Mivelhogy bizalmunk van…

Zsidók 10:19-31

• Ha valaki megnyert egy kirándulást és tényleg szeretne elmenni, akkor folyamatosan készülődik. Ha közeledik az utazás, még inkább arra koncentrál, milyen előkészületeket tegyen. Ilyen a hívő életünk is. Nyertünk egy utazást és amíg el nem indulunk oda, folyamatos előkészületben vagyunk. Mindent az határoz meg, hogy szeretnénk eljutni a megnyert utazásra.

• Mivel van bizalmunk a Szentélybe való bemenetelre
  • Azért van bizalmunk, mert Jézus annak lehetőségét megteremtette.
    • Megvan ez a bizalom?
    • Vagy másra nézve van bizalmad? Jólét, siker, állandó gyógyulás?
    • Működik az életedben Jézus vére? Ebből indul ki a bizalom a szentélybe való bemenetelre.
  • Mi a Szentély? A mennyei dicsőség, az Isten előtti lét.
    • A Szentély jelentősége:
    • Ígéret:
      • 2Móz 25:22 Ott jelenek meg neked a fedél tetejénél, a két kerúb között, amelyek a bizonyság ládája fölött vannak, ott szólok hozzád mindazokról, amiket általad parancsolok Izráel fiainak.
    • Teljesülés:
      • 4Móz 7:89 Mikor pedig bement Mózes a gyülekezet sátrába, hogy beszéljen Istennel, hallotta annak szavát, aki a bizonyság ládájának fedele felől szólt, a két kerúb közül. Onnan szólt hozzá.
  • Ez a bizalom kegyelemből adatott ajándék. Nem kell érte megdolgozni, de vigyázni kell rá, törekedni kell arra, hogy ne váljon a bizalom hiábavaló reménységgé. Mert ennek van esélye.
  • A szentélybe való bemenetel reménysége igyekezetet is kell, hogy munkáljon.

• Tennivaló a bizalom beteljesüléséért
  • Járuljunk hozzá!
    • Aki Jézushoz vágyik, az miden nap találkozzon vele! Miért kell elé járulni? Segítségért, támaszért, erőért, hálaadásért, közbenjárásokért, vezetésért. Ezek a klasszikus válaszok. Ritkábban jön elő, hogy helyes önismeretért, vizsgálódásért, bűnbocsánatért. Pedig ezek is elengedhetetlenek.
  • Ragaszkodjunk a hitvallásunkhoz! Tartsuk meg a reménység vallását (hitvallását)
    • No de milyen reménységről kell vallást tenni?
    • Hogy Jézus mindenben megsegít? Hogy minden bajból kiment? Hogy minden helyzetben erőt ad? Hogy minden nehéz kérdésben bölcsességet ad? Hogy miden betegségben meggyógyít?
    • Ezek evilági reménységek, melyek nem bűnös reménységek, csak mulandó dolgokra mutatnak. Ha teljesülnek, újra beállhat a hiány velük kapcsolatban.
    • Van egy reménység, aminél ez biztosan nem teljesül. Az örök élet reménysége.
  • Legyen gondunk arra, hogy buzdítsuk egymást!
    • Ez általában is igaz. Figyeljünk egymásra, egymás terhét hordozzuk, stb.
    • Itt egy konkrét tanácsot látunk. Azért kell egymásra figyelni és egymásra gondot viselni, hogy buzdítsuk egymást a szeretetre és a jó cselekedetre.
    • Ki tud igazán mély beleéléssel buzdítani a szeretetre és a jó cselekedetekre? Aki maga is ezt teszi. Ez a tanács tehát egy komoly visszaható munkát is végez. Ahogy a szeresd felebarátod, mint magadat parancs is.
  • Ne hagyjuk el a gyülekezetet, a közösség alkalmait!
    • Miről is van itt szó? Gyülekezetváltásról, kiválásról? Több értelmezése is formálódik bennem.
    • A „szokásuk” kifejezés érdekes momentum. Olyan magatartásról lehet szó, ami egy gyakori, megismétlődő viselkedést mutat.
      • Vannak olyanok, akik már sokadik gyülekezetbe járnak, mert mindig tovább állnak, ha valami nem tetszik nekik. Szokásuk otthagyni a gyülekezetet.
      • Olyan esetre is utalhat, akik megszokták, hogy csak bizonyos alkalmakon vesznek részt, a többiből kimaradnak. Bár ettől még lehet, hogy nem hagyja el a gyülekezetet, de mégiscsak egy távolodó folyamat valósul meg.
        • Csak gondoljuk végig, kinek lesz erősebben a közösségben megerősödő élménye, aki egy héten csak egy istentiszteleten vesz részt, vagy aki minden lehetőséget kihasznál?
      • Mivel a szónak van egy olyan jelentése is, hogy cserben hagy, olyan értelmezése is lehet, hogy úgy szokta valaki elhagyni a gyülekezetet, hogy semmilyen szolgálatból nem veszi ki a részét. Sajnos ilyen szokás is kialakulhat.
      • De! Az akkori helyzetben valami más is lehetett. Mivel olyan korban született a levél, amikor a keresztények erős kettő nyomás alatt voltak, olyan lépésről lehetett szó, ami magának a kereszténységnek történő hátat fordítást eredményezte. Ezt erősíti az intés szükségességére adott magyarázat is. Intsétek egymást, mert közel van az a nap.
        • Elérhetünk ebbe a korba. Amikor üldöznek minket Jézus nevéért. Amikor szinte életveszélyes lesz Krisztust követni és hirdetni.
      • Összességében bármilyen formában is távolodik valaki a gyülekezettől, bármi miatt is hagyja el a közösséget, ott a Sátán munkája érvényesül emberi jellemzőkön keresztül.
        • A büszkeség által távolít el az Ördög, mert azt mondja valaki, hogy ebben a gyülekezetben nem hagynak érvényesülni.
        • A sértettség által szakít el a Sátán, mert azt érzi az illető, hogy nem értékelik eléggé, amit csinál. Nem kap megbecsülést, elismerést.
        • A hiúság miatt azáltal, hogy azt az érzést erősíti, hogy itt nem foglalkoznak velem, senki nem törődik velem.
  • Ennek elkerülésére intsük (parakaleo – bátorít, buzdít, kérlel, oda hív) egymást
    • Ennek a tanácsnak sokan az intés jelentését szeretik alkalmazni. Ebből kifolyólag dörgedelmes ítéletet szórnak azokra akik ki szoktak maradni, a távozás szándéka mutatkozik rajtuk.
    • Pedig itt az újszövetség egyik legszebb szava áll, ami a Szentlélek személyével összekapcsolható ige. A Lélek, mint vigasztaló a paraklétosz. A tanács, hogy egymást „parakaleo” tettel segítsük. Azaz bátorítva, kérlelve, buzdítva, magunkhoz hívva.
    • Bátorítsuk, buzdítsuk egymást.

• Mert ha szándékosan vétkezünk…
  • A szövegből való kiragadást alkalmazva mindenféle vétekre, bűnre elkezdjük alkalmazni. Ami egyébként nem hiba, mert fontos, hogy egy hívő ember ne engedje meg magának a szándékos vétket.
    • Ez azt jelenti, hogy amikor eszébe jut, hogy valamit megtehetne az előnyösebb helyzetéért, és ilyenkor felébred az a gondolat is, hogy ez nem helyes, és mégis megteszi, akkor szándékosan vétkezik.
    • Ezt leginkább testi vétkekre alkalmazzuk. Paráznaság, hazugság, nyerészkedés, stb. Pedig alattomosabb bűnöknél is kellene figyelni. A pletykánál, a rágalmazásnál, a bántó beszédnél, a megalapozatlan kritizálásnál, mások háta mögötti kibeszélésnél, stb. Ne vétkezzünk szándékosan, mert rettenetes dolog az élő Isten kezébe esni!
  • A szöveg összefüggéseiből mást látok komolyabb üzenetnek. A szándékos vétek nem más, mit a gyülekezet, a hitélet, a közösségi jelenlét, a benne való aktív szolgálat elhagyása. Azért kell egymást buzdítani, hogy ez ne következzen be, tehát igazából erre nézve ad figyelmeztető tanácsot is az ige.
    • A legsúlyosabb vétek, ha valaki hátat fordít Krisztusnak és a Krisztus testének.

Hírdetés