Végig vigyázzatok!

Márk 13. rész

1)Bevezetés

Igaz, előzetesen csak a fejezet végét jeleztem alapigének, mégis arra jutottam, hogy szemelvényesen az egész fejezetről szeretnék beszélni. Ezek előtt, hadd mondjak néhány szót a téma bevezetéséhez!

Az érzelmeink kikerülhetetlenek. Az érzelmek reakciókat indítanak el bennünk. A tudomány azt állítja, hogy az embernek hat alapvető érzelme van.¹ Ezek a az öröm, a harag, a meglepetés, az undor, a szomorúság, és a félelem. Ezek közül ma a félelmet fogjuk érinteni, persze nemcsak arról akarok beszélni.

Ha valaki előre beszél egy eseményről, és azt a tanácsot fűzi hozzá, hogy vigyázzunk, azzal utal arra is, hogy a helyzet veszélyt hordoz magában. Ha például azt mondjuk a gyerekünknek, aki kezdő a forgalomban való kerékpározásban, vigyázz a kereszteződésekben, jelezzük neki, hogy ott veszélyekre is kell számítani. Jézus így említi a végidők eseményeit, jeleit, a visszajövetele előtti körülményeket.

Kérdések is vannak bennem. A veszélyes dolgok félelmetesek is lesznek? Vagy azért kell Jézusnak a „Vigyázzatok!” felszólítást többször ismételni, mert önmagukban nem szülnek félelmet az adott helyzetek, de ettől még veszélyesek? (Vannak ilyen szituációk. Például nagyon sokan nem félnek a kábítószerek kipróbálásától, pedig veszélyt jelentenek.) Esetleg arra is apellál Jézus, hogy tudja, nem egyforma a félelemküszöbünk? Vannak bátor, már-már vakmerő egyének és vannak mindentől rettegő egyének. A vigyázásnak viszont nem természetes reakciónak kell lenni, hanem tudatosan megélt hozzáállásnak. Egyébként ha természetes reakció lenne a vigyázás, nem is kellene figyelmeztetni minket. Ha ugyanis félelem jön létre bennünk, automatikus a menekülési, védekezési reflex is.

Lássuk tehát, miért kell komolyan venni Jézus vigyázásra buzdító szavait.

2)Kiinduló gondolat: Egyszer mindennek vége lesz

A végről, az utolsó időkről az apostolok akkor kezdenek el érdeklődni, amikor Jézus azzal szembesíti őket, hogy azok a dolgok is elmúlnak, amiket örökkévalónak tartanak. A templomot csodálják és büszkélkednek vele az Úrnak. Jézus tömör tényszerűséggel mondja ki, hogy ebből semmi nem marad. Teljesen le fogják rombolni. (13:1-2)

Igen, alapvetően a vigyázásra való felszólítás abból indul ki, hogy semmi sem örök, semmi nem állandó. Így a földi létünk, vagy magának a Földnek a léte sem. De ha elkerülhetetlen a vég, akkor miért és mire kell vigyázni? Ha kikerülhetetlen a személyes életbefejezés, illetve a Földünk fennállása, akkor mit szolgálhat a vigyázás, amire Jézus buzdít?

Mielőtt erre rátérek, hadd tegyek fel egy kérdést.

*Belátod és elismered, hogy véges az életed és véges minden ezen a földön? Számolsz a véggel, mint a lehetőségek lezárultával? Addig, míg ez nem foglalkoztat, a vigyázásra való buzdítás sem fog értelmet nyerni nálad. Illetve félreérted a vigyázó életet és azt fogja jelenteni, hogy tegyél meg mindent a hosszú életért.

3)Ami az embert érdekli: Mikor lesz és mi lesz a jele?

Az olajfák hegyén ülve, maguk előtt látva a templomot, megfogalmazódik a kérdés. Mikor lesznek és mi lesz a jele a beteljesülésnek? (13:3-4)

Ez a kérdés sokat elárul az emberi kíváncsiságról. Az időpontját akarja tudni, illetve a felismerést segítő jeleket. Szerintem ez a hozzáállás is utal arra, hogy valamilyen védekezési felkészülést szeretnének megvalósítani. Ugyanakkor az is benne van, hogy mikorra kell ezeket időzíteni. Üzeni a kérdés, hogy nem élhetnek állandóan feszült figyelemmel, csak akkor akarnak koncentrálni, amikor nagyon fontos. A határidők szorításában élünk, és sok feladatunkkal kapcsolatban előfordul, hogy az utolsó pillanatban hajtjuk végre a tennivalót. A végidő kérdésében is lehet, hogy ott lappang ez a tény. Mikor lesznek ezek, mikor kell igazán komolyan venni a jeleket?

*Komoly hatás ez az életünkben. Ha van egy orvosi előjegyzésünk egy hónap múlva, akkor tudjuk, hogy menni kell, de izgulni csak az időpont előtti napokban kezdünk csak.

*Jézus visszajövetele, a végidő mennyire foglalkoztat bennünket most? Menyire vesszük komolyan a vigyázásra való felszólítást most, amikor még nem látszik súlyosnak a körülmény, amiben vagyunk?

Térjünk vissza most az előbb feltett kérdésre. Miért kell vigyázni, ha elkerülhetetlenek az események és ezzel együtt a vég is?

Meg kell érteni, hogy vigyázni nem azért kell, hogy megelőzzük a bajt, vagy elkerüljük a megpróbáltatást jelentő élethelyzeteket, hanem azért, hogy azok veszélyei ne okozzák a hitben való megingást, esetleg az Istenben való csalódást és a Tőle való elszakadást. Ezekről részletesebben is lesz szó a továbbiakban.

4)Milyen élethelyzetekre hívja fel a figyelmet Jézus?

• A Jézus nevében érkező egyének megtévesztenek. (13:5-6)
• Háborúk és háborúk híre, földrengés, éhínség – a vajúdás kínjainak kezdete. (13:7-8)
• Beárulnak, bíróságokra visznek (13:9)
• Családon belüli elárulások, bejelentések. Gyűlölet Jézus nevéért (13:12-13)
• Pusztító utálatosság ott, ahol nem szabad lenni (13:14-20) Úgy látom, ez speciálisan Izraelre vonatkozó figyelmeztetés.
• Jeleket és csodákat végző hamis krisztusok és hamis próféták megjelenése. – Megtévesztés (13:21-23)
• Nyomorúság
• Csillagászati és geológiai jelenségek (13:24-25) Ez már Jézus érkezését előzi meg.
• A többi evangéliumban még kiegészülnek:
  • Járvány, Meghidegülő szeretet

Ezek közül melyik ébreszt félelmet? Melyik jelent nagyobb veszélyt? Melyik jelenség az, amire nézve fontosnak látnánk a vigyázást, az óvatosságot, a koncentrációt? Az a jó, ha ezt most mindenki őszintén megválaszolja.

Jézus melyeket tartja veszélyesnek? Melyekre nézve fogalmaz meg komolyabb figyelmeztetést?

A veszélyhelyzet:	Jézus intése, tanácsa:
Jézus nevében érkezők	Vigyázzatok, meg ne tévesszenek!
Háborúk, földrengés, éhínség	Meg ne rémüljetek!
Vádlás, verés, Jézusért való meghurcolás	Ne aggódjatok, mit mondtok!
Családon belüli árulások, gyűlölet	Aki mindvégig kitart, üdvözül
Hamis krisztus és próféta	Vigyázzatok!

Láthatjuk, hogy Jézus a megtévesztő személyekkel kapcsolatban, a hamis próféták és krisztusokra nézve fogalmazza meg az intő szavait. A többire bátorító, biztató, kitartásra buzdító gondolatokat közöl.

Miért a megtévesztő jelenségekre nézve kell a leginkább vigyázó álláspontot felvenni? Mert valójában ez a legveszélyesebb. Ez veszélyezteti az üdvösséget.

Mi történhet egy háborúban velünk, ami a legsúlyosabb? Mit okozhat egy járvány? Milyen súlyos következménye lehet egy földrengésnek? Mire vezet egy éhínséggel terhelt időszak? Nem cinizmussal kívánom mondani, de maximum meghalunk. Azután pedig jön az örök élet. Mert ilyen helyzetek nem szakíthatnak el Krisztus szeretetétől.

Ugyanakkor milyen veszélyt hordoz magában, ha Jézusért árulnak el, és hurcolnak meg bíróságokon? Itt is lehet halálos ítélet, de fenn fog állni a lehetőség a döntésre, hogy tagadjuk meg azt a Krisztust, akiért akkor vádlottak leszünk, és ha megtagadjuk, elkerüljük a halált. Lehet, hogy testben megmenekültünk, de elvesztettük az üdvösséget.

Milyen veszélyt jelent, ha elmegyünk olyan alkalomra, ahol csodákat ígérnek, Jézus nevét hirdetik? Hát nem ez a legnagyszerűbb esemény ezen a világon? Jézus ezeket mégis úgy hozza fel, mint a megtévesztés alkalmai. Ez azért veszélyes, mert az érdeklődő, a kíváncsi ember azt hiszi, hogy Krisztushoz megy, de mégsem Őt találja. Csodákat ígérnek, és azok be is teljesülnek. Csak Krisztussal nem fog találkozni az ember. Mert önmagát felkentnek nevező tanítót, gyógyítót fog csak találni, aki magát állítja középpontba.

Hadd idézzek itt egy komolynak tekinthető karizmatikus tanítót, Derek Princet, aki józan látással vizsgálta a Bibliát és gondolkodott az antikrisztusról.

„Nagyon gyakran elmondtam már, hogy a karizmatikus mozgalom nagyon jó helyet kínálna az ő fellépéséhez, mert a karizmatikusok annyira vágynak arra, hogy jeleket és csodákat éljenek át. És sok karizmatikus azt gondolja, hogy valamilyen csoda végeredményben legalizálja azt, amit hirdetnek, vagy ha valamilyen személy szolgálatának az eredményeképpen csoda történik, akkor igaznak kell lennie annak, amit prédikál. De ez óriási tévedés. A Biblia világosan mondja, hogy az Antikrisztus sok csodát fog tenni.”²

„Az antikrisztus eljövetelét sok hatalmas, drámai jel és csoda fogja kísérni. Kérlek, értsétek meg ezt: a csodatevés nem szükségszerűen bizonyítja az Igazságot. Ez az a pont, ahol a karizmatikusok bajba kerülhetnek. Mert némely karizmatikus akármit elhisz, ha csoda kíséri.”³

Értékes gondolatok ezek. Főleg azért, mert egy egészséges önkritikát is magában foglal.

Ha mindezekről elgondolkodunk, fontos dolgokat láthatunk be.

• Én nem kétlem, hogy egy háború is megingathatja az embert a hitében.
• Egy nyomorúságos, nehéz, éhínséggel terhelt időszak is kétségbe ejtheti a hívőt Isten gondoskodásáról.
• Egy járvánnyal terhelt időszakban, amikor minket, vagy valamelyik családtagunkat sodor életveszélybe a betegség, biztos kiszakadnak a nehéz kérdések is Isten felé.
• Ha földrengésben veszítünk el mindenünket, a hirtelen kialakult nincstelenség okozhat hitbeli megingást.

De az igazi veszélyt mégiscsak az hordozza magában, amikor közvetlenül azért kerülünk kritikus helyzetbe, mert hiszünk.

• A hit vezethet, vonhat minket a megtévesztő tanítók és jeleket, csodákat hirdető hamis prófétákhoz.
• A hitünk miatt adódhat, hogy nem hívő családtagunk bevádol, vagy támad ellenünk, és gyűlöltté válunk és a vesztünket akarják.

A veszély pedig éppen azért nagy, mert fennáll annak az esélye, hogy megtagadjuk azt, amiben addig hittünk.

Egy háborúnak nem lesz vége, egy járvány nem szűnik meg, az éhínség nem oldódik meg, ha változtatok a hitemen, ha feladom a Krisztushoz való ragaszkodásomat. Ezek a helyzetek nem is a hit miatt alakultak ki. Nem a Krisztusba vetett hit okoz háborút, éhínséget, földrengést, járványt.

Ha a hitünk miatt kerülünk veszélybe, a hit megtagadása által a veszély is elhárul.

No, ezért fűzi a legkomolyabb intést, a legnagyobb biztatást ezekhez a jelenségekhez. Vigyázzatok! Aki mindvégig kitart, üdvözül. Aki meghátrál, elveszíti az üdvösséget.

5)Ne a biztonságra vágyjunk, hanem a kitartásért könyörögjünk!

Fontos látni a Jézus tanításával kapcsolatban, hogy egyik jövőbeli eseményről sem úgy beszél, mint eshetőségről, ami vagy bekövetkezik, vagy nem. Ezeknek meg kell lenni.

Tehát az nem kérdés, hogy mit tegyünk, hogy ne legyenek ilyen helyzetek. Ezek jönnek. Tehettünk valamit a járvány ellen? Tehetünk valamit most, közben? Semmit. Meg lehet bármilyen társadalmi, természeti folyamatot akadályozni, amiről Jézus beszél? Vissza lehet fordítani az ember elembertelenedését, aminek eredményeképpen kérlelhetetlen, kegyetlen lesz, és még a rokonait is képes lesz elárulni? Nem.

Ezek alapján azt kell megérteni, hogy nekünk nem biztonságos életre kell vágyni, nem azt kell célként kitűzni, hanem a kitartásért kell esedezni. Ha még hozzá vesszük Pál intését, ezt még inkább beláthatjuk.

1Thess 5:1-6 Az időkről és időpontokról pedig, testvéreim, nem szükséges írnom nektek, mert ti magatok is jól tudjátok, hogy az Úr napja úgy jön el, mint éjjel a tolvaj. Mert amikor ezt mondják: „Békesség és biztonság”, akkor tör rájuk hirtelen a végveszély, mint a szülési fájdalom a várandós asszonyra, és már nem menekülnek meg. De ti, testvéreim, nem vagytok sötétségben, hogy az a nap tolvajként lepne meg. Ti mindnyájan a világosság fiai és a nappal fiai vagytok, nem vagyunk az éjszakáé, sem pedig a sötétségé! Ne aludjunk tehát, mint a többiek, hanem legyünk éberek és józanok.

Éberség, vigyázás ugyanannak a görög szónak a fordításai. (γρηγορεύω és γρηγορέω (grégoreuó grégoreó))

Ma sokan kérdezik, vagy találgatják, mikor fogunk visszatérni a régi életünkhöz, mikor kerül az élete a régi medrébe. Talán soha.

Éppen ezért fontos, amit Jézus mond. Vigyázzatok! Aki mindvégig kitart, az üdvözül. Ámen.

1https://www.corvinpszichologia.hu/szolgaltatasaink/felelem-lekuzdese

2http://hitrehangolva.blogspot.com/2016/04/derek-prince-europabol-tamad-e-az_21.html

3http://hitrehangolva.blogspot.com/2016/04/derek-prince-europabol-tamad-e-az_25.html

Hírdetés