésével tartozást is kiegyenlített.

Van egy rossz hírem. Ez a tartozás senki esetében nem marad kiegyenlítetlen. Biztos vagyok benne, hogy mindenkinél kiegyenlítésre kerül. Vagy úgy, hogy a Jézus szenvedéseiben elvégzett rendezést fogadja el és így a vele járó ajándékot is, vagy saját maga fizeti meg örök szenvedéssel. Erről beszél Jézus, amikor az utolsó ítéletről és annak kimeneteléről szól.

Máté 25:41 Akkor szól majd a bal keze felől állókhoz is: Távozzatok tőlem, ti átkozottak, az örök tűzre, amely az ördögnek és az ő angyalainak készíttetett!

Máté 25:46 És ezek elmennek majd az örök gyötrelemre, az igazak pedig az örök életre.

A tűz örökké égetni fog, a gyötrelemnek soha nem lesz vége. Jézus szenvedésének ekkora az értéke és hatalmas a tétje. A bűneink miatt ránk váró örökké tartó szenvedést vállalta át.

Mi is ez a szenvedés? A korbács? Az arcul köpés, a megaláztatás? A keresztre feszítés? Igen, ezek is hatalmas szenvedést jelentenek. De Jézus nem emiatt kiáltott fel fájdalmasan. A kereszten az fájt neki, hogy elhagyta az Atya. „Én Istenem, miért hagytál el engem?” Ez volt a szenvedés csúcsa. Az örök tűz, az örök gyötrelem igazi szenvedést okozó hatása az Isten nélküli állapot. Az Istentől való teljes és tökéletes elkülönítés. Ennek súlyát nagyon nehéz értelmezni. A Földön élő ember ugyanis nincs Isten nélkül. Bármennyire is nem tudatosul sokakban, mindenki benne él és mozog, ahogy Pál is mondta Athénban amikor bizonyságot tett. (Apcsel 17:28) Isten gondoskodása, szeretete, kegyelme, türelme vesz körül mindenkit. Az örök szenvedésben ezek nem lesznek jelen.

4)Megölik, de feltámad

Amikor Jézus elmondta a rá váró szenvedéseket, azt is közölte, hogy ezek sikerrel, győzelemmel zárulnak. Bár meghal, de fel fog támadni, mégpedig harmadnapra.

Háromszor beszélt arról, hogy a halála után fel fog támadni. Mégsem reménységgel nézték végig az Úr megpróbáltatásait, nem gyermeki izgalommal várták a harmadnap reggelét. A főpapok és farizeusok tudatosabban fogadták, mint az apostolok, ezért szerveztek őrséget a sírhoz. (Máté 27:62-től)

Miért nem ébresztett örömöt, bizalmat, reményt az apostolok szívében a feltámadás híre?

Talán azért, mert az embert a tragédia híre, a rossz dolgokról nyert információk annyira letaglózzák, hogy a jó dolgokat már meg sem hallja, fel sem tudja fogni. Az is lehetett az oka ennek az értetlenségnek, hogy nem tudták mi az a feltámadás, vagy nem értették, hogy történik ilyen. Erre egy másik történetben is felfigyelhetünk. Jézus megdicsőülése utáni mozzanatok ezek.

Márk 9:9-10 Amikor a hegyről lejöttek, megparancsolta nekik, hogy addig senkinek se mondják el, amit láttak, amíg az Emberfia fel nem támad a halálból. Meg is jegyezték ezt a szót, és egymás között azon tanakodtak, hogy mit jelent a halálból feltámadni.

*Olyan világban élünk, amiben úgy látszik, mindenkinek a füle a rosszra van kihegyezve. Nem örömhír árad a hírforrásokból, hanem panasz, kritika, vádaskodás, tragédia közlés. Mi ne legyünk ilyenek. A mi fülünk, lelkünk a jóra legyen kihegyezve, azt keressük mindenben és azt akarjuk továbbítani.

5)Nem merték megkérdezni

Végül még egy részletet nézzünk meg! A tanítványok nem értették ezt a tanítást, tájékoztatást, de féltek Jézust megkérdezni erről.

Milyen különös. Miért féltek Jézustól kérdezni? Tőle mindig mindenki bátran kérdezett, néha még túl bátran is. Akkor épp azok, akik a legközelebb állhatnak hozzá, miért így viselkednek?

Úgy látom, nem maga Jézus keltette a félelmet, ami akadályozta őket a kérdés feltevésben.

Lehet, hogy saját hiúságuk miatt nem tudtak kérdezni. Ha egy közösségben hallgatunk valamit, és nem értünk mindent, úgy gondoljuk, hogy túl ciki megkérdezni a közlőt. Leleplezzük értetlenségünket, butának fogunk látszani. Nem akarunk magunkról ilyen képet festeni. Hadd gondolják csak rólunk, hogy mindent értünk.

Az is állhat a dolgok hátterében, hogy rossz tapasztalataik voltak azzal kapcsolatban, ha rákérdeznek valamire. Talán eddig leginkább az elhallgattatás, vagy a kinevetés jött azért mert kérdeztek.

Esetleg kaptak választ, de azok csak felületes, sablonos, általános válaszok voltak, amiből azt érezték, hogy az illető nem törődik komolyan a kérdésükkel és velük, hanem gyorsan túl akar lenni a válaszoláson.

*Lehet ma ilyen, hogy nem merünk kérdezni? Sajnos igen. Hogy ezt el tudjuk kerülni, nézzünk magunkba, mennyire működik a hiúságunk. Ha ez akadályoz, győzzük le, és kérdezzünk bátran. Lássuk be, hogy semmit nem ér a tudatlan büszke állapot. Ettől a tudással bíró alázat sokkal jobb.

*Megtörténhet, hogy korábbi tapasztalatok gátolnak a kérdésekben? Lépjünk túl ezen. Ne gondoljuk, hogy mások is olyanok, mint akiktől a fölényes és általános válaszokat kaptuk.

*Mindezzel együtt legyünk olyan közösség, akik segítik a tagjaikat abban, hogy tudjanak, merjenek kérdezni. Ahol a tudás, nem zsákmányként szerzett dicsőség, hanem eszköz az építésre. Ahol a kérdés nem szégyen, hanem a tanulni akarás jeleként elismert bátorság. Ne letudni akarjuk a válaszadást, hanem a tőlünk telhető legjobb választ megadni. Merjünk gondolkodni, átgondolni a kérdést és úgy megfogalmazni a választ. Nemcsak azt keresve, hogy mit is mondjunk, hanem azt is alaposan átfuttatni magunkban, hogy hogyan kell elmondjam, hogy az megértést, szeretetet közvetítsen. Jegyezzük meg, hogy a beszédünkben az, ahogy mondjuk, nagyobb hatást gyakorol emberekre, mint amit mondunk.

6)Összegzés

  • Jézus nem titkolja el, mi vár rá. Nemcsak a lelkén akar könnyíteni ezzel, hanem a tanítványait is fel akarja készíteni. Ne üres panaszkodásnak vegyük, ha valaki megosztja velünk a harcait!
  • Kövessük ebben is Jézus példáját. Nem kell rejtegetni a küzdelmeinket, inkább meg kell osztani. Így tudjuk betölteni a Krisztus testének szerepét.
  • Jézus az emberek kezébe adatott. Az Atya adta Őt oda. Azért tette, hogy az adósságot elrendezze, és hogy az ajándékot felajánlja. Elfogadod ezt a kettős lehetőséget? Jézus az adósságaid rendezője és az örök élet ajándékozója.
  • Jézus feltámadt és erről beszélt, de a tanítványok nem értették. Ne a negatívumokra legyen kihegyezve a fülünk, hanem a jó dolgokra.
  • Végül dolgozzunk azon – elsősorban magunkban – hogy olyan bizalmas közösség legyünk, ahol senki nem fél kérdezni.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s