Márk 11:1-11
1)Bevezetés
A Jézushoz kötődő ünnepeink mindegyikének vannak titokzatos, magyarázhatatlan összetevői. Mindegyik rejt magában misztikumot, ami különlegessé teszi. Így a Virágvasárnap is, amiben arra emlékezünk, hogy Jézus ünnepélyesen vonult be Jeruzsálembe az önfeláldozó, megváltó halála előtt öt nappal.
Lehet, hogy nem egyértelmű, hogy ebben az eseményben és így az ünnepben mi a misztikus. Annyira természetesnek tűnik, hogy az emberiség megváltóját, a királyok Királyát ünnepélyesen fogadják és kísérik be a fővárosba.
Igen, innen nézve ez természetesnek tűnik, hisz két évezred távlatából nézzük az eseményeket, és a megváltás minden áldását élvezve szemléljük a történéseket.
Ha belegondolunk, szinte megmagyarázhatatlan, Jézus, aki soha nem ünnepeltette magát, hogy tud most ünneplő emberektől kísérve bevonulni Jeruzsálembe.
Titokzatos részlet lehet a szamár szerepe, annak kölcsönvétele is, ami nem volt Jézus megszokott gyakorlata.
Nehezen magyarázható az emberek viselkedésének háttere, indítéka is. Mi váltotta ki belőlük az ünneplést, azt hogy Jézusra úgy tekintsenek, mint királyra?
Ma én ezzel az utolsó részlettel szeretnék foglalkozni. Így ezen a virágvasárnapon az lesz a kérdés, ami egyben a mondanivaló címe is, hogy „Mi indít hódolatra?”
Ezzel végiggondolhatjuk, hogy a Jézust kísérő embercsoportban kit, mi indíthatott ünneplésre, hódolat kifejezésre.
2)Mi a hódolat?
Magán a kifejezésen, a fogalom értelmezésén gondolkodva lehet, hogy nehézségekbe ütközünk, mivel demokratikus államformában élve ez nem egy mindennapi életgyakorlat. Ezt azért tartom fontosnak így megközelíteni, mert lehet, hogy a legtöbb ember azt mondja, hogy csak Istent illeti meg a hódolat, de, hogy mit is jelent egy láthatatlan Úrnak hódolni, azt nehezen tudja kivitelezni az ember, mivel nincs mintája más kapcsolatából.
A hódolat lényege: „Valakinek személye vagy rangja, iránt érzett, nagy fokú tisztelet, ami gyakran alázattal párosul.”
Ebből a megközelítésből is szembesülhetünk a hódolat nehézségével, mert egy olyan korszakban élünk, amikor sajnos maga a tisztelet is hiánycikknek számít, nemhogy a nagy fokú tisztelet, azaz a hódolat.
*Mindezek alapján, már így a gondolkodás elején tegyük fel a kérdést, hogy Jézus személye és rangja iránt mekkora tisztelettel tudunk megnyilvánulni? Párosul-e bennünk a tisztelet az Ő irányába tanúsított alázattal is? Vagy, jelképesen szólva, annyira merev a derekunk és a nyakunk, hogy nem igazán tudunk meghajolni előtte?
Hogy tovább tudjuk vizsgálni a hódolat lehetséges indítékait, bibliai eseteket, helyzeteket szeretnék sorba venni, ahol megvalósult a Jézus iránti hódolat. Ezek jó alapot adhatnak nekünk, hogy átgondoljuk, bennünk működik-e a hódolat és milyen indítékok alapján.
3)Az első hódolók
Az evangélium beszámolója szerint voltak olyanok, akik különleges körülmények között és csodálatos indíték miatt hódoltak Jézus előtt. Azért mondható ez el, mert Jézus rangjából, személyének jelentőségéből emberi érzékelés szintjén semmi nem volt megfogható. Ők mégis tudták kivel állnak szemben és mély alázattal hódoltak neki. A keleti bölcsekről van szó, akik a gyermek Jézust keresték fel kimondottan a hódolat érdekében.
Máté 2:1-2 Amikor megszületett Jézus a júdeai Betlehemben, Heródes király idejében, íme, bölcsek jöttek napkeletről Jeruzsálembe, és ezt kérdezték: Hol van a zsidók újszülött királya? Mert láttuk az ő csillagát napkeleten, és azért jöttünk, hogy tisztességet tegyünk neki.
Miután megtalálták ez történt:
Máté 2:11 Bementek a házba, és meglátták a gyermeket anyjával, Máriával, és arcra borulva hódoltak neki. Majd kinyitották kincsesládáikat, és ajándékokat adtak neki: aranyat, tömjént és mirhát.
Hatalmas üzenete van ennek. Isten különös vezetést végezve, távoli vidékről hoz el a zsidók szemében pogány embereket, akik Jézust már gyerekkorában úgy tudják szemlélni, mint királyt. Ezzel szemben a zsidó nép, aki látja a próféciákat, a megérkezett Megváltót nem veszi észre, nemhogy nagy fokú tiszteletet tanúsítson iránta.
Abból a szempontból is sokat mondó a történet, hogy ezek a távolról érkezett bölcsek nem azért borulnak le az Úr előtt, mert valami nagy dolgot tett velük, értük. Egyszerűen a léte, a jelenléte indítja őket hódolatra. Ennek a későbbiekben lesz jelentősége, amikor látjuk, hogy sok hódolatot gyakorló egyén a segítséget nyújtó Jézus előtt fejezi ki tiszteletét.
Hadd álljunk meg egy kérdésre. Vannak fordítások, amelyek az előbb idézett részletben az imádat kifejezést használják. Azért jöttek a bölcsek, hogy imádják Jézust. Egy hétköznapi téma miatt állok meg eme részlet mellett.
Sajnos egyre gyakoribb a mindennapi szóhasználatban az imádom kifejezés. Tudom, hogy ez általában a nagyon szeretem megnyilvánulás szinonimája, vagy fokozása akar lenni, de ki kell mondjuk, hogy ez nemcsak egy ártalmatlan nyelvi fordulat. Inkább egy lelki állapotot tükröző elszólás is lehet az emberekben.
Mire is használják ezt a kifejezést? Nagyon sok helyzetben megjelenik. Az emberek manapság imádják a gyermekeiket, bizonyos ételeket, munkájukat, autójukat, hobbijukat, könyveket, filmeket és még lehetne sorolni.
Ez egyébként meg is mutat nekünk valamit. Az embernek szüksége van arra, hogy hódoljon valakinek, imádjon valakit. Mivel ez ritkán valósul meg Isten felé, így hiány keletkezik, és ilyen formában pótolják némelyek.
Van benne figyelmeztetés is. Rámutat ugyanis arra – de legalábbis érdemes átgondolni a valóságát – hogy nagy fokú, Istent megillető tiszteletet kapnak emberek, tárgyak, cselekvések az életünkben.
Kedves Testvérem, kedves hallgató! Kérlek, szánj egy kis időt arra, hogy átgondold a hódolat, az imádat kérdését ilyen szempontból! Használod a kifejezést személyekre, tárgyakra, cselekvésekre? Lehet, hogy ártalmatlan szóhasználatnak tartod, de nézz magadba, nincs-e valóságos, helytelen túlzott tiszteleted, azok felé, amire használod. Ne feledd, hogy a szavaknak nagy jelentősége van az életben. Ha kimondod, hogy imádsz valakit, valamit, a mögött ott lehet a valóságos imádat. Az Úr elnézi a tudatlanság idejét. Ha tehát eddig senki nem figyelmeztetett erre, kapsz bocsánatot, de ezek után figyelj az érzéseidre és szóhasználatodra!
De azokhoz is szólok, akik mély megfontoltsággal nem használják a kifejezést. Sajnos így is lehet imádat ugyanazokban a megközelítésekben, csak nem szavak fejezik ki, hanem a hozzáállás. Mert ha mindennél előbbre való a gyerek, a hobbi, a munka, bizonyos tárgyak, az evés, akkor könnyen meglehet, hogy hódolat köz azokhoz. Ezekkel kapcsolatban van még egy felismerésem.
4)A gyógyulásra várók imádata
Következő kör, akik imádattal, hódolattal közeledtek Jézushoz, azok a személyek, akinek az életében valami nagy fogyatkozás volt, amibe segítséget reméltek Jézustól. Több történet is van, amikor a gyógyulásra váró beteg érkezésekor leborul Jézus elé és így kéri a szabadítást, a megoldást. (Máté 8:2, Máté 9:18, Máté 15:25, Máté 28:17)
A hosszú ideje fennálló kilátástalanság, a megoldás érdekében tett sok eredménytelen próbálkozás, valamint a felcsillanó remény a segítségre váltja ki ezekből az emberekből az Úr felé megnyilvánuló hódolatot.
Olyan is van – igaz kevesebb – amikor a meggyógyult személy tanúsít hódolatot Jézus felé. (Luk 17:15-16, Ján 9:38)
Nem tudom, voltak-e a virágvasárnapi tömegben ilyenek, de feltételezhetjük, hogy igen. Megváltozott életük is segítette, hogy ünnepeljék a bevonuló Királyt.
*Lehet, hogy még nem kellett betegséggel küzdened. Nem volt még próba, ami térdre rogyasztott volna. Lehet, emiatt még nem kellett hódolattal esedezve Isten, vagy Jézus elé borulnod. Viszont Ő kínálja a segítséget az élet alapvető nagy bajára is, a bűnre. Ő ebből is meg tud és meg akar szabadítani. Kérted már, engedted már? Érezted emiatt a hódolat szükségét?
5)A veszélyből megmenekülők hódolata
Van egy történet az evangéliumokban, ami arról szól, hogy egy esti időpontban Jézus hajóba szállítja a tanítványait és átküldi a tó túlsó partjára őket, mondva, hogy majd később utánuk megy. (Máté 14, Lukács 24) Az úton viharba kerültek és életveszélyes helyzet alakult ki. Az Úr a vízen járva érkezik hozzájuk. Ettől megijednek, de Jézus nyugtatja őket, hogy csak Ő az. Miután beszállt a hajóba, elállt a szél és ekkor leborultak mind és elismerték, hogy Ő Isten Fia.
A veszélyből megmenekült emberek hódolatára látunk példát. Ez ugyan csak a tizenkettő tapasztalata, de ők biztosan emiatt is tudták ünnepelni Jézust.
*Hárult már el veszély az életedben? Oldódott meg megoldhatatlannak tűnő probléma? Tapasztaltad a megmagyarázhatatlan segítséget kilátástalan helyzetben? Ne a szerencsének, a véletlennek, a sorsnak tulajdonítsd, hanem lásd meg a cselekvő Urat ezekben és borulj le előtte!
6)Az érdekből hódolók
Az apostoli körben egyszer lejátszódott egy furcsa esemény. Két tanítvány, János és Jakab, Zebedeus két fia azzal a vággyal, kéréssel jött Jézushoz, hogy adja meg nekik, hogy ők üljenek majd Jézus királyságában a jobb és bal keze felől. Ezt a kérést eléje borulva fogalmazták meg. (Máté 20:20)
Bizonyára érezték, hogy nem kis dolgot kérnek a Mestertől, ezért azt mély alázattal fogalmazták meg.
Mi állt a hódolat hátterében? Ott volt részben az érdek, az elképzelt, megvalósítandó cél, aminek teljesüléséért esedeztek.
Mondhatnánk, hogy ugyanezt tették a betegek is, akik Jézustól várták a vágyuk teljesülését. Annyi a különbség, hogy ők valódi szükséget szenvedtek, Jakab és János nem. Ők státuszra vágytak. Ezt, a Jézus által a történtekhez fűzött tanításból gondolom. Ő ugyanis arról tanított, hogy aki nagy akar lenni, legyen mindenki szolgája.
Ez egy negatív példa. Lehet így is hódolni Jézus előtt. Előnyre, különleges kegyekre számítva leborulni előtte és könyörögni hozzá.
Ez csak azért lehet jó példa előttünk, hogy megtanuljuk, attól hogy látszólag mély alázattal kérünk valamit, az még nem biztos, hogy valódi hódolattal is történik. A háttérben ott lehet az érdek, az előny vágya, és tulajdonképpen a hiú dicsőségvágy is. Ne legyünk ilyen hódolói Jézusnak!
7)Személyes meggyőződés, vagy csoporthatás?
Végül még egy szempont a hódolat kérdésében.
Lehettek többen olyanok is, akik a tömeghatás miatt vettek részt az ünneplésben, az ágak és ruhák útra terítésében. Magával ragadta őket a többiek érzelmi állapota és megnyilvánulása. Ezért csatlakoztak.
Vajon mit ér az olyan ünneplés, hódolat, ami nem személyes meggyőződésből, önálló véleményből fakad? Mi haszna van az imádatnak, ha nincs mögötte szilárd identitás és személyes hit?
Az ilyen hódoló, bármi előtt meg tud hajolni, ha mások is azt teszik. Ha a környezetében többségben valamit elfogadnak, ő is közéjük fog állni.
Ennek is van egy lélektani tanulsága. Mivel az ilyen egyének még nem tudják, mekkora jelentősége és tapasztalható áldása van annak, ha elfogadják Jézust, és átélik azt, hogy Jézus is teljes mértékben elfogadta őket, így más helyen keresik az elfogadás élményét. Ha alkalmazkodnak egy közösségi elvhez, gyakorlathoz, akkor ott elfogadást élnek át. Ha másik közösségbe kerülnek, ott is ugyanezt játsszák le.
*A Jézus iránti hódolat lényege, hogy elfogadd azt, aki megbocsátó szeretettel fogad el téged. Ha így hódolsz Neki, már nem kell csoporthatás miatt hódolnod torz elveknek, gyakorlatoknak, változó ideológiáknak.
A mostani körülmény, amiben vagyunk vizsgál minket. Most, amikor nincs tömeghatás egy ünnepben, tudunk-e ugyanúgy ünnepelni, mintha közösségben lennénk?
Takács Zoltán igehirdetései 